Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-29 / 17. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. április 29. ► 13 A történeti forrásokat nemcsak megkell őrizni, a közzétételük is fontos, hogy minél szélesebb körben váljanak ismertté. Ez alkalommal forrásközléssel jelentkezünk, amely Weber Sámuel evangélikus lelkész, történész emlékét örökíti meg. A forrásközlés során az eredeti szövegen - a jobb érthetőség kedvéért - kizárólag apró módosításokat tettünk, az értelemzavaró hibákat javítottuk. (Kovács Eleonóra rovatgazda) Weber Sámuel emlékezete ► Weber Sámuel szepesbélai evangélikus lelkész (1835-1908) a Felvidék tudós evangélikus papjainak egyik legkiválóbbika volt; történész, Tátra-kutató, turista, aki egyszersmind szorgalmasan publikálta is új eredményeit. 1975 májusában Budapesten hangzott el róla unokájának, Weber Aliznak az az előadása, amelyet az alábbiakban közlünk. Az előadás szövegét két forrásból is ismerjük. Az egyik Sándy Péter tulajdona (gépelt formában), a másik Weber Aliz saját kézírásával íródott. Utóbbi saját gyűjteményem részét képezi, és tartalmazza még a „Zipser Hymne” szövegét, valamint Weber Rudolf (1843-1915) tanár - Sámuel öccse s a Szepesség nagy poétája - életrajzát is. (Neidenbach Ákos hegymászó szakíró) Weber Sámuel ev. lelkész-főesperes és történész született Poprádon 1835. március 26-án mint az ott élő Weber család legidősebb gyermeke. Apja a város polgármestere, a múlt századnak megfelelő javításokkal-újításokkal látta el a várost, és szerzett magának érdemeket. Ilyen újításként szerepelt a harang, melyet az ev. templomnak ajándékozott, és ez még ma is az ő tevékenységére emlékeztet. Öt gyermeke volt, közöttük két fiú, Sámuel és 8 évvel fiatalabb öccse, Rudolf, a költő, akit a szepesi német tájszólásban írt nagyszerű költeményei tettek szűkebb hazájában népszerűvé - ezek a zipserek, szepesiek méltók arra, hogy életrajzukat, kimagasló érdemeiket hálás szívvel emlékezetünkbe visszaidézzük. A késmárki lyceum (ma gimnázium) elvégzése után Weber Sámuel Eperjesen folytatta teológiai tanulmányait. Onnan hívta meg őt a Hotkócon élő Csáky gróf gyermekeihez nevelőnek. De a tudásra vágyó és törekvő fiatal embert ez a foglalkozás nem elégítette ki. Ennélfogva nemsokára otthagyta Hotkócot, hogy Németországban, Jénában tökéletesítse tudását. Nagy buzgalommal szentelte idejét a történelem, földrajz, természetrajz, etnográfia tanainak. 1860-ban befejezte jénai tanulmányait, és visszatért szülőföldjére. Odahaza Máday Károly bélai esperesnél lett segédlelkész. Következő évben Selmecbánya választotta meg lelkésznek, de ott is csak rövid ideig tevékenykedett, miután Szepes-Béla mint saját lelkészét visszahívta, mely városban fáradhatatlan, sokoldalú munkában gazdag, áldásos életet élt. Mint lelkipásztor kiváló prédikátor - szónok, egyházának körültekintő, minden kisebb-nagyobb gondjában hatásos segítséget nyújtó atyja - volt. Lelkészi hivatása mellett etnográfiai, mezőgazdasági ügyekben s a Kárpát és Turista Egyesületben vezető szerepet játszott. Mint a Tátra rajongója nagy turista volt. Elsőnek mászott meg csúcsokat, így a Zöld-tónál lévő Zerge-csúcsot is. De nemcsak mint hegymászó volt a hegyekben látható, hanem két barátjával együtt vándoroltak a Tátra legkülönbözőbb helyeire, hogy ott saját kezűleg a szükséges javításokat végrehajtsák. Ilyképp ecsettel, festékdobozzal, szerszámokkal felszerelve megjelölték az ösvényeket, útbaigazító táblákkal látták el, és a patakokon átvezető, megrongált régi hidacskákat is rendbe hozták. De nemcsak a hegyeket járta be Weber Sámuel, hanem a barlangokat is. fgy a Bélai-cseppkőbarlangot és a Dobsinai-jégbarlangot is tanulmányozta. Mindenütt, ahol lehetséges volt a természet csodái után kutatni, ott Weber Sámuel nagyszerű munkát végzett. Egészen hihetetlen, hogy a történelem legrégibb múltjából, szintúgy a természettudományokból és a geológiából képes volt annyi anyagot felhasználni, hogy ezek a tények történelmi műveinek forrásaiként szolgálhassanak. Legismertebb művei a következők [a könyvek és cikkek címei tájékoztató jellegűek]: Szepesi történelem és korképek; Béla város története; A Bélai-cseppkőbarlang keletkezése és környéke; Podolin város története; Szepes vármegye története; A16 szepesi város az elzálogosítás ideje alatt 1412-1772-ig; Szepes megye történelmi irodalmának a története; A Tátra egykori bányászatának a története; Stansith Horváth György és kora 1643-1742-ig; A bélai ev. egyháznak monográfiája, tekintettel a szepesi, lengyel és magyar viszonyokra; turisztikát propagáló, nagy mennyiségű írása; ünnepi beszédek: Kossuth Lajos gyászünnepélyén 1894-ben; Thököly Imre temetése alkalmával a késmárki evangélikus templomban; prédikációk és számtalan egyházi jellegű műve. De a legkiválóbb műve az úgynevezett „Érdemekben gazdag szepesiek Díszcsarnoka a 19-dik században”. Ebben a legnagyobb eredménnyel tevékenykedő 141 kiváló személyiség - így templomi méltóságok, államférfiak, hivatalnokok, az iskola- és neveléstan köréből, művészek, orvosok, kereskedelem, katonaság, közlekedésügy és iparosság köréből - lettek a legnagyobb pontossággal leírva. Ha Weber Sámuelnek egy Budapesten élő és itt alkotó szepesinek a születési vagy halálozási adatai hiányoztak, úgy Pestre utazott, hogy a temetőben ezeket felfedezze. Az ő ösztönzésére lettek a Tátra mondái összegyűjtve és kiadva. Nagy buzgalmat fejtett ki a különböző levéltárakban is, ahol az ősrégi iratokban kutatott. A Karpathen Post hasábjai, a Zipser Bote, a Kassai Újság, a Pannónia nevű hírlap, a Pester Lloyd, a Szepesi Orvosok és Gyógyszerészek Évkönyvei, szintúgy a Kárpát Egyesület egész sorozatokat hoztak hosszú és kiváló értekezéseiből. Rövid hirdetési cikket körülbelül ezret írt. Az 1896-97-es év Nagyapám számára hatalmas munkát hozott: 1898- ban ünnepelte a volt Osztrák-Magyar Monarchia Ferencz József császár uralkodásának 50-dik évfordulóját. Ez alkalomból a Monarchia egy impozáns történelmi-földrajzi művet jelentetett meg, melyhez minden egyes, a Monarchiában úgynevezett „örökös tartományok” - Csehország, Horvátország, Szlovénia, Bosznia- Hercegovina - történészei a saját tartományaik ecsetelésére megbízást kaptak. Ily módon jutott Nagyapámnak a Szepesség és Felső-Magyarország leírása. Eme 24 kötetes mű Az Osztrák-Magyar Monarchia szóban és képben [helyesen: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, Bp., 1887-1901, M. Kir. Államnyomda, I-XXI. kötet] címet kapta. Nagyapám pedig eme nagyszerű munkájáért a császári koronarenddel lett kitüntetve. Az állandó munkában eltöltött évei dacára Nagyapám mindig a legjobb egészségnek örvendett. Annál megrázóbb volt az 1908. május 18-án szívszélhűdés által bekövetkezett hirtelen halála. De a halála óta eltelt évek sem feledtették el az emlékét. Ellenkezőleg! Mivel 100 évvel születése után - 1935-ben - megvalósult az az ünnepség, mely azoknak, akik azt látták és azon részt vettek - mint szüleim és én is -, felejthetetlen volt. THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra Június 29-ét írtak. Egy csodaszép, felhőtlen, meleg nyári nap volt. Derült csillagos éjszaka követte. Béla város lakossága lampionokkal zsúfoltan türelmesen állt, látszólag várt valamire. Míg egyszerre csak minden szájból elhangzott az az örömteli felkiáltás: „Ég, lángol!", és szinte megigézve tekintettünk a velünk szemben lévő hegyekre, ahol ragyogó, fénylő nagy tűz égett. A lelkes fiatalság már napok óta egész fatörzseket helyezett el a még elérhető magasságokban, és ez [eke] t a sötétség beálltával meggyújtották. Sokan elhagyták a várost, és kifelé vonultak a mezőkre, hogy közelebbről gyönyörködhessenek e ritka képben. Bent pedig a városban ugyanabban az időben elhangzott a lakosság által énekelt, megrázó, szép „Zipser Hymne”, majd a lelkes kiáltás - „Weber apánk, téged hívunk” - zárta az esti ünnepséget. Másnap délelőtt következett az egyházi ünnepség: a szlovákiai evangélikus püspök és több lelkész jelent meg a templomban. Az ünnepi beszédek után Varga poprádi esperes beszéde kíséretében leplezte le Nagyapám bronzöntvényből készült domborművét. Ezt követte a koszorúk elhelyezése a családi kriptában. Délután a nagy Bélai-réten 200 főnyi dalárda énekével és a „Zipser Hymné”-vel végződött a Weber Sámuel születésének századik évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepély. Most, amikor Nagyapámról szóló felolvasásomat befejezem, nagy szomorúság fog el engem. Mivel visszatekintve ama örömteljes 1935- ös nyárra arra kell mélységes bánattal gondolnom, hogy Nagyapám emlékünnepe egy hattyúdalnak az előérzete volt - annak a j óravaló, tisztességes, szorgalmas kis népnek a hattyúdala, amely évszázadok óta nyugalomban, békében dolgozott szűkebb hazájában, és gyermekeik köréből oly sokan tekintélyt és legjobb hírnevüket vitték el a nagymagyar hazába! Ez a kedves kis nép már nincs többé - már nem létezik! Hazájukat, otthonukat el kellett hagyniuk - elszéledtek a nagyvilágban. Isten adja meg mindazoknak, bárhol is élnek, hogy e szavakat megértsék: Az Úr adta, / Az Úr elvette, / Áldott legyen az Úr neve! / Ámen. Budapest, 1975. május hó ■ Összeállította és felolvasta Weber Alíz A mellékelt fotók Neidenbach Ákos hegymászás-történeti gyűjteményéből származnak. Ideje van a szálak összekötésének Polgármesterek, orvosok, jogászok, tudósok, művészek után ebben az évben evangélikus gazdálkodók adtak randevút egymásnak április 18- án az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában. Történt, hogy múlt év őszén két, egyházunk iránt elkötelezett evangélikus fiatalember - név szerint Hámori Zsolt és Giczi István - kereste fel a Szilágyi Erzsébet fasorban székelő hivatalt, hogy megosszák a püspökkel már régen formálódó ötletüket, és hogy felajánlják önkéntes segítségüket, mégpedig „kereskedelmi összeköttetés megszervezésére” Lényege a vidéki gazdálkodók terményeinek városi gyülekezetekben (erősen koncentrálva a fővárosra), illetve egyházi intézményekben való közvetlen értékesítése. Időközben, szintén tavaly ősszel, egyre több hír érkezett Györfi Mihály lelkésztől a nyírteleki Filadelfia Evangélikus Egyházközségnek a cigányság önfenntartását segítő szociális földprogramjáról. Októberben elindult a munkavállalók regisztrációja, az egészségügyi vizsgálat, a munkaszerződések megírása és az oktatás. Tizennégy görögszállási roma kezdte meg az őszi munkálatokat az önkormányzat által biztosított öthektáros - akkor még bozótos és műveletlen - területen. Reménység szerint a tavasszal megtermelt zöldségek biztos jövedelmet jelenthetnek majd családjaik számára. Ugyancsak időközben érkezett egy megkeresés Obreczán Ferenc országgyűlési képviselő, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) főtitkára részéről, aki elhatározta, hogy megszervezi az evangélikus képviselők - beleértve önmagát is - fórumát, illetve hogy szakmai tudásával és kapcsolatrendszerével segíti egyházát, ahol csak tudja. A magyar kis- és nagytermelők ügye iránt érzékeny politikus - jól ismerve a magyar gazdaság helyzetét - eltökélten küzd a jó minőségű hazai termények piacon való maradásáért. Az őszi kerületi közgyűlésre készülve a következő év programjainak kitűzése során az egyházkerület elnöksége - talán a fent említettek hatására - úgy döntött, hogy tavasszal a kerület őstermelőit, gazdálkodóit, borászait hívja össze. Az összejövetel témája és a megszólított előadók személye nem volt kérdéses. Még két dolog hiányzott: a meghívottak listája és az alapötlet megvalósítására egy már működő példa. Ismét a jó kapcsolatok hozták meg gyümölcsüket: egyházkerületünk lelkészei, a felkérésnek eleget téve, megküldték a gyülekezeteik területén élő és a kezdeményezés iránt érdeklődést mutató evangélikus gazdálkodók elérhetőségeit. A jó példának pedig a református egyház égisze alatt működő egyhaztaj.hu elnevezésű, „Kistermelők és fogyasztók közvetlen kapcsolata" mottójú honlap bizonyult, amelynek bemutatásáról dr. Kodácsy Tamás tudományos munkatárs, egyetemi lelkész (Károli Gáspár Református Egyetem) biztosította a szervezőket. Az április 18-i háromórás találkozón egyértelműen kirajzolódni látszottak egy szélesebb körű összefogás körvonalai. A szervező csapat alakulóban, az országos honlap startra kész, és közben Györfi Mihály lelkész a Fratemet interntes levelezőfórumon már tudtul is adta: „A mellékletben lévő terményekre várjuk a megrendeléseket!” ■ Horváth-Hegyi Áron A Weber család sírboltja Szepesbélán A Weber-csúcs a Fehér-tótól
