Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-04-29 / 17. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. április 29. ► 13 A történeti forrásokat nemcsak megkell őrizni, a közzétételük is fontos, hogy minél szélesebb körben váljanak ismert­té. Ez alkalommal forrásközléssel jelentkezünk, amely Weber Sámuel evangélikus lelkész, történész emlékét örökíti meg. A forrásközlés során az eredeti szövegen - a jobb érthetőség kedvéért - kizárólag apró módosításokat tettünk, az értelemzavaró hibákat javítottuk. (Kovács Eleonóra rovatgazda) Weber Sámuel emlékezete ► Weber Sámuel szepesbélai evangélikus lelkész (1835-1908) a Felvidék tudós evangélikus papjainak egyik legkiválóbbika volt; történész, Tát­­ra-kutató, turista, aki egyszersmind szorgalmasan publikálta is új ered­ményeit. 1975 májusában Budapesten hangzott el róla unokájának, We­ber Aliznak az az előadása, amelyet az alábbiakban közlünk. Az elő­adás szövegét két forrásból is ismerjük. Az egyik Sándy Péter tulaj­dona (gépelt formában), a másik Weber Aliz saját kézírásával íródott. Utóbbi saját gyűjteményem részét képezi, és tartalmazza még a „Zipser Hymne” szövegét, valamint Weber Rudolf (1843-1915) tanár - Sámuel öccse s a Szepesség nagy poétája - életrajzát is. (Neidenbach Ákos hegymászó szakíró) Weber Sámuel ev. lelkész-főesperes és történész született Poprádon 1835. március 26-án mint az ott élő Weber család legidősebb gyermeke. Apja a város polgármestere, a múlt századnak megfelelő javításokkal-újításokkal lát­ta el a várost, és szerzett magának ér­demeket. Ilyen újításként szerepelt a harang, melyet az ev. templomnak ajándékozott, és ez még ma is az ő te­vékenységére emlékeztet. Öt gyermeke volt, közöttük két fiú, Sámuel és 8 évvel fiata­labb öccse, Rudolf, a költő, akit a szepesi német tájszólás­ban írt nagyszerű költeményei tettek szűkebb hazájában népszerűvé - ezek a zipserek, szepesiek méltók arra, hogy életrajzukat, kimagasló érde­meiket hálás szívvel emlékeze­tünkbe visszaidézzük. A késmárki lyceum (ma gimná­zium) elvégzése után Weber Sámu­el Eperjesen folytatta teológiai ta­nulmányait. Onnan hívta meg őt a Hotkócon élő Csáky gróf gyermeke­ihez nevelőnek. De a tudásra vágyó és törekvő fiatal embert ez a foglal­kozás nem elégítette ki. Ennélfog­va nemsokára otthagyta Hotkócot, hogy Németországban, Jénában tö­kéletesítse tudását. Nagy buzgalom­mal szentelte idejét a történelem, földrajz, természetrajz, etnográfia tanainak. 1860-ban befejezte jénai tanulmá­nyait, és visszatért szülőföldjére. Oda­haza Máday Károly bélai esperesnél lett segédlelkész. Következő évben Selmecbánya választotta meg lel­késznek, de ott is csak rövid ideig te­vékenykedett, miután Szepes-Béla mint saját lelkészét visszahívta, mely városban fáradhatatlan, sokoldalú munkában gazdag, áldásos életet élt. Mint lelkipásztor kiváló prédiká­tor - szónok, egyházának körülte­kintő, minden kisebb-nagyobb gondjában hatásos segítséget nyújtó atyja - volt. Lelkészi hivatása mellett etnográfiai, mezőgazdasági ügyekben s a Kárpát és Turista Egyesületben ve­zető szerepet játszott. Mint a Tátra rajongója nagy turis­ta volt. Elsőnek mászott meg csúcso­kat, így a Zöld-tónál lévő Zerge-csú­­csot is. De nemcsak mint hegymászó volt a hegyekben látható, hanem két barátjával együtt vándoroltak a Tát­ra legkülönbözőbb helyeire, hogy ott saját kezűleg a szükséges javításokat végrehajtsák. Ilyképp ecsettel, festék­dobozzal, szerszámokkal felszerelve megjelölték az ösvényeket, útbaiga­zító táblákkal látták el, és a patako­kon átvezető, megrongált régi hi­­dacskákat is rendbe hozták. De nemcsak a hegyeket járta be Weber Sámuel, hanem a barlangokat is. fgy a Bélai-cseppkőbarlangot és a Dobsinai-jégbarlangot is tanulmá­nyozta. Mindenütt, ahol lehetséges volt a természet csodái után kutat­ni, ott Weber Sámuel nagyszerű munkát végzett. Egészen hihetetlen, hogy a törté­nelem legrégibb múltjából, szintúgy a természettudományokból és a geo­lógiából képes volt annyi anyagot fel­használni, hogy ezek a tények törté­nelmi műveinek forrásaiként szolgál­hassanak. Legismertebb művei a következők [a könyvek és cikkek címei tájékoz­tató jellegűek]: Szepesi történelem és korképek; Béla város története; A Bélai-cseppkőbarlang keletkezése és környéke; Podolin város története; Szepes vármegye története; A16 sze­pesi város az elzálogosítás ideje alatt 1412-1772-ig; Szepes megye törté­nelmi irodalmának a története; A Tátra egykori bányászatának a tör­ténete; Stansith Horváth György és kora 1643-1742-ig; A bélai ev. egyház­nak monográfiája, tekintettel a sze­pesi, lengyel és magyar viszonyokra; turisztikát propagáló, nagy mennyi­ségű írása; ünnepi beszédek: Kossuth Lajos gyászünnepélyén 1894-ben; Thököly Imre temetése alkalmával a késmárki evangélikus templomban; prédikációk és számtalan egyházi jel­legű műve. De a legkiválóbb műve az úgyneve­zett „Érdemekben gazdag szepesiek Díszcsarnoka a 19-dik században”. Ebben a legnagyobb eredménnyel tevékenykedő 141 kiváló személyiség - így templomi méltóságok, államfér­fiak, hivatalnokok, az iskola- és neve­léstan köréből, művészek, orvosok, ke­reskedelem, katonaság, közlekedésügy és iparosság köréből - lettek a legna­gyobb pontossággal leírva. Ha Weber Sámuelnek egy Budapesten élő és itt alkotó szepesinek a születési vagy halálozási adatai hiányoztak, úgy Pestre utazott, hogy a te­metőben ezeket felfedezze. Az ő ösztönzésére lettek a Tátra mondái összegyűjtve és ki­adva. Nagy buzgalmat fejtett ki a különböző levéltárakban is, ahol az ősrégi iratokban kutatott. A Karpathen Post hasábjai, a Zipser Bote, a Kassai Újság, a Pan­nónia nevű hírlap, a Pester Lloyd, a Szepesi Orvosok és Gyógyszerészek Évkönyvei, szintúgy a Kárpát Egyesü­let egész sorozatokat hoztak hosszú és kiváló értekezéseiből. Rövid hirde­tési cikket körülbelül ezret írt. Az 1896-97-es év Nagyapám szá­mára hatalmas munkát hozott: 1898- ban ünnepelte a volt Osztrák-Magyar Monarchia Ferencz József császár ural­kodásának 50-dik évfordulóját. Ez al­kalomból a Monar­chia egy impozáns történelmi-földrajzi művet jelentetett meg, melyhez min­den egyes, a Mo­narchiában úgyne­vezett „örökös tarto­mányok” - Csehor­szág, Horvátország, Szlovénia, Bosznia- Hercegovina - tör­ténészei a saját tar­tományaik ecsetelé­sére megbízást kap­tak. Ily módon jutott Nagyapámnak a Szepesség és Felső-Magyarország leírása. Eme 24 kötetes mű Az Oszt­rák-Magyar Monarchia szóban és képben [helyesen: Az Osztrák-Ma­gyar Monarchia írásban és képben, Bp., 1887-1901, M. Kir. Államnyom­da, I-XXI. kötet] címet kapta. Nagy­apám pedig eme nagyszerű munká­jáért a császári koronarenddel lett kitüntetve. Az állandó munkában eltöltött évei dacára Nagyapám mindig a legjobb egészségnek örvendett. An­nál megrázóbb volt az 1908. május 18-án szívszélhűdés által bekövetke­zett hirtelen halála. De a halála óta eltelt évek sem feledtették el az emlékét. Ellenkezőleg! Mivel 100 évvel születése után - 1935-ben - megvalósult az az ünnepség, mely azoknak, akik azt látták és azon részt vettek - mint szüleim és én is -, fe­lejthetetlen volt. THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra Június 29-ét írtak. Egy csoda­szép, felhőtlen, meleg nyári nap volt. Derült csillagos éjszaka követ­te. Béla város lakossága lampio­nokkal zsúfoltan türelmesen állt, látszólag várt valamire. Míg egyszer­re csak minden szájból elhangzott az az örömteli felkiáltás: „Ég, lán­gol!", és szinte megigézve tekintet­tünk a velünk szemben lévő hegyek­re, ahol ragyogó, fénylő nagy tűz égett. A lelkes fiatalság már napok óta egész fatörzseket helyezett el a még elérhető magasságokban, és ez [eke] t a sötétség beálltával meg­gyújtották. Sokan elhagyták a várost, és kife­lé vonultak a mezőkre, hogy köze­lebbről gyönyörködhessenek e ritka képben. Bent pedig a városban ugyanabban az időben elhangzott a lakosság által énekelt, megrázó, szép „Zipser Hymne”, majd a lelkes kiál­tás - „Weber apánk, téged hívunk” - zárta az esti ünnepséget. Másnap délelőtt következett az egyházi ün­nepség: a szlovákiai evangélikus püspök és több lelkész jelent meg a templomban. Az ünnepi beszédek után Varga poprádi esperes beszéde kíséretében leplezte le Nagyapám bronzöntvényből készült dombor­művét. Ezt követte a koszorúk elhe­lyezése a családi kriptában. Délután a nagy Bélai-réten 200 főnyi dalárda énekével és a „Zipser Hymné”-vel végződött a Weber Sámuel születésé­nek századik évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepély. Most, amikor Nagyapámról szó­ló felolvasásomat befejezem, nagy szomorúság fog el engem. Mivel visszatekintve ama örömteljes 1935- ös nyárra arra kell mélységes bánat­tal gondolnom, hogy Nagyapám emlékünnepe egy hattyúdalnak az előérzete volt - annak a j óravaló, tisztességes, szorgalmas kis népnek a hattyúdala, amely évszázadok óta nyugalomban, békében dolgozott szűkebb hazájában, és gyermekeik köréből oly sokan tekintélyt és leg­jobb hírnevüket vitték el a nagyma­gyar hazába! Ez a kedves kis nép már nincs többé - már nem létezik! Ha­zájukat, otthonukat el kellett hagy­niuk - elszéledtek a nagyvilágban. Isten adja meg mindazoknak, bár­hol is élnek, hogy e szavakat megért­sék: Az Úr adta, / Az Úr elvette, / Ál­dott legyen az Úr neve! / Ámen. Budapest, 1975. május hó ■ Összeállította és felolvasta Weber Alíz A mellékelt fotók Neidenbach Ákos hegymászás-történeti gyűjteményéből származnak. Ideje van a szálak össze­kötésének Polgármesterek, orvosok, jogászok, tudósok, művészek után ebben az évben evangélikus gazdálkodók ad­tak randevút egymásnak április 18- án az Északi Egyházkerület püspö­ki hivatalában. Történt, hogy múlt év őszén két, egyházunk iránt elkötelezett evangé­likus fiatalember - név szerint Hámo­ri Zsolt és Giczi István - kereste fel a Szilágyi Erzsébet fasorban székelő hi­vatalt, hogy megosszák a püspökkel már régen formálódó ötletüket, és hogy felajánlják önkéntes segítségüket, mégpedig „kereskedelmi összeköttetés megszervezésére” Lényege a vidéki gazdálkodók terményeinek városi gyü­lekezetekben (erősen koncentrálva a fővárosra), illetve egyházi intézmé­nyekben való közvetlen értékesítése. Időközben, szintén tavaly ősszel, egyre több hír érkezett Györfi Mihály lelkésztől a nyírteleki Filadelfia Evan­gélikus Egyházközségnek a cigány­ság önfenntartását segítő szociális földprogramjáról. Októberben el­indult a munkavállalók regisztrá­ciója, az egészségügyi vizsgálat, a munkaszerződések megírása és az oktatás. Tizennégy görögszállási ro­ma kezdte meg az őszi munkálatokat az önkormányzat által biztosított öt­hektáros - akkor még bozótos és mű­veletlen - területen. Reménység sze­rint a tavasszal megtermelt zöldségek biztos jövedelmet jelenthetnek majd családjaik számára. Ugyancsak időközben érkezett egy megkeresés Obreczán Ferenc országgyűlési képviselő, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) főtitkára ré­széről, aki elhatározta, hogy megszer­vezi az evangélikus képviselők - be­leértve önmagát is - fórumát, illet­ve hogy szakmai tudásával és kapcso­latrendszerével segíti egyházát, ahol csak tudja. A magyar kis- és nagyter­melők ügye iránt érzékeny politikus - jól ismerve a magyar gazdaság helyzetét - eltökélten küzd a jó mi­nőségű hazai termények piacon va­ló maradásáért. Az őszi kerületi közgyűlésre ké­szülve a következő év programjainak kitűzése során az egyházkerület el­nöksége - talán a fent említettek ha­tására - úgy döntött, hogy tavasszal a kerület őstermelőit, gazdálkodóit, borászait hívja össze. Az összejöve­­tel témája és a megszólított előadók személye nem volt kérdéses. Még két dolog hiányzott: a meghívottak listá­ja és az alapötlet megvalósítására egy már működő példa. Ismét a jó kap­csolatok hozták meg gyümölcsüket: egyházkerületünk lelkészei, a felkérés­nek eleget téve, megküldték a gyüle­kezeteik területén élő és a kezdemé­nyezés iránt érdeklődést mutató evangélikus gazdálkodók elérhetősé­geit. A jó példának pedig a reformá­tus egyház égisze alatt működő egy­­haztaj.hu elnevezésű, „Kistermelők és fogyasztók közvetlen kapcsolata" mottójú honlap bizonyult, amely­nek bemutatásáról dr. Kodácsy Tamás tudományos munkatárs, egyetemi lelkész (Károli Gáspár Református Egyetem) biztosította a szervezőket. Az április 18-i háromórás találko­zón egyértelműen kirajzolódni lát­szottak egy szélesebb körű összefogás körvonalai. A szervező csapat alaku­lóban, az országos honlap startra kész, és közben Györfi Mihály lelkész a Fratemet interntes levelezőfórumon már tudtul is adta: „A mellékletben lé­vő terményekre várjuk a megrende­léseket!” ■ Horváth-Hegyi Áron A Weber család sírboltja Szepesbélán A Weber-csúcs a Fehér-tótól

Next

/
Oldalképek
Tartalom