Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-04-29 / 17. szám

Evangélikus Élet élő víz 2012. április 29. »- 11 Dávid és Góliát HETI ÚTRAVALÓ Azt mondják, hogy az ember az első­szülöttjét még pálmának szeretné nevelni: öntözi, metszi, nyesegeti, nyújtja, formálja..., de később rájö­vünk, hogy nem mi tervezzük el, mi­lyen növényke lesz a palántánkból. Ez persze nem könnyű szülői feladat. Nem elég a keresztségben az Úrnak ajánlani gyermekünket, nap mint nap neki kell szentelnünk. Nem pál­mát kell görcsösen nevelnünk, hanem egyszerűen gyönyörködnünk kell ab­ban, amivé a fiókánk cseperedik. En­gedni kell növekedni, nyújtózni, for­málódni... Mi is beleestünk a „pálmát fara­gunk” hibájába. Legnagyobbikfiunkat sokáig látni szerettük volna valami­lyennek: beírattuk balettra, zeneisko­lába, rajzszakkörre, vívásra, színjátszó körre. (A testvérekkel együtt a külön­órák száma hatványozódik, és már csak egy konyhai táblázatban tekint­hető át, melyik nap ki hova megy, me­lyik táskával és melyik hangszerrel.) Jól jön a segítség! A nagymama vállalta a vívóedzéseket, hozza-viszi-fizeti, verse­nyekre járnak. A hétvégén volt az első alkalom, hogy én kísértem el fiamat a bajnokságra. Minden menet után hálát adtam az Úrnak, hogy megmaradta gyermekem. Kezdetben még a szemem sem mertem kinyitni, nehogy végig kelljen néznem, ahogy lekaszabolják vagy kardélre hányják. Tudtam, hogy a vívás küzdő­sport, de csak most szembesültem ve­le. Amikor már ki mertem nyitni a sze­mem, és nem sikítottam minden talá­lat után, megértettem, hogy melyik fény mikor gyullad ki, és melyik az, amelyik jó nekünk. És már amiatt sem aggód­tam, hogy a fiam a 220 voltba van be­kötve... Egy-két óra múlva már nagyon fá­radt volt minden gyerek. A fiamat a legjobb nyolc közé jutáshoz a tava­lyi bajnokkal sorsolták párba. Esély­telen küzdelem ígérkezett. Teljesen összetört a tizenkét évesem, és én azon töprengtem, hogy mit mond­hatnék neki. Elmeséltem Dávid és Góliát tör­ténetét; azért, hogy megértse, az Úr­nak semmi sem lehetetlen, ne adja fel! De szívére helyeztem, hogy most nem ez fog történni! „Dávidnak” a mi történetünkben mégfejlődnie kell és gyakorolnia. 10 : 3-ra kikaptunk, de boldogan hagytuk el a pástot! Velünk volt az Úr! Nem a győzelemben, hanem a játék örömében, a másikért való aggódás lassan oldódó feszültségében, a csa­patmunkában... és abban, hogy nem akartam bajnoknak álmodni a fiam, csak biztatni és mellette állni... nyi­tottszemmel! ■ Papp Andrea Hegytetők és a piactér Éltél már át hegytetőélményt? Nem egy hegy szó szerint vett megmá­szására gondolok, bár annak, ahogy hallom, hasonló hatása van. Egy na­gyon sajátos pillanatra utalok, amely például egy lenyűgöző tájban élhető meg. Esetleg egy esemény al­kalmával - például ha egy meggyő­ző, nagyon hatásos szónokot hal­lasz, és a szavai arra ösztönöznek, hogy a dolgainkat másképp - job­ban, vagy nagyobb odaadással - vé­gezzük. Éveim sokasodván nekem több­ször volt már „hegytetőélményem”. Ezek egyikét egy természeti csoda, a Grand Canyon elképzelhetetlen nagyszerűsége váltotta ki. De az ilyen típusú élményeim többségét konferenciákon és más szakmai vagy lelkiségi találkozókon éltem át. Ezeken csodálatos emberekkel találkoztam, és nagyszerű üzenete­ket hallottam, amelyek arra indítot­tak, hogy jobb emberré, férjjé, apává, üzletemberré, íróvá, szer­kesztővé, tanácsadóvá és baráttá váljak. Néhányszor az élményben benne volt az, amit „spirituális csúcsnak” hívok: az eufória, az elragadtatás és a lelkesedés, amikor úgy éreztem, hogy nem maradok az, aki voltam. „Más lesz a világ, ha hazatérek (vagy ismét felveszem a munkát)” - gondoltam. Egy gond van csak: nem tudunk ott maradni a fennsíkon. Vissza kell térnünk a völgybe, oda, ahol a határidők, munkafeladatok, pénz­ügyi gondok, eszetlen munkatársak, főnökök és ügyfelek tanyáznak. Néha abba a „völgybe”, ahol a min­dennapi élet terhei annyira nyo­­masztóak, hogy már rövid idő után elcsodálkozunk: „Alig pár napja még annyira lelkes voltam. Mi volt ott velem?” Mit teszünk hát, amikor elhagyjuk a hegytetőt, és visszatérünk a piac­térre, mindennapi taposómalmunk­ba? Hogyan sikerülhet keresztülvin­nünk az elhatározásaink megvalósí­tásához szükséges változtatásokat akkor is, amikor a csúcsélmény tü­ze elhamvad? Azt javallom, hogy ne feledjük: nem vagyunk egyedül. Isten mindig velünk van. Ha meg vagy győződve arról, hogy szükség lenne változásokra, jó eséllyel hihe­­ted, hogy a szónokok ajkáról és az üzenetekben Isten szólt hozzád. Emlékezz arra, hogy találkozhattál vele a hegytetőn, de találkozol vele a völgyben is. Erről biztosít minket Zsolt 139,7- 10: „Hová futhatnék lelked elől? Ho­vá menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig ott vagy: Ha az al­világban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolabbi partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te job­bod tartana” Életed párja segíteni akar. Még ha párod tehetsége és tapasztaltsága nem ér is fel a tiéddel, Isten tudja a módját annak, hogy társunkat, aki értékes, elfogulatlan, nélkülözhe­tetlen bátorítást és támogatást adó vélemények forrása, ugyanúgy von­juk be ügyeinkbe, mint egy tanács­adó testületet. „A ház és a vagyon az ősök hagyatéka, az okos feleség az Úr ajándéka’.’ (Péld 19,14) Megbízható barátok és társak ad­hatnak támogatást. Egyik szenvedé­lyem a mentorálás - találkozás má­sokkal és segítésük személyes és szakmai kérdésekben, bibliai elvek és tanácsok használatával. Lehetnek a szándékaink a legjobbak, külső ha­tások - vagy saját gyengeségünk - miatt olykor mégis utat téveszthe­tünk. Egy megbízható mentor, tanács­adó vagy barát azonban segíthet bennünket kötelezettségeink telje­sítésében, vagy tanácsot adhat, milyen változtatásokra lenne szük­ség. Ők lehetnek számunkra a na­gyon is fontos elszámoltatok és támogatók. „Az egyik vas a másiktól kapja élét. A mások társasága tisztítja az embert’.’ (Péld 27,17) ■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna „Ha valaki Krisztusban van, új te­remtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (zKor 5,17) Húsvét ünnepe után a harmadik hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéi­ben az élő Krisztus győzelmében részesíti élő gyülekezetét: ujjongjatok! Ju­bilate: „Örvendezz Istennek, te egész föld, zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!" (GyLK 718,1) Feltámadásával Jézus örökké tartó örömöt szerzett népének, ezért ujjongjunk: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Aty­ja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) Örök örömünk forrását heti igénk tárja elénk, s Jézus - az igazi szőlőtő - hatszor (!) kéri: énbennem maradjatok! Csak így lehetünk követői, akik Istent dicső­ítik gyümölcsöző életükkel. „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümöl­csöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek’.’ (Lásd Jn 15,1-8) Dr. Luther így vall a Szentlélekben való örömünkről: „Szívünk pedig örvend, mikor Krisz­tus feltámadását magunkra vesszük, s látjuk, hogyan győzte le javunkra a bűnt, halált és ördögöt, hogy általa mi is örökké éljünk. Ez az igazi, örökre meg­maradó öröm, melyet senki nem vehet el tőlünk.” Krisztus követői hiszik és vallják, hogy „Jézus az Isten Fia". (íjn 5,5) S ez a hit győzelme! „Mert minden, ami Istentől született (újjá), legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőz­te a világot, a mi hitünk’.’ (íjn 5,4) Páltól tudjuk, hogy az Úristen „haragját nyi­latkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága el­len”, mert „akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké”. (Róm 1,18.25) Az ember ősbűne az önimádat. Ám aki már Krisztusban van, azt az ő szeretete szorongatja. Jézus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”. (2Kor 5,15) Ha a bűn szolgaságából „a Fiú megszabadít titeket, valóban sza­badok lesztek” (Jn 8,36) az ő követésére: „imitatio Christi”. Akik Krisztusban vannak, Lélek szerint élnek e földön, „...ha Isten Lelke lakik bennetek (...), ak­kor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti ha­landó testeteket is a bennetek lakó Lelke által’.’ (Róm 8,9.11) Ám Pilátusban más lélek lakott, és kiszolgáltatta Jézust a zsidóknak: Ecce homo! „íme, az em­ber!” Őszerintük a zsidók királyának „a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát”. S ez számukra istenkáromlás (Jn 19,5.7; lásd 3MÓZ 24,16). Az élet vize s az élet fája közelében élhetnek Isten megváltott gyer­mekei örökké, mert kik már e földön Krisztusban vannak, azok részesülnek győzelmében, s „szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon”, és „az Úristen fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örök­­ké”. (Jel 22,3-4.5) „A mennyekben, a mennyekben / Vár öröm végtelen. // Ott maga Isten hinti szét, / Mint nap, az örök, tiszta fényt, / Ég és föld Istene. // Megnyerni mennynek örömét / Készíts el, Jézusom! / Te értem hullott vére­dért / Vár engem irgalom.” (EÉ 527) Ezért jubilate Deo! ■ Garai András Az év igehirdetése pályázat eredménye A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete által kiírt, Az év igehirdetése elnevezésű pályázat elbírálása megtörtént. A pályázatra tizennégy darab jeligés prédikáció érkezett. Az öttagú bírálóbizottság - Béres Tamás, Gáncs Péter, Radosné Len­gyel Anna, Szabó Lajos, Szabóné Mátrai Marianna - az 1. díjat nem ad­ta ki; a 2. díjban Németh Zoltán (Pécs) részesült (90 ezer forint); a 3. dí­jat Győri János Sámuel (Pesterzsébet) kapta (60 ezer forint). A díjakat a nyertesek az egyházkerület missziói napjának keretében, május 19-én Bonyhádon vehetik át. vangelikus.hu Magyarországi Evangélikus Egyház HIRDETÉS a :*** Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl www.digitalstand.hu Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is! f LUTHER Könyvvásárok májusban A Luther Kiadó min­den érdeklődőt szere­tettel vár könyves pavi­lonjánál a XX. Szent István könyvhéten (Bu­dapest, Ferenciek tere) május 14-től 18-ig 10 és 18 óra között. Idén is részt ve­szünk mindhárom egyházkerület misszi­ói napján, május 19- én. Saját kiadványainkra 15% kedvezményt nyújtunk! Gyülekezeteink, intézményeink és egyéni vásár­lóink figyelmébe ajánljuk az előrendelés lehetőségét, miáltal könyvrendelésüket a helyszínen, postakölt­ség nélkül átvehetik. Ehhez, kérjük, megrendelése­iket legkésőbb május 10-éig küldjék el a kiado@lu­­theran.hu címre. Kérjük, szíveskedjenek jelezni, melyik könyvvásárba kérik a csomagot, és hogy kész­pénzzel vagy átutalással kívánnak-e fizetni. Átuta­lásos számla esetén 10%, készpénzes fizetés esetén 15% kedvezményt adunk. A könyvvásárokban csak kész­pénzes számlát áll módunkban kiállítani! K I

Next

/
Oldalképek
Tartalom