Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-29 / 17. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. április 29. *• 7 Körúton Jónással és Jézussal Egy híján húszéves az evangélikus rockoratórium ► Gitártáboros közös alkotómunkának indult 1993-ban a Jónás és Jézus című rockoratórium, végül országos koncertsorozat lett belőle. A zenés darabot, sokévnyi szünet után, tavaly nyár óta több alkalommal is újra élőben - immár új felállásban - hallhatta a lelkes közönség. A múlt hét végén a zenészek alföldi turnéra indultak, amelynek végén - Albertiben - tizedszer hangzott fel a Jónás és Jézus. Ócsai Zoltán győri és Smidéliusz Gábor Budapest-Deák téri igazgató lelkésszel az április 20-i, szegedi koncert után beszélgettünk.- Az egyórás darab Jónás próféta és Jézus történetét ötvözi. Ócsai Zoltán: Nagyon sok párhuzam és összefüggés van a prófétai és a megváltói eseménysor között. Mindketten gonosz és parázna emberek közé küldettek, és szolgálatuk végén mindkét esetben az isteni kegyelem érvényesült. Smidéliusz Gábor: Emellett még az is izgalmassá teszi a témát, hogy maga Jézus kapcsolja össze küldetését az ószövetségi próféta megbízatásával. Pedig nagyon sok különbség is felfedezhető. Gondoljunk például arra, hogy Jónás a nagyon is emberi gondolkodásával és a rábízott feladat elleni lázadásával épp ellenkezője a halált önként vállalt isteni alázatnak. Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában. A mélységeket megjárva sem tud később önmagából kivetkőzni, és a bűnös város feletti irgalmat látva sem tud örülni. A bűnös embert végtelenül szerető Jézus kevesebbet töltött a halál fogságában, hiszen harmadnapra feltámadt - Isten mindeneket megelőző kegyelmének jele volt ez.- Honnan jött a rockoratórium megírásának az ötlete? Ó. Z.: Pécsi segédlelkészként zenésítettem meg 1992-ben a Jónás könyvét, amelyet az ifjúság tagjaival be is mutattunk. Azon a tavaszon a teológushallgatók - közöttük Smidéliusz Gábor is - a megyénkben jártak passiókörúton. Az általuk bemutatott passió zenéjét Gábor írta. S. G.: A szövegekben a teológustársaim is sokat segítettek. Ó. Z.: Amikor megnéztem az előadásukat, arra gondoltam, hogy ezt a két darabot össze kellene dolgozni. Elhatároztuk, hogy ez lesz az egyik alkotófeladata a következő nyári gitártábornak.- A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) gitártáboráról van szó? S. G.: Igen, akkor még a Mevisz könnyűzenei szakcsoportja szervezte ezeket az alkalmakat. A tanárok főleg gitározni tudó teológusok, valamint már gyülekezetben szolgáló lelkész barátaink voltak. Ó. Z.: Olyannyira népszerűek voltak ezek a hetek, hogy ‘93-ban is két tábort kellett tartanunk. így vágtunk bele a több éve visszajáró haladó táborozókkal ennek a rockoratóriumnak a közös munkájába. A két eredeti darab számait úgy szerkesztettük, alakítottuk, hogy egy egésszé álljanak össze. Ahol kellett, kihagytunk részeket, ahova hiányzott, oda pedig újakat írtunk.- Egy hét elég volt a munkára? Ó. Z.: Szűkösen, de igen. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy egészen a záró napi koncertig senki nem hallotta - még mi sem - egyben az egészet. A hét során ugyanis külön próbált a kórus, a zenekar, és a szólisták is csak az előadás estéjén énekelték először a kórussal a közös énekeket. Az volt a célunk, hogy a Mevisz váraljai mozgássérülttáborának - amely párhuzamosan futott a gitártáborral - zárónapjára készüljünk el úgy a darabbal, hogy ott előadhassuk.- Milyen volt a fogadtatás? S. G.: Nagyon jó. Olyannyira, hogy Lackner Aladár akkori esperes meg is hívta a darabot Gyünkre, és ott a helyi moziban újra előadtuk. Ó. Z.: Nagyon szerettük Ali bácsit. Fiatal lelkészként nagyon sokat kaptunk és tanultunk tőle.- Azután jött a csömöri könnyűzenei találkozó. S. G.: Pesthez való közelségének és Baranyay Csaba akkori teológustársunk csömöri kötődésének köszönhetően a ‘90-es évek elején több ízben is szerveztünk ott könnyűzenei találkozókat. A 1993- son mutattuk be a Jónás és Jézust. Ó. Z.: Utána még sok helyen koncerteztünk vele. Számomra az egyik legemlékezetesebb a zuglói alkalom volt. Olyan sokan jöttek el, hogy a zsúfolásig megtelt templomban a meghirdetett koncert után még egyszer elő kellett adnunk, hogy a kint rekedt közönség is meg tudja hallgatni. Akkor is megteltek a padok.- Azonban 1994-től már csak kazettáról volt meghallgatható a Jónás és Jézus. Ó. Z.: Több okból is úgy gondoltuk, eljött az ideje a befejezésnek. Az okok között szerepelt az is, hogy az előadáshoz a kórussal és a zenészekkel együtt körülbelül negyvenfős csapatra volt szükség. Az utazás, a szállás megszervezése éppen ezért nem volt kis feladat...- Az egyházunk ifjúsági osztálya által szervezett győri zenei táborban tavaly újra elővették a gitárakkordokkal teli szöveglapokat. Mi változott? 0. Z.: A sok év alatt többen unszoltak, de a legkitartóbb Gáncs Péter püspök volt. Hiába hivatkoztunk arra, hogy ismerjük a darab gyengeségeit, ráadásul ennyi év alatt a zenei ízlés, a divat is megváltozott, ő ezt nem hitte el. A hangfelvételt odaadta Gryllus Dánielnek, & Kaláka együttes vezetőjének, ő pedig arra bátorított bennünket, hogy vegyük csak elő a darabot. Ugyanezt a biztatást kaptuk dr. Nikodém Géza egyházzenésztől is. így aztán a győri zenei tábor elején megmutattuk a fiataloknak a darabot, és megkérdeztük, hogy vállalnák-e a kemény munkával járó betanulást, majd az előadást. Igent mondtak, és attól kezdve egy héten keresztül a saját zenei óráik mellett napi három-négy órán át a rockoratóriumot gyakoroltuk.- Ez alkalommal hol volt a bemutató? Ó. Z.: A „főpróba” a győr-nádorvárosi vasárnapi istentiszteleten, de a vállalásunk az augusztusi, bonyhádi országos munkaévkezdő lelkészkonferencián való előadás volt.- Milyen fogadtatással? S. G.: Sok helyről kaptunk meghívást utána, de sajnos az időhiány, valamint szervezési és anyagi problémák miatt nem tudtuk mindet elfogadni. Sopronban az EGOT-on (evangélikus gimnáziumok országos találkozója - a szerk.), majd Győrben és Kőszegen adtuk elő. A mostani hétvégén pedig az alföldi régióban egy turné keretében az orosházi gimnáziumban, a szegedi és a szolnoki evangélikus templomban, Szarvason, az Ótemplomban, illetve Albertiben, a művelődési házban látható-hallható.- Az interjú a turné közben készül, tehát mire az újság olvasóink kezébe kerül, ezek az előadások - remélhetőleg nagy sikerrel - már le is zajlottak... Találkozhatnak-e majd az érdeklődők máshol is az oratóriummal? S. G.: Valószínűleg a Deák téri templomban is hallható lesz pünkösdhétfőn - ez még szervezés alatt van -, majd legközelebb júliusban a fonyódligeti Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó ad helyet a darabnak.- Mindketten kiváló zenei tehetséggel is megáldott emberek, akik az eredeti felállásban a hangszereik mellől énekelték a dalokat. Most viszont az énekszólókat leszámítva a padban ülve hallgatták a koncertet. Milyen érzés ez? Ó. Z.: Nagyon jó. Fantasztikus dolog, hogy ilyen sok kiváló, képzett zenészünk van, akik szívesen, a saját egyéniségüket is beleadva vállalták a darabban való részvételt. Mi pedig örömmel vettük az ötleteiket az újításoknál, mert bár alapvetően az eredeti verzió hallható most is, egy-két résznél áthangszereltük a dalokat. S. G.: Ahogy annak idején Váralján is a gitártáborosok zenei és énektudására alapoztunk, úgy most is a zenei tábor fiataljaira építünk. És nagyszerű énekhangú „srácokkal” találkoztunk. A lelkesedésüket látva azt mondom, megérte leküzdeni az aggályainkat és újra elővenni a darabot. Mindenkit várunk a Szélrózsán! ■ Boda Zsuzsa Ifi. Cserháti Sándor (az Úr hangja) és Smidéliusz Gábor (Jónás) Ócsai Zoltán (Kleopás) Piackeresés, termékajánlás, marketing - leginkább ezek azok a szavak, melyek a hazai termékek népszerűsítésekor elhangzanak. Lehet azonban másképpen is közelíteni az ügyhöz: hit, bizalom, hitelesség. A kérdés csak az: hogyan lehet a mai közhangulatban úgy kereskedni, hogy az ember hiteles maradjon? Meddig tart a valóság, és hol kezdődik az ámítás? Persze mindez a sikeres üzletkötés reményében... Bizony, ez sokszor megfordul azok fejében, akik még gyártanak, termelnek valamit ebben az országban. A gazdasági nehézségek és a valószínűtlenül rossz gazdasági helyzet ellenére nem adják fel. Bemutatókra, üzleti találkozókra és vásárokra járnak. Tárgyalnak, egyeztetnek és szállítanak - sokszor hitelre, több hónapos fizetési határidővel. A hazai mezőgazdaság egyik húzóágazata lehet a borászat. A szép múlt után átrendeződés, majd újrakezdés következett. És ha nincs a globális felmelegedés a maga egyre szélsőségesebb időjárási jelenségeivel, még jó termés is adódik a pályázati pénzekből kiépített, kiváló technolóEvangélikusok ha találkoznak... Magyar borok az oslói nagykövetségen A Nemzeti Külgazdasági Hivatal fő feladata egyfelől a hazai kis-és középvállalkozások külgazdasági tevékenységének támogatása, másfelől a külföldi cégek magyarországi befektetéseinek ösztönzése. A hivatal a nemzetgazdasági miniszter irányítása alatt működő központi intézmény, önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv. giához. A remény megvan és az akarat is. Jó példa volt erre az a bemutató, melyet az oslói magyar nagykövetségen rendezett a Nemzeti Külgazdasági Hivatal április közepén. A rendezvény különlegességét az adta, hogy ez alkalommal több borászatnak nyílt alkalma professzionális közönség előtt bemutatkozni, mint korábban bármikor. A programon tizenöt kiállító huszonkilenc termelő borait mutatta be. A kizárólag szakmai körökből érkezett meghívottak (importőrök, éttermi sommelier-k, újságírók, az állami monopólium beszerzői) két tematikus mesterkurzuson ismerkedhettek meg a tokaji borvidék hagyományaival és új stílusú boraival, illetve egyedi termőterületeinkkel és magyar szőlőfajtákkal. A mesterkurzusokat követően kötetlenebb, „sétáló” kóstoló keretében ismerkedhetett a negyvenfős közönség a magyar borokkal és borászokkal. A bemutatóra kiutazó termelőket és a norvég meghívottakat maga a nagykövet, Jeszenszky Géza fogadta. Angol nyelvű megnyitóbeszédében kiemelte a magyarországi borvidékek értékeit és a dolgos termelők megbecsülését. Az evangélikusságát nyíltan vállaló, a keresztény értékek mellett több alkalommal is kiálló volt külügyminiszter (képünkön középen) a borkóstolás közben örömmel beszélt egyházi kapcsolatairól. Tette ezt azért is, mert a borászok között „hitsorsosra” is akadt a soltvadkerti Font Borászat két munkatársa, Font Sándor és ifi. Káposzta Lajos személyében.- Minden lehetőséget meg szoktam ragadni, hogy népszerűsítsem a Magyarországi Evangélikus Egyházat - mesélte a nagykövet. - Itt, Skandináviában az evangélikus egyház a legnagyobb, de sokan nem tudják, hogy Magyarországon is létezik evangélikusság. Eljárok istentiszteletekre, beszélgetésekre, és ha előkerül ez a téma, szívesen beszélek a hazai viszonyokról. Jó volt hallgatni a sok mindent megélt, közismert politikust. A bemutató közönsége megtudhatta, hogy a hit, a remény és a szeretet az ő hivatásában sem nélkülözhető. És leginkább talán most van rájuk szükség. Hogy a rendezvény mennyire volt sikeres, majd látszik a megrendelésekből. Csak remélhetjük, hogy megfelelő promóciós munkával a magyar borokra is igény támad a norvég fogyasztók körében. ■ K. L.
