Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-04-22 / 16. szám

io -m 2012. április 22. FÓKUSZ Evangélikus Élet Olvasás közben Nézem az arcodat, amikor olva­sol Ha belemélyedsz az olva­sásba, a szemeddel együtt válto­zik. Látom, ha tetszik valami, mutatja, ha nem. Van, aki teljesen beleássa ma­gát a leírt szövegbe; az igazi olva­sás nem enged be mást a sorok és az agy közé. Nincs közben fecse­gés, máshová figyelés. Az a vesz­tes, aki felületesen olvas. Persze nem mindegy, hogy mit veszel a kezedbe. Amit csak éppen át­futsz, az annyit is ér. Vannak olyan könyvek, amelye­ket többször is el kell olvasni. Egy­szerűen azért, mert olyan gyönyö­rű magyarsággal írták, hogy ma­gáért az olvasás öröméért, a szép szavak élvezetéért veszed újból kézbe őket. Gondolj csak arra, ho­gyan idézi meg Fekete István a természet jelenségeit, képeit. Tudod előre, hogy mi következik, mégis új­ból végigjárod, mert le sem tudod tenni, amíg a végére nem érsz. A vásznon nem lehet mindezt meg­mutatni, ezért van a legtöbb meg­filmesített regénynek csak töredék­nyi hatása a könyvéhez képest. Kedvenc muzsikádat sem egy­szer hallgatod meg. Minden ismét­lődő alkalom ad valami újat, amelyet eddig észre sem vettél. Az olvasás műveli a beszédedet, ja­vítja a fogalmazási készségedet, ha akarod ha nem. Választékosabban szólsz, nem kapkodsz, hiszen a sok magadba szívott szépség tálcán kí­nálja a témához illő kifejezéseket. Igen, változik az arc az elmé­lyült olvasás közben. Leolvad ró­la az akarat által rámerevített szi­gorúság vagy harag az élet véste szomorúság. Csak a szépség kivál­totta diszkrét mosoly marad meg. Vagy az sem, csak egy merengő, a dolgokat jól értő, átszellemült ki­fejezés. Ez a találkozás. Azt hiszem, az arc levetkőzik olvasás közben; izmai ellazulnak, ismét olyan szép lesz, mint aho­gyan megteremtették. Lehet, hogy a könyv a lélek te­rápiájának egyik eszköze? Sze­rencsére sok kitűnő írás van, jól le­het választani. Itt van például a Biblia. Ha egyszer belemélyedsz, egyre többetforgatod. ■ Dr. Schrott Géza Püspökeink egy romantikus regényben? A kérdés nem költői - nagyon is va­lóságos. Hiszen Kamarás István - az egyházunkban is jól ismert író, szo­ciológus, a veszprémi egyetem ant­ropológia és etika tanszékének elin­dítója - Szövedék című romantikus oknyomozó riportregényében ők is szerepelnek. Mint ahogyan rajtuk kí­vül sok más, a közéletből, testvéregy­házakból, a tudományos életből is­mert személyiség is. A regény főszereplője Ipiapi atya, akinek kalandos életét kutatja egy La­dó Annamária nevű kultúrantro­­pológus. A kutatás során megis­merjük a heródesező (!) Kitűzőt, a Naurura disszidáló Cosinus Tupua­­patit - akikről végül kiderül, hogy mind ugyanaz a személy: Ipiapi atya. Bevallom, a könyv olvasása közben sokáig az a kérdés foglalkoztatott: mi ebből az álom, és mi a valóság? De rá­jöttem a válaszra: az álom is valóság, s a könyvben oly mesteri szövedéke tapintható ki e kettőnek, hogy nem kell keresgélni a határokat. A szerző Szépen illusztrált, tudatosan szer­kesztett, szinte (ön)kritikai kiadás­szerű könyvet tarthat kezében az ol­vasó, aki Naményi Tomcsányi Pál 2009-ben megjelent, Napfogyatko­zás című kötetét lapozgatja. A százhetvenöt vers „fiókban meg­őrzött líra”, amint a szerző az alcím­ben megvallja, előrevetítve ezzel rej­tőzni vágyó, szemérmes alkotói atti­tűdjét, amely a világ felé tárulkozást csupán most, a tudós mérnök-író nyolcvanöt esztendős korában en­gedte meg. A versek egyrészt a kronológiai rendet követik (Ifjúkor; Fiatalkor; Fel­nőttkor), majd a második részben té­ma és műfajok szerint alkotnak egysé­get, míg a harmadikban a Kiegészíté­sek kapnak helyet. Érdekes figyelni, hogy Naményi Tomcsányi Pál mennyi­re pontosan jelzi versei születésének idejét, sőt a megírás időtartamát is: mintha az élet csodájának megannyi pillanatát kívánná örökre rögzíteni, emlékekbe és költészetbe vésni. A sok lehetséges példa közül néz­zük az Ave poetae ignoti című vers vé­gét: „1946. március 10., 23.31-54. (23 perc). Sok kicsi javítás (2008)”. Hat­vankét esztendő eltelte után is van még mit javítani, hozzátenni, csi­szolni a gondolaton, amely akkor maga így fogalmaz: „Ezt a szövedé­ket, hidd el, már nem lehet és nem is érdemes kibogozni.” Az olvasót sokszor hangos neve­tésre készteti a könyv humora, lenyű­gözi az az egy-ügyűség, amely a sze­replőket jellemzi, és sokszor felsóhajt lelkűk tisztaságán elámulva, mert nem számít nekik érdek, fittyet hány­nak a hatalomra, és csak önmaguk „apró” kis dolgaival törődnek, mert valójában ezek az élet igazán fontos dolgai. Szívesen tartozna az ember közéjük, vagy kívánná azt a lelkisé­get magának és egyházának, amely őket jellemzi. Mi célból íródhatott a regény? Ta­lán éppen azért, hogy ennek az Ipiapi-lelkiségnek az átadásával éb­ressze az embert, az egyházat, a kö­zösségeket, hogy megelevenítse az intézményes, megmerevedett for­mákat. Ipiapi atya szavaiból is erre követ­keztethetünk, amikor a könyv vége felé életét, tevékenységét így foglal­ja össze: „Valamit meg akartunk mutatni, ki akartunk hirdetni, el akartunk játszani, még pontosabban, hitet tenni a szent dolgok mellett, bátran elmenve egészen a szentség­­törésig. Polgárt pukkasztani és egy­ben alázattal szolgálni.” S bizonyára erre a célra mutat rá az is, hogy Ipia­pi atya feje fölött a történet végén egy lángnyelv jelenik meg. A könyv bibliai, teológiai gondo­latai, egy-egy bibliai történet sajátos feldolgozása, jézusi példázatok mo­dern környezetbe helyezése és elme­sélése lelkészeknek és a teológiában kevésbé jártas olvasóknak is külön­leges élményt nyújt. Olyan impulzu­sokat ad, melyek nyomán érdemes továbbgondolni egy-egy témát, me­lyekből a lelkész akár igehirdetése számára is meríthet. így aztán e könyvet szeretettel ajánlom mindenkinek: olvassa, gaz­dagodjon belőle, tisztuljon általa! No és találja meg egyházunk püspökei­nek nevét és szerepét a történetben! ■ Isó Dorottya Kamarás István - Ladó Annamária: Szövedék - Romantikus oknyomozó riportregény. Kairosz Kiadó, Buda­pest, 2011. Ára 2380 forint. „Az élet óriási csoda!” huszonhárom perc alatt öltött for­mát. .. Ezen töprengve még érthetőb­bé válik a szerző könyv eleji ajánlása leendő olvasójához: „Azoknak, akik hisznek ma­gyar nyelvünk jövőjében.” Ő maga hisz ebben: szépen, árnyaltan fogalmaz, olykor szinte lubickol a magyar nyelv csodálatos lehetőségeiben, a ko­molyat váltogatva a játékossal­­humorossal, a szonett szerelmes szavait szójátékkal oldva. A Légyölő című versben így játszik: „...én ‘légyottól’gyötör­­ten / lendületes düh vei sodorva dörzsöltem..”; a Narkózis vagy kés „bolond rímei” (N. T. P.) bukfencet vetnek: kohol/alko­­hol; mákom/ákombákom; boka, ín/kokain, s a majdnem anag­ramma is mosolyra késztet: „bétellel beteltem”. A Majdnem szonett lett (ti­zennégy helyett) tizenhárom szép sora a szenvedélyes szerel­mes vallomása: „Ajkadon a csó­kom, mint a hópehely, / olvad gyengéd mámor ízes zamatá­­ba...”; „Szerelmünk oly lenge, mint a kinti hinta, / s hinti az illatát és szirmait a szélbe. / Újra a szédülő, szédítő csúcsra száll, /és ott már-már megáll - / énbennem szü­letve és Tebenned élve’.’ Legfinomabb, legáttetszőbb ver­sei a természet csodáit festik, követ­ve szeretett mesterét, Áprily Lajost, akinek Naményi Tomcsányi Pálhoz írt kedves, bátorító és méltató levelét a kötet végén olvas­hatjuk. A Hócsend című költe­mény mintha előtte is tiszteleg­ne pasztellszínű impresszioniz­musával: „Nézd, a hó mára minden faágra / fehér por­kristály pengét emelt. / Halk ma a világ; lágy puhasága / új­szülött csendnek élete lett. / Bő, fehér kendő redője pályázza, / védi, takarja a halk kisdedet. / De nincs sehol mentő tetője, ha fázva /ázott madár kér búvó­helyet!’ Érdemes volt „fiókban meg­őrizni” a napfogyatkozáskor napvilágra került verseket, mert tanulhatunk Naményi Tomcsá­nyi Páltól: lelkesedést, szerete­­tet, műveltséget, bölcsességet, derűt s a felismerés hitvalló örömét: „Az élet óriási csoda!” (Egy gyors vallomás) ■ K. Sebestyén Nóra Naményi Tomcsányi Pál: Nap­­fogyatkozás - Fiókban megőr­zött líra. Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 2009. Ára 1520 forint. HIRDETÉS DIGITALSTAND www.digitalstand.hu 888—8— ‘5 5 : Élet digitális Mii Válogasson az első magyar platformfüggetlen on ine újságosstand kínálatából. olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl Meghívó a könyvfesztiválra A Luther Kiadó sze­retettel vár minden kedves érdeklődőt és vásárlót a budapesti nemzetközi könyv­­fesztiválon. Az elmúlt évek szokásaihoz hí­ven a Luther Kiadó, a Kálvin Kiadó, a Ma­gyar Bibliatársulat, a Harmat Kiadó és a Szent István Társulat egy központi helyen lévő, nagy alapterületű, közös standon várja vásárlóit kedvezményekkel és újdon­ságokkal. Időpont: április 19-22. Helyszín: Budapest, Mil­lenáris, Jövő Háza földszintje, 19-es stand. A budapesti nemzetközi könyvfesztivál részletes tájékoztatóját és a közel 400 program leírását meg­találják a www.boolrfestival.hu oldalon. További információ: Luther Kiadó, 1085 Buda­pest, Üllői út 24. Tel: 1/317-5478,20/824-5518. Fax: 1/486-1229. E-mail: kiado@lutheran.hu. Web: www.lutherkiado.hu. • ' ' ' t t * f '***'* : , , /

Next

/
Oldalképek
Tartalom