Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-04-22 / 16. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2012. április 22. ► 15 Ha végre itt a tavasz... Valahogy nehezen akar megérkezni az igazi tavaszi jó idő. Hol kisüt a nap, hol pedig olyan hideg van, hogy nem esik jól kimenni a dermesztő szélbe. Elég volt néhány fagyos éjszaka, és a gyü­mölcsösök komoly kárt szenvedtek. Ha eddig valaki kételkedett abban, hogy tényleg átalakulás kezdődött a Föld éghajlatában, talán elkezd gondol­kodni a tapasztaltakon. A globális felmelegedés folyamatának ugyanis az is egyik következménye, hogy az idő­járás szélsőségesebbé válik. Ha végre tényleg beköszönt a jó idő, elmehetünk kirándulni! Követ­kezzen most néhány olyan úti cél, ahová érdemes elindulni. Az Európai Bizottság 2006-ban in­dította útjára a Kiváló európai desz­­tinációk (European Destinations of Excellence - EDEN) című projektjét, amely az európai kontinens termé­szeti, kulturális és szellemi örökségé­nek sokszínűségét hivatott bemutat­ni a turisták számára. A pályázat ke­retében az Európai Unió tagállama­iban évente változó témakörben ki­választanak nemzetenként egy kivá­ló célállomást, úti célt. Az EDEN sikerét jelzi, hogy míg kezdetben csak tíz, 2011-ben már hu­szonhárom ország szerepelt a pro­jektben. Magyarország az indulástól kezdve aktív résztvevője a program­nak. Eddigi nyerteseink egyre növek­vő népszerűsége is mutatja, milyen nagy jelentősége van ennek a díjnak. De nézzük, mely tájegységek és miért kapták meg az EDEN díját! 2007- ben a legjobb vidéki úti cél az Őrség lett. Az Őrségben a természeti szépségek mellett a falvakban őrzik a hagyományokat, életben tartják a nép­szokásokat és az ősi mesterségeket. Aki ellátogat oda, kirándulhat, megismer­heti a hangulatos szálláshelyeket, gasztronómiai különlegességekre lel­het (kecskesajtok, olajok stb.), de olyan szabadidős programokon is részt ve­het, mint a szekértúra vagy a lovaglás. 2008- ban a Hortobágy kapta a leg­jobb élő hagyományokat őrző úti cél címet, mert sikerült fenntartani a fa­jok sokszínűségét és élőhelyét. Az utóbbi évtizedben végre leválasztódott a Hortobágyról a „puszta, csikós, gu­­lasch” bélyeg, ma már ez a terület a fenntarthatóság, az ökológiai gondol­kodás egyik jelképé vált, legfőképpen a nyolcvanezer hektáros Hortobágyi Nemzeti Park. Érdemes errefelé is el­látogatni, megnézni a racka juhokat, szürke marhákat, bivalyokat, a szaba­don vágtató lovakat. Páratlan élményt nyújt a térség madárvilága is. 2009- ben az írottkő Natúrpark kapta meg a legjobb ökoturisztikai úti cél címet. A Kőszeghez közeli írott­kő hegycsúcs neve bizonyára isme­rős a rendszeresen kirándulók előtt, hiszen innen indul az országos kék­túra útvonala. Ezenkívül még több, hosszabb-rövidebb túraútvonalat vá­laszthatnak az ide kirándulók. Amit feltétlenül érdemes megnézni: a Hét­forrás, a bozsoki Sibrik-kastély, a kőszegi Jurisics-vár, a cáki pincesor és a velemi Szent Vid-templom. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó Hazánk legnagyobb mesterséges tava, a Tisza-tó 2010-ben kapta meg a legjobb természetes vizű úti cél cí­met. A tótól néhány kilométerre talál­ható tündérfátyol- és tavirózsaszőnyeg pártalan élményt nyújt. Itt is sokféle szabadidős tevékenységet kipróbálhat­nak az érdeklődők: a számtalan veze­tett túra közül a legnépszerűbbek a naplementét és napfelkeltét bemuta­tó kirándulások, a bicikli- és vízitúrák, de a pecások sem unatkoznak. A Mecsek 2011-ben nyerte el a leg­jobb úti cél címet a „régi értékek, új funkciók” témában. Itt sikeresen men­tették át a múlt értékeit a jelenbe: a Zsolnay Porcelángyár területén példá­ul új kulturális és művészeti negyed épült, Pécsváradon a bencés kolostor­várat múzeummá és szállodává alakí­tották, Orfűn a malommúzeumban ma is molnárok őrlik a búzát, és hely­ben meg is lehet kóstolni a friss házi kenyeret. A villányi borászok hosszú ideje munkálkodnak azon, hogy bora­ikkal világhírűvé tegyék a települést. Ennél persze részletesebben is meg lehet ismerni ezeket a sok élményt kí­náló hazai tájakat. Rengeteg ismerte­tő található róluk, de aztán érdemes elindulni is, és megízlelni e tájak „ízét, illatát” ■ s. A. HIRDETÉS Olimpiai nyereményjáték a Bérestől Az egészségmegőrzés piacvezetőjeként, a nemzet egész­ségvédelméért elhivatottan dolgozó magyar vállalatként a Béres Gyógyszergyár erkölcsi kötelességének érzi a ma­gyar olimpiai csapat támogatását. A Magyar Olimpiai Bizottsággal immár negyedik olimpiai cikluson ke­resztül működik együtt arany fokozatú támogatóként a magyar olimpiai csapat mellett. Ebben a nehéz és bizony­talan gazdasági helyzetben is fontos, hogy odafigyeljünk országunk értékeire, és támogassuk nemzeti büszkesé­geink, a magyar sportolók sikeres olimpiai felkészülé­sét. A Béres Gyógyszergyár készítményei hatékonyan se­gíthetik a sportolók felkészülését. Idén Londonban rendezik meg a XXX. nyári olim­piai játékokat, ennek kapcsán a Béres Gyógyszergyár nyereményjátékot indít a Béres Porcerő és Szemerő vá­sárlói körében. Akik 2012. május 31-ig vásárolnak egy dobozt a Béres Porcerő FORTE, Porcerő MAX vagy Szemerő Lutein FORTE bármelyik kiszereléséből, részt vehetnek a sorsolásokon, melyeken összesen 330 nye­remény talál gazdára: havonta 10 db Samsung LED tv és 100 db Béres-ajándékcsomag három hónapon keresz­tül. A fődíj egy kétszemélyes, háromnapos olimpiai út (szállással, utazással, ellátással), két napra érvényes be­lépőjeggyel a kajak-kenu döntőre. Akár egy termék vásárlásával is megnyerheti a 330 nyeremény egyikét vagy a fődíjat! Szem erő tatéin "'nvabtetta A Béres Egészségtár - Porcerő FORTE filmtablet­ta és a Béres Egészségtár - Porcerő Max narancsízű pezsgőtabletta ízületi betegségben szenvedők kü­lönleges táplálkozási igényeihez igazított összetételű, speciális - gyógyászati célra szánt - tápszerek. A Béres Egészségtár - Szemerő Lutein Forte filmtab­letta időskori szembetegség (pl. makuladegeneráció), il­letve az erős fénysugárzás oxidativ szemkárosító hatá­sa esetén a különleges táplálkozási igény kielégítésére szolgáló, speciális - gyógyászati célra szánt - tápszer. KÉT LEVÉL DR. ZSIGMONDY ÁRPÁDTÓL... Óra et labora Kedves Lakatos Judit! Az Evangélikus Élet virágvasárnapi számában örömmel olvastam a munkával és imádsággal foglalkozó írását (Munka nélkül de nem dologtalanul n. o.). Hadd írjam le néhány gondolatomat a cikkel kapcsolatban! Városi gyerekként nőttem föl, így kezdő káplánként élmény volt látnom, hogy istenfélő paraszt „Jézus, segíts!”-sel tette meg az első kapavágást. - Nyugdí­jas mozdonyvezető mondta el: nyugdíjazásakor alig hitték el, hogy teljes szol­gálati ideje alatt nem volt balesete. Indulás előtt nem elégedett meg azzal, hogy a segédvezetője nézett át mindent; ő is megtette ezt, és Jézus nevével tette kezét a kapcsolóra. Egyszer fordult elő, hogy vezetés közben furcsa, csengő hangra figyelt föl. Leállította a gépet. Tengelytörés volt; utasai és a maga éle­tét mentette meg a megállás. De ezzel nem dicsekedett, nem szerencsének tartotta, hanem az imádságmeghallgató Úrnak köszönte. Világunkban jutott akkor a földművesnek családeltartó munka. Csak öreg özvegyasszonyt nem fogadtak meg kapásnak. A mindennapi kenyérért imádkozni és dolgozni kell. Meg kell becsülni a meglevő munkahelyet és munkaalkalmat. A hívő emberek munkájukat és meg­élhetésüket is Isten gondoskodásában hiszik-tudják. A legjobb helyen. Az ínség azzal kezdődött, mikor a Teremtőt és a teremtést nem vettük ko­molyan, mert felelőtlenül lettünk „okosak” és „ügyesek” és nőttek meg - nem a szükségleteink, hanem az igényeink. A javak zömével bíró kisebbség és a szűkölködők többsége ügyének rendezé­sét Jézus sem vállalta (Mk 14,7)! De természetes, hogy az övéi a lehetőséghez ké­pest kezelik ezt a bajt. (Lk 12,33; ApCsel 2,44; 4,34-35; iKor 16,1-3; zKor 8,1-9,15) Elragad(tat)ás - levél ifj. dr. Hafenscher Károlynak Kedves Károly! Az Evangélikus Élet április í-jei számában megjelent, igen értékes nagyszom­bati cikkedben (A hit nagyszombatja, 9. o.) megakadt a szemem ezen a mon­daton: „S mindenki el van vagy egyszer el lesz rejtve." A szövegben az elrejtés szó a sírra vagy az urnára utal, így persze magá­ban foglalja a halált. Igaz, iKor 15,42.54 szerint „test és vér nem örökölheti Isten országát", de ott van az 51. vers is: mindnyájan nem aluszunk el, de mind­nyájan elváltozunk. Ide tartozik Jézus szava (Mt 24,37-41; Lk 17,26-36) a fölvétetésről vagy elragad(tat)ásról, továbbá iKor 15,23; Jel 20,4-6; Jn 21,22- 23. (2Pt 2,5-9 nem végtörténeti eseményről szól.) Fii 1,20-23 mellett ott van 3,11: a halottak közül (!) való feltámadás. így a „mindenki el van vagy el lesz rejtve” korlátozó kiegészítést kíván. Nem a görög spiritualizmus (szellemi gondolkodás) jele-é, hogy énekeink­ben háttérbe szorul a feltámadás reménye, csak a hívőknek halálukkal az Úr­hoz jutása szólal meg? Kivétel a testi feltámadás biztosra várásában a 498. ének; annak (emlékezetemben élő) régi szövege szerint „kétségünk nem lehet”. Az elragadásról csak ébredési énekek vallanak, például a Van még szá­momra is bocsánat vége: „...Mikor az Úr Jézus, az én Uram Jézus / Jön, hogy engem is felvegyen.” Vagy például egy gyermekének (Mi várjuk az Úr Jézust, mikor jön...): „Mi repülünk eléje, mikor jön.” Az elragadás ószövetségi „előképe” Énók/Henoch (íMóz 5,24) és Illés/Éli­­jáhú (2KÜ- 2,11), akit Izráel népe ma is visszavár Mai 4,5 értelmében, mert nem ismerték föl Jézus szavára sem Keresztelő Jánosban. (Mózes el lett te­metve; 5MÓZ 34,6; vö. Jud 9.) - Zsolt 49,16 alanya az Úr, nem a Seol (a hol­tak hazája, a halál a Károli-fordítás szerint). A szadduceusok tagadták a feltámadást, mert az vitathatatlanul csak Dán 12,2-ben van említve, tehát az ótestamentumi kánon legkésőbbi részében, amelyet ők mint nem mózesit nem fogadtak el, csak az egyház tette át a pró­fétai könyvek sorába. Kedves Károly, úgy vélem, nem annyira neked tartozom a fentiek leírá­sával, hanem a Bibliát netán nem eléggé ismerő olvasóknak. HIRDETÉS Túrmezei Erzsébet egykori népfőiskolásainak jelentkezését várjuk! Fotókat, emlékeket keresünk! Amint arról már több ízben hírt adtunk, egyházunk 2012-ben emlék­kötettel készül tisztelegni Túrmezei Erzsébet diakonissza költőnő előtt születésének 100. évfordulóján. Ehhez keresünk egykori népfőiskolás nö­vendékeket, akik megosztanák emlékeiket Erzsébet testvérről, és a bir­tokukban lévő fotókat a készülő kiadvány rendelkezésére bocsátanák. Népfőiskolái tanfolyam Kiskunhalason, 1946. február 7. - április 7* A fenti képen középen látható Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér. Kérjük, aki felismeri magát vagy hozzátartozóját a képen, és további in­formációkat tudna adni az említett tanfolyamról, jelentkezzen! Kőháti Dorottya: dora.kohati@gmail.com; 20/824-3015. Herzog Csa­ba: herzog.csaba@lutheran.hu; 20/824-5536. Köszönjük!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom