Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-15 / 15. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. április 15. !► 9 Szolgatestvérek „Az új presbiterek fogadalomtételére és az egész presbitérium megáldására a szószéki szolgálatot követő ének után kerül sor. Kérni fogom, hogy álljatok az oltár elé két sorban. A szertartást ketten végezzük, mivel meghívával vette kezdetét az istentisztelet. Nem is csoda, ha az idősek néha diszkréten elmorzsoltak arcukon egy-egy legördülő könnycseppet. „Elhatároztad-e, hogy vállalod gyülekezetünkben a tisztséget, és hogy azt A gyülekezet állva hallgatta végig a fogadalomtételt. Impozáns látvány az oltár előtt két sorban felsorakozott tisztségviselők fala, akik - mikor rájuk kerül a sor - jobb kezüket szívükre helyezve, baljuk három ujját felsunkat elfogadta Gáncs Péter püspök úr is” - írta gyülekezetünk lelkésze az ünnepi istentiszteletre felkészítő, invitáló elektronikus levelében. S mindez virágvasárnap lesz - villant át rajtam -, vagyis akkor kezdjük meg munkánkat, vagy ha úgy tetszik, akkor vonulunk be szolgálatra frissen megválasztott presbiterekként, amikor hagyományosan egy egészen másik bevonulást ünnepelünk. Minden presbitérium fejének kétezer évvel ezelőtti, díszes jeruzsálemi bevonulását. Érdekes, különös egybeesés. Megtelt a templom, vagyis sokaknak, nem csak a most hivatalba lépőknek volt fontos ez a vasárnap! Aki szereti a gyülekezetét, templomát, valóban kell, hogy érezze, ott a helye a közösség életét meghatározó alkalmakon: azon a vasárnapon, amikor új tisztségviselő- és presbiterjelölteket állítanak, majd a szavazáson, mikor kiderül, hogy kik nyerték el a mandátumokat. És persze a mindezt megkoronázó beiktatáson, amikor imádság és áldás indítja útjára a kiválasztottakat. Egyházunkban igen szép és magasztos ez az ünnepi szertartás. A mostani pedig különösen emlékezetes marad, hiszen énekelve, kezükben virágzó ágat tartó ifjak bevonulásáegyházunk rendelkezései szerint, Krisztus szolgájaként hűségesen végzed?” - hangzott az első kérdés. Milyen súlyos szavak ezek! Egy hat évre szóló elhatározásról kell az egész gyülekezet előtt nyilatkozni - mostantól nincs mentség, nincs kibúvó a feladat alól. A vállalt kötelezettséget el kell végezni. Pedig lehet, hogy néha nehéz lesz! Összeegyeztetni a teendőket a hétköznapi mókuskerékkel, a délutáni megbeszélést a család életével, az otthoni munkát a gyülekezetivei. De itt, a fölénk magasodó kereszt alatt, az oltár előtt állva nem lehet mellébeszélni. Az igen igen kell, hogy legyen! Szinte máris ránk nehezedik a teher. Pedig mi ez ahhoz képest, ami miatt itt áll ez a kereszt... Szerte a világban él az a középkorból származtatott hagyomány, hogy a férfiemberek - kezdetben csak a lovagok, katonák, mára azonban csaknem mindenki - kézfogással köszöntik egymást. „Kész vagy-e elhatározásodat kézadással és fogadalommal is megerősíteni?” „Kész vagyok” — válaszoltam, miközben gyülekezetünk lelkészével, Tamásy Tamással megszorítottuk egymás kezét. S most mennyire más volt ez a kézfogás. Mennyivel többet, mást jelentett, mint amikor „csak úgy” üdvözöljük egymást! emelve mondják el az eskü szövegét. Húsz ismerős arc, húsz megilletődött ember. Nem, barátok még nem vagyunk, de régóta ismerjük már egymást. Rendszeresen találkozunk a templomban, sokakkal gyermek- vagy ifjúsági rendezvényeken is, másokkal meg közös gyülekezeti alkalmakon. Még össze kell kovácsolódnunk, de egy kicsit már most is összetartozunk. „Szolgatestvéreim” - mondta, miközben áldásra emelte kezét a püspök. Kevés ilyen szép, gazdag tartalmú, sokatmondó kifejezés van ékes, képes, szépséges anyanyelvűnkben. Hiszen mostantól nemcsak testvérként, de szolgálóként is kell tisztelnünk egymást. Egyszerre vagyunk - a szó legnemesebb értelemében - szolgák, egyszersmind testvériségben élő embertársak is. Közösségteremtő, közösségformáló és közösséghordozó kifejezés. S nagyon megtisztelő. „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és rossz között. . (íKir 3,9) - olvashatjuk az egyházunkban most szolgálatba lépő tisztségviselő és presbiter testvéreink beiktatása alkalmából kiadott könyvben. S azt hiszem, nem is igen lehet ehhez mit hozzátenni. Úgy legyen. Ámen. ■ Gyarmati Gábor „Mintha közöttetek feszítették volna meg.. Fiatalok zenés passió-előadása Budavárban Immár hagyománynak számít a budavári gyülekezetben, hogy a fiatalok nagyhéten zenés passiójátékot adnak elő. így történt ez idén virágvasárnap is: Baliczalván igazgató lelkész - egész héten át tartó - evangélizációs sorozatának első igehirdetéséhez csatlakozva több mint húsz fiatal jelenítette meg nagy átéléssel Jézus szenvedéstörténetét. A gitárokkal és billentyűs hangszerrel kísért igényes darabot a szerző, Bence Imre lelkész tanította be a fiataloknak. A passió a virágvasárnapi bevonulástól kísérte végig Jézus jeruzsálemi tartózkodását. Jó volt látni, ahogy a tizen- és huszonéves fiatalok teljes átéléssel adták elő a templomtisztítás vagy éppen a lábmosás jelenetét, idézték fel a Gecsemáné-kerti virrasztást, Pilátus dilemmáját. Közben pedig feltűnt, hogy a baráti közösséggé forrott csapat tagjai mennyire szorítanak egymásnak: amikor valaki elkezdte szólóját, biztató tekintetek bátorították, és amikor befejezte, alig észrevehetően megszorították a kezét. A kórusok erőteljesen és tisztán szóltak. A jelzésszerű díszleteket és jelmezeket néhány ötletes megoldás gazdagította. Minden egyes jeleneten érződött, hogy a fiatalok maguk formálták. Minden passiójáték csúcspontja az a jelenet, amikor Jézust keresztre feszítik. A több nemzedékből álló gyülekezetét mélyen megrendítette Jézus megveretésének és a kereszt felemeltetésének a látványa. A jelenlevők azt élték át, amit Pál apostol írt Jézusról: „... mintha közöttetekfeszítették volna meg!" (Gál 3,1) A katarzist mégsem a szenvedés ilyen látványa jelentette, hanem a feltámadás reményének megfogalmazása. Sugárzó arccal énekelték a fiatalok: „Húsvétra vár az én szívem. / A nyitott sír kell énnekem. / Feltámadás és újulás, / Bűnbocsánat és új áldás.” ■ FK Önkéntes diákok az i%-ért A Magyarországi Evangélikus Egyház felhívásához csatlakozva összefogtak a nyíregyházi oktatási intézmények. A Túróczy Zoltán Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és a Luther Márton Kollégium diákjai közösen, önkéntes munkában vállalták, hogy felhívják a helyiek figyelmét a város evangélikus vonatkozásaira, illetve az oktatási intézmények jó működésére. Kérdéseket tettek fel a járókelőknek, és elmondták nekik, hogy ha adójuk i%-át az evangélikus egyház számára ajánlják fel, azzal az ő oktatási intézményeiket is támogatják. A diákok március 29-én, csütörtökön délelőtt az evangélikus Nagytemplom előtti térről indultak. A Luther téren, a Szent István utcán és a Kossuth téren tettek fel olyan kérdéseket, hogy például ki volt Geduly Henrik, milyen vallású volt Kossuth Lajos, vagy épp melyik a város egyes helyrajzi számú épülete - ez utóbbira a helyes válasz: természetesen a város címerében is látható evangélikus Nagytemplom. M EvÉlet-infó HIRDETÉS , 'ft- vjpgj ^ T, *i j* I” FligW ^ s ss a DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából. olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl www.digitalstand.hu Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is! f ' Meghívó a könyvfesztiválra A Luther Kiadó szeretettel vár minden kedves érdeklődőt és vásárlót a budapesti nemzetközi könyvfesztiválon. Az elmúlt évek szokásaihoz híven a Luther Kiadó, a Kálvin Kiadó, a Magyar Bibliatársulat, a Harmat Kiadó és a Szent István Társulat egy központi helyen lévő, nagy alapterületű, közös standon várja vásárlóit kedvezményekkel és újdonságokkal. Időpont: április 19-22. Helyszín: Budapest, Millenáris, Jövő Háza földszintje, 19-es stand. A BNK részletes tájékoztatóját és a közel 400 program leírását megtalálják a www.boolfestival.hu oldalon. További információ: Luther Kiadó, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478, 20/824-5518. Fax: 1/486-1229. E-mail: kiado@lutheran.hu. Web: www.lutherkiado.hu.
