Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-15 / 15. szám
2012. április 15. *3 ür/rÁfís%\ Erzsébet testvérnek sok örömöt jelentett az újrainduló anyaházi élet, a Gadó Pál testvérünk vezette, a mozgássérülteknek otthont adó piliscsabai Siló és a bagolyirtási Názáret-templom, amelynek építésében Honos János testvérünk segédkezett. A szolgálatnak erről a három területéről versben is megemlékezett, ami mutatja, hogy mindhárom milyen közel állt a szívéhez. Megemlékezésemben most először Erzsébet testvér gyermek- és fiatal éveit idézem, amelyekről ritkábban esik szó. Túrmezei - eredeti nevén Bélák- Erzsébet 1912. február 14-én született Tamásiban, ahol édesapja vaskereskedő volt. Édesanyja Korenika Anna, a barna, kékszemű leány, szerette a csitító csendet, és azért imádkozott, hogy ha gyermeke lesz, dalolhassa ki, mit lelke érez. Erre gondolva született meg Erzsébet testvér vallomása: egész költészetem - csak egy meghallgatott imádság. Gyermekkoráról boldogan írta: Engem simogattak, szerettek. Mentő, meleg fény hullt már annyi rám. Erzsébet testvér szülei négy kisgyermeküket veszítették el. Ezután született két fiuk, Sándor és János, akik felnövekedve lelkészi szolgálatba álltak, majd hetedik gyermekként Erzsébet. O az elemi iskola négy osztályát Tamásiban végezte el. Ezután szülei Sopronba költöztek, ahol két bátyja az evangélikus líceumban tanult, így ő is ott folytatta tanulmányait. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar-német szakos tanári diplomát. Sok nehéz lelki vívódással, kereséssel teli fiatal éveiben az életparton búsan állva, könnyektőlfátyolos szemmel a jövő titkát és segítő kezet keresett. Aztán reménysége valóra vált, életében megtörtént a nagy fordulat: Kézen fogott, Akit kerestem. Szívemre békességet csókolt egy csillagajkú, csendes esten. Erzsébet testvér a kilencvenedik életévéhez közeledve egyre romló egészségi állapota miatt többször volt kórházban, több műtéten is átesett. Végül 2000. május 22-én érkezett el életének utolsó földi napja. Végakarata szerint a csömöri sírkertben volt a temetése május 30-án, Zászkaliczky Pál Fébé-lelkész szolgálatával. Több százan állták körül koporsóját a feltámadás reménységével. Csömör önkormányzata idén posztumusz díszpolgári címet adományozott számára. Születésének századik évfordulóján Istennek adunk hálát életéért: Soli Deo gloria! Madocsai Miklós, a Fébé volt lelkésze A megemlékezés Túrmezei Erzsébet születésének századik évfordulóján hangzott el, 2012. február 14- én Budapesten, a Fébé Diakonissza Anyaházban. Krisztus feltámadt Krisz - tus fel - tá - madt, El-múlt kín, gya- Iá - Ha föl nem tá - mad, Nincsen bűn-bo-csá -zat. nat. 1 Ör- ven-dezzünk, vi-gadjunk, Krisztus lett a vi-gaszunk! Ám-de ő fel - tá - ma-dott, Áld-ja Krisztust aj - ka-tok, Hal - le-lu - ja! Hal - le-lu - ja! Hal - le - lu - ja, Hal - le - lu - ja, Krisztus lett a vi - ga-szunk, Hal - le-lu - ja! 2. Vége a gyásznak És a könnyhullásnak! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Halleluja! Krisztusra nézünk, S békesség a részünk. Nyomdokába léphetünk. Utunk ő és életünk. Halleluja! Halleluja, Halleluja, Halleluja! Örvendezzünk, tagadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Halleluja! 3. Győzelem, élet Krisztusban miénk lett. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Halleluja! ővele járunk. Erőt ad szolgálnunk. Diadalmas, szent erőt! Énekünk dicsérje őt! Halleluja! Halleluja, Halleluja, Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Halleluja! EÉ213. Gregorián dallamból, Wittenberg 1533. -1. vsz.:XII. századi német ének, 2-3. vsz.: Túrmezei Erzsébet. Örömöt Jézustól Textus: „A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: »Nincs boruk.« Mire Jézus azt mondta: »Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.« Anyja így szólt a szolgákhoz: »Bármit mond nektek, tegyétek meg.« Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: »Töltsétek meg a vedreket vízzel.« Es megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: »Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.« Ok vittek. Amikora násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: »Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.« Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. ”Qn 2,1-n) Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Valaki egyszer egy társaságban azt mesélte: „Ha utazom, és egy savanyú képű, gyomorbajos kinézetű ember ül le mellém, azonnal arra gyanakszom, hogy az illető komoly keresztény. És legtöbbször nem tévedek: a savanyú arc előveszi a Bibliát, én meg azon kezdek gondolkozni, miért gondolják egyesek, hogy az a jó keresztény, aki mindig világfájdalmas arccal jár.” Ma Jubilate, az örvendezés vasárnapja van, és ez a nap örömünnep számotokra és a gyülekezet számára, hiszen ma van a konfirmációtok. Ma tizenegyen valljátok meg, hogy hisztek Jézus Krisztusban, és a követői akartok lenni. A legelső, amit ma mondani szeretnék nektek, az, hogy Jézus azt akarja, hogy az övéi élete öröm legyen. Ezt ő maga mondja, amikor így szól egyszer tanítványaihoz: „Azt akarom, hogy a ti örömötök teljes legyen.” Jézus tele volt örömmel, és az ő örömét adja nekünk. Ezért tudnotok kell, hogy aki Jézushoz tartozik, az nem savanyú arcú, hanem örömteli ember. Erről szól az a történet, amelyet az előbb olvastam el a Bibliából. Menyegző volt a galileai Kánában. (A gyülekezet énekli: „Akkor majd táncolva örül Isten népe...” Konfirmandusok körtánca.) Hangulat, zene, tánc, éneklés, lelkesedés - mi más is lehetne egy lakodalomban? Azt nem írja János evangélista, hogy Lagzi Lajcsi ott volt-e, de Jézus ott volt, és biztosan nem savanyú arccal ült a vendégek között. Jézus részt vesz a mi örömeinkben. Csakhogy Murphy első törvénye - ami elromolhat, az el is romlik - az örömre is érvényes. Mindig vannak az életben dolgok, amelyek elrontják az örömöt. A kánai menyegzőn is „bejött” Murphy törvénye: egyszer csak észrevették, hogy elfogyott a bor. Ez több mint kínos, ez hangulatrontó. Ti is ismeritek, milyen az, amikor leül egy buli, a résztvevők már nem érzik jól magukat, elkezdenek egyenként elszivárogni, aztán még sokáig beszélnek arról, hogy milyen béna volt a szervezés. Ez várt a kánai lakodalmas párra. Illetve ez várt volna rájuk, ha valaki meg nem mentette volna a helyzetet. Jézus azonban megmentette. Mert Jézus nemcsak részt vesz a mi örömeinkben, hanem Jézus örömöt is ajándékoz. János evangélista leírja, hogy mit tett Jézus. Volt ott hat nagy kőveder, amelyekben vizet tároltak. Jézus egyszer csak odaszólt a szolgáknak: „ Töltsétek meg a vedreket vízzel. “ (Két szolga: Léna és Dani vizet töltenek.) Miután megtöltötték az edényeket, Jézus azt mondta a szolgáknak: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. ” (Léna és Dani egy-egy pohárral visz Lacinak.) Amikor a násznagy megkóstolta, felkiáltott. (Laci: „Ez jó! Szeretetíze van!” A konfirmandusok kórusban: „Ez jó! Öröm ezt inni!” Hat pohár: „Ez jó! Békességíze van! Ez jó! Tisztaságíze van! Ez jó! Jóságíze van! Ez jó! Hűségíze van! Ez jó! Szelídségíze van!”) Mindenkinek még jobb hangulata lett, mindenki még jobban örült, mint addig. Jézus megmentette az ünnepet, örömöt ajándékozott. Mi csak életünk zavaros vizével tudjuk megtölteni edényünket, de Jézus ezt a zavaros vizet átváltoztatja tiszta, igaz örömmé. Harmadikként azt szeretném nektek elmondani, hogy Jézus nemcsak részt vesz örömeinkben, nemcsak örömöt ajándékoz, hanem Jézus maga az öröm. Őbenne meglátjuk az emberszerető Istent. Isten nem siralomvölgynek teremtette a földi életet, azzá mi, emberek tettük a bűneinkkel. Tragikus, hogy Isten ősi ellensége, aki a mi ellenségünk is, a sátán, az örömöt kínálja az embernek, és azt hiteti el, hogy éppen Isten akadályozza az örömöt. Azt hiteti el velünk, hogy ha elhagyjuk Istent, akkor lehet miénk az öröm. És azután sokszor keservesen, de már későn tapasztaljuk meg, hogy Istent elhagytuk, Jézus tanítványi csapatából kiváltunk, de az örömöt nem kaptuk meg. Ha én Isten helyében lennék, a magam kárörvendő természetével azt mondanám: úgy kell annak, aki hátat fordít Jézusnak. De Isten nem kárörvendő. Ő továbbra is azt akarja, hogy boldog és örömteli legyen az életünk. Isten az öröm pártján áll, és Jézus hozza el nekünk Isten örömét. Jézus maga az öröm, és aki Jézus Krisztushoz tartozik, az tud örülni. Jézus igazi követői nem savanyú arcúak, és nem gyomorbajos kinézetű, komoly, mosolytalan alakok, hanem életvidám, kedves, vonzó emberek. Kedves Konfirmandusok, Kedves Gyülekezet! Jól jegyezzük meg ennek a konfirmációnak három üzenetét: Jézus részt vesz örömeinkben, Jézus megajándékoz minket örömmel, Jézus maga az öröm. Az ő szavát hallani, imádkozni, találkozni vele az istentiszteleten, átélni a tőle kapott bűnbocsánatot az úrvacsorában, együtt lenni a többi örvendező keresztény testvérrel a gyülekezet közösségében: mindez nem kötelesség, hanem öröm. Volt régebben egy nagyon béna reklámszöveg, így hangzott: „Cipőt a cipőboltból.” Naná, nem is a péktől. Mégis ez a reklám jutott most eszembe, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy a legtermészetesebb dolgot is elfelejtsük, és a legléhetetlenebb helyeken keressünk örömöt. Ezért azzal fejezem be: örömöt természetesen Jézustól. Ámen. Balicza Iván Az igehirdetés a budavári evangélikus gyülekezet konfirmációi is tentiszteletén hangzott el 2007. április 29-én.
