Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-08 / 14. szám
io 41 2012. április 8. FÓKUSZ Evangélikus Élet Gondolatok az újonnan revideált Károli-fordításról ► 2011 decemberében jelent meg - hosszú előkészítő munka után - a Protestáns Média Alapítvány gondozásában az újonnan revideált Károli-Biblia. Erről a bibliaolvasó gyülekezeti tagok, lelkészek és az egyházi könyvkiadás iránt érdeklődők már jó ideje tudhatnak; sokan már be is szerezhettek egy-egy példányt, hogy első kézből vizsgálhassák meg a végeredményt. Az Evangélikus Élet hasábjain is olvashattunk már ismertetőket a kiadványról, például Varga Gyöngyi kolléganőm tollából. A Magyar Bibliatársulat főtitkáraként természetesen én is megismerkedtem ezzel az új bibliakiadással, sőt az új fordítású Biblia jelenleg is folyamatban lévő revíziója során alkalmanként megvizsgáljuk egy-egy bibliai hely fordítási megoldását ebben a kiadásban is. Könyvsiker lehet az „új”Biblia? Húsvétra kerülhet a nagy könyvterjesztő hálózatok polcaira az újonnan revideált Károli-Biblia, amelyet a 2007-es újszövetségi próbakiadás, valamint a tavaly év végi keresztyén karácsonyi könyvvásár tapasztalatai után komoly várakozás előz meg. A Protestáns Média Alapítvány megbízásából a Veritas Kiadó gondozásában megjelent szövegváltozat elkészítése több mint tíz éven át tartott, és a munkában neves teológusok, nyelvészek és irodalmi szaktekintélyek is részt vettek. A tudományos alaposságú munka alapvető célja a magyar nyelv fennmaradásában és alakulásában egyedülálló szerepet betöltő, első teljes magyar nyelvű Szentírás érthetőbbé tétele volt - az eredeti, veretes „Károli-stílus" megtartása mellett. A kiadó elkötelezett szerepet vállalt az „új” Biblia oktatásban való felhasználása, illetve a fiatalok elérése terén. „Számos kísérlet született már a Szentírás nyelvének modernizálására, de azt a lelkületet, egyértelműséget és egyöntetűséget, amely Károli Gáspár szövegét jellemzi, senki nem tudta megjeleníteni. Ezért fontos, hogy ragaszkodjunk e fordítás maradandóságához, örök értékéhez, és közben erőfeszítéseket tegyünk a korbeli, időbeli távolság leküzdésére” - nyilatkozta a kötet megjelenése kapcsán Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. A mostani revízió valóban komoly mérföldkőnek tekintendő a Károli-Biblia kiadásainak történetében, hiszen több mint száz év óta most vállalkozott újra egy szakértőkből álló csoport arra, hogy a szöveget az adott kor igényeinek megfelelően felülvizsgálja. Az újítás forrása a legnagyobb példányszámban elterjedt 1908-as kiadás volt, de a szakbizottság figyelembe vette a korábbi kiadásokat, az íráskutatások eredményeit, valamint közel félszáz egyéb magyar, valamint nemzetközileg elfogadott idegen nyelvű bibliafordítást is. A Veritas Kiadó képviseletében Győri Tamás József evangélikus lelkész, teológus elmondta: a szövegrevízióval és a hazai bibliakínálatban újdonságnak számító színes, modern megjelenéssel a fiatalok körében is szerettek volna újra kedvet csinálni a Károli-Biblia olvasásához. Amennyire lehetséges, törekedtek az eredeti verzió szépségének és értékeinek megőrzésére, hogy a magyar nyelvterületen máig legnépszerűbb bibliafordítás érthetőbb olvasatban még közelebb kerülhessen a mai generációhoz - úgy, hogy a lelkisége megmaradjon, és megtarthassa nemzeti kulturális örökség jellegét. Mivel a nemzetközi trendekhez hasonlóan hazánkban is egyre növekszik az igény arra, hogy a vallásos tartalmak a mai kommunikációs eszközökön is megjeleníthetők legyenek, a kiadó még e hónapban elérhetővé kívánja tenni a „modernizált” Károli androidos és iPhoneos változatát is. A Veritas az „új” Biblia könnyebb értelmezhetőségétől, a mai igényekhez igazodó megjelenésétől, valamint a modern eszközökben rejlő új felhasználási lehetőségektől a rendszeres bibliaolvasókon túl a fiatalok szélesebb körének elérését is várja. Mint ismeretes, Norvégiában tavaly a könyvpiac sikerkönyve az új norvég bibliafordítás lett, s ezt a szakértők elsősorban a gördülékeny irodalmi nyelvezetnek és az olvashatóságra törekvő fordításnak tulajdonítják. H Kiadói közlemény Egy könyv mind felett Bibliaolvasó és -szerető emberként örülök minden olyan eredménynek, amely segítséget jelent a gyülekezeti tagok számára Isten igéjének mélyebb és pontosabb megértésében. A nagy világnyelveken tucatnyi különböző bibliafordítás vehető kézbe. Ezek sohasem szegényítették, sokkal inkább gazdagították az adott nyelv bibliai szókincsét és azt a megértési kultúrát, amely nélkül nincs egészséges egyházi élet és kifelé irányuló hatékony misszió. A magyar nyelv „biblikus kultúráját” tekintetve nincs lemaradva ezen világnyelvek mögött, noha ezt a biblikus kultúrát (amely alapjaiban protestáns hátterű) évszázadokon keresztül szinte kizárólag az 1590-es vizsolyi Biblia, majd annak számtalan revíziója határozta meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem volt túlzás Bottyán János megállípítása, mely szerint a 19. század elejétől a 20. század közepéig tartó időszak a Károli-revíziók kora volt. Magyarországon szinte szentségtörésnek számított bibliafordítást végezni anélkül, hogy valaki Károli Gáspár nevére és teljesítményére hivatkozott volna. így volt ez egészen 1975-ig, amikor is egy sokadik Károli-revíziós folyamat végén megszülethetett az új fordítású protestáns Biblia. Az a benyomásom, hogy az új Károli-revízió munkatársai azzal a szándékkal végezték bibliarevíziós munkájukat, hogy a hatvanas évek második felétől 2011-ig tartó időszakot zárójelbe tegyék, és valamiképpen visszaforgassák az idő kerekét. Bizonytalan háttér Az új érték megjelenése miatti öröm és az új bibliakiadás mögött álló hatalmas munka iránti kötelező tisztelet szava mellett a magyar nyelvű bibliafordítás és -kiadás felelős munkatársaként, biblikus szakemberként sajnos fel kell hívnom a figyelmet egy sor olyan ellentmondásra, amely végigkísérte az új Károli-revízió létrehozását (de tegyük hozzá, több más úgynevezett Károli-revíziót is a kilencvenes évektől kezdve), és sajnos szükségképpen jellemzi a megszületett eredményt is. Hogy legalább a fontosabbakat ki ne hagyjam a számtalan ellentmondás közül, e bibliakiadás utószavát hívom segítségül, hiszen a kiadó nevében Baranyi József, a Protestáns Média Alapítvány elnöke ebben foglalta össze azokat az érveket, amelyek az újabb Károli-revízió létrehozása mellett szóltak. A kiadó Protestáns Média Alapítvány hátteréről megtudhatjuk, hogy 1996-ban hozták létre a Magyarországi Református, Evangélikus és Baptista Egyház „bevonásával” (sic!). Hogy a „bevonás” ebben az esetben vajon az adott egyházak és felelős képviselőik aktív részvételét, tudomásulvételt, a tiltakozás hiányát vagy egyszerűen az alapító magánszemélyek felekezeti hátterét jelenti-e, nem tudhatjuk meg. A felekezetközi háttér dodonai megrajzolásával az utószó nyilvánvalóan indokolni szeretné, hogy miért vette magára ez az alapítvány a Biblia szöveggondozásának és kiadásának feladatát, miközben ezzel a feladattal már hatvanhárom év óta a Magyar Bibliatanács, illetve utóda, a Magyar Bibliatársulat van megbízva, éppen az említett egyházak és további kilenc magyarországi felekezet részéről. Két fordítás határán Az utószó említést tesz a kiadás címlapjáról: ennek alapján ez a Károli-Biblia újonnan revideált kiadásának tekinthető, amelynek alapja az 1908-ban revideált, ma is használatban lévő és közkedvelt Károli-Biblia. A következő ellentmondás azonban akkor ragadja meg az olvasót, amikor tényleg meg is vizsgálja az említett címlapot. A bibliakiadás megnevezése ugyanis szó szerint követi az új fordítású Bibliáét (leszámítva természetesen a fordító megnevezését), s ezt a megtévesztő hasonlóságot csak fokozza a szinte egy az egyben átvett tipográfia, amely bizony élesen elüt az 1908-as Károli-kiadás jól ismert címlapjától. Az 1908-as Károli-kiadás és az új fordítású Biblia (1975,1990) szövege közötti lavírozás sajnos mindvégig sajátossága az új revíziónak, a címlap ennek pusztán sajátos szimbóluma. A múltnak kútja A meghökkentő információk, pontosabban azok hiánya csak ezután következik: az utószó szerzője - felsorolva azokat a Károli-kiadásokat, amelyeket e revízió munkatársai versenként felhasználtak munkájuk során - ismét csak „elfelejti” megemlíteni azt az új fordítású Bibliát, amely egyrészt maga is Károli-revízióként indult, tehát igenis része a Károli-Biblia szöveghagyományának, másrészt számtalan alkalommal forrásként szolgált a revíziót végzők számára. Az „alapvető célunk a modernizálás volt” és az „igyekeztünk megőrizni és helyreállítani azt a jellegzetes ízt, amely veretessé tette Károli Gáspár... fordítását” kijelentések egy mondaton belüli szerepeltetése tovább fokozza zavarodottságomat. Mit kell értenünk ezen? Ott azonban végképp fennakadtam, ahol ezt olvastam: „Alapvetően egyetértettünk a Károli- Biblia revíziójával foglalkozó utolsó szakbizottság célkitűzésével..., hogy kiküszöbölje az 1908-as kiadás hibáit, megszüntesse a régies nyelvhasználatot, helyreállítsa az eredeti Károli-fordítást..., és tekintetbe vegye az újabb tudományos eredményeket.” Az utószó szerzője itt arról az apró tényről felejt el megemlékezni, hogy Kocsis Elemér 1975-ben egészen másként foglalta össze az utolsó Károli-revíziós szakbizottság tapasztalatait: „Éppen a revízió munkálatai és a fordítók tapasztalatai nyomán lett nyilvánvaló, hogy a Károli-Biblia revíziója nem folytatható tovább a Károli-szöveg jellegzetességeinek elvesztése nélkül. Az ószövetségi szakbizottság már a Genezis revideálása során rájött arra, hogy helyesebb volna egy, a régi megkötésektől mentes új fordítást készíteni. A bizottság, miután megkapta erre az engedélyt, ettől kezdve új fordítás készítésén munkálkodott, amelyet 1966-ra befejezett. A munka eredménye a kiadott próbafüzetekben áll előttünk. 1964-ben a Magyar Bibliatanács újabb újszövetségi szakbizottságot hozott létre a három protestáns teológiai akadémia újszövetségi professzoraiból, amelynek most már nem revízióra, hanem egy teljesen új fordítás elkészítésére adott megbízatást.” (A Magyar Bibliatársulat hatvan éve. Kálvin Kiadó, 2009, 74-75. o.) Ami pedig az eredeti Károli-fordítás helyreállításának igényét illeti, mindenkinek szeretném ajánlani a vizsolyi Biblia sok helyütt elérhető reprint kiadásainak egyikét: hasonlítsa össze Károli fordítását az új Károli-revízióval, és döntsön maga a vállalkozás sikeréről. A bizonyságtévők fellege Az újonnan revideált Károli-Biblia létrehozói tehát látszólag egy régi igényre kívánnak megoldást nyújtani, a múlt nemes eredményeit szeretnék a mába átmenteni, de ezt közben úgy teszik, hogy figyelmen kívül hagyják közelmúltunk egyháztörténelmének öt évtizedét s benne olyan tudósok szakértelmét és szakmai judíciumát, mint Karasszon Dezső, Muntag Andor, Pálfy Miklós, Tóth Kálmán vagy - újszövetséges oldalról - Czeglédy István, Prőhle Károly, Varga Zsigmond és Cserháti Sándor. Természetesen nem lehetetlen, hogy ezek a szakemberek tévedtek, amikor úgy ítélték meg, hogy a Károli-szöveg revíziója nem folytatható, pontosabban az eredmény már nem nevezhető Károli-Bibliának; és velük együtt tévedett a véleményüket tiszteletben tartó Magyar Bibliatársulat jelenlegi szöveggondozó bizottsága is, amikor úgy határozott, hogy nem csatiakozik a Protestáns Média Alapítvány Károli-revíziós vállalkozásához (erre valamikor a projekt megvalósulásának félútján felkérést is kaptunk). Attól tartottunk, hogy ha rálépünk egy olyan útra, amelyről már nálunk nagyobb tudással rendelkező atyáink számára bebizonyosodott, hogy nem járható, csak bolondnak bizonyulunk (Péld 12,15; 15,5). A tesztelés Ezért is vettem kézbe szorongva a megjelent új Károli-revíziót, és vizsgáltam meg a szövegét, különös figyelemmel arra, hogy mennyiben hordozza magán a revideálandó 1908-as Biblia sajátosságait, és mennyire kényszerült követni azt az utat, amelyet az új fordítású Biblia is kénytelen volt bejárni. Abdiás könyvének és Júdás levelének a szövegét vetettem egybe, és a sejtésem beigazolódott: Abdiás könyvének újonnan revideált szövegében 264 szó egyezik az 1908-as Bibliával, és 223 szó az új fordítású Bibliával. Ugyanez az arány Júdás levele esetében 298 szóegyezés az 1908-as és 304 szóegyezés az 1990-es új fordítás szövegével. Az újonnan revideált Károli tehát valahol félúton megrekedt az 1908-as Károli- Biblia és az új fordítású Biblia (1975, 1990) között. Ráadásul még a bibliai szöveget gyakran olvasó ember számára sem világos, hogy mikor és milyen szempontok szerint döntöttek úgy a revízió munkatársai, hogy az 1908-as szóhasználatot követik („megőrzik”), és mikor, milyen szempontok szerint vették át az 1990-es új fordítású Biblia szövegét (a vizsgált esetek jelentős részében így tettek). Az eltűnt ódonság nyomában A szóstatisztika ijesztő és zavarba ejtő tapasztalatai mellett már nem is jut hely annak a kifejtésére, hogy miként értsük az utószóban a „régihez való ragaszkodás és mégis az új formavilág érvényesítése” igényét vagy a lemondást arról, „hogy a modernség iránti vágyat maradéktalanul kielégítsük.” De újabb szakmai dilemma elé állít a következő kijelentés: „.. .ne felejtsük el: ókori irodalmi alkotást tart kezében az, aki a Bibliát olvassa. Nem véletlen, hogy senkinek sem jut eszébe, hogy egy ókori írást addig modernizáljon, amíg el nem veszti eredeti jellegét.” Vajon Károli 1590-es szövege a maga 16. századi magyarságával, retorikai kiegyenlítettségre és széphangzásra való törekvésével még hűen tükrözte az ókori szöveg „eredeti jellegét”? Esetleg az 1908-as revízió, amelyet a kortárs sajtókritikák Károli eredetiségének elárulásával vádoltak, még mindig hűen tükrözte a háromezer éves szöveg jellegzetességeit? Vajon jó érzékkel elegyítve a „modernség iránti vágyat” és az „új formavilág érvényesítését” megőrizhető az új Károli-revízióban az ókori szöveg „ódonsága”? Mennyi ódonság fér még el ezen a patikamérlegen? És hogyan viszonyul mindehhez a jó bibliafordítások mindenkori követelménye, hogy a bibliai szöveg igenis érthető legyen ott, ahol a szentíró maga is érthetőségre törekedett? (Az utószó tudni véli a választ: „A nehezen értelmezhető helyeken óvakodtunk az értelmezéstől, inkább vállaltuk a megoldatlanság tükröződését.”) A számtalan kérdőjel közepette az az anakronizmus már szinte elsikkad, hogy a 16. századi textus receptuson (Erasmus görög szövegkiadásán) alapuló Károlit milyen szempontok szerint lehetett ma a „Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadása” szerint revideálni, miközben a kezünkben tartott új Károli-revízióban egyetlen konkrét eseti jegyzet sincs. De attól tartok, kifogynék az időből - avagy kifutnék a rendelkezésemre álló terjedelemből -, ha tovább sorolnám azokat az ellentmondásokat, amelyeket az új Károli-revízió eddig felvetett bennem. Hagyományőrzés vagy megértés? Félreértés ne essék, nem szeretnék érzéketlennek mutatkozni azok igényével szemben, akik az 1908-as Károli szövegén nőttek fel (mint én magam is). Nincs semmi baj azzal, ha valaki ragaszkodik megszokott bibliafordításához, amely a szívéhez nőtt. Ha azonban az ember növekedni szeretne a Szentírás üzenetének megismerésében, óhatatlanul ki kell tennie magát annak a „veszélynek” hogy megismerkedjen újabb bibliafordításokkal, amelyek új utakat keresnek az eredeti héber és görög megfogalmazás minél pontosabb mai magyar megfelelői felé, ahogyan ezt az új fordítás tette. Erre az útra, amely Isten igéjének mélyebb megértéséhez vezet, nem indulhatunk el úgy, hogy a régi, szeretett fordítást addig alakítgatjuk, amíg mi még (mások talán már nem) felismerjük benne nyomokban a régi, megszokott szöveget. Pontosabban elindulhatunk, de akkor vállalnunk kell azokat az ellentmondásokat, amelyek egy ilyen vállalkozásnak - sajnos - természetes velejárói. ■ Pécsük Ottó
