Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-08 / 14. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2012. április 8. !► 9 wőképek sóit rajzfilmrendezővel bergi képviselőjével, Michael Wegnerrel, aki a jubileumi évek helyi eseménysorának előkészítésére kapott megbízást. Lelkesen fogadta utunk célját, és támogatásáról biztosított bennünket. két, használati tárgyakat, nyomtatványokat, az utcák, az épületek képét, lakásbelsőket egyaránt - mindezt annak érdekében, hogy a leendő filmen minél hitelesebben jelenjen majd meg a Luther korabeli tárgyi világ. A tanulmányutat a jelenleg Wittenbergben ösztöndíjasként tanuló Makoviczky Gyula szegedi lelkész szervezte, és dr. Friedhelm Borggefe nyugalmazott egyházfőtanácsos, az Evangélikus Hitttudományi Egyetem tiszteletbeli doktora „szponzorálta” Az út nemcsak ismeretbővítésre szolgált, hanem a személyes kapcsolatfelvételt is segítette támogatóinkkal. Találkoztunk a Németországi Protestáns Egyház (EKD) witten-Helyszínbejárás Tanulmányutunk kilenc napja alatt hat történelmi helyszínt érintettünk: Eisenach-Wartburg, Erfurt, Wittenberg, Eisleben, Mansfeld. Mindeközben meg kellett értenünk, hogyan működik egy nyomdagép, hogyan élt egy család az 1500-as években, meg kellett néznünk, mely szószékről prédikált Luther. Hogyan éltek a korabeli iparosok, céhmesterek, bányászok, kohászok, nyomdászok. Minden apró részlet hihetetlenül értékes lesz a rajzfilmrendező kezében. Több érdekességre, kis színes történetre is fény derült útközben. Márton barát szerzetesi fogadalmát az erfurti kolostor templomában az oltár előtt fekve tette le. Az élet különös játéka, hogy éppen annak a híres rendtársnak a sírkövén történt mindez, aki Húsz Jánost halálra ítélte. Luther eredeti neve Luder, ám ezt - humanista szokás szerint - megváltoztatta, a világ már választott nevén ismerhette meg. Eleutherius - rövidebben Luther - azt jelenti: „szabad” Luther Krisztusban megszabadított emberként tekint önmagára, ebből meríti a bátorságot, hogy élete végéig hűséggel végezze egyházújító munkáját. A kettős kormányzatról szóló tan gyökereit is jobban megérthetjük talán, ha visszatérünk a Luder család városkájába. Mansfeld két, meredeken magasodó domb völgyében fekszik. Az egyik dombtetőn a Szent Györgytemplom áll, a másik domb tetején a mansfeldi grófi kastély. Testi veszedelem idején a lakosság a várba húzódott, a lelki épségüket viszont a másik domb tetején keresték, mellette jártak iskolába, ott kaptak szellemi táplálékot a szerzetes tanítóktól. Alig hittem a szememnek, amikor a tanulmányút első reggelén a rendező bemutatta az első epizód képes forgatókönyvét. Kacagtunk a piaci Luther-graffiti Erfurtban Wartburg vára mulatságon, ámultunk a kolduló szerzetesnek a kegyetlen szigorral szembeszegülő, megindító szavain. Richly Zsoltból sütött a lelkesedés, ahogyan arról beszélt, hogy a kis Luther hogyan járt iskolába, milyen volt a szeretett eisenachi iskola a mansfeldi leckéztető-fenyítő szigorral szemben. Hogyan becsülték meg a serdülő diákokat, mondván, ők a jövő generáció, ki tudja, milyen nagy emberek lesznek egyszer. Ezek a szavak felidézték bennem evangélikus gimnáziumom emlékét, ahol máig becsülik és tisztelik a diákot, hogy evangélikus szabadságban nevelkedjék a jövő. Az ideális emlékezetpolitika kiemeli a jelen számára azt, ami igazán becsülendő, majd - a keresztény ember szabadságával helyesen élve - bátran kiáll az élet oldalán a jelenkor testi-lelki fenyegetéseivel szemben. Egy pusztán életrajzi film valóban nem lenne több, mint a tényanyag élményszerű átadása, de ez esetben többről van szó. Lackfi János történeteiben, Richly Zsolt képein saját életünket, evangélikus identitáskérdéseinket fedezhetjük majd föl. Hogy honnan jöttünk és hová tartunk mi, evangélikusok. ■ Románné Bolba Márta (Fotók: Román Péter) Richly Zsolt vázlatokat készít Eisenachban a rajzfilmhez Szombat Vasárnap I" " Tamás“ sokaság arimátiai József őrök Heródes
