Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-25 / 12. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. március 25. » 5 Saját darab idézte a Deák tériek 48-át Napközben. Mire gondol a sok ember? A lepergő pillanatokat nézi, vagy a feladatát gondolja át? Vagy a pénzre gondol a legtöbb, avagy a gyűlölködésre? Van-e néhány ember, aki a fölragyogó tavaszt csodálja, a madarak lázas készülődését? Van-e fiatal édesanya, aki szendergő gyermeke mellett verset olvas? Van-e még férfi, aki egy-egy évfordulón elsüllyedt gyermekkorát idézi föl: megtalálja becenevét, a nagy kert titkos zugait, az otthon sült kenyér illatát, az artézi kút hűs vizét? Talán van egy ember. De a legtöbb fáradtan áll meg egy percre, azután rohan a dolga után. Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. - Budapest, 1967- július 22.) 1909-ben gyalog indult Párizsba. 1915- ben A Tett címmel megindította első folyóiratát; 1926-27-ben a Dokumentum című folyóirat szerkesztője. Az izmusok hatására született meg első verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában (1915), majd a szemléleti váltások könyvei: Máglyák énekelnek (1920), A ló meghal, a madarak kirepülnek (1922). A dadaizmus határán mozgó vizuális kísérletei, kollázsai, architekturális kompozíciói képzőművészeti pályáját vezették be. Itt azután megoszlanak a vélemények. Van, aki dicséri: „Kassák Lajos a 20. század művészetének nagy úttörője volt - írta Michel Seuphor. - Számomra ez a szó, Kassák, a bátorságot, a tiszta beszédet és különösen a szabadság szeretetét jelenti.” Nicolas Schöffer, a kibernetika atyja így fogalmazott: „Példamutató élet, példamutató személyiség, nagy ember, nagy művész. íme, ez Kassák Lajos.” Kései emlékezésében Korniss Dezső élesen mond véleményt: „Kassák nem volt festő. Nagyszerű szerkesztő volt, s ahogy jól tudott lapot készíteni, úgy jól tudott képet is. Kassák megmaradt lakatosnak.” Valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom, ez volt a legnagyobb erénye: megmaradt mesterembernek, akinél centiméternyi felesleg nincs, pontos minden. Ezt érzem verseiben, regényében, és ez a többlet emelte a legjobbak közé. Törekvéseinek szintézise az Egy ember élete (1927-1935). Kassák önéletírása, legjelentősebb prózai alkotása, amelyet nyolc kötetben adott ki. Nemcsak a magyar irodalom egyik legkiválóbb műve, hanem a világirodalomnak is remeke. A lassan elmagányosodó, az elégikus hangra váltó alkotóról a költő vall legteljesebben. A Költemények, rajzok (1958), a Szerelem, szerelem (1962) , a Vagyonom és fegyvertáram (1963) , A tölgyfa levelei (1964) a hétköznapi élmények őszinte vallomásai. Nekem a legkedvesebb az Üljük körül az asztalt címmel megjelent Jegyzetlapok (Napló, 2012) Romániai népszámlálás. Olvasom a közzétett eredményeket: 1 millió 220 ezren vallották magukat magyarnak! Sok? Kevés? Riasztó szám ahhoz képest, hogy ötven-hatvan évvel ezelőtt 3 millióról beszéltünk. Erdély déli részén nem olyan nagy a fogyás. A középső megyékben vannak olyan falvak, ahol a negyven százalékot eléri. A legfájóbb a helyzet a szórványtelepüléseken, sok az idős ember, és nem születik gyermek! És persze a vegyes házasságok is sokat elvettek. Megállíthatatlan a beolvadás. Végül ott van a nem nyilatkozó hatvanezer ember, az ő némaságuk is beszédes, el nem ítélhető vallomás. posztumusz könyve, 1964 és 67 között írt verseinek gyűjteménye. Mint egy prédikátor, úgy beszél a szó vallomástevő erejével. Egyes versek mintha biblikus példázatok lennének, profán hegyi beszédek részletei; az élethez ragaszkodás és az élettől búcsúzás fájdalmas énekei. Méltó epi-1965-66 körül lógusa a százhuszonöt éve született költő hatalmas életművének. Befejezésül álljon itt egy nyolcsoros: „Élt egy ember, / és keresztre feszítették. / Mindenki elfordult tőle, / de hajnalonként / halott jobbkarján / egy sárgarigó / futyörészett / messzehangzón.” ■ FFL Mózes Árpád. Az erdélyi nyugalmazott evangélikus püspök élete megpróbáltatásaira emlékezett. Hogyan fogták el Székelyzsomborban a milicisták, és vitték le a sötét pincébe. Az 1956-os forradalom idején többedmagával írt egy memorandumot, az indította el véget nem érő kálváriáját. Az öntöttvas radiátorhoz verték a fejét, és azzal fenyegették, hogy halálra fogják ítélni. Öt hónapon keresztül várta a kivégzését, de végül tizennyolc év börtönre változtatták az ítéletét. Kegyetlen volt. és borzalmas - mondja. Később gátépítésre vezényelték, de a hit szava, a paptársak biztatása átmentette a legnehezebb napokon. Sokat köszönhetett dr. Erdő János református püspöknek, aki a pihenés szabad perceiben bibliaismeretre oktatta és angol nyelvre tanította. A nyugalmazott püspök elérzékenyülve fejezte be emlékezését: szabadulása után másképpen látta a világot. Hálát adva Istennek lépett föl a szószékre, mindig érezve nem múló szeretetét. # * * Meghívás. Váratlan telefon délelőtt: barátom hív egy szépnek ígérkező hangversenyre. A templom zsúfolásig telve, a várakozás csendjében ismerős arcokat fedezek föl. Az előadás tökéletes, gazdag üzenet, könnyedség és mélység. A végén a gregorián fölülmúlhatatlan. Fölzeng a Veni Sancte Spiritus (Jöjj, Szentlélek Úristen), az igazi könyörgés, a megtalált hit, az éneklő mindenség. Egy mellettem ülő, itt-ott ezüsthajú nővel egymásra nézünk, szólni nem tudunk, de meghatottan összeér a kezünk. # * * Masat. Fellőtték az első magyar műholdat. Milyen érdekes, az egykilós doboz is kiváltott ellenvéleményeket. A kérdés persze jogos: miért költött egy kis ország sok pénzt arra, hogy néhány tudós a világűrrel levelezzen? Miközben ebből az összegből idős embereken lehetett volna segíteni. Nekem nagyon tetszik az egész, a találó elnevezés, a vakmerő szándék. A Masat-i nekivágott a mindenségnek! Suhan bátran, odakiált hegymagas rakétatársaknak: „Helló, öreg! De rozsdás vagy és csigalassú!” És iszkol tovább. Fiatal tudós mondja: várhatóan másfél-három évig kering bolygónk körül, elnyújtott elliptikus pályán. Mivel nincs rajta pályamódosításra alkalmas hajtómű, folyamatosan veszít majd magasságából, végül belép a légkörbe, és elég. De addig robog, dolgozik, küldi az adatokat fiatal megépítőinek. # * Üldözött. Lassan egy hónapja, hogy szomorúság, gyász fonja be óráimat. Gyertyát gyújtok, fiatalon meghalt apám és pap testvérem képe az asztalon. Kopott képeket nézek, megsárgult, töredezett leveleket olvasok az éjszakában. Milyen érdekes az emlékezés: mikor azt hisszük, már mindent visszavettünk az időtől, váratlanul rég feledett szavak villannak föl. Szinte hallom az erdélyi öreg fogoly fájó üzenetét: „Szerencse: nem kellett, hogy üldöző legyek, inkább vagyok sokat szenvedett üldözött!” ■ Fenyvesi Félix Laios Igazán különleges alkalom volt a Deák Téri Evangélikus Gimnázium március 15-ei műsora, hiszen egy olyan drámát mutattak be, amely a hajdani gimnázium tanárairól és diákjairól szól, és amelyet a gimnázium egyik jelenlegi tanulója írt... Március 14-én az Inter arma silent Musae címmel meghirdetett drámaíró pályázat győztesének, a 6. osztályos Ittzés Ambrusnak a színdarabját adta elő a gimnázium színjátszó köre. A darab főszereplői valamennyien valóságos személyek, történetük is valós dokumentumok alapján íródott. A felkészüléshez az Evangélikus Országos Levéltárban található anyakönyvek (köztük az 1847/48. és 1848/49. évi tanulói névsorok), iskolai értesítők, Kánya Emília naplója stb. szolgáltak, amelyek az iskolatörténet kutatása közben e cikk írójának kezébe kerültek a korábbi évek folyamán. „Tett most a tanítás, nem betű, példa és nem könyv!” - ezzel a jelmondattal vitte tanítványait és tanártársait a forradalmi események forgatagába 1849 júniusában a Marcaltő megtámadására siető Schütte osztrák tábornokot Kmety György és serege az ihászi pusztán megtámadta, s kétórai heves ágyútűzzel feltartóztatta, de végre is az osztrákok erős lovassága visszanyomta a magyar csapatokat Pápa felé. Március 15-én, kora délután az ihászi csata egykori helyszínén is megemlékezés zajlott az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei tiszteletére. A marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Iskola diákjai verses-zenés összeállítással emlékeztettek a dicső hősökre (képünkön). Sandl Zoltán, a település polgármestere köszöntőjében kiemelte, hogy március 15-e boldog ünnepünk, mert a saját létünkért való Tavasy (Teichengräber) Lajos (1814- 1877), a Pesti Evangélikus Gimnázium igazgatója. 1848 szeptemberében Tavasy diákjaival Pest védelmi övezetén dolgozott, tanártársaival a nemzetőrség éjjeli őrjáratain vett részt, majd 1849. január 5-én beállt a honvédő hadseregbe. Honvéd századosként Temesvárnál tette le a fegyvert. Kényszerrel besorozták a császári hadseregbe, sokéves katonáskodás után szülőföldjére, a szepességi Iglóba vonult vissza. Múltunk kötelez bennünket arra, hogy őrizzük az előttünk járó nemzedék emlékét. Ezt a célt szerette volna előmozdítani a drámaíró pályázat és az ennek eredményeképp megvalósuló ünnepi megemlékezés is. A mai diákok és tanárok megrendülve nézték végig a darabot, amely egészen különös kapcsot teremtett múlt és jelen között. ■ ZOMBORYNÉ BaZSÓ ROZÁLIA tanár, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium iskolamúzeumának gondozója, az Evangélikus Országos Levéltár levéltárosa küzdelmet, a közös ügyünkért való összefogást jelenti. Oláh Emil alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálatának református tábori esperese ünnepi beszédében szintén arról szólt, hogy elődeink 1848 március 15-én példát mutattak ? összefogásból. Többek között P Gábor - az ihászi csatában küzdő f véd százados - is, aki a Dunántú1 formátus Egyházkerület püspö) Az ünnepi rendezvény vég' lenlévők nemcsak az 1973-ba' tott ihászi obeliszknél, haner október elején állított P? emlékkőnél is elhelyezték zés virágait. ■ Kerecsényi Zoi * # # # * # Az idő visszhangja 125 éve született Kassák Lajos ► Hajlíthatatlan férfi volt. Márványkemény. Sokan szerették bölcs nyugalmát, őszinteségét, és voltak, akik haragudtak morózussága miatt, meg hogy egész nap verset írna, festene, folyóiratot szerkesztene. A tizenhárom éves fiú lakatosinasnak szegődött, azután gyári munkásnak. Robotolt, és sztrájkot szervezett, az éjszaka csendjében Adyt, Babitsot, Kosztolányit olvasott. A szavak lázában élt; írt, és rövidesen ő maga is publikálni vágyott. Nyüzsgő mozgalom vette körül, és ő építette az újat, kísérletezett, új kalandokba vágott. A Tavasy című darab írója Ittzés Ambrus (6. oszt.), dramaturgja és rendezője Korompayné Sebestyén Nóra tanárnő volt, a szereplők pedig: Tavasy Lajos igazgató - Varga Simon; Batizfalvy tanító - Trásy András; Batizfalvyné - Gilányi Fanni; Clair Ignác tornatanár - Herényi Bence; Székács József püspök - Jókay Miklós; id. Balassovits Gyula - Vági Levente; ifi. Balassovits - Béres Márk; nagydiák - Bakos Bendegúz; kisdiák - Ittzés Ambrus; pest-budai polgárok - Fodor Lili, Lombár Eszter, Perjési Lőrinc. Ihászi megemlékezés A SZERZŐ FELVÉTELE
