Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-18 / 11. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. március 18. *• 13 A nem lelkész is lelkész? Dr. Reuss András előadása az EBBE márciusi alkalmán > Különböző nézőpontokból vizsgálja a nem lelkészi szolgálat lehetőségeit az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) ez év tavaszi előadás-sorozata. Az egyházunk országos irodájának földszinti előadótermében március 8-án megrendezett alkalmon az érdeklődők elméleti síkon foglalkozhattak azzal, hogy mit tanít a teológia az egyházon belüli nem lelkészi lelki szolgálatról. Először adták át a Kaposvári Evangélikus Gyülekezetért díjat ► A Kaposvári Evangélikus Egyházközség presbitériuma ez év február z-án hozott határozatot egy díj alapításáról, amellyel a kaposvári gyülekezetért, annak fejlődéséért, növekedéséért sokat tevő személyeket kívánja elismerni. A Kaposvári Evangélikus Gyülekezetért díjat és mellé a templom kapuját ábrázoló emlékplakettet egyhangú presbiteri döntéssel elsőként dr. Horváth Józsefnek, az egyházközség leköszönő felügyelőjének ítélték oda. A témára való hangolódást Seben Glória teológushallgató áhítata segítette egy ó- és egy újszövetségi ige alapján. Mint rámutatott: igazán erős ember az, aki kellően alázatos a másokkal való együttműködéshez. Az est meghívott előadója dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének professor emeritusa volt, aki egy műtét utáni lábadozásból felépülve vállalta el a felkérést. Mondandóját rövid történeti áttekintéssel kezdte az egyház világi munkatársainak szerepéről. A hangsúlyt arra helyezte, hogy a nem lelkészi szolgálat az egyházon belül folyik. Luther példáját említette, aki javasolta, hogy a családfők otthon tanítsák házuk népét. Mintha erre utalna az istentiszteleteken elhangzó, jól ismert áldás is: „Menjetek el, és hirdessétek...” Hirdessétek, de ne itt? A professzor szerint ez félrehallás, hiszen a gyülekezeteken belüli igehirdetésnek és szolgálatnak ugyanolyan nagy szerepe van, mint az otthoninak. Nem kevésbé annak, hogy lelki szolgálatról van szó. Az ősgyülekezetekben még főként fizikai munkával járt a tisztségviselés. Ma már senki nem vitatja a lelki szolgálat létjogosultságát, ám presbiternek lenni gyakorta csupán presztízskérdés, ami a vállalások terén többnyire felületességet eredményez. Reuss András feltette a kérdést: tulajdonképpen mi is az alapja a lelki szolgálatnak? Nem lehet pusztán a keresztség, hiszen alapos felkészülést is igényel. A lelki szolgálat alapjának a bibliaolvasásnak kell lennie! Az előadó - mint mondta - sajnálattal látja, hogy a gyülekezetekben nem kapnak kellő figyelmet a bibliatanulmányozó alkalmak. Sok lelkész elhanyagolja ezeket, mondván, „olyan, mint egy istentisztelet, csak kevesebbet kell rá készülni”. Szerencsére néhol még él a hagyomány, hogy a lelkész a hét közepén a vasárnapi textust is megbeszéli a gyülekezeti tagokkal. Kívánatos lenne az is, hogy az istentisztelet után a tisztségviselők összegyűljenek megbeszélni a hallottakat. Záró gondolataiban a professzor ismét Luthert említette: a reformátor megengedte, hogy ha valahol nincs lelkész, akkor gyülekezeti tagok prédikáljanak. Erre Magyarországon is volt példa a múlt század negyvenes éveiben, amikor sok lelkipásztort katonai szolgálatra vezényeltek, ezért feladataikat kántortanítók vették át. Bár lelkésszé a lelkészi szolgálatok (ideiglenes) ellátása sem avat egy laikust, tény, hogy feladataik között ma is vannak, lehetnek átfedések. Fontos az, hogy lelkész és nem lelkész hatékonyan tudjanak együtt dolgozni, hiszen - ahogyan előadása végén Reuss András megjegyezte -: „Nem tisztségek kellenek, hanem emberek.” ■ Kovács Barbara A díj átadására március 4-én, úrvacsorás istentisztelet keretében került sor a kaposvári evangélikus templomban. Az ünneplő gyülekezet nemcsak a leköszönő felügyelő munkáját köszönte meg, hanem három presbiterét is, akik hosszú évtizedeken keresztül szolgálták a somogyi megyeszékhely evangélikus gyülekezetében az élő Urat. A gyülekezet lelkésze, Pongrácz Máté egyegy áldó igével bú- r csúzott, az istentisztelet utáni ünnepségen pedig azon reményének adott hangot, hogy a tisztségektől való búcsúzás nem jelent elszakadást a gyülekezettől. Arra bátorította a leköszönő testvéreket, hogy véleményükkel, tanácsaikkal továbbra is segítsék a kaposvári evangélikusok életét. Az istentisztelet után adta át a leköszönő felügyelőnek a Kaposvári Evangélikus Gyülekezetért díjat Kováts Péter, a gyülekezet megválasztott felügyelője, Nemes-Vecseráné Schmidt Julianna presbiter, valamint Pongrácz Máté lelkész ezen ige kíséretében: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg járnak, és nem fáradnak el!” (Ézs 40,31) Dr. Horváth József két cikluson keresztül töltötte be a Kaposvári Evangélikus Egyházközség felügyelői tisztét. Ez alatt az idő alatt lezajlott az új parókia megépítése, a templom teljes külső és belső felújítása, a gyülekezet pedig megerősödött lelkiekben és anyagiakban. „A templom ajtaja mindig nyitva állt felügyelői időszakom alatt” - mondta a díj átvétele után beszédében, utalva arra, hogy a kaposvári gyülekezet évtizedek óta arra törekszik, hogy nyitott, befogadó közösséggé legyen a városban! Olyan, amely nem elriasztja, hanem hívja és várja az Istent kereső embereket. ■ P.M. ► Ha az egyszerű, mindennapos híradás-technikai eszközünket lehet „okosnak” nevezni, azt hiszem, nem követünk el hibát, ha a budapesti Millenáris Parkban található Csodák Palotája interaktív bemutatóit okos játékokként jellemezzük. Az egykori Ganz-gyár budai öntödéjének átépítésével kialakított Millenáris Parkban minden időben jóleső érzés sétálni egyet. A kerttervezők és építők keze munkáját dicséri a harmonikusan kialakított tér. S ha már eleget sétált az ember, újabb program kínálkozik: a Csodák Palotája. Már a neve is jelzi, hogy különös helyre érkeztünk, hiszen az egykori öntödei csarnokban helyet kapott bemutató se nem kiállítás, se nem múzeum, de - a legendás hírű Öveges professzor szellemi örökségét idézve - mindkettőből merítettek. A Csodák Palotája olyan bemutatóhely, ahol játszva, saját tapasztalataink segítségével ismerkedhetünk a fizika rejtelmeivel, furcsaságaival és szépségeivel. Itt mindent szabad - sőt kötelező - megfogni, mindent ki lehet próbálni, és a szakszerű tájékoztatók elolvasása után mindenki maga fedezheti fel, értelmezheti a megtapasztalható világ jelenségeit. Ki-ki próbára teheti például a gyorsaságát, ha hajlandó lefutni az időmérővel ellátott futópályán a távot, s alig van gyermek, aki kihagyná ezt a remek lehetőséget. Optikai megfigyeléseket végezhetünk, közelebb kerülve a fény tulajdonságainak megismeréséhez, de hasonló módon eljárva a hangot is tanulmá-KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE titkaiba. Mert ahogy Veres Pálné a 19. században az oktatási reform fáradmérheti egyensúlyérzékét vagy azt, hogy milyen gyorsak a reflexei. Az eredmények hitelesek, de nem köteleznek semmire. A berendezések részrehajlás nélkül adnak képet a tesztelő pillanatnyi állapotáról, mindenki eldöntheti, hogy eredményei alapján mennyire alkalmas például a Palotányi csoda hatatlan harcosaként mondta, a tudás „a szellemi látókört kibővíti, gondolatgazdagságot nyújt, előítéletektől és hiábavalóságoktól megszabadít, magas emberi méltóságra emel” A csodák a hét minden napján megtekinthetők, hétköznap kilenc, hétvégenként tíz órától. Csaknem mindenki számíthat kedvezményre a belépőjegy megváltásakor, hiszen jár a nyugdíjasoknak, a gyerekeknek, a családoknak és a csoportoknak is. S az nagyvárosi forgalomban való biztonságos közlekedésre. Kellemes, hasznos időtöltés minden korosztálynak a Csodák Palotája. Egy hely, ahol rácsodálkozhatunk a teremtés emberi ésszel fel nem fogható csodájára, de egy kicsit mégis bepillanthatunk világunk működésének sem elhanyagolható, hogy külön gondoltak a mozgássérültekre. Csoportoknak - a gördülékeny bejutás és a szervezett vezetés érdekében - érdemes előzetesen felvenniük a kapcsolatot az info@csodakpalotaja.hu e-mail címen az intézmény vezetőségével. ■ Gyarmati Gábor nyozhatjuk. Vagy ha éppen kedvünk úgy tartja, megnézhetjük saját magunk hőfényképét. Kicsik és nagyok kedvence a lézeres célba lövés, amikor is bizonyára sokak számára megvilágosodik, hogy igazából csak a westernfilmekben szokott mindig minden lövés célba találni... Felnőttek és gyermekek együtt próbálgatják a hepehupás pályán mozgó, átalakított autót, amely - csodák csodája - mégsem ráz, pedig háromszögletű kerekeken közlekedik. A muzikálisabbak zongorabillentyűkön sétálgatva komponálhatnak, aki pedig nem szédülős, az egy forgóban ülve labdázhat, miközben megtapasztalhatja egy gömb mozgásának sajátosságait egy forgó sík felületén. Valamennyi eszköz felsorolása és ismertetése hosszú oldalakat igényelne, egyet azonban még okvetlenül meg kell említeni, nevezetesen a kötéltáncosok hajmeresztő mutatványaiban látott kötélkerékpárt, amelynek kipróbálása kedvéért gyermekek és szülők egyaránt hajlandók akár némi sorban állásra is. A számtalan eszköz mindegyike a fizika világának egy-egy területére ad betekintést. S mert a tudomány kortalan, fiatalok és idősek - arcukon a felismerés boldog örömével - valamennyien önfeledten játszanak. Ám hogy ne váljanak a kísérletek öncélú látvánnyá, minden eszköz mellett pontos tájékoztatás olvasható az elvégzendő feladatról, a megfigyelhető jelenségről s a jelenség fizikai hátteréről. S ha valaki esetleg nem értene valamit, a mindig közelben levő moderátorok készségesen segítenek. A felnőttek - megkockáztatom, főleg az apukák - körében azonban alighanem a gépjárművezetők pályaalkalmassági vizsgálatában használt eszközök hasonmásai a legnépszerűbbek. Itt ki-ki - szakszerű segítséggel - következmények nélkül teheti próbára monotóniatűrő és koncentrálóképességét, memóriáját, meg
