Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-04 / 9. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. március 4- ► 7 Hét hét böjt A hónap igéje A hamis becsvágytól az építő önmérsékletig ► Európában, de a világ más részein is hamvazószerdával kezdődik a böjti időszak, amely húsvétig tart. Ma már sokféleképpen gyakorolják, van például médiaböjt is. Vajon hogyan alakult ki az egyházi évnek ez a rendje, és miről szól ma? A becsvágytól az önkorlátozásig - Megtehetném, de nem teszem Napjaink sajtója - főként külföldön - előszeretettel cikkezik arról, hogy az idén február 22-én kezdődő és április 8-ig tartó nagyböjti időszakot igazából arra lehet felhasználni, hogy végiggondoljuk, merre hajtotta az emberiséget a nagyzási hóbort vagy a fékevesztett becsvágy. És sorolják a kudarcokat meg az értelmetlennek tartott vállalkozásokat a Titanictól az A38o-as légibuszon át - amely 550 tonna elektronikát, alumíniumot és acélt röpít föl a magasba - a vallási feltűnési viszketegségig. Említik például a világ legnagyobb zarándokkeresztjét, amelyet 2004- ben az ausztriai Veitschben építettek fel. A 40,7 méter magas, belülről bejárható kereszt feléig lépcsőkön lehet felgyalogolni. Belsejében a zarándokok különböző kis kamrákat találnak, amelyek a teremtéstörténettől kezdve mutatják be a Biblia nagy üzeneteit. A keresztvízszintes szárnyán meditációs szoba is van, még keresztelőt is lehet tartani a keresztben. Vagy említhető a modern kori becsvágy építményeként az iszlám világ „büszkesége” a mesterséges félsziget, a dubaji Palm Jumeirah, amelynek összhatását csak a világűrből lehet élvezni, hiszen ötszázhúsz kilométeres strand kapcsolódik össze a pálma formájú építményben. Ugyanakkor a Costa Concordia kapitánya felfordítja a luxushajót, emberek halnak meg a magamutogató becsvágy következtében... Miről is szól hát ma a világ? Arról, hogy feltétlenül meg kell csinálni azt, amit még lehetséges? Még egy lépéssel tovább? Mintha nem lennének határok... A böjt ezért jelentheti azt is, hogy feltesszük magunknak a kérdést: miért tegyek meg valamit csak azért, mert megtehetem? Az abortuszt, mert van eszköze az orvostudománynak hozzá; a jó halált, mert nem fáj; az elhallgatással megelőzhető agressziót, esetleg gyilkosságot azzal, hogy engedünk? Igen sok ilyen végzetes határátlépés van, amely kicsit nagyobb önkorlátozással megelőzhető lenne. Böjti igazság, amely életet épít, ment, véd: megtehetném, de nem teszem a rosszat, a nekem kedvezőt, hanem megállók. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy enyém legyen az utolsó szó, az utolsó lépés, az utolsó csapás, a még különlegesebb technikai csoda. Történelmi visszapillantó tükör Hamvazószerdával kezdődik a negyvennapos böjti időszak. Legalábbis így határozta meg az a modell, amely a 7. században Rómából terjedt el. Van, ahol nagypéntekig, van, ahol húsvétig tart. A vasárnapok kivételek, mert ekkor a keresztyének Krisztus feltámadását ünnepük. A negyven nap utal Jézus pusztai megkísértésére, illetve böjtölésére, amely győztes lelki koncentrációt tett lehetővé, s Jézus így vívta meg döntő harcát a sátánnal (Mt 4,2). Ószövetségi előképül Izrael próbatételes, negyvenévi pusztai vándorlása szolgál (2MÓZ 16 kk.). A negyvennapos, húsvétot megelőző böjti időszakot először a niceai zsinat (325) dokumentálta. Hamvazószerda neve utal az elmúlásra, a vezeklésre, az élet helyes értékrendjének keresésére és felismerésére, a múlandó és a maradandó helyes megkülönböztetésére. A protestantizmusban a Krisztus szenvedésére, a bűnbánatra összpontosítást, az önismeret tisztulását szolgáló időszakot jelentette kezdettől fogva. A reformátorok, kivált Luther és Zwingli, szembefordultak a középkori böjtértelmezéssel, mintha az a bizonyos ételektől való tartózkodást jelentette volna. Legendássá vált az 1522. évi zürichi kolbászevés, amikor böjt első vasárnapján Froschauer nyomdász ingyenkolbászt osztott a népnek. Zwingli ugyan jelen volt, de nem fogyasztott a népi eledelből, ám kifejtette nézetét a böjtről. Luther a böjtölésben az önigazultság kísértését ismerte fel, mintha az ember ezzel a praktikával jobban tetszhetne Istennek. Ma a böjtnek reneszánsza van - lelki koncentráció, médiaböjt, életmentés A Németországi Protestáns Egyház elnöke, Nikolaus Schneider református lelkész hamvazószerdán kiadott böjti üzenetében rámutat: a protestánsoknál nincs böjti regula vagy szabályozás. Luther már ötszáz éve ezt tanította: az ételektől való tartózkodás nem menthet meg senkit sem a kárhozattól. Ma, amikor az emberek önmérsékletet nem ismerve túlhajszolják magukat, és gyakori a burnout (kiégés), sokan idő előtt meghalnak - ilyen időkben a lemondás, az önkorlátozás nem középkori öngyötrés, hanem életmentés. És nem árt néha azon sem elgondolkodni, hogyan is vagyunk Istennel és embertársainkkal, azokkal, akik legközelebb állnak hozzánk. Az igazi böjt új kezdet. Nem újrakezdés, hanem újat kezdés, valaminek az elhagyása s valami egészen másnak az elkezdése Istenhez, embertársaimhoz, önmagamhoz fűződő kapcsolataimban. Ahogyan a „hét hét böjt” akció is megfogalmazza: a 8. zsoltár értelmében elcsodálkozni azon, hogy micsoda az ember, akiről Isten megemlékezik, akire gondja van. Túlzott önbiztosításunk, önféltésünk (ebből gazdagodnak a biztosítók!) útját állja annak, hogy észrevegyük Isten gondoskodását. Aki olyan méltóságra rendelt minket, hogy dicsőséggel és tisztességgel koronázott meg. De nem nagyravágyó hóborttal, fejvesztett, embertelenségbe átcsapó becsvággyal. Jó lenne a helyes egyensúlyt keresni és megtalálni ebben a böjti időszakban - negyven nap elég lenne hozzá! Istenre figyelve felszabadulni beidegződéseink alól, vétkeink súlya alól, őszinte, gyógyító beszélgetésbe elegyedni Istennel. Egy kicsivel többet imádkozni. Belső, lelki nagytakarítást végezni. Nemcsak Svájcban, Németországban, de nálunk is lehet — és legyen is! - igazi reneszánsza ennek a felszabadító, imádságos belső nagytakarításnak! A belső koncentrációt és rendteremtést segíti a médiaböjt is A tanulóknak egy hetet visszaadunk a gyermekkorukból - nyilatkozta az a pedagógus, aki egy újszerű kezdeményezésben vesz részt. Egy héten át nincs komputer, mobil, CD-lejátszás, játékprogram. Helyette naplóvezetés arról, hogyan lehet kibírni ezek nélkül, mit lehet értelmesen csinálni az így felszabaduló időben - s milyen pozitív tapasztalatokat lehet szerezni ezek nélkül. Az egy hét tapasztalatait a médiaböjt után a tanulók együtt értékelik, s ünnepélyes keretek között kapják vissza leadott elektromos eszközeiket. Az érdekes kezdeményezést a Württembergi Protestáns Társaság diakóniai részlege dolgozta ki. Egyelőre tartományi keretek között zajlik, több egyházi és nem egyházi iskolában kipróbálják. A médiaböjt ötletéhez két megrázó és elgondolkodtató tudományos tanulmány adatai szolgáltak indítékul az egyháznak. Az egyik tanulmányt kriminológus, a másikat agykutató tette közzé. Mindkét tanulmány szoros összefüggéseket állapít meg a túlzott médiahasználat és bizonyos egészségügyi zavarok megjelenése között. Az egészségügyi károsodások között említik az elhízást, a mozgásszegénységet és ennek kihatásait, az iskolai teljesítmény romlását, a szociális és kommunikációs készségek elsorvadását, az erőszakos és agresszív viselkedés elhatalmasodását s bizonyos függőségek kialakulását. A médiaböjttől a szervezők azt remélik, hogy a gyerekek újra felfedezik a való életet, az egymással kialakítható tartalmas kapcsolatot; az ötletgazdák mindezt kulturális, sport- és egyéb készségfejlesztő rendezvényekkel is igyekeznek elősegíteni. Mindenesetre akár a médiaböjtös hetet, akár a hét hetet belső Istenre figyeléssel, több őszinte imával, a magunk önmérsékletben, önkorlátozásban, lemondásban történő gyakorlásával érdemes kipróbálni - bizonyosan salaktalanabb, megkönnyebbültebb lesz tőle az élet bennünk és körülöttünk. És ekkor a böjti „hét hét akció” értelme is közelebb jön: szárnyakat kaphatunk, még ha kölcsönbe is, akár az angyaloktól, akár Isten Leikétől, de ez is - Kálvinnal szólva - hasznunkra válhat. ■ Dr. Békefy Lajos „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45) Az Úr Jézus a Gecsemáné-kertben van. Imádkozik, szíve az Atyához kapcsolódik. Gyötrődik, mert tudja, mi vár rá a kereszten. Egyszer csak kimondja: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazúltal ne úgy legyen, a mint én akarom, hanem a mint te’.’ (Mt 26,39; Károli-fordítás) Békességgel kel föl térdéről. Akkor érkezik hozzá az áruló Júdás egy csapattal, hogy elfogják őt. Jézus megkérdezi: „Barátom, hát ezért jöttél!" (Mt 26,50) Ezért jött. A Gonosz eszköze, mégis a mennyei Atya terve valósul meg: Krisztus az élete föláldozásával fizet bűneinkért, hogy mi szabadok lehessünk. Máshol az Úr így tanít: „Amikor bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak. És ha ott a békesség fia lakik, békességetek megnyugszik majd rajta..!’ (Lk 10,5-6; újonnan revideált Károli-fordítás) Hogyan mész másokhoz? Szeretettel, segítőkészséggel, megértéssel? Hány rokonod, barátod, ismerősöd otthonába léptél már be! Vajon úgy, ahogy kell? Jézus léptei nem visszhangoztak. Nem döngtek. De nem is lábujjhegyen érkezett. Egyszerűen belépett ebbe a világba. A te világodba és az én világomba. Amelyikről azt hittük, hogy zárt. Isten nélkül tényleg nem lehet kitörni vagy kilépni belőle. Isten nélkül nem tudunk meg többet, mint amennyit lelkileg helyben járva észlelünk. Mint amennyit eddig is gondoltunk. Hamis bizonyosságban vagy hamis bizonytalanságban. Lassíts! És figyeld az Úr lépteit. A virágvasárnapi király érkezését és az ajtó előtt megállóét. Aki nem tör rád, hanem hozza a mennyből Isten békességének az üzenetét: béküljetek meg Istennel - béküljetek meg egymással. „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával Jézus Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Mivel Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel’.’ (2Kor 5,18-20; újonnan revideált Károli-fordítás) Hogyan lehetséges ez? Ha megállsz a kereszt tövében, és föltekintesz őrá. Akié az eljövendő. Aki nem zsarnokoskodni akar fölöttünk, hanem hatalmával szolgálni bennünket. Miénk tehát a legnagyobb lehetőség. És ő nem csupán azért jött, hogy diakóniát végezzen, hanem azért jött, hogy életét adja sokakért. Azért jött, hogy meghaljon. Azért jött, hogy éljünk. Állj meg, amikor megszólít, és indulj vele tovább utadon. A Békesség Követével, szívedben a békességgel. ■ Széll Bulcsú HETI ÚTRAVALÓ „Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk’.’ (Róm 5,8) Böjt második hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Úristen engedelmes szolgáját állítják elénk, aki meghalt bűneinkért. „Isten Fia szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fii 2,7.8; LK) Luther szerint: „Pál itt szinte egyetlen szóval feltárja az eget, hogy meglássuk Isten atyai szíve kibeszélhetetlenül kegyelmes akaratát, irántunk való szeretetét; hogy érezzük, miként végezte el Isten jótetszése öröktől fogva mindazt, amit Krisztus értünk meg is cselekedett.” Dáviddal könyöröghetünk Istenhez: Reminiscere! „Emlékezzél meg, Uram, a te irgalmasságodról és a te jóvoltodról, melyek öröktől fogva vannak.” (GyLK 686,5) A gonosz szőlőművesek bérlet helyett tulajdont akartak szerezni, gyilkosság árán is: „Ez az örökös, gyertek, öljük meg és mienk lesz az örökség!” Ám a szőlő ura „Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt!’ (Mk 12,7.9) De Isten mindenkori gyermekei Krisztus örököstársai, akikért ő - mint istentelenekért - a rendelt időben halt meg. Ezért múlt időben írhatta Pál: „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel (...), mert... miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által!’ (Róm 5,1.10) Az engedelmes Fiú e három ószövetségi előképe is az örökös sorsát vetíti előre: Jeremiás hirdette az Úr üzenetét, ezért elfogták, meg akarták ölni, ám nem tették meg. „De tudjátok meg hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött hozzátok..!’ (Jer 26,15) Betegségében is istenfélő maradt Jób; A sátán kezébe adta az Úr, de ő a rosszindulatú fekélyekkel borítva is kitartóan feddhetetlen volt: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk!’ (Jób 2,10) S a pusztában a szomjas nép Mózes ellen zúgolódott; kis híja volt, hogy meg nem kövezték. Isten szólt hozzá: „Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép’.’ (2MÓZ 17,6) „Az a kőszikla pedig a Krisztus volt.” (íKor 10,4) Ez az életadó kőszikla már az ószövetségi üdveseményekben is jelen volt! S az Úr engedelmes szolgájának vére minket is megtisztít minden bűntől; de csak „ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz (Isten) ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól’.’ (íjn 1,9) Mert Jézus „engesztelő áldozat a mi bűneinkért” (íjn 2,2). Böjt második hetében másodszor szól haláláról és feltámadásáról: „Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!” S kisgyermekek példájával üzeni: „...aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy’.’ (Lk 9,44. 48) Pál vallomása legyen a mi böjti megtapasztalásunkká: miután megigazultam a belé vetett hit által, „Krisztus él bennem..., aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gál 2,20). S te is mondd: „Szívből szeretlek, Jézusom. / Lelkem csak benned bízik.” (EÉ 362,1) ■ Garai András