Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-02-26 / 8. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. február 26. *• 3 Megint ott ültünk a fasori gimnázi­um szépséges dísztermében, megint csodás hangulatban. Pörgő szok­nyás lányok és dobogó csizmás fiúk jókedvű táncát nézve megint megál­lapítottam: de jó, hogy - immár har­madszor - megint van MEGiNT! Hisz a magyarországi evangélikus gimnáziumok népművészeti találko­zóján február 18-án megint összejöt­tek szerte az országból az evangélikus középiskolák tanulói, hogy amolyan seregszemleszerűen megmutassák magukat egymásnak. Néptánccso­portok, páros bemutatók, zenekarok, Schmitt Pálné Makray Katalin népdalénekesek - mind egyek a nép­zene és népi kultúra szeretetében. Megint tanulhattunk is: Novák Fe­renc „Tata” rendhagyó történelem­­órája izgalmasabb volt bármilyen po­­werpointos bemutatónál: amelyik szá­zadról épp mesélt, annak a táncait azonmód be is mutatták a táncosok. Megint volt napot záró táncház a kollégiumban, közös étkezések, áhí­tat és - amint ilyenkor lenni szokott - rengeteg háttérember egész napos, MEGiNT magát nem kímélő segítsége, amely nélkül nem élvezhettük volna az al­kalom áldásait. Újak voltak talán a magas rangú vendégek. Schmitt Pálné Makray Katalint, köztársasági elnökünk feleségét és dr. Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-minisztertBarcsay Zsombor tizenkettedikes diák szólí­totta meg, aki három évvel ezelőtt az ötlet megálmodójaként elementáris erővel fogott hozzá a járatlan út kita­posásához. Lelkes elszántságát - hogy létrejöjjön a néptánckedvelők orszá­gos rendezvénye - siker koronázta, és a siker további jele, hogy immár tud­ta, mire fog vendégeket hívni, és merte is meghívni őket! Megint jó volt tehát tanárként is büszkének lenni iskoláinkra, diákjaink­ra, lelkesültségükre, szorgalmukra, el­szántságukra. Sőt tanárként talán a leg­büszkébb az ember, hisz mást is lát: „Ez a fiú tegnapelőtt éppen a természettu­dományos labort kereste fel” - muta­tott kollégám a mezőségit cifrázó ka­lapos, fényes csizmás, mosolygós nagygimnazistára, aki előttünk ropta copfos párjával. „Igen, az a másik meg a múlt héten ment a nyelvi versenyre” - szóltam vissza. De volt, akit az isko­lai bálon hallottunk szavalni, megint másik a szalagavatón orgonáit. A szervezők két hete még alsós far­sangra készítették a programot és a büfét, az igazgatóhelyettesek pedig lat­inversenyre keresték a termeket vagy házi focikupa után osztogatták a dí­jakat. Az oktatási iroda sem unatkoz­hat: havonta két-három, akár négy or­szágos versenyen vagy találkozón mérhetik össze tudásukat az evangé­likus iskolák diákjai a német prezen­tációs versenytől a kórustalálkozón át a Wigner fizikaversenyig! Sőt idén már filmszemlére is nevezhetnek az evan­gélikus iskolák diákjai! Mit jelent ez? Sok-sok munkát, hisz tanárnak, diáknak mindez „csak” plusz az alaptevékenység, a napi hat­hét iskolai óra, a tanulás, házifeladat­­írás, tanítás, dolgozatjavítás és készü­lés mellett. De egy-egy rendezvény sok-sok izgalom és szépség is egyben: lehetőség a tehetségek kibontakozá­sára, a hasonlók egymásra találására, a tanórák és tantermek sokaságából kiugró, felejthetetlen pillanatokra. Lehetőség az Úristen áldásaira. ■ Ittzés Szilvia Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium Az óvodás és kisiskolás gyerekek idő­számítása farsangtól farsangig tart. Jelmezbe - és ezáltal szerepbe - búj­ni léleképítő lehetőség. A múlt hét péntekén zsűrielnök vol­tam egy önkormányzati iskola far­sangján. Rengeteget tanultam belőle, és hét mérföldes különbségeket ta­pasztaltam helyi, egyházi iskolánk farsangi mulatságához képest. Nem szeretem hasonlítgatni az in­tézményeket, de gyakran mégis kifénye­sedik az a hely, ahol az Úrnak is kaput nyitnak. A hitünk még a gyermeklélek­tannak is jobban megfelel. Zsűrielnökként megéltem, hogy le­hetetlen kategóriákba zárni a jelmeze­ket: legszebb, legszínesebb, legötlete­sebb... mindenekelőtt azért, mert egy gyerek van mögötte, és a gyerek mögött egy család. Először meglepődtem, ami­kor felvonultak a kicsik: kalóz, nindzsa, kalóz, hastáncosnő, kalóz, kalóz, has­táncosnő..., cica. Ha a kalózokat, nin-Szeretett Testvéreim a Jézus Krisz­tusban! Egyházkerületünk ünnepel. Tizenöt évvel ezelőtt, 1997. feb­ruár 19-én született meg az a zsinati döntés, amely lehetővé tette, hogy az addigi két egyházkerületből egy harmadik egyházkerület is létrejöj­jön. Ez a döntés nyitott utat a nagy múltú Dunántúli Evangélikus Egy­házkerület jogutódaként egyházke­rületünk újjászületésének. 1952-ben egyházunktól elvették önrendelkezési szabadságát. Külső politikai erőszakkal és törvénytelen eszközökkel megváltoztatták a ke­reteit és eltávolították törvényes ve­zetőit. Tizenöt éve egyházunk né­pének akaratából és demokratikus döntése nyomán ezt a ránk kény­­szerített struktúrát cserélhettük le. Ezzel - legalábbis külső formá­jában - lezárhattunk egy nehéz és sötét korszakot. dzsákat és táncosnőket kivontam a százötven jelmezesből, akkor meglet­tek a nyertesek. Az egész színes kompániában mind­össze két saját készítésű jelmez volt. A családok időhiánya, mókuskerékélete ott ült a farsang tetején! Az eredmény­­hirdetéskor csak azt tudtam elmon­dani, hogy a legeslegfőbb kategória, amelyben mindenki nyert: „A szüleid számára te vagy a legszerethetőbb!” Két fiókám egyházi iskolába jár. Nem az volt a fő érték - szerintem - a bálákon, hogy a teremtéstörténetet játszották el, hanem az, hogy senki nem értékelte őket. Keretek között választ­hattak jelmezt (állat vagy növény), de a történeten belül teljesen szabadon. Volt mókusunk, malackánk, pillan­gónk, fenyőfánk, sünink, hóvirágunk, napraforgónk... a teremtett világ sok­színűsége, egyedisége és csodája far­sangolt. ■ - pappa -Isten kivezetett bennünket a szolgaságból, és megajándékozott a szabadsággal! 2012. február 26-án egyházkerü­letünk valamennyi gyülekezetét arra kérjük, hogy hálaadó imádsá­gukban emlékezzenek meg egyház­­kerületünkről! Kérjék Urunk áldását a kerüle­tünkben folyó szolgálatra, a kerület aktív és nyugállományú vezetőire és tisztségviselőire. Imádságaikban gon­doljanak kerületünk száztíz gyüleke­zetére, egyházmegyéinkre, oktatási és diakóniai intézményeinkre, lelké­szeinkre ésfelügyelőinkre, tisztségvi­selőinkre és presbitereinkre, meg­különböztetett módon pedig a ránk bízott gyülekezeti tagokra! Az Úr áldása legyen és maradjon mivelünk! Erős vár a mi Istenünk! Győr, 2012. február 17. Testvéri szeretettel: ■ Szemerei János püspök A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének körlevele az egyházkerület gyülekezetei részére a 2012. február 26Ú megemlékezésekhez HIRDETÉS Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl HIRDETÉS Meghívó A kővágóörsi evangélikus műemlék templom harang­jai hálaadó istentiszteletre és megemlékezésre hív­ják mindazokat, akik szívesen emlékeznek a száz éve született nagytiszteletű Sümegi István lelkész úr gyü­lekezet- és templomépítő munkásságára, hitébresz­tő igehirdetői és ifjúsági szolgálatára. Összegyülekezés: március 10. (szombat) 10.30-tól. Program 11.00: Istentisztelet úrvacsorával (Bozorády Zoltán és Veress István). 12.15: Emlékezés a korszakra és tényezőire (D. Keve­­házi László). 13.30: Szerény agapé, társalkodó, fogadás (emlékek, élmények). Információ: istvan.veress@lutheran.hu, tel.: 20/824-7390; Sümegi István - tel.: 20/824-8258. GüjLuther www.myluther.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom