Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-20 / 47. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. november 20. » 5 Kincsek a szekéren Jegyzetek Jegyzetlap-író szerzőnk könyvének bemutatójáról A pasztell mestere Rippl-Rónai József emlékezete Könyvbemutató. Immár harmadszor bújok a kabátomba, hogy útnak induljak a lapunk hasábjain rendszeresen Jegyzetlapokkal jelentkező költő-publicista, a Rát Mátyás-életműdíjjal kitüntetett Fenyvesi Félix Lajos Egy régi templomra - Istenes versek című könyvének bemutatójára. Először közel egy évvel ezelőtt, december 3-án a szerző szülővárosában, Hódmezővásárhelyen gyűltek össze barátok, rokonok, régi jó ismerősök, hogy a Németh László Városi Könyvtárban együtt örüljenek a Luther Kiadó gondozásában megjelent kötetnek. A másfél héttel későbbi fővárosi bemutató hangulatát az adventi időszak várakozása és a budai várbeli Litea könyvszalon meleg, családias atmoszférája is meghatározta. Múlt szombaton kabátgombolás közben azon morfondíroztam: épp itt az ideje, hogy az Egy régi templomra kötet verseiből egy templom falai között is elhangozzon néhány. A budavári evangélikus gyülekezet Bécsi kapu téri lelki hajléka a november 12-ei őszi délutánon kiváló helyszínnek bizonyult erre célra. # * * Irodalmi szekér. „Zörögve zötyög át az országhatáron a szekér. A kocsis nagyot kurjant örömében, így köszönti rég nem látott hazáját, Magyarországot. Mögötte zsákokban liszt, tömlőkben bor: árut hozott külországból. Amott a szekér mélyén, a rakomány mellett megmozdul valami: hiszen ott egy ember kuporog. Kalapja, széles köntöse elárulja, hogy diák. Kevéske útipoggyászát féltőn karolja - ritka kincsek vannak benne. Nem arany, ezüst vagy díszes terítő, hanem könyvek!” Képzeletbeli szekér, amelyet Fabiny Tamás püspök fest elénk ezen a verses-zenés esten. Bár különböző történelmi korokban szállnak fel az utasok erre a ló vontatta kocsira, három dolog mégis közös bennük - mindannyian poéták, magyarok és evangélikusok. „Szomorú, hogy az új évezredbe kanyarodva mintha már kevesebb evangélikus költő volna ezen a kincses szekéren.” De a püspök rámutat: Fenyvesi Félix Lajosnak mindenképpen ott a helye. Majd a zörgő, zötykölődő szekérről tovább gondolkodik: „Liszteszsákok, borostömlők? Nem ezek jelentik az igazi kincset ezen a szekéren. Sosem a kézzel fogható áru, a pénzben kifejezhető érték. Hanem az a szellemi-lelki örökség, amelyet a reformátoroktól átvéve nemzedékeken át menekítettek írók a mába, s amellyel most elérkeznek hozzánk.” * * * Bach, Kodály és Bartók. Ülök a templompadban, de a karzatról hangzó muzsika messzire röpít, talán még a zötykölődő szekér által sok évszázad alatt megtett útnál is messzebbre. „Jövel, Szentlélek Úristen” - szárnyal a kérés a Magyar Örökség díjas Lutheránia énekkar tagjainak ajkáról, miközben Kamp Salamon karnagy a tőle megszokott „szent vehemenciával” vigyázza a dallamok röptének helyes ívét. S ahogy egy vers jól megfér a zene mellett, olyan jól illik az énekhangokhoz Mekis Péter orgonajátéka, Gubis Géza hegedűszólama, Krähling Dániel brácsájának a hangja vagy ifi. Kamp Salamon trombitaszólója. „Világba szétszórt / tékozló fiúk / mind hazatérünk: megpihenni” - szól a kötet címadó versének egyik sora. Egy templomban megpihenni, Istennel beszélgetni, az valahogy úgy is történhet, mint itt ezen az estén; olyan teljes harmóniában, amilyenben két hegedűművész, Fodor Tamás és édesanyja, Fodor Júlia megszólaltatta a Bartók-duókat. Hí Hí * A ráncokat simító kéz. Mindannyian arra várunk, hogy Valaki keze elrendezze összekuszálódott dolgainkat, meggyógyítsa sebeinket, elsimítsa aggódásaink miatt kialakult ráncainkat. „Örökké tartó pillanat - / vonj sugaradba! / Tárt ablakok a fölkelő Nap fényén, / valami arany zúgás / a tavasz közelítene, / és semmi nem volt hiába, / nem veszett kárba semmi.” Többedszer hallom Havas Judit előadóművész tolmácsolásában az Örökké tartó pillanat című vers kezdő sorait. Igen, jó lenne mindig a fölkelő nap tiszta fényében gyönyörködni. De jól tudom, vannak felhős, borongós reggelek is. Ilyenkor nekem szól a vers utolsó sora: „Egy kéz elsimítja a világ ráncait.” így legyen. ■ Boda Zsuzsa Havas Judit, Fabiny Tamás és Fenyvesi Félix Lajos ERŐS VÁRAK Zrínyi-várkastély Csáktornyán A horvátországi Csáktornya (hivatalos nevén Cakovec) Trianon előtt nem a széles körű autonómiával rendelkező társnemzet területén feküdt. Magyarország elválaszthatatlan (?) része volt Zala vármegye egyik járási székhelyeként. Vegyes lakossággal, de magyar többséggel. A revíziós törekvések eredményeként az 1940-es években Muraközzel rövid időre hazatért. A második világégést követően újra Jugoszláviához csatolták, ma pedig a független Horvátország fennhatósága alá tartozik. Aki a 21. században látogat a határhoz közeli megyeszékhelyre, a valamikori magyar világnak nem sok nyomát találja. Sokkal inkább az évről évre több százezernyi honfitársunkat a szomszédba csábító horvátországi miliő veszi körül. Mintha Dalmáciában, az Adrián járnánk: ugyanaz a vendégszeretet, az emberek barátságosak, a kávézók végeláthatatlan sorban települtek. Éppen csak a hullámzó tenger hiányzik, valamint a „díszletek” mások, hiszen az épületek nem a mediterrán világot idézik. A trogiri rákszendvicset az alkalmi standokon kiszolgált frissen sütött lángos helyettesíti. A ferences templom és kolostor mellett a település első számú világi látnivalója a katonai erődítmény. Maga a település is innen kapta nevét: Csák tornya, utalva építtetőjére, a Hahót nemzetségből származott Csákra, aki 1266-ban emeltette lakótornyát. Az erődítés többszöri tulajdonosváltás után 1546-ban került a horvát nemzetiségű, hű magyar Zrínyi család birtokába. Helyben Zrinskiként említik őket. A török árnyékában a família alakíttatta reneszánsz stílusú, katonailag modern erődítménnyé Csáktornya várát. Ők emelték a pazar kastélyszárnyat is. Zrínyi Miklós itt vetette papírra a Szigeti veszedelem című művét, és itt érte a vadkanöklelés után a halál. Fivére, Zrínyi Péter innen irányította főurakból álló ellenzéki mozgalmát, amelyért akkoriban kivégzés járt. Miklósra a városban emlékoszlop, Péterre a várkastély bejáratának előterében szoborkompozíció emlékeztet. A vár állapota igencsak leromlott, de ismerve a horvátországi fejlődés ütemét, rekonstrukciójára hamarosan sor kerülhet. A kastélyszárny ellenben szépen felújítva várja látogatóit. Termeiben 1954 óta a Muraközi Múzeum kiállításai tekinthetők meg, udvarában a magyar-horvát közös történelem jeles személyiségeinek szobrai és sírkövei állnak. ■ Rezsabek Nándor Hihetetlen, hogy legszebb képeit egyszerű pasztellel készítette. Néhány szál kréta és papír, és remekművek születtek varázsolni tudó kezétől. Még az után is, hogy három agyvérzés érte! Bénult ujjakkal is dolgozott, s ha kiejtette csonka rajzeszközét, vászoncsíkkal tenyeréhez erősítette. Utolsó önarcképén látható küzdelme az anyaggal, az öklével szétdörzsölt por csak sejtelmes foltokat mutat a régi tekintetből. Az 1861. május 23-án született Rippl-Rónai József remek portréi keveset mutatnak önmagából, de Kernstok Károly a róla mondott emlékbeszédében elénk idézi a festőt: nensünket meghódító új hang, forma és értékrend az ő művészetében jelentkezik először. Indulása anyagi gondokkal terhes. A müncheni akadémia unalmas évei után a francia fővárosba vetődik, és megtapasztalja az új életvitelt. Munkácsy Mihály a pártfogója: képeit „másolja” eladásra; ott fogalmazódik meg benne az önálló művészélet és stílus kialakításának a vágya... Párizs, Kaposvár és Budapest alkotói pályájának főbb állomásai. A lázas munka, a fáradhatatlan teremtés - negyvenöt éves korára híres és gazdag ember. Ha jól számolták, Rippl-Rónai háromezer-ötszáz alkotást hagyott „Szép férfi volt, nagy, sötét, nehéz járású, magam előtt látom fekete hosszú bundájában, asztrakán báránysüvegében, havasan, módosán, amint feltűnik alakja. Megjelenése látványosan szép volt, mintha a Balaton és Bakony romantikája lépett volna be a pesti kávéházba. Csöndes jellegű természet, tréfát csak intimen szerette, nem volt lelkes beszédű, s bár harc volt élete és munkája, ritkán támadott.” Miért is tette volna? Tisztában volt tehetségével. Győzelmével, hogy lassan meghódítja Európát. Mindegy, mit tervezett megörökíhátra. Melyiket szeressük közülük? Melyik korszak a legmaradandóbb? A franciás „fekete képek”? A kaposvári „pöttyös” olajfestmények vagy a Budapesten készült „pasztell arcképes” sorozat? Mindenhol finom szövésű remekművek sorjáznak! És pusztulnak. Főleg a pasztelleket kezdte ki az idő. Hímzett faliszőnyegei is megkoptak, s porcelán étkészletei, üvegpoharai - hiszen a mester az iparművészetben is kipróbálta erejét. GrófAndrássy Tivadar budai palotájába tervezett berendezése évekig készült. Rippl sokszínű életművének következetes építteni, kit készült vonalak mögé rejteni, hosszú megfigyelés után villámgyors kézzel fölvázolta, majd röpke fél óra alatt befejezte. És már töltötte is a finom vörösbort, hogy megünnepeljék Babits sápadt, beteg arcának elkészültét, Móricz lelkének legmélyébe látó portréját, Szabó Lőrinc nemes vonalú profilját... Vagy Ady Endrét, akit olyan izgalommal várt a kaposvári Róma-villában, ámulattal nézte nagy, barna szemeit, s hallgatta bölcs beszédét. (Az utolsó, 1918-as ceruzarajz a nagybeteg, halállal megjelölt költőt mutatja, mikor megválasztották a Vörösmarty Akadémia elnökének.) A modern magyar festészet Rippl- Rónaival kezdődik. Az egész kontikezését jól tükrözik ezek a váltások. És még nem szóltam mezítelen, szépséges nőalakjairól, ahogy fürdőznek a tündöklő napfényben. „Szeretnék már otthon lenni, sátorfámat felütni, de nincs, aki bátorítana” - Mednyánszky Lászlónak írta keserűségét. De megoldotta ő maga: letelepedett itthon, majd követte felesége, Lazarine és nevelt lánya, Anella. Kaposváron érte a halál 1927. november 25-én. A Róma-villában berendezett múzeuma teljes pompájában mutatja a művész nagy festészetét. Az állványra föltett utolsó képe azt a benyomást kelti, mintha gazdája csak a nyári kertbe ment volna le, erőt gyűjteni a kora reggeli munkához. ■ Fenyvesi Félix Lajos
