Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-07 / 32. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. augusztus 7. » 3 Luther a könyvespolcokon Interjú dr. Csepregi Zoltánnal ► Amint korábban már hírül ad­tuk, a reformáció megindulásá­nak ötszázadik évfordulója alkal­mából egyházunk Luther Kiadó­jánál könyvsorozat készül Luther válogatott müvei címmel. Az el­ső kötet bemutatója október 28- án 11 órakor lesz a Magyar Tudo­mányos Akadémia székházában. A sorozatról a reformációi em­lékbizottság kiadói munkacso­portjának egyik tagját, dr. Csep­regi Zoltán professzort, az Evan­gélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetőjét kérdeztük.- Hazánkban már létezik olyan könyvsorozat - az úgynevezett „Masz­­nyik-féle” -, amely a nagy reformátor életművéből kínál magyar nyelvű válogatást. Mi tette indokolttá, hogy egyházunk a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve újra napirendre tűzze ezt a kérdést?- Az előző századfordulón a pro­testáns, így az evangélikus identitást is a katolicizmussal való rivalizálás határozta meg. Ezért aztán a Masz­­nyik Endre pozsonyi teológiapro­fesszor által szerkesztett kiadásba is zömmel azok a vitairatok kerültek, melyekben Luther a római egyházat bírálta. Akadnak ezek között ma is sokat forgatott alapművek, mint az egyház babiloni fogságáról szóló, mely a szentségekről vallott taní­tást fejti ki, azonban teljesen kima­radtak belőle a bibliamagyarázatok és prédikációk, vagyis éppen azok a művek, amelyeket a mai teológia a legtöbbre becsül a reformátor élet­művében, s amelyek a mai olvasó íz­léséhez is a legközelebb állnak.- A mostani válogatást miért ép­pen tizenkét kötetesre tervezik?- Ha tréfásan szeretnék válaszol­ni erre a kérdésre, akkor arra utalnék, hogy a száz éve, az 1917-es jubileum­ra megjelentetett Luther-sorozat hatkötetes volt, s ezt a számot szeret­nénk megduplázni. Az biztos, hogy nagy szégyen volna akár igényben, akár minőségben elmaradni ezektől a nagy elődöktől, akik ráadásul hábo­rús körülmények között fejezték be művüket! Azt sugallhatná, hogy az azóta eltelt évszázad visszalépést je­lent Luther olvasásában, megértésé­ben és tolmácsolásában. A tizen­kettes szám magyarázata azonban ennél prózaibb - a reformációi em­lékbizottságnak a koncepció három változatát nyújtottuk be: négy, nyolc és tizenkét kötetre szólót, s a bizott­ság a legbővebb tervet fogadta el.- Mi határozza meg hogy mi ke­rül egy-egy kötetbe?- Az egyes könyvek tematikus­műfaji egységeket képeznek, így kü­lön kötetekbe kerülnek a vitairatok, a levelek, a prédikációk, a bibliama­gyarázatok.- A sorozatban megjelentetendő müvek közül mennyi van meg korább­ról, mennyi áll készen a kiadásra, és mennyit kell újrafordítani? Lesz-e közöttük eddig magyarul meg nem je­lent mű?- A szövegeknek mintegy a fele lé­tezik már magyarul - akár a „Masz­­nyikban” akár azóta megjelent külön kiadásban -, a másik fele lesz új for­dítás, azaz olyan Luther-mű, mely elő­ször itt jelenik meg magyar nyelven.- A teológiai szövegek fordítása nagy körültekintést igényel. Ha már korábban dolgoztak rajta szakembe­rek, akkor most miért kell újrafordí­­tani ezeket a iratokat?- Kifejezett újrafordításra csak egészen ritkán van szükség. A száz­éves szövegeket természetesen fel kell frissíteni nyelvileg. Minden meglévő fordítást egybevetünk az eredetivel, hiszen az esetleges félreértések mel­lett olykor többoldalnyi hiányok is akadnak bennük, ezeket pótolni kell. A régi fordítók abból az alapszöveg­ből dolgoztak, amely akkor kéznél volt, és sok hibájuk éppen a hiányos, megbízhatatlan alapszövegre vezet­hető vissza. REFORMÁCIÓ 500 A mostani munka során a teológi­ai iratokat teológusok fordítják, de a kifejezetten a laikusoknak szóló vagy történeti, szépirodalmi tárgyú szöve­geken bölcsész képzettségű fordítók is dolgoznak.- Októberben elsőként a sorozat ötödik kötetét mutatják majd be. Mi határozza meg a kiadási sorrendet?- Természetesen az jelenik meg el­sőnek, ami a legközelebb áll a befe­jezéshez. Ugyanakkor az is fontos szempont, hogy a legfájóbb hiányo­kat igyekezzünk mielőbb pótolni. Itt azokra a fontos művekre, műfajok­ra - például a prédikációkra - gon­dolok, melyekre a száz évvel ezelőtti kiadás nem volt tekintettel.- Egy kis kedvcsinálónak összefog­lalná röviden, hogy mit olvasha­tunk majd az elsőként kézbe vehető kötetben?- Az idén, a sorozat ötödik köte­teként megjelenő válogatás a laiku­soknak szóló - tehát németül írt - bibliamagyarázatokat, a bibliai elő­szókat, a vigasztaló iratokat és az imádkozásról szóló írásokat tartal­mazza. Valamikor ezek a könyvek hozták meg Luther számára a pub­likációs sikert, még szerzőjük életé­ben százezres példányszámban jelen­tek meg, szinte minden német olva­sóhoz eljutottak. Szerintem ezek Lu­ther legkönnyebben olvasható, meg­érthető művei, melyek a keresztény élet ma is aktuális, mindennapi kér­déseit fejtik ki.- Ha már az olvasottságnál tar­tunk: nem terveznek olyan kötetet is, amely Luther népszerűsítését célba vé­ve a reformátor életrajzát, illetve a re­formáció történetét és az evangélikus teológia jellemzőit - akár a többi tör­ténelmi egyházéval összevetve - mu­tatja be?- Ezzel a feladattal nem vagyunk megbízva, de mivel idegen nyelven több kifejezetten jó, olvasmányos, az új kutatási eredményeken alapuló Lu­­ther-életrajz olvasható, biztos va­gyok benne, hogy 2017-ig ezekből legalább egy vagy akár több magya­rul is meg fog jelenni. Addig pedig ott van Gritsch 2006-ban kiadott Luther­­könyve.- Küllemüket tekintve hogyan kép­zeljük el a sorozat köteteit: elegáns, nagy méretű, „lexikonszerű" könyvek lesznek, vagy inkább zsebkönyv for­mátumúak, amelyek bármikor elő­­kaphatóak?- Zsebkönyvről nem beszélnék, mert a már elkészült kötet kézirata körülbelül hatszáz nyomtatott oldal terjedelmű, ami inkább a lexikonfor­mátumra emlékeztet. A lexikonok­nak nemcsak az az előnyük, hogy jól mutatnak a polcon, hanem eliga­zodni is könnyű bennük. Ebben a mi kiadványsorozatunk is hasonlítani fog rájuk.- A reformációi emlékbizottság tavalyi első ülésén a sorozattal kap­csolatban Önök benyújtottak egy ütemtervet. Előreláthatólag mennyi­re lehet ezt tartani?- Az álmunk az, hogy évente je­lenjen meg egy kötet, így az utolsó, mely a mutatókat is tartalmazza, 2022-re lenne várható. Leszített munkával ez a terv tartható is volna. De mivel megtapasztaltam már, hogy minden ilyen vállalkozás produkál meglepetéseket, és sem a kiadó, sem az emlékbizottság nem kezeli presz­tízskérdésként az évenkénti megje­lentetést, fel vagyok készülve esetle­ges csúszásokra. A ma mérvadó Luther-kiadás, az úgynevezett weimari első kötetének 1883. november 10-re, a reformátor négyszázadik születésnapjára kel­lett megjelennie. Ez akkor//. Vilmos porosz király parancsa volt, így min­denképpen teljesíteni kellett. Azon a köteten érződik is a nagy sietség - sokkal könnyebb lenne most ne­künk, ha akkor pár hónappal többet szántak volna rá... Úgy érzem, mi sem a jelennek, hanem a jövőnek dol­gozunk, nem éri meg kapkodni a színvonal rovására.- Mit várnak ettől a sorozattól a teológusok, lelkészek, illetve az átla­gos gyülekezeti tagok szempontjá­ból? Aktuális-e ma Luther, lesz-e ezekre a könyvekre kereslet?- Visszatérek a zsebkönyves kér­désre. A Luther válogatott művei cí­mű sorozat eljut a könyvtárakba, reménység szerint minden evangéli­kus egyházközség és intézmény pol­caira, de biztosan nem lesz ott min­den éjjeliszekrényen az Útmutató mellett. A vizsolyi Biblia megjelenésének négyszázadik évfordulója táján folyt egy vita a mű magyarországi hatásá­ról. Tudvalevő, hogy eredeti formá­tumában ez olyan méretes könyv, hogy a lelkészek még a szószékre sem cipelték magukkal, ott maradt kinyit­va az oltáron. Eöl sem merült, hogy valaki utazás közben vagy akár ott­hon ölébe véve olvasgassa. A vizso­lyi Biblia nélkül mégsem készülhet­tek volna el a későbbi kézi Bibliák, zsebbe való Bibliák vagy azok, ame­lyeket ma is árulnak a könyvesbolt­ban. Károlyi Gáspár műve megkerül­hetetlen állomás a magyar bibliaol­vasás történetében. Ahhoz, hogy egyszer Luther-zseb­­könyvek, naponkénti beosztású idé­zetgyűjtemények készülhessenek, a vaskos köteteket is rendesen meg kell szerkeszteni. A szakemberektől pe­dig, akik talán a lexikonméretű kiad­ványt is kézbe veszik, azt várom, hogy döbbenjenek rá arra, amire én is nap mint nap rádöbbenek: mennyi­re téves képzeteink vannak Luther gondolkodásáról.- Ezek után mégis miért ajánljuk mindenkinek a készülő könyvsorozatot? Mi Luther üzenete a mai olvasóknak?- Erre egy Luther-idézettel vála­szolok: „Amikor a Bibliát fordítani kezdtük, abban is reménykedtünk, hogy majd kevesebbet írnak ezután, s többet olvassák és tudakozzák az írást. Mert mi más célja lenne a többi írásnak, mint hogy a Szentírás­hoz vezessen, és benne eligazítson, ahogy János mutatott Krisztusra: Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. (Jn 3,30)” ■ Boda Zsuzsa Tanfolyamzárás vezetői búcsúval W- Folytatás az 1. oldalról A hiány megoldásaként igyekeztek - minél gyorsabban - elkötelezett egy­háztagokat kiképezni az egyházzenei szolgálat ellátására. Az intézet bejá­rati ajtaja mellett márványtábla állít emléket Kiss János missziói munkás­nak, az evangélikus kántorképzés atyjának, aki „fiatalok nemzedékeit nevelte Krisztus szolgálatára”. Az intézet történetének legna­gyobb hatású tanára és a zenei ügye­kért felelős igazgatója Trajtler Gábor orgonaművész-lelkész volt, aki 1998- ig tanított a kántorképzőben. Ma az intézet igazgatója Bence Gábor egy­házzenész. A fóti intézménynek, amely egyhá­zunk egyetlen országos hatáskörű kántorképzője, több, egymást kiegészí­tő munkaterülete van. A nyári két és fél hetes tanfolyamok mellett az évközi képzések is igen népszerűek; október­től áprilisig minden szombaton lehe­tőség nyílik a kántorképzés területén a folyamatos, elmélyült munkára. Tizenegy éve továbbképző tanfo­lyam is indult Ecsedi Zsuzsanna ve­zetésével. Erre az öt-hat napos, elő­adásokkal gazdagított szakmai talál­kozóra gyakorló kántorokat várnak. A másik munkaág - a Mandák kórus- a nyári tanfolyamok lelkesítő kórus­munkájának hatására alakult 1990- ben. A tagok havonta egy hétvége ke­retében találkoznak nemcsak Foton, hanem meghívásra szívesen szol­gálnak gyülekezetekben is. A nyári tanfolyamok vezetői - Ben­ce Gábor, Abaffy Nóra és Kertész Bo­­tond - már évek óta várják segítő ta­náraikkal együtt a kántorjelölteket és kántorokat. A július 14. és 30. között tartott kurzus zárónapján, az istentisz­telet előtt került sor a tanfolyam-érté­kelő alkalomra. Ennek keretében a tan­tárgyak felelősei beszámoltak a két és fél hét alatt végzett munkáról, illetve átadták a különféle versenyek díjait is. Az alkalom végén jelentette be Aba­ffy Nóra, hogy a tanfolyam vezetésétől kilenc év tanítás és azon belül is négy­évnyi tanfolyamvezetés után, magán­életi változások miatt megválik. (A ve­le készített interjú lapunk 10. oldalán olvasható - a szerk.) Az úrvacsorái záró istentisztelet­re a fóti evangélikus templomban ke­rült sor. Ezen Németh Sándor tanár vezetésével a Protestáns Fiatalok Kamarazenekara (Profik) szolgált, valamint a hallgatókból álló kórus - Abaffy Nóra vezényletével - több da­rabot is énekelt. ■ BZS RENDKÍVÜLI VOLT AZ ÉRDEKLŐDÉS Egy hétig tartott az evangélikus misszió a balatonboglári strandon ► A balatonboglári strandon az esős idő miatt egy nap késéssel, július 26-án indult az evangéli­kus strandmisszió. A Czöndör István lelkész vezette csapat­ban Bartos Mónika, Kárnyácz­­ki Eszter, Németh Gábor és Sző­­lősi István Sándor teológusok se­gítették a munkát.- Idén egy hétig tartott ez a fajta missziói szolgálatunk, de a tervek sze­rint jövőre folytatjuk - mondta Czöndör István lelkész. - A helyi ön­­kormányzat is jelezte, hogy támogat­nak bennünket, így velük közösen el­képzelhető, hogy egy év múlva hosszabb ideig tudjuk majd folytat­ni a munkánkat. Az egy hét alatt voltak kézműves­foglalkozások és mély, sokakban él­ményt hagyó beszélgetések is. Kiala­lógusokat is lehetett faggatni, így ismerve meg őket, életüket.- Elmondhatjuk, hogy az esős, borongós idő ellenére naponta több­­tucatnyian voltak ránk kíváncsiak. Összességében véve az egész hét alatt mintegy százötvenen jöttek el hozzánk - magyarázta Czöndör István. - De nem csak számbeli hozadéka van a hétnek: rengeteg érdekes és értékes emberrel ismerkedhettünk meg. Találkoztunk egy családdal, amely­nek a tagjai bár katolikusok, most szeretnének konfirmálni és az evan­gélikus egyház tagjai lenni. Még zsi­dó vallású érdeklődőnk is volt: egy nagyapa az unokáival mindennap eljött kézműveskedni hozzánk. Sok beszélgetőpartnerünk jött el a vasár­napi családi istentiszteletünkre a templomba, és hozták magukkal családtagjaikat, gyerekeiket is. Azt hiszem, rendkívül fontos ez a szolgálat. A mély beszélgetéseknek kítottak egy csendszobát, ahová az el­vonulni, imádkozni, meditálni vágyók húzódhattak be. Volt hangos könyv­tár is, ahonnan anyagokat kölcsönöz­hettek az érdeklődők, de az élő könyvtár részei is kivehetőek voltak: az evangélikus lelkész mellett a teo­helyük van az emberek életében, keresik az egyházakkal való találko­zást, főleg, ha látják, hogy mi, evan­gélikusok nyitott és befogadó közös­ség vagyunk. ■ HogvÁTH-BoLLA Zsuzsanna Forrás: Evangelikus.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom