Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-07 / 32. szám
„Az idén, a sorozat ötödik köteteként megjelenő „Többek közt ezzel is jelezte, hogy nem „Csak egy cikkanásnyi idő, Nyitott templomajtók W 2. oldal válogatás a laikusoknak szóló - tehát németül írt kíván a Kádár-rendszerrel »kiegyezést« már hozom is diadalmasan a Alapoktól a négy szólamig W- 10. oldal- bibliamagyarázatokat, a bibliai előszókat, a vikötni - igaz, a Kádár-rendszer sem gyümölcsmosót. Határozottan Add tovább az áldást! 1^ 12. oldal gasztaló iratokat és az imádkozásról szóló írásokat tartalmazza.” akart vele kiegyezni.” hasonlít.” Magunk alatt vágjuk a fát... W 10. oldal Nem önjelölt ítélet-végrehajtók kezében van a világ W- 8. oldal Luther a könyvespolcokon !► 3. oldal Egyedül a Parlamentben 9. oldal Mindenem van! ^ 7. oldal Ugye ez még belefér? W- 7. oldal Tanfolyamzárás vezetői búcsúval ► Több évtizedes hagyomány egyházunkban, hogy a nyári hónapok alatt három tanfolyam is várja a kántorjelölteket Foton, a kántorképző intézetben. Az idei második, közkedvelt nevén „júliusi” turnus az elmúlt szombaton úrvacsorái istentisztelettel zárult, amelyen Keczkó Pál budahegyvidéki lelkész hirdette Isten igéjét. A tanfolyam végén nemcsak a negyvenhárom fiatal résztvevő és a tanárok búcsúztak egymástól, hanem Abaffy Nóra is megvált az immár négy éve betöltött tanfolyamvezetői posztjától. Mandák Mária hagyatékaként került az evangélikus egyház birtokába az a nagypolgári villa, amely 1947 óta ad otthont a kántorképzésnek. A negyvenes években megszüntetett kántortanítói állások miatt a gyülekezetek jelentős része orgonista nélkül maradt. 1*- Folytatás a 3. oldalon Szeretettel a gyűlölet ellen Istentisztelet a norvég tragédia áldozatainak emlékére ► Nem csak a szokásos vasárnapi istentiszteletre készültek július 31-én a budavári evangélikus templomban: az oltár melletti asztalkán elhelyezett norvég zászló és a virágok áldozatokra és gyászolókra, egy nemzet gyászára emlékeztettek. A Norvégiában július 22-én történt tragédiára, amelynek következtében hetvenhatan vesztették életüket a fővárosban, illetve egy Oslo közelében levő szigeten. A Magyarországi Evangélikus Egyház dr. Fabiny Tamás püspök kezdeményezésére emlékező istentiszteletet tartott. A liturgiában - amely magyar és angol nyelven folyt - részt vett Jan Erik Syvertsen norvég lelkész, aki Bolsoyből érkezett Magyarországra. Mint ismeretes, egy norvég fiatalember először a főváros központjában levő miniszterelnöki hivatalnál robbantott, később pedig több mint egy órán át lövöldözött ártatlan fiatalokra az Oslo közelében található szigeten. A hetvenhat áldozatot követelő terrortámadás az egész világot megdöbbentette. A budavári istentiszteleten többen is idézték egy norvég fiatalnak a Twitterre írt bejegyzését, amely így szinte az alkalom mottója is lett: „Ha egyetlen ember gyűlölete ekkora pusztítást tud okozni, akkor mire lehet képes sokak szeretete?” Az emlékező alkalom Balicza Ivánnak, az egyházközség igazgató lelkészének köszöntésével vette kezdetét. Ezen az istentiszteleten emberi és keresztény összetartozásunkat fejezzük ki norvég testvéreinkkel - mondta. Pál apostol szavait idézte: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” (Róm 12,21), vagyis a szörnyű tragédiára ne gyűlölet és ne is az elkeseredés legyen a válaszunk. 1^ Folytatás a 8. oldalon „Igaz tehát ez a két mondat: »A jó cselekedetek nem teszik az embert jóvá, hanem a jó ember tesz jó cselekedeteket. A rossz cselekedetek nem teszik az embert rosszá, hanem a rossz ember tesz rossz cselekedeteket.« Ezért mindig magának a lényegnek vagy a személynek kell jónak lennie minden jó cselekedet előtt, és a jó cselekedetek maguktól erednek, és jönnek elő a jó személyből, ahogyan Krisztus mondja: »A rossz fa nem terem jó gyümölcsöt, a jó fa nem terem rossz gyümölcsöt« (Mt 7,18). Az pedig világos, SEMPER REFORMANDA hogy nem a gyümölcs termi a fát, és fa sem terem a gyümölcsökön, hanem ellenkezőleg: a fák termik a gyümölcsöket, és a gyümölcsök teremnek a fákon. Ahogyan tehát szükséges, hogy a fák előbb legyenek, mint a gyümölcseik, és a gyümölcsök nem teszik a fákat sem jóvá, sem rosszá, hanem ellenkezőleg: ilyen vagy olyan fák teremnek ilyen vagy olyan gyümölcsöt, úgy szükséges, hogy előbb maga az ember személye jó vagy rossz legyen, mielőtt jó vagy rossz cselekedetet tenne, és cselekedetei nem teszik őt rosszá vagy jóvá, hanem ő maga teszi cselekedeteit rosszá vagy jóvá.” M Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) Ki tartozik kinek? ■ Dr. Korányi András A csőd szaga benne van a levegőben... Az elmúlt és az elkövetkező napok egyik fő kérdése, hogy a világ első számú politikai hatalma, az Egyesült Államok pénzügyi értelemben csődöt jelent-e. Mondhatjuk persze, hogy a megengedett államadósság összegének felemelése - mint már több tucatszor az elmúlt években - mindössze a „trükkök százainak” egyike, amely az utolsó pillanatban biztosan megtörténik. Ha igen, ha nem, egy biztos: mindenki tudhatja, hogy a csőd vagy a trükkök árát előbb-utóbb mindannyian megfizetjük majd szerte a világon, mint ahogyan ennek az amerikai politikai vitának a következményei is közvetlenül sújtják már most is a hazai hiteleseket. Éppen ezért nem olyan egyszerű elverni a port a görögökön - és persze az olaszokon, portugálokon, íreken - sem, hiszen nem a légüres gazdasági térben szorult meg a nyakuk körül az eladósodás hurka. Európa „szorgalmas” fele hiába mondja lustának, élősdinek és felelőtlennek a többieket - a gond ennél jóval nagyobb: a kontinensen letarolt iparral és mezőgazdasággal lesüllyesztett államok legtöbbször már régen nem a maguk urai, hanem mondjuk az elképesztő méretű német túltermelés kiszolgáltatott felvevői. Persze amíg hitelből meg tudják fizetni az árát. Ha nem, akkor már lusták, élősdik és felelőtlenek... Nem könnyíti, hanem csak növeli a bajt ez a felismerés. Nem elég, hogy hazánkban milliók fuldokolnak a körbetartozástól, az eladósodottságtól, az ingadozó törlesztési részlettől, még nemzetközi szinten, államok és államszövetségek között sem jobb a helyzet semmivel sem. Amit kicsiben is érzünk, hogy a világ törvénye körülöttünk egyre inkább a farkasok törvénye, a ma még erősek hatalmaskodása a gyengébbek és - egészségük, munkahelyük, vagyoni helyzetük miatt - kiszolgáltatottak felett, az a globális világ rendjében sincs másként. Ahogyan az ebből fakadó mindennapos emberi drámák súlyos erkölcsi kérdéseket vetnek fel, úgy küzd egymással felelősségvállalás és a felelősség elhárítása, a könyörtelen piaci érdek és az emberi szolidaritás, egy csak pénzben, profitban és politikai ideológiákban gondolkodó szemlélet és az életre nyitott emberség. Sokszor bennünk is. A pénzügyi fuldoklás kicsiben és nagyban is komoly erkölcsi, emberi kérdésekkel szembesít. Szinte beláthatatlan, hogy mennyi kegyetlenséget, irigységet, önzést, embertelenséget, erőszakot és bűnt szül. És áldozatokat követel. Vannak közöttük vétkesek, aljas emberek és szervezetek, de vannak ügyetlenek, szerencsétlenek és ártatlanok is tömegével. És vannak mások által kiszolgáltatottá tett emberek, akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy ne legyenek áldozattá. És van felelősség - még ha azt se kicsiben, se nagyban egyetlen ember se vállalja magára szí-Lehet moralizálni nyugodtan - mondják de attól még fizetni kell! vesen. Persze egyre gyakrabban látjuk azt is, hogy bizonyos körökbe tartozóknak nem is kell, mert törvény felett állnak: minden virág nekik nyílik, csak azért, hogy ők letépjék. Lehet moralizálni nyugodtan - mondják -, de attól még fizetni kell! Adós, fizess! De vajon mikor szabad majd ugyanilyen következetességgel visszakérdezni: ki is tartozik kinek? Korrekt dolog-e, ha én tartozom a hitellel, de a bank nem tartozik a tisztességes és szakszerű tájékoztatással? Korrekt dolog-e szociális területről elvont adópénzből segélyezni cégeket, miközben a körbetartozás elleni alapvető törvényeket sem hozzák meg hosszú évek óta? Vagy korrekt dolog-e felégetni Európa termelését azért a haszonért, amit a keleti olcsó munkaerő biztosít, miközben itt viszont leáll és összeomlik a gazdaság? A sort a végtelenségig lehetne folytatni, hogy egyre világosabban lássuk: nem csak az adósok tartoznak, mert irdatlan az abból felhalmozott erkölcsi tartozás egymásnak, amit nem mondtunk el, amit nem tettünk meg, amit nem előztünk meg. Régóta tartozunk az igazságnak, a szembenézésnek, a felelősségvállalásnak, a tisztességnek, az egymás iránti megbecsülésnek, sokszor a józan észnek is... De sok mindent kellene elrendeznünk, hogy eljussunk Pál apostol parancsáig: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek..!’ {Róm 13,8) Hiszen amíg „csak” a szeretettel tartoznánk egymásnak, addig is rengeteg teendőnk lenne! És mi minden következik még abból, hogy a szeretettel addig is, és azután is adósok maradunk! Ha ennyire komolyan vesszük ennek a bibliai mondatnak a következményeit és az ahhoz tartozó feladatainkat, a kereszténység könnyen kerülhet még az alá a vád alá is, hogy fel akarja forgatni a világ rendjét és bevett szokásait. Valószínűleg jócskán ránk férne, hogy gyakrabban kerüljünk ebbe a gyanúba - mert nem tesszük második és sokadik helyre a hidegfejű szabályok mellett a szolidaritást, a becsületet, az emberi összetartozást és a szeretetet... Bárcsak meglátná rajtunk a világ, hogy ezzel is tartozunk - egymásnak és Istennek! A szerző egyházunk zsinatának lelkészi elnöke
