Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-03 / 27. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2011. július 3. » 9 kifut, hanem a könyörülő Istené”, ÁS GYŐRÖTT kfoglalója 2011. június 25-én nyos politikai események miként alakítják egyes országokkal kapcsolatosan a befektetői bizalmi indexet... Bizalomépítés a gyakorlatban Bizalomépítés a pásztori szolgálatban A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület újraindítása mellett a legerősebb érv a lelkészek és a gyülekezetek jobb pásztorolása volt. Szolgálatomban erre a jogos igényre kiemelt figyelmet kívánok fordítani! A lelkészek közötti bizalom erősítését a személyes kapcsolatok közvetlenné tételével kívánom megalapozni. Ahogy ígértem, egy éven belül el szeretnék jutni a kerületünkben szolgáló valamennyi lelkész otthonába, ahol eddig még nem jártam. Szeretném látni élet- és szolgálati körülményeiket, szeretném megismerni gondjaikat és örömeiket, hogy segíthessek abban, amiben lehet. Alapvetően gyülekezetcentrikusan gondolkodom. Püspöki szolgálatomban ezért a nehezedő körülmények között kiemelt feladatnak tekintem a felügyeletemre bízott gyülekezetek élet- és működési feltételeinek segítését. Bibliai képpel a „füves legelőkre és a csendes vizekhez” terelés pásztori szolgálatát (Zsolt 23,2). Bizalomépítés a sokszínűség őrzésében A püspöki szolgálat nevesített feladatai között kiemelt helyen szerepel az egyház egységének őrzése. Ezt a fontos feladatot nem egyformásítással, nem a magam elképzelésének másokra erőltetésével, hanem a sokszínűség őrzésével szeretném elérni. Az evangélikusság jellegzetessége a színgazdagság. Sokféle gondolkodás, kegyesség, teológiai és liturgiái elképzelés megférhet békében egymás mellett. Ennek magyarázatát az Ágostai hitvallásban találhatjuk meg, amely évszázadokon át Magyarországi Evangélikus Egyházunknak is névadó hitvallása volt. Jelzésértékűnek tartom, hogy éppen ma, június 25-én, az Ágostai hitvallás felolvasásának 481. évfordulóján indulhatok új szolgálatomba. Az Ágostai hitvallás VII. cikke az egyházról a következőt írja: „Az egyház egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások és szertartások mindenütt egyformák legyenek..” A középkori reformáció szellemi újdonsága éppen abban állt, hogy a szentírási üzenet magját, lényegét kereste. Ezzel a síkban való gondolkodásból átléptek a térben való gondolkodásba. A reformátorok gyakorlata nemcsak példa, nemcsak örökség, hanem mai egyházi életünk számára útmutató tanács is! Ha az igazán lényeges felől, ha tényleg Krisztus felől nézzük egyházi életünket, a kevésbé fontos területeken lévő nézetkülönbségeink el fognak törpülni. Benne és általa felfedezhetjük a más kegyességűben, a másként látóban is a testvért. A püspökjelölti fórumok alkalmával egyik megyei felügyelő testvérünk mondta: kár, hogy nem lehet két püspököt választani... Bencze András püspökjelölt testvéremmel eléggé különböző szemléletet képviseltünk. Ugyanakkor testvéri módon, egymást tisztelve és elismerve álltunk egymás mellett. Mindent meg fogok tenni, hogy ez ezután is így legyen. Bencze András jelölt testvéremet én is becsületes, jólelkű, nagyon értékes lelkésznek tartom. Tudatosan fogok törekedni arra, hogy az ő értékei és mások, enyémtől eltérő, de építő szemlélete is gazdagíthassa egyházkerületünk életét. A püspökhelyettesi posztot részben ezért is kívánom megerősíteni. Nincs kétségem, hogy az általam képviselt szín egyszerűsége mellett is fontos és szép is, de a többi színnel együtt, harmóniában még szebb, „...mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1) Bizalomépítés a problémakezelésben A püspöki szolgálat egyik legnehezebb, ugyanakkor egyik legfontosabb területe a problémakezelés. Valljuk, hogy az egyház a szentek gyülekezete. Sajnos nem abban az értelemben, hogy az egyházban élők vagy az egyházban szolgálók hibátlanok lennének. Az egyház kizárólag bűnös, megváltásra szoruló emberekből áll. Ezért is áll tanításunk centrumában a megváltástan. S bár tanításunkban az Isten irgalmára és a megváltásra szorultságunk evidens, mégis megdöbbenünk, amikor az egyházi életben is szembesülünk konfliktusokkal vagy akár lelkészek életében a bűn sokféle megnyilvánulásával. A bűn romboló hatalma ellen az egyházban is küzdenünk kell. Mégpedig magunkon kezdve. Krisztus segítségét és gyógyító hatalmát kérve. Az egyház arról tanúskodhat, hogy az ember bűne miatt megromló kapcsolatok, beteg gyülekezeti helyzetek is gyógyulhatnak. Püspökként a gyülekezetek életét terhelő nehéz ügyekben igyekszem időben, tapintatosan és körültekintően eljárni, hogy az elmérgesedett helyzetek ne rontsák az egyház és - ami még szomorúbb lenne - Krisztus ügyének hitelét, hanem éppen a Krisztusnál átélt gyógyulás tapasztalata erősítse hitünket. A problémák kezelése a legtöbb esetben a bizalom helyreállásának az alapja. Bizalomépítés a külső kapcsolatainkban Erősítenünk kell az egyházunkon belüli személyes és gyülekezeti kapcsolatok mellett a kinyílt országhatárokon átívelő, a határokon túli magyar evangélikusokkal tartott testvéri kapcsolatokat. Itt szólok az evangélikus testvéregyházakkal épített kapcsolatokról. Bár én magam - nyelvi nehézségeim miatt - ezen a területen segítségre szorulok, de a kapcsolatápolást nagyon fontosnak tartom. Nemzetközi evangélikus kapcsolataink ápolására kiemelt figyelmet szeretnék fordítani. Ökumené. A hazai testvéregyházakkal bizalmi alapon működő, őszinte, testvéri viszonyra törekszem. Kaposváron ebben éltünk. Belső igényből és örömmel jártunk össze havonta lelkész és pap testvérekkel bibliatanulmányokra. Később együttléteinket kinyitottuk a gyülekezetek felé is. Gazdagodtunk abból, hogy különböző nézőpontokból figyeltünk és láttunk bizonyos igéket. Nagy öröm számomra, hogy a kaposvári testvéregyházak lelkészei közül is eljöttek velünk örülni és imádkozni! Közös tanúságtételünk hitelessége múlik azon, hogy különböző felekezetekhez tartozó tanítványokként tudunk-e tisztelettel és szeretettel tekinteni egymásra, mint akik valóban testvérek vagyunk a közös Úrban, Jézus Krisztusban. Jézus mondja: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35) Ebben a csokorban utolsóként szólok társadalmi közszolgálatunkról. Nekem meggyőződésem, hogy az egyház legfontosabb közszolgálata a hitéleti tevékenység. Akik közösségeinkben a szerető Istennel kapcsolatba kerülnek, azok bizonyosan értékesebb életet élnek. Azok jobb apákká és anyákká, jobb munkát végző munkásokká, szorgalmasabb diákokká, segítőkészebb embertársakká válnak. Társadalmi oldalról persze az egyház közszolgálati tevékenysége többnyire az egyház intézményes szolgálataiban válik tapinthatóvá. Ezért is van fontos szerepe az oktatás-nevelés, illetve a diakóniai szolgálat területén végzett intézményes szolgálatunknak. Ha jól végezzük - és jól kell végeznünk -, akkor talán lesz, aki a forrást is keresni fogja, és talán meg is leli!... Sokan gondolják: „Hogyan lehet ma Istenben hinni?” A kérdés azonban nemcsak értetlenséget, de vágyat is jelez, „...a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19) Kedves Testvérek! A Dunántúli Egyházkerület püspöki keresztjét, amely a nyakamba került, korábban Kapi Béla, Ottlyk Ernő, majd újraindított egyházkerületünk első püspöke, közvetlen elődöm, Ittzés János hordta szolgálati jelvényként. Ez a kereszt azonban rajtuk kívül azokkal az elődökkel is összeköt, akik fizikailag ugyan nem hordták, de püspökként ugyanebben a szolgálatban álltak. Különböző habitusú és személyiségű emberek különböző történelmi helyzetekben végezték szolgálatukat. Szolgálatunk egymás szolgálatára épül. Valahogy úgy, ahogy Pál apostol fogalmazta: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta!’ (lKor 3,6) Az előttem jártak szolgálatát tiszteletben tartva és megbecsülve abban a reményben veszem át a stafétabotot, és kezdem meg püspöki szolgálatomat, hogy a növekedést adó Isten áldása kíséri ezután is kerületünk népét! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Erős vár a mi Istenünk! „Égtájolt” köszöntések Kedves Püspöktársam - hogy miben is áll lelkészi, püspöki szolgálatunk lényege? Úttá válni mások számára. Ahogy azok az antik utak Rómába vezettek, úgy a te életed, a te szolgálatod, a te főpásztori munkád - mint jól és bölcsen épített út - vezessen mindenkit Krisztushoz, Istenhez. Amit mondasz, amit cselekszel, a te lelkipásztori, püspöki magatartásod, tanításod, életviteled, döntéseid vezessék híveidet, munkatársaidat, bennünket - mindazokat, akik a te életed fáján keresik a jó gyümölcstermést - az Úr Krisztushoz, a Centrumhoz. Légy út, aki Krisztushoz vezet. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület Egyházunk előtt rendkívül nagy feladatok állnak, ezért igazán szorosra kell zárni sorainkat. Erősödnek a dezintegrációs folyamatok, ami már a működőképességet veszélyezteti. Ebben a helyzetben részérdekeken felülemelkedő nagyvonalúságra és távlatosságra van szükség. Szemerei Jánosnak a székfoglalójában is kifejezésre juttatott készsége a csapatjátékra, valamint ismert Fabiny Tamás püspök lendülete és teherbírása reménységgel Északi Egyházkerület tölt el. Bizonyos vagyok benne, hogy jól együtt tudunk majd működni. Örülök, hogy olyan szolgatárs került a püspöki tanácsba, aki közvetlen gyülekezeti lelkészi, illetve esperesi munkakörből érkezik. Jó volt látni a püspökiktatás felemelő pillanataiban, hogy új kollégánk tud mosolyogni családjával együtt! Bátorító, hogy székfoglalójának középpontjába a bizalomépítést helyezte. Reményt ad ez a derűs indulás a további jóízű együttműködésre. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
