Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-03 / 27. szám

Evangélikus Élet FÓKUSZ 2011. július 3. » 9 kifut, hanem a könyörülő Istené”, ÁS GYŐRÖTT kfoglalója 2011. június 25-én nyos politikai események miként alakítják egyes országokkal kapcso­latosan a befektetői bizalmi indexet... Bizalomépítés a gyakorlatban Bizalomépítés a pásztori szolgálatban A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerü­let újraindítása mellett a legerősebb érv a lelkészek és a gyülekezetek jobb pásztorolása volt. Szolgálatom­ban erre a jogos igényre kiemelt fi­gyelmet kívánok fordítani! A lelké­szek közötti bizalom erősítését a személyes kapcsolatok közvetlenné tételével kívánom megalapozni. Ahogy ígértem, egy éven belül el szeretnék jutni a kerületünkben szol­gáló valamennyi lelkész otthonába, ahol eddig még nem jártam. Szeret­ném látni élet- és szolgálati körülmé­nyeiket, szeretném megismerni gondjaikat és örömeiket, hogy segít­hessek abban, amiben lehet. Alapvetően gyülekezetcentriku­­san gondolkodom. Püspöki szolgála­tomban ezért a nehezedő körülmé­nyek között kiemelt feladatnak tekin­tem a felügyeletemre bízott gyüleke­zetek élet- és működési feltételeinek segítését. Bibliai képpel a „füves lege­lőkre és a csendes vizekhez” terelés pásztori szolgálatát (Zsolt 23,2). Bizalomépítés a sokszínűség őrzésében A püspöki szolgálat nevesített felada­tai között kiemelt helyen szerepel az egyház egységének őrzése. Ezt a fon­tos feladatot nem egyformásítással, nem a magam elképzelésének má­sokra erőltetésével, hanem a sokszí­nűség őrzésével szeretném elérni. Az evangélikusság jellegzetessége a színgazdagság. Sokféle gondolko­dás, kegyesség, teológiai és liturgiái elképzelés megférhet békében egy­más mellett. Ennek magyarázatát az Ágostai hitvallásban találhatjuk meg, amely évszázadokon át Magyar­­országi Evangélikus Egyházunknak is névadó hitvallása volt. Jelzésértékű­nek tartom, hogy éppen ma, június 25-én, az Ágostai hitvallás felolvasá­sának 481. évfordulóján indulhatok új szolgálatomba. Az Ágostai hitvallás VII. cikke az egyházról a következőt írja: „Az egy­ház egységéhez elegendő, hogy egyet­értés legyen az evangélium tanításá­ban és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi ha­gyományok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások és szertartások min­denütt egyformák legyenek..” A középkori reformáció szellemi újdonsága éppen abban állt, hogy a szentírási üzenet magját, lényegét ke­reste. Ezzel a síkban való gondolko­dásból átléptek a térben való gondol­kodásba. A reformátorok gyakorla­ta nemcsak példa, nemcsak örökség, hanem mai egyházi életünk számá­ra útmutató tanács is! Ha az igazán lényeges felől, ha tényleg Krisztus felől nézzük egyhá­zi életünket, a kevésbé fontos terü­leteken lévő nézetkülönbségeink el fognak törpülni. Benne és általa fel­fedezhetjük a más kegyességűben, a másként látóban is a testvért. A püspökjelölti fórumok alkalmá­val egyik megyei felügyelő testvé­rünk mondta: kár, hogy nem lehet két püspököt választani... Bencze András püspökjelölt testvéremmel eléggé különböző szemléletet kép­viseltünk. Ugyanakkor testvéri mó­don, egymást tisztelve és elismerve álltunk egymás mellett. Mindent meg fogok tenni, hogy ez ezután is így legyen. Bencze András jelölt testvéremet én is becsületes, jólel­kű, nagyon értékes lelkésznek tar­tom. Tudatosan fogok törekedni arra, hogy az ő értékei és mások, enyémtől eltérő, de építő szemléle­te is gazdagíthassa egyházkerületünk életét. A püspökhelyettesi posztot részben ezért is kívánom megerősí­teni. Nincs kétségem, hogy az álta­lam képviselt szín egyszerűsége mellett is fontos és szép is, de a töb­bi színnel együtt, harmóniában még szebb, „...mily szép és mily gyönyö­rűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1) Bizalomépítés a problémakezelésben A püspöki szolgálat egyik legnehe­zebb, ugyanakkor egyik legfonto­sabb területe a problémakezelés. Valljuk, hogy az egyház a szentek gyü­lekezete. Sajnos nem abban az érte­lemben, hogy az egyházban élők vagy az egyházban szolgálók hibátla­nok lennének. Az egyház kizárólag bűnös, megváltásra szoruló emberek­ből áll. Ezért is áll tanításunk centru­mában a megváltástan. S bár tanítá­sunkban az Isten irgalmára és a meg­váltásra szorultságunk evidens, még­is megdöbbenünk, amikor az egyhá­zi életben is szembesülünk konfliktu­sokkal vagy akár lelkészek életében a bűn sokféle megnyilvánulásával. A bűn romboló hatalma ellen az egy­házban is küzdenünk kell. Mégpedig magunkon kezdve. Krisztus segítsé­gét és gyógyító hatalmát kérve. Az egyház arról tanúskodhat, hogy az ember bűne miatt megromló kap­csolatok, beteg gyülekezeti helyzetek is gyógyulhatnak. Püspökként a gyü­lekezetek életét terhelő nehéz ügyek­ben igyekszem időben, tapintato­san és körültekintően eljárni, hogy az elmérgesedett helyzetek ne rontsák az egyház és - ami még szomorúbb lenne - Krisztus ügyének hitelét, hanem éppen a Krisztusnál átélt gyógyulás tapasztalata erősítse hitün­ket. A problémák kezelése a leg­több esetben a bizalom helyreállásá­nak az alapja. Bizalomépítés a külső kapcsolatainkban Erősítenünk kell az egyházunkon belüli személyes és gyülekezeti kap­csolatok mellett a kinyílt országha­tárokon átívelő, a határokon túli magyar evangélikusokkal tartott test­véri kapcsolatokat. Itt szólok az evangélikus testvéregy­házakkal épített kapcsolatokról. Bár én magam - nyelvi nehézségeim mi­att - ezen a területen segítségre szo­rulok, de a kapcsolatápolást nagyon fontosnak tartom. Nemzetközi evan­gélikus kapcsolataink ápolására ki­emelt figyelmet szeretnék fordítani. Ökumené. A hazai testvéregyhá­zakkal bizalmi alapon működő, őszin­te, testvéri viszonyra törekszem. Ka­posváron ebben éltünk. Belső igény­ből és örömmel jártunk össze havon­ta lelkész és pap testvérekkel biblia­tanulmányokra. Később együttlétein­­ket kinyitottuk a gyülekezetek felé is. Gazdagodtunk abból, hogy különbö­ző nézőpontokból figyeltünk és lát­tunk bizonyos igéket. Nagy öröm számomra, hogy a kaposvári testvér­egyházak lelkészei közül is eljöttek ve­lünk örülni és imádkozni! Közös ta­núságtételünk hitelessége múlik azon, hogy különböző felekezetekhez tar­tozó tanítványokként tudunk-e tisz­telettel és szeretettel tekinteni egy­másra, mint akik valóban testvérek vagyunk a közös Úrban, Jézus Krisz­tusban. Jézus mondja: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanít­ványaim vagytok, ha szeretitek egy­mást” (Jn 13,35) Ebben a csokorban utolsóként szólok társadalmi közszolgálatunkról. Nekem meggyőződésem, hogy az egyház legfontosabb közszolgálata a hitéleti tevékenység. Akik közössége­inkben a szerető Istennel kapcsolat­ba kerülnek, azok bizonyosan érté­kesebb életet élnek. Azok jobb apák­ká és anyákká, jobb munkát végző munkásokká, szorgalmasabb diá­kokká, segítőkészebb embertársakká válnak. Társadalmi oldalról persze az egy­ház közszolgálati tevékenysége több­nyire az egyház intézményes szolgá­lataiban válik tapinthatóvá. Ezért is van fontos szerepe az oktatás-neve­lés, illetve a diakóniai szolgálat terü­letén végzett intézményes szolgála­tunknak. Ha jól végezzük - és jól kell végeznünk -, akkor talán lesz, aki a forrást is keresni fogja, és talán meg is leli!... Sokan gondolják: „Hogyan lehet ma Istenben hinni?” A kérdés azon­ban nemcsak értetlenséget, de vágyat is jelez, „...a teremtett világ sóvárog­va várja az Isten fiainak megjelené­sét” (Róm 8,19) Kedves Testvérek! A Dunántúli Egyházkerület püspö­ki keresztjét, amely a nyakamba ke­rült, korábban Kapi Béla, Ottlyk Ernő, majd újraindított egyházkerü­letünk első püspöke, közvetlen elő­döm, Ittzés János hordta szolgálati jelvényként. Ez a kereszt azonban rajtuk kívül azokkal az elődökkel is összeköt, akik fizikailag ugyan nem hordták, de püspökként ugyanebben a szolgálatban álltak. Különböző habitusú és személyiségű emberek különböző történelmi helyzetekben végezték szolgálatukat. Szolgála­tunk egymás szolgálatára épül. Va­lahogy úgy, ahogy Pál apostol fogal­mazta: „Én ültettem, Apollós öntöz­te, de a növekedést az Isten adta!’ (lKor 3,6) Az előttem jártak szolgálatát tisz­teletben tartva és megbecsülve abban a reményben veszem át a stafétabo­tot, és kezdem meg püspöki szolgá­latomat, hogy a növekedést adó Isten áldása kíséri ezután is kerületünk népét! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Erős vár a mi Istenünk! „Égtájolt” köszöntések Kedves Püspöktársam - hogy miben is áll lelkészi, püspöki szolgálatunk lé­nyege? Úttá válni mások számára. Ahogy azok az antik utak Rómába ve­zettek, úgy a te életed, a te szolgála­tod, a te főpásztori munkád - mint jól és bölcsen épített út - vezessen min­denkit Krisztushoz, Istenhez. Amit mondasz, amit cselekszel, a te lelki­pásztori, püspöki magatartásod, ta­nításod, életviteled, döntéseid ve­zessék híveidet, munkatársaidat, ben­nünket - mindazokat, akik a te éle­ted fáján keresik a jó gyümölcstermést - az Úr Krisztushoz, a Centrumhoz. Légy út, aki Krisztushoz vezet. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület Egyházunk előtt rendkívül nagy felada­tok állnak, ezért igazán szorosra kell zárni sorainkat. Erősödnek a dezinteg­­rációs folyamatok, ami már a működő­­képességet veszélyezteti. Ebben a hely­zetben részérdekeken felülemelkedő nagyvonalúságra és távlatosságra van szükség. Szemerei Jánosnak a székfog­lalójában is kifejezésre juttatott kész­sége a csapatjátékra, valamint ismert Fabiny Tamás püspök lendülete és teherbírása reménységgel Északi Egyházkerület tölt el. Bizonyos vagyok benne, hogy jól együtt tudunk majd működni. Örülök, hogy olyan szolgatárs került a püspöki tanácsba, aki közvetlen gyülekezeti lelkészi, illetve esperesi munkakörből érkezik. Jó volt látni a püspökiktatás felemelő pillanataiban, hogy új kollégánk tud mosolyogni családjával együtt! Bátorító, hogy szék­foglalójának középpontjába a biza­lomépítést helyezte. Reményt ad ez a derűs indulás a további jóízű együtt­működésre. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom