Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-18 / 51-52. szám
2 •« 2011. december 18-25. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio ADVENT 4. VASÁRNAPJA - LK 1,46-55 Egy boldogságtól repeső szív öröméneke oecumenica Mindenható Istenünk, szívünk ismerője, kérünk, hallgass meg minket, amikor az adventi csendben imádságban és könyörgésben hálaadással hozzuk eléd kéréseinket. Kérünk, Urunk, karácsony küszöbén áldd meg ünnepi készülődésünket. Tisztíts és szabadíts meg minket mindattól, ami gátol abban, hogy Jézus Krisztus születésének örömhíre töltse be szívünket! Amikor annyi minden nyomaszt és terheli életünket, láttasd meg velünk, hogy egyszülött Fiadban igazi, soha el nem múló örömmel ajándékoztad meg népedet. Könyörgünk egyházadért, gyülekezeteinkért, az egész keresztyénségért. Add, hogy az igehirdetők igaz hittel és meggyőződéssel hirdessék az evangéliumot, és vezessenek minden hívőt a te ismeretedre! Az igehallgatóknak adj nyitottságot igéd befogadására, hogy az világosságával átformálja, megújítsa sokszor örömtelen életünket. Kérünk, hogy akkor is kezdj velünk újat, amikor mi már nem is hisszük, hogy van esély a változásra. Kérünk, add szívünkbe a bűnbánat mélységét, hogy felismerjük: minden dolgunkra, amelyet elrontottunk, amelyben hibáztunk, mulasztottunk, hűtlenek voltunk, csak nálad kaphatunk bocsánatot. Irgalmadba ajánljuk megfáradt, fásult, emberi mélységeket megélő testvéreinket. Vigasztald és bátorítsd őket, mutass nekik kiutat! Az örvendezőket óvd meg az elbizakodottságtól, és figyelmeztesd őket, hogy minden áldásodért és ajándékodért mindenkor neked adjanak hálát. Légy a betegekkel, a szenvedőkkel, a gyászolókkal! Éreztesd velük, hogy életük kilátástalan helyzetében sem hagyod el őket. Add, hogy megtapasztalhassák, hogy a bajban is készíthetsz számukra örömet, hogy ők is vallhassák, nagy dolgokat tett velük a Hatalmas, és ezért áldjanak téged. Urunk, aki kezedben tartod életünk minden útját, kérünk, ne hagyd el egyszülött Fiad jövetelére vágyakozó népedet. Légy velünk, kísérj minket ebben a világban, hogy a te utadat járjuk, és kegyelmedből mindnyájan eljuthassunk örök országodba, ahol teljessé teszed minden benned hívő és bízó szív örömét. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen. HIRDETÉS_________________________________ Hálásan köszönjük azoknak, akik a 2010. évről készített személyijövedelemadó-bevallásuk során i%-os felajánlást tettek a Kelenföldi Evangélikus Templomépítő Alapítvány részére, mely alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 414 577 forintot utalt át. Ezt az összeget egyházi épületek karbantartására használtuk. FIZESSEN E L 0 LAPUNKRA! Mitől lesz egy dal kirobbanó siker? Mária éneke az egyházi toplistán szerintem az első helyen áll! Mitől olyan különleges, mitől olyan hatásos ez az ének? Titok? Isten műhelytitka? Nézzük közelebbről, alaposabban, hátha feltárul előttünk, s megérthetjük egy boldogságtól repeső szív öröménekét. A csúcsra jutást mindig megelőzi egy út. Különleges út Máriáé. Isten cselekedni kezd az életében. Nemcsak hall Istenről, mint korábban éveken keresztül a zsinagógában, hanem tapasztalni kezdi Isten tetteit. Mi, ma élő hívek talán leggyakrabban úgy érezzük, nem történik semmi. Megszokottan telnek-múlnak a napok, a hónapok és évek, ismétlődnek a tevékenységek, újra ajtó előtt a karácsony, és nem változik semmi. Csak öregszünk és erőtlenedünk, az utódok pedig hiányzanak. Talán úgy, mint abban a házban érezhették hosszú évtizedeken keresztül, ahol éppen ez a csodálatos ének felhangzik. Erzsébet otthonában vagyunk, akit korábban nemes egyszerűséggel csak Meddőnek hívott mindenki. Igen, Mária egy vénasszonyt jött megcsodálni, egy öreg, megnémult pap feleségét. Isten tettének két csodája találkozik e házban: két, gyermeket váró édesanya. Az angyal kijelentése nyomán ide érkezett Mária. Egy idős hívő, kitartóan imádkozó lelki testvér megerősítése nyomán fakad ajkán szívének boldogságtól repeső öröméneke. Itt bizonyosodik meg: valóban Isten cselekszik csodálatosan, az ő magzatán keresztül is! Meglepő talán, hogy e csodálatos ének premierjén nincs jól szervezett tömeges közönség. Sőt gyanítható, ^ Elmúlt lapszámunkban általában szóltunk az iktatásról mint olyan cselekményről, amely egyszerre egyházjogi és liturgikus esemény. A sorozat folytatásában most és majd az ünnepek múltával az egyes iktatások sajátosságairól, szövegeiről, felépítéséről és mondanivalójáról próbálunk teljes képet adni. Egyházunk első számú - és mivel az összes gyülekezet választja, a legerősebb legitimitású - tisztsége az országos felügyelőé. Bár a történelemben a lutheránus egyházakat is újra meg újra fenyegette az elpaposodás veszélye, hazai tradíciónk töretlenül képviselte a paritás elvét, vagyis hogy lelkészek és világiak egyenlő súllyal vegyenek részt az egyházvezetésben és -kormányzásban. Természetes hát, hogy az iktatás rendje nagyobb ünnepélyességet hordoz, és az egyház életének kiemelkedő eseménye. Ez jut kifejezésre abban, hogy az istentisztelet szolgálatát az elnök-püspök vezeti, de a másik két püspök is részt vesz a liturgiában. A felügyelőtársak is közreműködnek az iktatási szertartásban. Isten nevének segítségül hívását imádság követi, amelyben a gondviselésért és az egyházért való hálaadás mellett arra kéri az egyház népe a mennyei Atyát, hogy maga készítse fel a szolgálatba induló vezetőt: „Hisszük, hogy Erzsébeten és méhében a majd Jánosnak nevezett - a később Keresztelő előnéwel is illetett - születendő gyermeken kívül földi halandó nincs jelen. De Máriának nem számít, hogy hányán vannak együtt, s hogy a jelenlevők generációs - vagy inkább kétgenerációs - korbeli távolságban állnak egymástól. Nem gondolkodik azon, van-e így értelme énekének, vagy sem. Szíve túlcsorduló örömét egyszerűen dalba önti. A dalszöveg gondolatai nem újak, sokszor hallott olvasmányok részei a zsinagógái emlékekből. Az új benne, hogy ez most itt róla szól, arról, hogy Isten mit cselekszik vele! És magzatán keresztül majd az egész világgal! Mária lát. Látja önmagát, hogy benne van Isten tervében. Lát: összefüggésekben és előre. Tudja, nem a hallgatóság tömegeitől imádva lesz valakivé, világsztárrá, hanem sikerének alapja Isten. Ez az alap pedig biztosabb mindennél. Kérdés, sikeres lett volna-e Mária éneke, ha ott, akkor nagy közönség előtt énekel. Bizonnyal nem. Ha pedig a mai, mindent bebiztosítani akaró világunkban akarnánk egy várandós lányka ilyen énekét sikerre vinni, még inkább szánalmas próbálkozásnak bizonyulna. Hiszen még arra sincs emberileg biztosíték, hogy a magzat rendben kifejlődik, hogy épségben születik meg, és hogy felnőve hasznos tagja lesz az emberi közösségnek. Mária helyében, Isten megerősítése nélkül, milyen bizonytalan életérzés fogna el minden fiatal várandós anyukát? Isten cselekvése kellett a továbbiakban is ahhoz, hogy ez az ének ne álmodozás maradjon. Isten beteljesítette ígéretét, így lett népszerű ez az ének az egyházban, sokak által megzenéhogy gondoskodsz népedről: az egyház kormányzására felkészíted és a felelősség vállalására bátorítod testvérünket, akit ezzel megbíztál. Kérünk, szenteld meg most ünnepünket, az Úr Jézus Krisztus által.” A bűnbánati liturgiát követően introitusként a 67. zsoltár hangzik. Keretverse pedig a Második korinthusi levél 4. fejezetéből való: „Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért’.’ Az Úr irgalmáért könyörgő s ezzel a Krisztust magasztaló Kyriét maga a megválasztott felügyelő mondja. Mély bizonyságtétel ez arról, hogy még a legmagasabb pozícióba lépő vezető is rászorul az isteni irgalomra: „Úr Jézus Krisztus, aki tanítványokat hívtál el, hívj és küldj engem is! Uram, irgalmazz! Úr Jézus Krisztus, aki a szolgálatra küldted tanítványaidat, adj erőt a tőled kapott feladathoz! Krisztus kegyelmezz! Úr Jézus Krisztus, aki megtérésre hívod népedet, segíts, hogy eszközöd lehessek egyházad újulásában! Uram, irgalmazz!” A kollekta imádság úgy foglalja össze a bevezető liturgia lényegét és az egész istentisztelet könyörgő imádságait, hogy arra az igére utal, amelyet Pál apostol „utódjának”, Timóteusnak írt (2Tim 1,7): „Kérünk, ajándékozd az erő, a szeretet és a józanság Lelkét annak, akit most néped vezetésére szólítottál, hogy neked éljen és neked szolgáljon Jézus Krisztus által...” sítetten is. Mária énekel, mert lát. És milyen fantasztikusan! Mert a Szentlélek által bizonyos felőle, hogy az a piciny kezdet, melyről ő testében is megbizonyosodott, Isten világmegváltó művének kezdete, az ígéretek beteljesítése. A befejezést illetően is bizonyos, mert itt Isten cselekszi meg akaratát, minden, még előre nem is látott akadályon, bajon keresztül is, vagy azokat is felhasználva! Többnyire azóta is úgy van ez az egyház történelmében, mint Mária énekének napjaiban. Néhányan, a hívek egy csekély töredéke tapasztalja s látja előre, hogyan cselekszik Isten. De bennük, általuk azóta is szüntelen születnek új, Lélekből Istent dicsérő énekek. Mert ők látják, amit Mária is látott, hogy Isten ugyan sokak számára rejtetten, de véghezviszi akaratát. Figyeljünk hát a ma is boldogan Istent magasztaló éneklőkre. Talán túl öregek. Talán túl fiatalok, tapasztalatlanoknak és álmodozóknak tűnnek. Ők mégis tudják, hogy az ígéret személyesen nekik szól. Tapasztalják, munkáját elkezdte bennük az Isten, s hiszik ígéretét, hogy ezt el is végzi bennük a Krisztus napjára. Talán néha csak ketten-hárman vannak együtt. Talán túl kicsinek látszik a sereg, s a győzelem így reménytelennek. Talán a többség észre sem veszi a változás csíráját, melyet Isten kezdett a szívekben. Azonban ha számolunk Isten biztos erejével, megígért cselekvésével, fakadhat a mi ajkunkról is ilyen Istent magasztaló, győzelmét előre látó ének. Úgy, mint a reformációkor, tudva, hogy Isten maga védi meg az életképes magot, igéjét, annak növekedését. Higgyük mi is, hogy irgalma meg-Az igeliturgia sokatmondó eseménnyel kezdődik. A szakasz felirata: a szolgálat átadása. A leköszönő felügyelő tömören utal hivatala kezdetére, majd így folytatja: „Istennek köszönöm, hogy szolgálhattam, egyházamnak köszönöm, hogy elfogadták munkámat. Minden igyekezetemmel egyházamért fáradoztam. A Mindenható irgalma fedje el mindazt, ami emberi gyarlóság volt bennem, ő bocsássa meg bűneimet. Ő legyen áldott mindazért, amit elvégezhettem. Neki adok hálát megtartó irgalmáért. Irgalmába ajánlva az elmúlt ... évet, teszem le szolgálatomat. Isten áldja meg utódom életét, munkáját, minden fáradozását.” A következő percekben a felügyelőtársak állják körül leendő vezetőjüket, és olvassák fel azt a három bibliai szakaszt, amely megadja az országos felügyelő szolgálatának biblikus keretét. Az ószövetségi szakasz (Józs 1.7-9) középpontjában ez a mondat áll: „... légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” Az epistolában (íPt 4,10-11) ez a mondat summázza a mandátum lényegét: „...ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad..!’ Az evangéliumi szakasz, a földbe esett búzaszemről szóló történet (Jn 12,25- 26) így végződik: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya’.’ A VASÁRNAP IGÉJE marad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön, úgy, ahogyan azt kijelentette atyáinknak. így lehet sokunk átéléssel, szívbeli örömmel dalolt éneke e Magnificat, Mária éneke Isten biztos, beteljesülő cselekvéséről. ■ Pintér Mihály Imádkozzunk! Urunk Istenünk! Magasztalunk Szent Fiad eljöveteléért, amelyet oly csodásán előkészítettél. Magasztalunk, hogy ígéreted igéi hívő, befogadó szívekre találtak. Segíts minket is hinnünk, hogy te most is cselekszel néped javára, mégha szemünk elől rejtve van, hogyan s mikor teljesíted be müvedet. Azért is kérünk még hadd halljuk meg mások öröménekét, hadd lehessünk velük együtt mi is téged áldók. Segíts, ne legyünk vakok és süketek, hanem idejében észleljük nagy tetteid. Óvj meg attól, hogy türelmetlenségünkben zúgolódjunk, s vétsünk ellened. Adj kitartást imáinkban. Engedd meglátnunk azokat a csöppnek látszó változásokat, melyeket mások életében elkezdtél, s csendben, fokról fokra növelsz bennük. Köszönjük azok életét, akiket igéddel már jegyeseddé tettél, s akikben az új, el nem múló életet te magad hívtad életre. Segíts minket, hogy velük együtt ujjongó szívvel neked örvendezzünk. ígéreted szerint küldd el Szentlelkedet, hogy általa tetteidet mindenkor méltóan magasztaljuk a közénk érkező Úr Jézus Krisztus által. Ámen. RÉGI-ÚJ LITURGIKUS Az iktatás folyamatában az igehirdetés, majd a kérdések és az eskütétel következik. Fontos megértenünk, hogy tudatos sorrendről van szó: először hangzik az Isten szava, csak azután az emberi szándék, ígéret és fogadalom. Minden emberi döntés akkor nyer értelmet, ha Istenre figyelve, az áldást elfogadva születik. Ezért hangzik az iktató szavak végén: „Végezd a rád bízott szolgálatot Isten félelmében, az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel és a Szentlélek erejével, hűségesen és odaadóan, mint az Úrnak, hogy egykor számot adhass róla a mi Urunk Jézus Krisztus ítélőszéke előtt.” Az országos felügyelő beiktatási istentisztelete is - mint minden ünnepi istentisztelet - természetes módon az Úr asztalánál zajló közösségben éri el csúcspontját. Éppen ez a dimenzió mutatja meg az egyház igazi titkát: együtt és egyenlőek vagyunk Jézus asztalánál. Mindannyian Krisztus tanítványai vagyunk - ki ilyen, ki olyan feladattal, felelősséggel és lehetőségekkel. Az egyházi vezető iktatása fontos állomás az út kezdetén. De az egyház népének feladata - választott és beiktatott felügyelőjével kapcsolatban - nem ér itt véget. Az egyház imádsága kísérje végig vezetőinek szolgálatát mindaddig, amíg mandátumuk tart. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Az országos felügyelő iktatása A stafétabot átadása a világi vezetésben
