Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-12-11 / 50. szám

io 41 2011. december ii. KRÓNIKA EvangéL Hogyan sütötték a kenyeret a bibliai időkben? í. Sütés forró hamuban A lapos tésztát (palacsinta formájú) vagy a tüzesre hevített kőre tették, s rá forró hamut szórtak, vagy pedig két rakás forró hamu között helyez­ték el. Az így sütött kenyér sótlan volt, és azonnal el kellett fogyaszta­ni. Ilyen forró sült pogácsát (a) evett Illés (íKir 19,6), s ilyet kaptak a tanít­ványok is az Üdvözítőtől (Jn 21,9.13). 2. Sütőlap A sütőlap (a) kovácsoltvasból készí­tett kerek tál volt. A sütőlapot kövekre helyezték, és ágakból (b), hulladékfából (rőzse) tüzet raktak alá. A sütőlapot 3MÓZ 2,5 és Ez 4,3 vas­serpenyőnek nevezi. A sütőlap mö­gött fa tésztástál (c), azaz „sütőteknő" (5MÓZ 28,5) látható. 3. Sütőkemence A sütőkemence ezen formája égetett agyagból készített cilinder. Alul nyí­lás van (a) a léghuzat biztosítására. Felső széle kissé befelé hajló (b), hogy a kenyeret sütő háziasszony könnyebben ragaszthassa rá (fala belső oldalára) a meggyúrt tész­tamasszát. Mellette fából vagy agyag­ból készített teknő (c), melynek te­tején formálhatták a tésztát. 4. Sütőkemence Külön rekesze volt a tűz (a) számá­ra is. Felül a sütőlap. Sütőjének tete­je kupola alakú, bolthajtásszerű ki­képzéssel, a felső sütőrészben elől nyílás (c) a kenyerek behelyezésére. A sütőkemence mellett kerek kenyér látható (d). H Forrás: Presbiter - a Magyar Református Presbiteri Szövetség lapja (2011. július-augusztus) Istentiszteleti rend « 2011. december 11. Advent 3. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: íKor 4,1-5; Ézs 40,1-8(9-11). Alapige: Lk 3,15-18. Énekek: 140., 136. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. László Virgil; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; du. 6. (istentisztelet templombemutató meditációval); VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII. , Üllői út 24. de. 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX. , Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; du. 6. (vespera) Bolba Márta, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Egyetemi és főiskolai gyülekezet, XI. Magyar tudósok krt. 3. du. 6. (úrv., Tamás-mise); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Deák László; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Deák László; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa Bázel reformátorai ^ Luther Márton tanai Svájcban is gyorsan terjedtek. Az 1520-as években a német ajkú svájci vá­rosok nagy része csatlakozott a hitújításhoz (Zürich 1522/23, Bern és Glarus 1528, St. Gallen, Schaffhausen, Appenzell és Bá­zel 1529). Az alábbi sorokkal Bázel neves reformátoraira, a négyszázhetven évvel ezelőtt el­hunyt Johannes Oekolampad­­ra (1482-1531), illetve a négy­száznyolcvan éve elhunyt Si­mon Grynaeusra (1494/5-1541) emlékezünk. Johannes Oekolampad (Oekolampa- dius, eredeti nevén Hausschein) 1482- ben Weinsbergben (Rajnai Palota­grófság) született. Atyja jogi pályá­ra szánta (miként Luthert is az édes­apja). Tanulmányait Tübingenben, Stuttgartban, Bolognában folytat­ta, majd a heidelbergi egyetem teo­lógiai fakultásán fejezte be. Rövid weinsbergi paposkodás után Stutt­gartban - Johannes Reuchlin (1455- 1522) szárnyai alatt - a Biblia eredeti nyelveivel (héber, görög) ismerke­dett. 1515-ben Bázelben találjuk, ahol szoros kapcsolatba került a humanistafejedelemmel, Erasmus­­szal (1469-1536). Azontúl, hogy bá­báskodott a híres 1516-os görög nyelvű Újszövetség kiadásánál, teo­lógiai doktorátust szerzett. Ezután dómprédikátor Augsburgban, majd a világ zaja elől a Dachau melletti al­­tomünsteri bencés kolostorba vonult vissza. A magány évei alatt Luther korai reformirataival ismerkedett, me­lyek igen nagy hatást gyakoroltak rá. 1522-ben végleg visszatért Bázel­be, ahol az egyetemi oktatás mellett a Szent Márton-templom prédiká­tora, 1525-től pedig plébánosa lett. Az eltelt esztendők alatt Erasmus mit sem változott, a kezdetben szemlélődő erazmista Oekolampad azonban időközben meggyőződéses Róma-ellenes prédikátorrá vált. 1525 novemberétől a saját maga által összeállított liturgia szerint tartot­ta az istentiszteleteket, melyeken a Zwingli-féle emlékvacsoratan szerint osztott űrvacsorát. A bázeli polgárság reformáció melletti elszántsága többek között heves kép- és műkincsrombolás formájában nyilvánult meg (1528 nagypéntekén, illetve 1529 február­jában), amelytől Oekolampad kez­detben elhatárolódott. A reformáció 1529. tavaszi bevezetését követően Zwingli jobbján részt vett a híres marburgi kollokviumon (1529. októ­ber x-4.), ahol végképp nyilvánva­lóvá vált, hogy a lutheri és a helvét úrvacsoratan nem hozható közös nevezőre. Ugyanezen év krónikájá­hoz tartozik még házasságkötése Wibrandis Rosenblatt-tal (1504- 1564), akitől három gyermeke szü­letett. A korán özveggyé lett Rosen­blatt asszony a későbbiekben még további két jeles reformátor ( Wolf­gang Capito és Martin Bucer) fele­sége lett. Oekolampad élete utolsó évei­ben mint a bázeli reformált egyház vezetője (Antistes) zsinatokat szer­vezett, hogy mielőbb lefektessék az egységes újhitű egyháztant (katekiz­must) és rendet. Érdekes módon mindössze néhány héttel élte túl Simon Grynaeus reformátor barátját, a második kap­­peli ütközetben (1531. október) el­hunyt Zwinglit. Oekolampad művét Simon Grynaeus folytatta, akit a refor­máció bevezetését követően (1529. május 8.) ő hívott meg professzor­nak Heidelbergből Bázelbe. A felné­met sváb földművescsaládból szár­mazó Grynaeus a híres pforzheimi városi iskolában és a bécsi egyete­men szerzett humanista művelt­séget. Nagy ívű pályája elején (1521- 1523) a budai Nagyboldogasszony­­templom (a mai Mátyás-templom) egykori híres iskolájának rektora volt. Rövid wittenbergi tartózkodás után a heidelbergi egyetem artisz­­tikus karára kapott meghívást, hogy legyen a klasszikus nyelvek (gö­rög, latin) tanára. Bázelbe kerülését követően elő­ször teljes erővel tanári, illetve filo­lógusi hivatásának szentelte magát. Kutató körutat tett Angliában (1531), ahol Vili. Henrik és Morus Tamás látta vendégül. 1533-ban sajtó alá ren­dezte Eukleidész híres, A geometria elemei című művét, melynek elősza­váért napjainkban már mint a Des­cartes által képviselt újkori gondol­kodás és filozófia úttörőjeként tart­ják számon. Oekolampad halálát követően azonban egyéb feladatok is vártak rá. 1534-ben aktív részt vállalt az I. bázeli hitvallás megfogalmazá­sában. Ugyanebben az évben pátri­ájába utazott, és részt vett a tübin­­geni egyetem megreformálásában (1534-35). Johannes Oekolampad Az 1536 januárjában Bázelben megtartott zsinaton aktív közre­működésével megszületett az 1. hel­­vét hitvallás, melynek Bullinger-fé­­le, jóval későbbi II. változatát (1562) a magyar reformátusság elei a neve­zetes 1567-es debreceni zsinaton fogadták el. Kálvin, Bucer és Capi­to mellett Grynaeus a német ajkú svájciak egyetlen képviselőjeként vett részt a wormsi vallási tárgyalá­son (1540-41). Oekolampadhoz ha­sonlóan a negyvenes éveiben hunyt el 1541. augusztus í-jén mint a bázeli egyetem rektora. Bázel városa méltóképpen őrzi reformátorai emlékét. A székesegy­ház kerengőjében hamar rátalálha­tunk az 1542-ben emelt, szárnyas ol­tár formátumú, úgynevezett „refor­mátorok táblájára” amelyen az egy­kori polgármester, Jakob Meyer (1473-1541) mellett Oekolampad és Grynaeus epitáfiuma olvasható. ■ Blázy Árpád Buchholtzok a Tátra csúcsain Neidenbach Ákosnak a Tátrával foglalkozó immáron harmadik kötete azon tudománytörténeti munkák sorába tartozik, amelyek egyidejűleg több szakterületet is érintenek. A magyar Tátra-kutatás apostolai - A Buchholtz család című könyv első rétegét a „legkisebb hegyóriás” természettudományos vonatkozásai adják: földrajza, térképezése, gazdag állat- és növény­világa. Úgy, ahogyan a 17-18. század kutatói látták és lejegyezték. A szerző a Tátrát meghódító hegymászók világába vezeti az olva­sót, ugyanis a könyv főszereplői a hegység megismerésében úttö­rő szerepet játszó Buchholtz família tagjai: idősebb (1643-1724) és ifjabb (1688-1737) György, valamint utóbbi testvéröccs e, Jakab (1696- 1758). A korszak történelme által determinált kalandos sorsuk és szerteágazó tudományos munkásságuk egyaránt terítékre kerül. A Püski Kiadónál napvilágot látott, 132 oldalas, ízléses küllemű - ámde sajnos nyelvi lektorálás nélkül megjelent - könyvet az egy­háztörténet iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják. A lutherá­nus Buchholtzok sorsa megidézi a reformáció-ellenreformáció egy­másnak feszülő világát, illetve a benne munkáló emberi tényezőket. A kötetet eredeti dokumentumok és tekintélyes számú iro­dalmi hivatkozás gazdagítja, elsősorban abból a célból - aho­gyan a szerző az előszóban kifejti -, hogy a további kutatások­hoz forrást adjon. ■ Rezsabek Nándor Neidenbach Ákos A MAGYAR TÁTRA-KUTATÁS „ APOSTOLAI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom