Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-12-11 / 50. szám

Bajor-magyar találkozó ► Hagyomány, hogy a bajor és a magyar evangélikus egyház ve­zetői minden év végén néhány napos találkozón vesznek részt, amelynek keretében tájékoztat­ják egymást az egyházaikban zajló folyamatokról, illetve érté­kelik az adott év eseményeit. Idén december 2-4. között Ba­jorországban, a Ruhpolding mel­letti Labenbachhof konferen­cia-központban került sor a ta­lálkozóra. A Magyarországi Evangélikus Egyhá­zat Gáncs Péter elnök püspök, Prőh­­le Gergely országos felügyelő, Kákay István országos irodaigazgató, Cse­­lovszkyné dr. Tarr Klára, az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályá­nak vezetője, dr. Lackner Pál tábori püspök, valamint a bajor partnerkap­csolati referens, e sorok írója képvisel­te a megbeszéléseken. A Bajor Evan­gélikus Egyház részéről az ökumeni­kus és külügyi osztályról Michael Martin egyházfőtanácsos és Ulrich Zenker egyháztanácsos, a zsinat missziói és ökumenikus bizottságából Fritz Schroth elnök, a diakónia képvi­seletében Fritz Blanz, valamint a ba­jor egyház referensei voltak jelen. Az első napon a bajor és a magyar egyházban zajló aktuális események­ről, a gyülekezeti testvérkapcsolatok­ról, a júniusban Drezdában meg­rendezett evangélikus egyházi napok, a Kirchentag tapasztalatairól hang­zott el tájékoztatás; szóba kerültek ezenkívül a magyar egyháznak a kö­zelmúltban indult oktatási intézmé­nyei, valamint az óvodai és iskolai testvérkapcsolatok. A második napon többek között a két egyház 2017-ig tervezett közös munkái, a magyar egyház új felnőtt­­képzési programja, a diakóniai, illet­ve a zsinati kapcsolatok alakulása, a költségvetés és a bajor egyház rekre­ációs programjai kerültek terítékre. 2012-ben lesz a bajor és a magyar egy­ház közötti együttműködés aláírásá­nak huszadik évfordulója, a két kül­döttség tárgyalt a megemlékezés elő­készületeiről is. Az ünnepi vacsorán részt vettek az aschaui testvérgyüle­kezet képviselői, valamint jelen volt a trauensteini lutheránusok pászto­ra. A vacsora után a résztvevők bepil­lantást nyerhettek a Wings of Hope szervezet tevékenységébe, amely há­borús események, illetve családi trau­mák elszenvedőinek nyújt segítséget. A találkozó lezárásaként vasár­nap a küldöttség tagjai a trauenstei­ni gyülekezet istentiszteletén vet­tek részt. ■ Révész Rita Advent színei a börtönben Tízéves a Budapesti Fegyház és Börtön (X., Kozma u. 13.) ökumenikus ká­polnája. Ez alkalomból december 2-án jubileumi ünnepséget tartottak az in­tézményben. A csendesnappá alakult ünnepi együttléten mások mellett igei köszöntőt mondott Bölcskei Gusztáv református püspök (képünkön) és Sze­­verényi János, egyházunk országos missziói lelkésze. ■ Barcza János felvétele HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________ Szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt Szluka Lídia adventi koncertjére december 11-én, vasárnap délután 16 órára a rá­kospalotai evangélikus Nagytemplomba (Régi Fóti út 73.). Tanára Bar­bara Bonney, a Salzburgi Mozarteum egyetem professzora. Orgonán kísér; Arató Ágnes. HIRDETÉS Szeretettel meghívjuk december 16-án, pénteken 18 órára a Deák Téri Evangélikus Gimnázium adventi jótékonysági hangversenyére a Deák téri evangélikus templomba (1052 Budapest, Deák Ferenc tér 4.). A kon­certen a gimnázium tanulói, zenei együttesei és vendégei muzsikálnak. A belépés díjtalan. A hangverseny után összegyűjtött adományokat a gim­názium javára fordítjuk. HIRDETÉS Gyászcsoport Ingyenes gyászfeldolgozó csoport indul a Magyarországi Evangélikus Egy­ház szervezésében. Helyszín; Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközségének klub­­helyisége (1052 Budapest, Deák tér 4.). Első alkalom: 2012. január 9.18 óra. Érdeklődni a 20/770-3838 mobil- és az 1/429-2036 vezetékes telefon­számon Bajuszné Orodán Krisztinánál vagy az egyházközségek lelkésze­inél lehet. Csoportvezetők: Bajuszné Orodán Krisztina kórházlelkész és Hoppán Enikő mentálhigiénés szakember. Egy mop r emlékiratai a villából ► Amikor a múlt év tavaszán Bal­ia Gábomé, gyülekezeti számve­vőszéki tagtársam meghívására részt vettem apósa, dr. Bállá István vaskos - 814 oldalas - könyvének bemutatóján a Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban, nem gondoltam volna, hogy ajánlót írok róla. Mi­után végül rászántam magam, hogy ne csak belelapozzak, ha­nem el is olvassam e nem min­dennapi családi és történelmi kordokumentumot, melyet a szerző leánya, dr. Kollárné Bal­ia Anna szerkesztett, egy gyer­mekkori emlékkép villant fel bennem: nagyszüleim háza előtt egy mopedes, idősebb úriember beszélget velük... Igen, ő az az idén száz éve született pénzbeszedő, aki 1951-től huszon­nyolc éven át rendszeresen felkeres­te a Nyíregyháza környékén, mintegy 45 ezer katasztrális holdnyi határban elterülő bokortanyák evangélikusa­it, és begyűjtötte az önkéntes egyház­fenntartói járulékot. Az evangéli­kus dr. Bállá István (1911-1989) írá­sát, személyes történelmét, vallo­mását tartom a kezemben, amint a kötet borítóján olvasható, „egy elve­télt (köz)életről”: „így láttam... így emlékezem... Ez a véleményem..!’ Természetesen pár ezer karakter­ben s néhány idézettel megelevení­teni ezt a mintegy nyolcvanévnyi közelmúltat és benne Bállá István sok titkot rejtő személyiségét - szinte re­ménytelen vállalkozás. Ezért főként arról szólok címszavakban, ami en­gem a sorsából megérintett. De mi is volt az egyházához, hitéhez haláláig hű, szinte egész életét a Sóstói úti csa­ládi villában eltöltő és gondolatait éle­te utolsó hat évében az asztalfióknak s gyermekeinek legépelő különle­ges ember titka? Ki volt ő? Milyen kapcsolata volt egyházunkkal? „Káderlapján” több evangélikus polgármester szerepel ősei között: nagyapja, dr. Bencs László; anyai nagybátyja, dr. Bencs Kálmán; édes­apja, Bállá Jenő és sógora, a katoli­kus Szobor Pál, akit nyugdíjba vonu­lása után ő követhetett volna Nyír­egyháza polgármesteri székében, ha a történelem nem szól közbe... De az 1945-ös „rendszerváltás” után letar­tóztatták az addig tizenhét éven át a város közigazgatásában dolgozó, így annak csínját-bínját már jól ismerő fiatalembert. Bűne: származása és elvhűsége. A népbírósági tárgyaláson nem is tudtak konkrét vádat felhozni ellene, csak ezt: hivatali hatalommal való visszaélések és hatásköri túlkapá­sok. Huszonöt hónapot töltött fog­házban: megjárta az Andrássy út 60.-at is, majd szülővárosa kérésére Nyíregyházára szállították. Itt 1945. június í-jén az éjszakai kihallgatáson meg is verték. A takarékpénztár épü­letének második emeletén rendezték be a rendőrségi fogdát. Ide hozták 1945. pünkösd hétfőjén Túróczy Zol­tán püspököt is, akivel Bállá többször találkozott, s napi „sétáik” alatt beszél­gethettek is. De látta őt később is a fogda irodájában, amint a püspök a volt kórházigazgatóval együtt kézbe­sítési vényeket írt... A rendőrségi fogdában eltöltött hetek Bállá Istvánt hozzásegítették, hogy Istenbe vetett hite elmélyüljön, s el tudja mondani: „Áldom üldöző­imet. Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van!” Szentírást is „talált” cellája ajtaja előtt, ahol rab­tartói éjszakánként ezzel ébresztet­ték fel: „Most már egészen biztos, hogy reggel felakasztanak!” Mi adott neki erőt mindezek túl­éléséhez? 1945. május végén egy ilyen éjszakán mélyről jövő belső hangot hallott: „Miért kételkedel, te kicsinyhitű? Gondolj az Úr Jézusra! Elég néked az én kegyelmem!” S belső nyugalom, higgadtság töltötte el kétéves fogsága egész ideje alatt. Ilyen fohász fakadt fel szívéből: „Uram, e világ egyetlen hatalmassá­gának sem lesz ereje felettem, hogy a benned megalapozott hitemet ki tudja irtani belőlem!” Két év múlva, budapesti tárgyalá­sán fel akarták menteni, de ő kérte, hogy ítéljék el az eddig letöltött idő­re, mert ha ítélet nélkül megy vissza szülővárosába, ismét feljelentik és el­fogják, mivel Nyíregyháza első szá­mú vezetőinek hozzátartozói közül csak ő maradt Magyarországon, s bi­zonyos körök rajta kívánták a port el­verni. így két évet kapott, de mivel ezt már a fogházban letöltötte, elrendel-Személyes történelem ték azonnali szabadon bocsátását. 1947, június 17-én tért haza. Bár a Sóstói úti családi villát már korábban kifosztották, de - saját szavaival: a Gondviselés jóvoltából - legalább volt tető a feje felett. Igaz, többet világi állást nem ka­pott, alkalmi munkákból élt, majd 1951-től a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközségben alkalmazták pénz­beszedőnek. Előbb kerékpárral, majd 1956 nyarától az Amerikában élő Bandi bátyjától kapott - itthon ak­kor még ritkaságnak számító - se­gédmotoros kerékpárjával járta sor­ra a tanyabokrokat. Személyes hangú visszaemlékezé­seit nyugdíjazása után, idős fejjel, minden jegyzet és forrásmunka nél­kül, magányában írta. Nem időrend­ben, de logikus sorrendben van fel­építve a története, negyven év távla­tából is jól emlékszik piciny részletek­re. Sodró erejű beszámolója néhol a krimik izgalmát idézi, másutt a magas­ban szárnyal lélekemelőén. Átsüt a szavakon az 1945 előtti eszmékhez ra­gaszkodó elvhűsége és a minden po­litikán felülemelkedő keresztyén meg­győződése. A Nyíregyházán élők számára sok említett helyszín ismerős lehet; a szerző a történelemoktatásban soha nem említett tényeket, várostörténe­ti eseményeket tár az olvasó elé, hogy együtt gondolkodásra késztes­se az utána jövő nemzedékeket. Evangélikusként a közelmúlt egyház­­községi történéseibe enged bete­kintést - mintegy „alulnézetben” - , hiszen munkája során ő naponta ta­lálkozott az egyszerű hívekkel, is­merte mindennapi életüket. Kora parókus lelkészeivel is igen jó kap­csolata volt; kihirdették, a követke­ző héten mely tanyabokrokat fogja felkeresni, a tanácsát is kikérték. S mikor a hetvenes évek elején arról kérdezték, miként lehetne növelni az egyházfenntartói járulék összegét, ezt válaszolta: „Nem kell mást ten­ni, mint hirdetni, lehetőség szerint a legtisztább formában, az Isten igéjét mindenhol!” A kötetben Bállá arról is beszámol, hogy nagy összetartás és egység volt akkoriban a lelkészek között. Megtud­hatjuk, hogy 1956 őszén a nyíregyhá­zi rádióban Joób Olivér mint igazga­tó lelkész imát mondott, ezért a for­radalom után őt is felelősségre akar­ták vonni - s a teljes lelkészi kar pél­damutató egységben kiállt mellette, mondván: „Ha Joób bűnös, akkor mi mindnyájan bűnösök vagyunk.” Joóbot Bállá igaz embernek tartotta, aki különleges helyet foglalt el a gyü­lekezeti tagok szívében. A kötetből to­vábbi, meglepő információkat tudha­tunk meg Nyíregyházáról történt el­távolításának körülményeiről is. S ki tudja, miről akart még Bállá István az utókornak üzenni! Mennyi mindent hiányolhatunk e befejezet­lenül is egész kortörténetből, példá­ul a szerző életének 1956 utáni idő­szakáról, gyermekei, felesége továb­bi sorsáról... De az írógépbe fűzött papíron ezek az utolsó szavak: „Csen­gettek, majd később folytatom...” A folytatás azonban elmaradt, a szer­ző befejezte földi pályafutását. Ami elmondatlanul maradt, an­nak titkára is majd csak az örökké­valóságban derül fény, ahol minden befejezetlenül hagyott élet Isten­ben jut teljességre. S ott mindnyájan hallhatjuk majd személyes életünk történelméről az Úristen sorsdöntő szavait: így láttam... így emléke­zem... Ez a véleményem... Ám akik gyermekeivé lettek a Jézusba vetett hit által, azok már most reményked­hetnek a történelem Urának felmen­tő ítéletében; ebben a kegyelemben: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21) ■ Garai András Sóstói út S3- - Egy elvetélt (köz)élet - Családi és történelmi kordokumen­tum. A kéziratot gondozta, összeállí­totta, kiadásra szerkesztette dr. Kol­lárné Balia Anna. 2010. Ára 5000 fo­rint. Megrendelhető a http://www.dr­­kollarne-ballaanna.hu/ honlapon vagy a drkollarne@gmail.com e-mail címen. A dokumentumokból összeál­lított II. kötet, amely a szubjektív visszaemlékezést Ko(ó)r-történet al­címmel hitelesíti, 4000 forint. A ket­tő együtt jelentős kedvezménnyel ren-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom