Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-11-27 / 48. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2011. november 27. » 5 „Ha valaki lutheránus, akkor ökumenikus is....” Interjú Martin Junge lelkésszel, a Lutheránus Világszövetség főtitkárával- Végezetül: mit tudott egyhá­zunkról, amikor Budapestre érkezett?- Bár én magam nem voltam itt az 1984-es budapesti nagygyűlésen, tu­dom, hogy az LVSZ-ből igen sokan gondolnak vissza szívesen az Önök fővárosában töltött időre. Bár sokan más generációkhoz tar­tozunk, mégis mindannyiunkat - még akik nem találkozhattunk is ve­le személyesen - a mai napig mélyen megérint Ordass Lajos püspök 1945-48-as és 1956-58-as kiállása, ta­núságtétele. Általa és a nagygyűlés ta­núsága által megismertük, milyen ér­tékes egy egyház bizonyságtétele az olyan rendkívül nehéz körülmények között, amilyenek évtizedekig a ke­retét adták a magyar evangélikus egyház életének és szolgálatának. Az Önök egyházával személyes kapcsolatba elsőként Harmati Béla püspök úr révén kerültem. Személyé­ben szintén az elhívott egyházszol­gálat példáját ismertem meg, nem­csak helyi, hanem globális szinten is. Az LVSZ-ben akárhányszor Ma­gyarországra terelődik a szó, megem­lítjük a budapesti nagygyűlésen ho­zott fontos döntéseket, mindenek­előtt a tagegyházak oltár- és szószék­közösségét, melyet itt fogadtak el a tárgyaló felek. Egy korábbi, fájdalmas diszkri­mináció ellen is ekkor hoztunk dön­tést, leszögezve, hogy semmiféle faji megkülönböztetésnek nincs helye az oltár előtt, az Isten színe előtt ál­ló közösségben. Végül megemlíteném a nők ordi­­nációjára vonatkozó állásfoglalást. Igaz, a tagegyházak között még min­dig különbségek vannak e téren, de szándékunkban áll folytatni a mun­kát a férfiak és a nők szolgálati egyen­lőségét, továbbá a vezetésben való részvételét illetően. Nem utolsósorban pedig nagyon hálásak vagyunk a kelet-közép-euró­­pai régiós alelnöknek, az Önök püs­pökének, Fabiny Tamásnak a szolgá­latáért. A mai magyar evangélikus egyház romamissziója is külön elis-A főtitkár chilei asszonyok által töltényhüvelyekből készített kereszteket ajándékozott a csütörtök esti fogadás résztvevőinek ► A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) 2010 nyarán Stuttgart­ban, a világszervezet 11. nagy­gyűlésén választotta főtitkárrá a chilei evangélikus lelkészt. Visszahallgatva a megválasztása utáni köszönő szavait, a főtitkár már akkor elmondta, hogy ma­ximálisan hisz abban: a világ lutheránusai ökumenikus szel­lemben gondolkodnak. Akkori megszólalása egybecseng az alábbi interjúnkban mondot­takkal: Martin Junge tevékeny­ségével az egyházak egységéért kíván küzdeni az ökumené je­gyében. A főtitkár több mint egy évtizede az LVSZ misszió és fejlesztés részlegén dolgozik a latin-amerikai és karibi térség területi referensként. A chilei katonai diktatúra alatt nőtt fel, és tud­ja, mit jelent elveszíteni a szabadsá­got. Mint mondta, megtanulta fon­tosnak tartani az olyan értékeket, mint például az igazságosság, az emberi méltóság, az erőszakmentes­ség, a tolerancia és természetesen a szabadság — amelyeket azonban mind politikai, mind szociális téren világszerte napról napra semmibe vesznek. Junge az LVSZ vezetői testületének november 16-18. közötti ülésén vett részt Budapesten, de a két nappal ko­rábban tartott, szintén LVSZ-es bi­zottsági ülésen is jelen volt már. A re­formáció kezdetének ötszázadik év­fordulójára, 2017-re készülő reformá­ther Márton 1517-es tételeivel elindí­tott, és ami világméretű mozgalom­má vált?- Sok lényeges üzenete van a re­formációnak, s ezeket újra és újra el kell mondani. A leglényegesebb az abban való szilárd hitünk, hogy Isten kegyelméből élünk, nem a cselekedeteink által van üdvössé­günk, nem a cselekedeteink által vagyunk, akik vagyunk - hanem Jé­zus Krisztusért ingyen, kegyelem­ből, hit által. Ez a reformáció leg­erőteljesebb üzenete a mai világ számára. A szabadság mint üzenet szintén rendkívüli fontossággal bír a luthe­ri reformációban, annak tagegyhá­zaiban. A szabadság, amely nem individuális, autonóm, önző sza­badság, hanem szabadság az egymás iránti szolgálatra, a másik emberrel való törődésre. Ma annyian félreér­tik, félremagyarázzák a szabadság fo­galmát! Úgy értelmezik: a szabadság azt jelenti, hogy azt teszek, amit csak akarok - nos, akkor ez különösen erőteljes és fontos, újra és újra elis­­métlendő üzenet. A harmadik izgalmas üzenete a reformációnak az, ahogyan Luther Márton - rendkívüli tehetségével - az egyszerre igaz és bűnös (simul jus­­tus et peccator) emberről beszélt. Luther képes volt dialektikus fogal­makban gondolkodni és beszélni. Ahogyan például arról szólt, Isten hogyan cselekszik a világban, egy­szerre használva a spirituális (egyhá­zi) és a világi birodalom (kormány­zat) kifejezéseket. Ezek szintén na­gyon fontos és időszerű gondolatok a mai világban.- Térjünk vissza az Ön napi fel­adataihoz. Mit tekint elsődlegesnek főtitkári munkájában?- Azt gondolom, az említett stra­tégia pontjaival megegyezőek a pri­oritások. Ezek közé tartozik továb­bá a készülődés 2017-re, mindezt ökumenikus nyitottsággal. Az LVSZ számára - így az én számomra is - fő feladat az ökumenikus kapcsola­ciói emlékbizottság alakuló ülésére november 14-15-én került sor az Északi Egyházkerület püspöki hiva­talában. Itt ültünk le beszélgetni az egyik szünetben. * * * &- Főtitkár úr, hogyan foglalná össze az elmúlt több mint egy évet, mi­lyen feladatokkal jár új tisztsége, és milyen tapasztalatokat szerzett?- Sok szempontból nagyon érde­kes, izgalmas év volt. Megismer­kedni például az LVSZ száznegyven­öt tagegyházának az életével önma­gában is hatalmas feladat és kihívás. Megismerni ezeknek az - egyes he­lyeken kicsi, másutt nagy - egyházak­nak az erősségeit és örömeit. Szintén bennem él az izgalom a reformáció megindulásának jubileumára, 2017- re történő előkészületekkel kapcso­latban. Nagyon hálás vagyok ezért az első évért, a sok élményért, amelyet átéltem, megtapasztaltam az LVSZ tagegyházaiban.- Odahaza, Chilében Ön a létszá­mát tekintve a miénkhez hasonló, „ki­sebbségi” evangéli­kus egyház vezető­je. Véleménye sze­rint milyen elő­nyökkel, illetve hát­rányokkal jár, ha kisebbségiként kell élnie egy evangéli­kus egyháznak?- Nagyon sok egyház kisebbségi az LVSZ-en belül. dalas dokumentum hamarosan ma­gyarul is megjelenik Szenvedéllyel az egyházért és a világért - az LVSZ stratégiája 2012-2017 címmel. - A szerk.) A stratégiában mindenekelőtt megjelöltük azokat a célokat, ame-Egykor sok „nagy egyházunk” volt, de ma már ezek nem természete­sen, maguktól érte­tődően vannak je­len. Ennek ellenére- ahogyan koráb­ban is említettem- határozottan két Jézus Krisztus evangéliumának a hirdetésére kell fordítaniuk. Másrész­ről azonban ezek a kisebbségi egyhá­zak megtanulták, hogyan kell min­dennap kifejezni reménységüket, és képesek adni, erőteljesen bizonysá­got tenni - ez nagyszerű dolog. A ke­­resztséget is úgy élik meg, hogy ez­által meghívják az embereket, le­gyenek ők is részesei Isten országá­nak, a keresztség által legyenek tag­jává a közösségnek.- Főtitkár úr, nézete szerint melyek az LVSZ előtt álló, különösen fontos kihívások - a reformáció jubileu­mára való készülődés mellett - ebben az évtizedben?- Sokféle komoly feladattal néz szembe a világszövetség ezen idő­szakban, legtöbbjüket összefoglaltuk a 2011 tavaszán elfogadott LVSZ- stratégiában. (A mintegy negyvenol­Richly Zsolt rajzfilmrendező az LVSZ reformációi emlékbizottságának alakuló ülésén bemutatta a Luther Márton életétfeldolgozó rajzfilmsorozat néhány kockáját mondanivalója, és képes tenni azért, hogy enyhítse ezt a krízist az embe­riség globális családjában.- Mit említene a reformáció aktu­ális üzeneteként az ötszázadik évfor­duló felé közeledve? Mit mond ma a modern európai társadalmaknak és az egész világnak mindaz, amit Lu­tok ápolása, fejlesztése, hiszen ezek olyan értékeket jelentenek, melye­ket meg kell őrizni. Nem kevésbé fontos az sem, hogy az LVSZ tag­­egyházai miként hirdetik az evan­géliumot, az Ige szavával csakúgy, mint a cselekvő szeretet, a diakónia által. mérést szerzett az LVSZ-ben, annak fényében, hogy az evangélikusok maguk is kisebbségben vannak a katolikus többségű országban, még­is elszántak és komoly erőfeszítése­ket tesznek a roma kisebbség integ­rációja érdekében. ■ Kőháti Dorottya meg vagyok győ­ződve arról, hogy nincsen „kicsi” vagy „nagy” egy­ház - mindegyik tud adni valamit, és kaphat is a töb­biektől. Martin Junge A lehetőségeket tekintve természe­tesen vannak különbségek többségi és kisebbségi egyházak között. Utób­biaknak sokkal nehezebb előterem­teniük azokat az emberi, anyagi vagy akár teológiai forrásokat, amelye­lyeket az LVSZ tagegyházaival közö­sen el szeretnénk érni a következő hat évben. Ezen állásfoglalás szerint az LVSZ olyan egyházak közössége, amelyek vallják, hogy Krisztus által megváltottak és megszabadítottak, s együtt élve és szolgálva munkálko­dnak az igazságos, becsületes, kien­gesztelt világért. Ez a legfontosabb feladatunk - megfelelni ezeknek a várakozásoknak, amelyeket ebben a stratégiában együttesen kifejeztünk. Emellett vannak sajátos felada­tok is. Kiemelem a mindannyiunk számára ismert, súlyos problémát je­lentő gazdasági és pénzügyi válságot, amiben a világ él. Az egyháznak van

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom