Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-17 / 29. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. július 17. 3 Gáncs Péter nyilatkozata az új egyházi törvényről „Remélem, hogy a frissen elfogadott egyházi törvény a gyakorlatban rácáfol az ellenzéki pártok aggodalmaira, és a parlament nem politikai érdekek mentén, hanem objektív kritériumrendszer alapján minősíti majd egyházzá az erre pályázókat” - nyilatkozta a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke kedden a Magyar Távirati Irodának. így azokat az egyházakat, amelyek valóban hitéleti tevékenységet folytatnak, az év végéig bejegyezhetik a parlament kétharmados döntése alapján. „Ki fog derülni, hogy nincs közel háromszáz valódi egyház Magyarországon, de jóval több van, mint a jelenleg az Országgyűlés által elfogadott tizennégy” - vélekedett Gáncs Péter. Meglátása szerint biztosan van az országban legalább negyven-ötven olyan vallási közösség, amely megfelel az egyházakkal szemben a törvény által támasztott követelményeknek. Mint mondta, azon lehet vitatkozni, hogy a metodista egyház miért nincs, a Hit Gyülekezete pedig miért van benne az új egyházi törvény által felsorolt tizennégy egyházban, de „ezen túl kellene jutnunk, és azt kell látni, hogy ez egy nyitott lista. Valójában esélyt kapott minden, eddig bejegyzett egyház arra, hogy a törvény által ismertetett úton megkaphassák újra az egyházi státust.” „Mindenképpen pozitívum, hogy van új egyházi törvényünk, és remélem, hogy azok, amelyek most nem szerepelnek a tizennégyben, nem úgy fogják ezt megélni, hogy ki lettek rekesztve” - hangsúlyozta az elnök-püspök. Gáncs Péter reményét fejezte ki, hogy az egyházak bejegyzése nem lesz „túlbürokratizálva”, de a „bizniszegyházakat" kiszűrik, és a tényleges vallási tevékenységet nem végző üzleti vállalkozások nem kaphatnak többé egyházi státust. Azzal kapcsolatban, hogy kikerült a törvényből, miszerint a bejegyzést kérő egyházaknak igazolniuk kell, hogy híveik száma legalább ezer, Gáncs Péter megjegyezte: „El tudom képzelni, hogy van olyan tiszteletre méltó vallási közösség, amely nem a méretével jelent értéket, hanem azon szolgálattal, amelyet kicsiben tud végezni.” Bizonyos szempontból a húszéves honosság feltétele fontosabb, mert „ha egy kicsi közösség húsz éven keresztül megmarad, és értékes spirituális munkát végez, miért ne lehetne egyház?” - tette hozzá. Az evangélikus elnök-püspök rámutatott: az Országgyűlés nagy dilemmában volt, amikor az egyházak megszüntetésének kérdéséről esett szó. Végül úgy döntöttek, hogy erről nem a honatyák szavaznak majd egy-egy adott esetben. Arra azonban valószínűleg lesz jogi lehetőség, hogy ha valamilyen szempontból nem felel meg egy ery megszüntessék, de „lehet, hogy ezen a ponton hozzá kell majd nyúlni a törvényhez” - közölte. A püspök megemlítette: az új egyházi törvény szövegezésekor az állam és az egyházak között rendszeresen folytak szakértői egyeztetések, de „nem volt zökkenőmentes a kommunikáció”. Az utolsó parlamenti vitanap szorító időzavarában pedig az egyházaknak már nem volt lehetőségük a legfrissebb szövegváltozat megismerésére. M MTI Isten erőterében ► Püspöki minőségében első ordinációs szolgálatát végezte Szemerei János, amikor július 9-én Sopronban, kerülete legnagyobb templomában lelkésszé avatta Bolha Mártát. A liturgiában az Evangélikus Hittudományi Egyetem részéről dr. Korányi András docens, az egyházmegye és a gyülekezet képviseletében pedig Gabnai Sándor esperes és Hegedűs Attila lelkész segédkezett. Prédikációjában a püspök elmondta: számára az ordináció jelentőségét az adja, hogy Isten láthatatlan munkáját, az ő hatalmának erővonalait teszi láthatóvá. A lelkészjelölt személyében olyan valaki áll itt, akit Isten szeretete valóságosan megérintett és megragadott. A jelenlévőknek és a gyülekezetnek is szükségük van arra, hogy lássák, Isten közöttük is munkálkodik. A lelkészjelölt választott igéje, Mt 28,16-20 alapján Szemerei János a misszió felelősségét hangsúlyozta. „Ami a missziói parancsban lenyűgöző, az Jézus hite” - fogalmazott. „Nem naivságból, hanem a hit bátorságával teszi.” A hit is láthatatlan, de valóságos erő. Ebben az erőtérben indulhat tovább az új lelkész is. Az istentiszteletet követő szeretetvendégségen személyes hangú köszöntések hangzottak el. Többek között Gabnai Sándor esperes a Soproni Egyházmegye, Hegedűs Attila lelkész pedig a gyülekezet jókívánságait adta át új kollégájának. Tólli Balázs, a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium igazgatója a küldő intézmény nevében szólt. Tubán József, Csorna-Kapuvár lelkésze az egyházmegye lelkészi munkaközösségének üdvözletét tolmácsolta, és sok örömet kívánt Bolba Mártának ebben a „borzasztó és gyönyörűséges szolgálatban” Korányi András, a teológia képviselője elmondta, hogy ő nem búcsúzik, hiszen az egyetem hamarosan viszontlátja Mártát a doktori képzés résztvevőjeként. A köszöntések sorát a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület nevében Szabó György egyházkerületi felügyelő és Szemerei János püspök zárta. Az ajándékok átadása után a felavatott lelkész felé fordulva a püspök kiemelte: „A legnagyobb ajándék az, hogy fontos neked Isten ügye, és fontos vagy Isten számára.” Bolba Márta nem evangélikus családból származik, hatéves korában keresztelték meg. Életében meghatározó szerepet játszott a soproni evangélikus gyülekezet, amely valóságos második otthonává vált. Nyolc évig a soproni evangélikus líceumban tanult, ott szerzett élményei szintén a lelkészi szolgálat felé indították. Oszlopos tagja volt a helyi ifjúságnak, illetve az egyházmegyében működő Mustármag közösségnek. Személyes kegyességét ökumenikus körökben átélt tapasztalatai is formálták. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen végzett tanulmányai során lehetősége nyílt arra, hogy külföldi egyetemekre is eljusson: ösztöndíjjal fél évet a finnországi Joensuuban, egy évet pedig a németországi Lipcsében tanult. A teológiával párhuzamosan az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakos hallgatója. Márta, nevéhez illően, tüsténkedő alkat, ugyanakkor megvan benne a Jézus szavainak hallgatására való készség is. Szeptembertől az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktori képzésében vesz részt, emellett a ferencvárosi gyülekezet városmissziói tevékenységében fog segédkezni. ■ Adámi Mária Elnök-püspökök találkozója RenéMwamba Sumaili, a Kongói Evangélikus Egyház elnök-püspöke tett látogatást július 11-én a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában, ahol megbeszélést folytatott Gáncs Péterrel, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökével. Az egyházi vezetők ismertették egymással egyházaik helyzetét, áttekintették kapcsolataikat, valamint napi, aktuális kérdésekről tárgyaltak. A jó hangulatú, testvéri találkozón az Evangélikus Külmissziói Egyesület részéről Brebovszkyné Pintér Márta lelkészi elnök és Szirmai Zoltánné szervező titkár is részt vett. ■ WiSKiDENSZKY András felvétele Fancsali életjel az abaúji evangélikusoktól ► Az encsi evangélikus templomban nem is olyan régen, virágvasárnap kereszteltük meg Luterán Mártont. Nem elírás, és nem is tréfáról van szól. A környékbeli evangélikus családok némelyike nevében is hordozza ősi evangélikus vallását, nehéz lenne ma már kinyomozni, hogy vajon mi lehetett a név eredetije. Az biztos, hogy örömmel töltheti el szívünket, hogy a család azt mondta: ha a gyermek neve Luterán, a vallása is legyen az. Ez a keresztelő, illetve hogy a fancsali anyagyülekezet templomának felújítása a befejezéséhez közeledik, adta az ötletet, hogy életjelet adjanak magukról az abaúji evangélikusok. Abaúj -Torna vármegye a maga idejében evangélikusok által aránylag sűrűn lakott területnek számított, még az 1970-es években is több anyagyülekezete volt. Az ország északkeleti régiójának életerős gyülekezeteit (Tokaj, Sátoraljaújhely, Abaújszántó, Monok) először a 20. század történelmi viharai gyengítették meg, majd a lassacskán pásztor nélkül maradt, lelkészt eltartani nem bíró gyülekezetek templomainak környékén megfogyatkoztak az evangélikusok. Az utóbbi években fiatal lelkészek próbálják összefogni a vidék megmaradt evangélikusait. A fancsali templomhoz tartozó vidék a Csereháttal, a Hernád völgyével, az országhatárral és a Sajó völgyével határolt háromszög, szinte elrejtőzik az országjáró emberek szeme elől. Nincsenek felkapott turisztikai központjai, községeinek szépségét elhomályosítják a közeli Zemplén és a Bükk vadregényes vidékei és turistákat liívogató, nyaralókkal teli falvai. Itt még az időjárás is sokszor más, mint az országban uralkodó, általában inkább a szlovákiai, kassai előrejelzéseket kell figyelni. A környék legrégebbi evangélikus temploma a fancsali, amelyben a korabeli lelkészi napló szerint már 1720-ban is evangélikus lelkész hirdette az igét, akkor még - öt embernek. Egy másik régi anyagyülekezet, amely mára társgyülekezetként szerepel megfogyatkozott létszámmal, de lelkes templomba járókkal: Hernádvécse. Itt az 1800-as évek óta van templom. A 2005-ig ezekben a gyülekezetekben működő lelkész, Péter Jenő szolgálati idejének utolsó évtizedében új templom épült Encsen, ahová a hatvanas évek elejétől sokan beköltöztek a környező településekről. Mára körülbelül száz evangélikus él ezen a településen, ahol a korábbi feljegyzések szerint még a 20. század közepén is csak elvétve akadt egykét beházasodott lutheránus. Az viszont bizonyos, hogy igen kitartó és becsületes, templomba járó népek lakták ezt a vidéket. A nemrég kezembe akadt feljegyzések szerint 1888-ban sem élt sokkal több evangélikus a fancsali templomhoz tartozó településeken. Ebből az tűnik ki, hogy ahol gazdája volt a gyülekezetnek, ott az meg is maradt. A kilencvenes évektől brutális mértékben felerősödő társadalmi erózió elmosta a korábban felsorolt gyülekezetek jelentős részét. Ugyanakkor sok településen, ahol évtizedekig nem volt helyben lelkész, evangélikus híveink a református gyülekezethez csatlakoztak, így bizonyosan nem lehetett egyszerű az elődök munkája sem. Hála Istennek, az ökumenében sok lelkész testvér részt vesz, vannak haladó szellemű római katolikus, görög katolikus és református testvérek is, de bizony gyülekezeti tagjaink rendszeresen beszélnek arról, hogy annak idején reverzálissal fenyegették őket. Előfordul, hogy valaki katolikusként évtizedekig nem áldozhatott, mivel a felesége után a lányaikat evangélikus templomban keresztelték meg; hallani hírt református templomban megkeresztelt gyerekekről, akiket - a biztonság kedvéért - újrakeresztelt a plébános, mert a gyülekezeti tagok féltek, hogy nem fog a gyermek üdvözülni... Nem is a népi vallásosságban látom a veszélyt, hanem a lelkészek viselkedésében, akik hagyják ezt a helyzetet, néha élvezik is a nekik kedvező téveszméket. Hála Istennek, mára könynyebb a helyzet, de még mindig van plébános, aki nem hajlandó sem részt venni az ökumenikus alkalmakon, sem hirdetni őket, de még a katolikus ifjúsági kórus szolgálatát sem. Kevesebb mint háromszáz evangélikus él itt harminc településen, de számon tartják egymást, és emlékeznek azokra az időkre, amikor még szekéren vagy gyalog indultak el vasárnap hajnalban a fancsali templom felé a környező községekből. Az ötvenes-hatvanas évektől már a lelkészek indulnak. Régebben még motoron, aztán gépkocsival. Reméljük továbbra is lesz kihez, és lesznek, akik várják őket. Éppen ezért jelen kell lennünk, életjelt kell adnunk magunkról már az óvodában, az iskolában is. Néha csüggesztő olyan szülők hozzáállását látni, akik nem akarják, hogy a hittanórán evangélikus gyermekük találkozzon az evangélikus lelkésszel, de öröm tapasztalni, amikor az anyuka hívja az óvodába a lelkészt, hogy legyen evangélikus hittan is. Az örömöt és a félelmet egyaránt megtapasztaljuk, de reméljük, lesz erőnk a gyülekezeteket megtartani az előttünk álló időben is. ■ Gerlai Pál parókus lelkész FOTÓ: ROMÁN PÉTER
