Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-11-20 / 47. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2011. november 20. *■ 15 A kert minden fájáról szabadon ehetsz... A kezdet kezdetén a nagy Úristen ül­tetett egy kertet, fogta az embert, és belehelyezte ebbe a kertbe, hogy művelje és őrizze. így adta neki ott­honául, ahol harmóniában élhet ön­magával, a környezetével és minde­nek Teremtőjével. Éltető kapcsolat­ban az Élet Forrásával és a Létezés Céljával. Az ok és cél logikus, azaz lo­­gosz szerinti, igei kapcsolatrendsze­rében, tudva, mi van fönt, és mi van lent, mi van elöl, és mi hátul, mi az elsődleges, és mi a másodlagos, mi a jó, és mi a rossz - mert nem az em­ber mindezek mércéje, nem ő dönt ezek felől, ezért ezek nem relatívak. Édent, a rendezett kertet nem ő hozta létre, ott abszolút rend uralko­dik, amelyet nem megérteni vagy bí­rálni kell, hanem élni benne és örül­ni neki. Tiszta viszonyok között, át­tekinthető rendben, igaz és őszinte lelkiismerettel, békében. Nem törve más életére, nem élve más kárára, nem benyomulva más életterére, nem veszélyeztetve a jövőt. Élve a gyümölcsből, amelyet ez a kert hoz, és amelyet meghoz jövőre is, mert a gyümölcs isteni adomány. Ennek az emberi életet biztosító is­teni rendnek jelképe a gyümölcsöskert. Szinte szakrális hely, ahol levett saru­val kellene járni, mert szellős alkonyai­kor ott jár gyönyörködve az Úr is. Kertet, gyümölcsöskertet létre­hozni a béke, a harmonikus élet utá­ni vágy kifejeződése. A lélek vissza­vágyódása e vad világból Isten gond­viselő oltalmába. Ó, én láttam a bűnt: szöges ba­kancsban jártuk a téesz idejében tagosított határt, felhagyott szőlőket, a valamikor gyümölcsfákkal teleül­tetett mezsgyék hűlt helyét, a mára rossz gazosokká silányult dombolda­lakat, ahol már csak az erdei vadkan rág és a mezei vad legel. Láttunk föl­dön heverő diófakoronákat, amelyek alól a drága deszkának való törzset elvitték élelmes tolvajok, egy kézifű­résszel kivágott, érett gyümölccsel rakott cseresznyefát - valakik né­hány kiló cseresznyét akartak szed­ni, és egyszerűbb, ha nem kell nyúj-, tózkodni. Olyan vad világban élünk, ahol az azonnali, pénzben mérhető haszon mindennél fontosabb. A szépségnél is, gyerekeink jövőjénél is, a tisztességnél is, Istennél is. Tudjuk, nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt ke­ressük. Úton járunk, egyszer tovább kell indulni... Vándorok vagyunk, de nem kalandorok! Nem csatango­lunk keresztül-kasul az életen, hanem zarándoklunk a cél felé: az eljöven­dőt keressük. Vándorlásunk ideje keresés és rátalálás izgalmában, bűn­bánat és kegyelem megtapasztalásá­ban telik. Nem gázolhatunk pénzéhes desperadókként keresztül az életen, mások életén, pénzzé téve, ami pénz­zé tehető, és értéktelennek kikiáltva azt, amit nem becsül a bankárszel­lem. Isten népének, a Jézus nyomdo­kain járó keresztény gyülekezetnek ezt az igei üzenetet is képviselnie kell ebben a végzetesen félrecsúszott, istentelen uzsoracivilizációban. A keresztény közösségek, a közép­korban a kolostorok, később a pro­testáns gyülekezetek is a kertépítés, gazdálkodás példaadói voltak. Köz­ismert, hogy a szarvasi evangélikus lelkész, Tessedik Sámuel háromszáz gyümölcsfajtát nemesített és hono­sított meg. Ezt a hagyományt és „igei kultúrfeladatot” ápolta és foly­tatta a múltban a béri gyülekezet is, amikor - a régi pénztárkönyvek ta­núsága szerint - gyümölcsfaiskolát tartott fenn, és oltásra, szemzésre ta­nította a gyülekezet fiait. # * * A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatala kezdeménye­zésére egyházunk megállapodást írt alá a régi Kárpát-medencei gyü­mölcsfajták megőrzéséről (Összefo­gás természeti örökségünk és értéke­ink megőrzéséért, Evangélikus Élet, szeptember 18., 10. o.). Ennek a meg­állapodásnak első eredménye a Bé­ri Evangélikus Egyházközségben a mára elhagyott és részben tönkre­ment, háromezer-háromszáz négy­zetméteres papi gyümölcsösnek a fel­újítása. A munka kerttervét Ilon­­czai Zoltán, a Bükki Nemzeti Park szakembere készítette el. A gyümölcsfaültetésben részt vett az országgyűlési biztos hivatalának minden dolgozója, élükön dr. Fülöp Sándor ombudsmannal. Azon a bo­­rongós, őszi napon a faluvégi, más­kor csendes és elhagyott telken szí-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó nes és hangos csapat cipelt, ásott, la­pátolt, öntözött, izzadt. Az arra járó, a szokatlan látványon elcsodálkozó fa­lubéli kisebbség álmélkodva és nagy zavarban kérdezte: mi akar ez lenni? És lehet, hogy magukban azt gondol­ták: édes bortól részegedtek meg. A gyülekezet nagy megtiszteltetés­nek vette, hogy nemcsak a szervezés­ben és az anyagiak előteremtésé­ben, hanem a kétkezi munkában is részt vettek az országgyűlési biztos hivatalának dolgozói. A gyülekezet asszonyai nagy szeretettel látták ven­dégül a kertépítő csapatot stílszerű­en házi sütésű kenyérrel, csipke-, vad­körte-, szőlő- és birslekvárral, hazai borral - mindennel, ami ételt s italt e szép falu terem. Néhány nappal később, az őszi szünetben, a gyülekezet gyerekei fejez­ték be a faültetést. A közös ebédet vi­dám szalonnasütéssel oldottuk meg, így egyúttal a gyümölcsös öreg fáinak száraz ágaitól is megszabadultunk. Mintegy százhúsz különböző gyü­mölcsfát ültettünk, minden gyümölcs­ből több fajtát, részben régi Kárpát­medencei fajtákat. Célunk, hogy a gyümölcsöst a kifejezetten béri, má­ra csak egy-egy példányban megtalál­ható körte-, alma- és szilvafajtákkal gazdagítsuk. Tavasszal pedig a gyüle­kezeti házban gyümölcsésztanfolya­­mot szervezünk elsősorban fiataljaink­nak, de minden érdeklődőnek is. A gyülekezet kötelezettséget vállalt a gyümölcsöskert ápolására, fenntar­tására, a fajták nyilvántartására, oltó- és szemzővesszők biztosítására, vala­mint arra, hogy a mintakertben szí­vesen fogadunk érdeklődőket, és ez­zel hirdetjük a Rendet, amely után vá­gyik a lelkünk. Viszont a kert minden fájáról szabadon ehetünk... ■ Thuránszky István HIRDETÉS_________________________________ Szívesen segítene? A Magyar Rákellenes Liga ön­kéntes segítőtársakat keres da­ganatos betegek lelki támogatá­sához. Az érdeklődők számára Budapesten november végétől, kb. négy hónapon keresztül, heti egy délutánt igénybe vevő ingyenes képzést indítunk. Je­lentkezését november 28-ig vár­juk! Elérhetőségeink: Magyar Rákellenes Liga, 1507 Budapest, Pf. 7.; lelkisegely@rakliga.hu; 1/225-1621. HIRDETÉS Adventi könyvvásár LUTHER Szeretettel várnak minden érdeklődőt a szervezők és a részt vevő kiadók a december 2-án és 3-án, pénteken és szom­baton megrendezendő keresztyén adventi könyvvásárra, melynek helyszíne az előző évekhez hasonlón a Lónyay Utcai Reformá­tus Gimnázium és Kollégium (1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7.). Nyitva tartás: pénteken 14-től 20 óráig, szombaton 9-től 17 óráig. Idén ruhatár és büfé teszi kényelmesebbé a vásárlást. Jöjjön el, látogassa meg a Luther Kiadó standját, és vásároljon 10-50% kedvezménnyel! Kérje regisztrációs lapunkat, hogy Ön is a Luther Könyvklub tagja le­hessen, és saját kiadványainkból állandóan 20%-os kedvezményben ré­szesülhessen. “Evangélikus ÉletB •3c “Evangélikus Életi Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről. EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Megemlékezés Felpécen A Szentháromság ünnepe utáni utolsó előtti (reménység-) vasárnapon em­lékeztünk meg a gyülekezetben több mint harminc évig szolgáló Dombi Lász­ló lelkészről, születésének századik évfordulóján. A délelőtti ünnepi istentiszteleten Jankovics Béla nyugalmazott esperes vázolta Dombi László életútját, amely a líceumtól a soproni és a hallei egye­temen át a pápai vallástanári munka után vezetett 1951-ben Felpécre. A korabeli presbiteri ülések jegyzőkönyvei jól tükrözték édesapám, Dombi László egyházépítő munkáját. Nevéhez kötődik a felpéci műemlék templom felújítása, új parókia építése, a kispéci, valamint a tényői templom tatarozása is. Több korosztály fiataljait tanította Isten gondoskodó szeretetének meg­ismerésére, vállalva az egyre fogyó gyülekezet nem könnyű pásztorolását. Munkájában méltó társa volt édesanyám, akit az idősebbek még mindig sok szeretettel emlegetnek. Smidéliusz András lelkész záróimádságában méltatta néhai lelkésztársá­nak munkáját, mindenki számára példaként állítva kitartását, istenhitét. Egész életét meghatározta a sírkövén is szereplő ige: „Nékem az élet Krisztus.” A kántori szolgálatot öcsém, Attila végezte, aki örökölte édesapám zene­szeretőét. Az istentiszteletet követően a felpéci gyülekezet, valamint a család tag­jai szeretetvendégség keretében elevenítették fel az elmúlt évtizedek kedves emlékeit. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani egész családunk nevében a fel­péci gyülekezetnek és a szolgálatot végző lelkészeknek, hogy lehetővé tet­ték ezt a bensőséges megemlékezést. Erős vár a mi Istenünk! Dombi László (Győr) Testvérgyülekezeti találkozás Szikrázó napsütéssel köszöntött ránk a november eleji kora ősz első vasár­napja, amikor a debreceni evangélikus gyülekezet egy lelkes csoportja Réz- Nagy Zoltán lelkésznek, valamint Pazár István felügyelőnek a vezetésével lá­togatást tett nagyváradi evangélikus-lutheránus hittestvéreinél. A tíz órakor kezdődő istentiszteleten Réz-Nagy Zoltán prédikációjához Jób könyve 14. fejezetének első hat bekezdése szolgáltatta az alapigét, amely az ítélet vasárnapjához kapcsolódott. A liturgiát Réz-Nagy Zoltán és Má­tyás Attila nagyváradi lelkész végezte. Az alkalmat zeneszámok tették ün­nepélyessé Györfiné Hovancsek Tündének és Benczédi Hunornak, a debre­ceni Kodály kórus tagjainak, valamint Benczédi Mónika zenetanárnak az elő­adásában. Az istentisztelet után a két testvérgyülekezet evangélikusainak mintegy hetvenfős csoportja három autóbusszal Margittá felé vette az irányt. A Gab­riel vendéglőben elfogyasztott ízletes ebéd közben kötetlen beszélgetés ala­kult ki közöttünk. Itt csatlakozott hozzánk Rákóczi Lajos fazekasvarsándi szár­mazású evangélikus testvérünk, egykori parlamenti képviselő, aki jelenleg az érköbölkúti általános iskolában magyar irodalmat tanít. A továbbiakban vállalta a kalauz szerepét, átnyújtva egy csokorra valót az útba eső telepü­lések krónikájából, úgymint Margittá, Ábrám, Széltalló, Újbártfalva, Bályok, Berettyószéplak, Baromiak, Ipp, Szilágynagyfalu. Egyebek közt beszélt ar­ról, hogy Arany János szülei Nagyfaluból költöztek Szalontára, és itt zajlik Arany Toldijának cselekménye is. Megérkezvén Szilágysomlyóra, a kalauzolást Jojkics Attila történelem szakos nyugalmazott tanár vette át. Bemutatta az 1737-ben felépült impo­záns református templomot, ahol megcsodálhattuk a kazettás mennyeze­tet, a számos emléktáblát, amelyek mind a település történelméhez kap­csolódnak. A tanár úr kiemelte, hogy Szilágysomlyó, sőt az egész Érmel­lék történelme Báthory István erdélyi fejedelem családjának nevéhez kap­csolódik. Ezután a csoport a 16. században épült Báthory-vár felé vette az irányt, ahol a gyermekek a két körbástyát vették birtokukba, míg a felnőttek Jojkics Attila élvezetes előadását hallgathatták meg a vár történetéről, a területén elkezdődött, de félbemaradt ásatásokról, a vár közepén található első világ­­háborús emlékműről, amelynek tetején 1933-ban még turulmadár volt, most viszont négy oldalán román nyelvű felirat díszeleg, tetején pedig egy orto­dox kereszt... Mivel az idő szorított, nemsokára Tasnád irányában folytattuk utunkat, ismét Rákóczi Lajos magával ragadó vezetésével. Megtudhattuk tőle, hogy egy idén májusban tartott szimpóziumon Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című verse bekerült a tizenkét legszebb magyar vers közé. Érmindszentre, Ady szülőfalujába érkezve - ahol jelenleg már csak öt-hat magyar ajkú csa­lád él - jócskán ránk esteledett, így csak kívülről tekinthettük meg a refor­mátus templomot, ahol a költőt keresztelték. Az Ady-emlékházat viszont alaposan szemügyre vehettük: előbb a szeré­nyebb szülőház konyháját - tetejében a szabad kéménnyel, amely mintegy természetes füstelszívó berendezésként szolgált; a tiszta szobát - ahol a köl­tő született, és amelyet lincselt föld borít -, benne a számos, Adyhoz fűző­dő emléktárggyal. A közelben található az Ady-kúria, amely akkor építtetett, amikor a csa­ládnak már valamelyest jobban ment a sora, és amely szintén bővelkedett látnivalókban: rengeteg korabeli fényképpel és írásos dokumentummal, ame­lyek a költő életútjába nyújtottak betekintést. A házat elhagyva búcsút vettünk a debreceniektől, akik hálásan megkö­szönték a közösen átélt, felejthetetlen élményeket. Árkosi Adrián (Nagyvárad) HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Meghívó A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend november 24-én 15.30- kor kezdődő közösségi alkalmán Biczó Dénes vezeti a beszélgetést Közös­ségi szándéknyilatkozat gyakorlati értelmezése címmel. Helyszín: a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székháza, 1117 Bu­dapest, Magyar tudósok körútja 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom