Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-11-13 / 46. szám

12 •« 2011. november 13. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Hálaadás Roskadásig terített asztal, illatos pulykasült, édes áfonyaszósz. Édesgyökérpuding pillecu­korral, gőzölgő almabor. Erre készül minden gyerek az óceánon túl, hiszen november 24-én lesz számukra az év egyik legnagyobb esemé­nye: a hálaadás ünnepe (angolul: thanksgiving). Sok helyütt még a karácsonyfát is feldíszítik, és az egész lakást ünnepi díszbe öltöztetik, hiszen ez a nap egyúttal a karácsonyi időszak kezde­tét is jelenti. Hálaadás ünnepét először a 17. században ünnepelték meg azok, akik a Mayflower hajón átvágtak az óceánon, hogy új hazára találjanak Észak-Amerikában. Pusztaság, kőkemény föld, őslakos indiánok fogadták őket. Nehéz volt az első év. A kemény munkát és az új életkörül­ményeket csupán ötvenlcetten élték túl, pedig több mint négyszázan érkeztek. Az első év végén a föld nem várt módon bő­séges termést adott, és a hagyomány szerint az életben maradt ötvenkét plymouth-i telepes nagy ünnepséget rendezett ennek örömére. Ezek a telepesek angol keresztények voltak. Elő­vették az óhazából magukkal hozott Bibliáju­kat, énekeskönyveiket, és köszönetét mondtak azért, hogy Isten csodát tett: a száraz, köves föld ellenére ennyi termést adott nekik. 2006 őszét az Egyesült Államokban töltöt­tem. Kicsit egyedül éreztem magam, ahogy há­laadás ünnepe közeledett, hiszen ilyenkor mindenki hazamegy a családjához, az enyém viszont nyolcezer kilométerre volt tőlem. Nem akartam egyedül maradni egy üres iskolaépü­letben, így amikor a kinti gyülekezetem erre a hétvégére szervezte meg, hogy New Orleans­­ba utazzunk, rögtön jelentkeztem. Pedig nem nyaralni mentünk. Egy évvel korábban söpört végig a városon a Katrina hur­rikán. Kihalt utcák, kitört fák, beszakadt épü­letek, fán fennakadt ruhák mutatták, milyen magasan állt a víz. Az emberek hallgatagon mentek vissza házaikba még egy évvel a hur-OSZTOZÓ rikán pusztítása után is. Elkeserítő volt, amit láttunk. Váratlanul ért hálaadás estéje. Az egész na­pos téglatisztítás után piszkosan, fáradtan igyekeztünk vissza a szállásunkra, ahol - úgy tudtuk - csak a hálózsákjaink és a szendvicse­ink vártak ránk. De ahogy közeledtünk, meg­­éreztük a frissen készített ételek illatát. Oda­bent terített asztalok fogadtak bennünket, egy másik szobából pedig hegedű, gitár és dob hangja szűrődött ki. Gyors mosakodás után mi is asztalhoz ültünk, és elérkezett az a pillanat, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Az emberek megfogták egymás kezét. Csend lett. Majd a hosszú csend után halkan megszó­laltak. Egyenként adtak hálát Istennek, hogy élet­ben maradtak, hogy együtt lehetnek a szerette­ikkel, hogy újjáépülnek a házaik, és a gyerekeik újból tanulhatnak, mert van villany az iskolában... Hálaadás ünnepe minket is emlékeztessen arra, hogy amikor asztalhoz ülünk azokkal, aki­ket szeretünk, mondjunk köszönetét mindazért, amit Istentől kaptunk. Legyen az vasárnapi ebéd, hamburger a barátokkal, süti a nagyinál vagy szeretetvendégség a gyülekezetben - ét­kezés előtti imánk legyen hálaadás! ízleld és lásd, hogy jó az Úr! Boldog hála­adást! ■ Szűcs Mária Névjegy: Szűcs Mária Békéscsabáról származom. 2001-ben kezdtem meg ta­nulmányaimat az Evangé­likus Hittudományi Egye­tem hittanár szakán, majd 2009-ben jelentkeztem a teológus-lelkész szakra. 2005-2007-ben a chicagói evangé­likus teológián tanultam. Hatodévemet a maglódi gyülekezetben töltöm. Zene, film, advent Sokunk kedvence, a Csík zene­kar megannyi koncertje - töb­bek között a júliusi Csillagpont református ifjúsági találko­zón tartott fellépése - mellett a stúdiót is rendszeresen láto­gatta. így ősz végére megjelent Csík János bandájának leg­újabb albuma, a Lélekképek. A lemez leginkább abban ha­sonlít a korábbi Csík-koron­gokhoz, hogy semmi máshoz nem hasonlít. A „Holdfény” szonáta cimbalmos átiratával indítanak, felbukkan pár perc­re Juhász Gyula, majd Hobo és Kiss Tibi a Quimbyből, hogy aztán igazi örömzenélésben csúcsosodjon ki a zenefolyam. Ahogy a zenekar Facebook-ol­­dalán olvassuk: „Ez a népi muzsika és a klasszikus zene ügyes és arányos kevercse, amiből kihallatszik az egy­mást végtelen tisztelő művé­szek együtt zenélésének első megilletődése utáni önfeledt öröme. Örömzene egymás­nak. Nekik. Nektek.” Te elhitted, hogy igazán jó filmek csak Hollywoodban készülnek? Amerikai filmek mellett te is legfeljebb csak nyugat-európai mozikra szok­tál jegyet venni? Épp itt az ide­je, hogy egy lengyel filmre ülj be! November 24-étől vetítik a magyar mozik a Minden, mit szerettem (Wszystko, co ko­cham) című alkotást. Négy barát történetébe kapcsolód­hatunk be éppen akkor, ami­kor sztrájkhullám söpör végig az országon. Janek és Staszek, egy haditengerész fiai, Kazik, az örök lázadó, valamint a dúsgazdag Diabei úgy dönte­nek, hogy punkzenekart alakí­tanak. A filmben összecsapnak az érzelmek, a különböző tár­sadalmi osztályok tagjai, ezért magánéletükben is válság vál­ságot követ. A 2009-ben ké­szült alkotást tavaly a Sun­dance filmfesztivál nagy díj ára jelölték. Ha pedig szívesen tekinte­nél előre néhány héttel, és már most az adventi időszak­ra készülsz, jegyezd fel a nap­táradba, hogy november utol­só hétvégéjén (25-én, 26-án vagy 27-én délelőtt tíz és es­te hat óra között) érdemes le­het ellátogatnod a Néprajzi Múzeumba is. Az ország há­zával átellenben található mú­zeumban rendezik meg a Ma­gyar Virágkötők, Virágkeres­kedők Szakmai Egyesületé­nek hagyományos, advent előtti kiállítását, bemutatóját és vásárát. A mesterek és ta­nítványok kompozíciói révén megismerkedhettek az aktu­ális karácsonyi díszítési tren­dekkel, tanácsokat kaphattok az ünnepi lakásdíszek elkészí­téséhez, vagy akár a helyszí­nen is megalkothatjátok őket kékfestőből, csuhéból, vessző­ből, papírból. ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Dobd el a bűzrudat! ► Négy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államokban Massa­chusetts állam kormányzója arra kérte a polgárokat, hogy egy napig ne dohányozzanak, és a pénzből, amelyet az­nap dohányárura költöttek volna, egy helyi középisko­lát támogassanak. 1976-ban - amikor az Amerikai Rák­ellenes Társaság is felkarolta a kezdeményezést - már egymillió embert sikerült rávenniük, hogy egyetlen napot bírjanak ki cigarettázás nélkül. Egy évvel később minden állam csatlakozott a mozgalomhoz, amely ekkor kapta az egységes Smokeout Day elnevezést. Nem sok­kal később az Egészségügyi Világszervezet (WHO) no­vember harmadik csütörtökét nemzetközi szinten is füst­mentes nappá nyilvánította. (1986-ban ugyancsak a WHO nevezte ki dohánymentes világnappá május 31-ét, a nikotinfüggőség hatására bekövetkező halálozások magas számának - évente világszerte több mint ötmil­lió, hazánkban közel harmincezer emberről van szó - visszaszorítása érdekében.) A füstmentes nap apropójá­ból - idén november 17-ére esik - Frivaldszkyné Jung Csil­la pszichológussal beszélgettünk.- Mint valószínűleg jó né­­hányan a saját példájukból is tudják, sokan serdülőkorban, a kamaszkori lázadás, a szü­lőktől való függetlenedés, a ha­tárok feszegétésének idején próbálják ki a cigarettát, szin­te minden esetben a kortársak nyomására. Egy nyolc évvel ezelőtt elvégzett nemzetközi felmérés magyarországi ered­ményei szerint a 13-16 éves korosztályhoz tartozók har­minchárom százaléka dohány­zik kisebb-nagyobb rendsze­rességgel.- Mitől függ, hogy valaki dohányos emberré válik-e, vagy sem?- Különféle pszichés és szociális tényezőkről beszél­hetünk. Akinek nincsenek megfelelő eszközei a szoron­gás oldására, azzal könnyeb­ben előfordulhat, hogy a fe­szült helyzetekre a cigarettát tekinti megoldásnak. Van, akinek a temperamentumá­ból fakad, hogy keresi a koc­kázatot, veszélyt rejtő helyze­teket és tevékenységeket, vagy a személyiségjegyei között dominánsabb a függőségre való hajlandóság. Az úgyne­vezett impulzuskontroll-zava­­rokkal küzdők közül is sokan a cigaretta segítségével pró­bálják kordában tartani az indulataikat. A környezeti hatás - első­sorban a családi minta - ugyancsak meghatározó: nem mindegy, hogy a dohányzást káros szenvedélyként, devi­áns viselkedésként vagy épp el­lenkezőleg, az élet „természe­tes” velejárójaként jelenítik-e meg a fiatal előtt. A szülő(k) szenvedélybetegsége mindkét irányba hathat: a kamasz azo­nosulhat a látottakkal - de úgy is reagálhat, hogy soha nem akarja, mondjuk, alkohol­lal megoldani a problémákat!- Szédülés, émelygés, kö­högési roham - ha a dohány­zás először kifejezetten rossz közérzetet eredményez, akkor miért vesz valaki újra cigaret­tát a kezébe?- A társak elismerése sajnos igen gyakran felülírja az első slukkal járó kellemetlen fizio­lógiai érzetet. Ráadásul az em­beri szervezet reakciója sem egyértelműen negatív. A niko­tin ugyanis - közvetett mó­don, különféle áttételes folya­matok révén - elősegíti a kon­centrációt, az összpontosí­tást, majd pedig segít az ella­zulásban, a lenyugvásban is. Növeli a természetes örömfo­­kozók elválasztását, ezért han-No smoking gulatjavító hatása is van. Ezek azonban csak rövid távú elő­nyök; hosszú távon a káros ha­tások az erősebbek!- Van, aki kilencven évig is elél úgy, hogy világéletében dohányzott, míg más soha nem szív el egy szállal sem, mégis tüdőrák viszi el...- Aki ezzel érvel, az nem veszi figyelembe, hogy minden emberi testnek más és más a sérülékenysége! Nem tudhat­juk előre, hogy a szerveink mennyire erősek vagy éppen gyengék, mennyire működ­nek megfelelően, hogyan rea­gálnak a különféle hatásokra. Ha érzékenyebbek, a káros hatásokkal szemben kevésbé ellenállóak, hamar súlyos szö­vődmények léphetnek fel. A dohányzás - hogy csak a leg­súlyosabb kórokat említsük - gyomorfekélyt, érelmeszese­dést, tüdőrákot, végső soron halált okozhat! Természetesen a hosszan tartó, krónikus passzív dohányzás által belé­legzett anyagok is jelentős egészségkárosodást idézhet­nek elő.- De a hétvégi buliban rá­gyújtani mégsem ugyanaz, mint napi két dobozzal szívni...- A hétvégi dohányosok némileg kordában tartják egészségkárosító magatartásu­kat, de ritkán látni olyat, aki pár éves utánkövetés végén már ne lenne aktív, napi dohá­nyos. A dohányzás ugyan­olyan szenvedélybetegség, mint az alkoholizmus vagy a kábítószer-függőség. Nem sza­bad alábecsülni: a nikotin okozta addikció erősségét a szakemberek a kokainéhoz hasonlítják! A nikotin is képes arra, hogy beavatkozzon az agyi ingerületátvivő folyama­tokba. Mesterségesen idéz elő nyugalmat, szorongáscsökke­nést az opioid - örömérzete­kért felelős - anyagok növelé­se által, mire a szervezet elhi­szi, hogy van ezekből elég, és kezd kicsit kevesebbet előállí­tani belőlük, ezért hosszú tá­von a nikotin nélkül stresszes, feszült, lehangoltabb lesz az illető.- Sikerülhet akár máról holnapra letenni a cigarettát?- A dohányosok általában abban a hitben élnek, hogy ők a lovasok, és a cigaretta csak a ló, de a valóságban ez pont fordítva van... Tudni kell: szin­te száz százalékban kudarccal végződnek azok a próbálkozá­sok, amikor a várható nehéz­ségek számbavétele nélkül te­szi le valaki a cigarettát. A le­szokás ugyanis a legtöbbször egy nagyon jól megtervezett folyamat eredménye. Mini­mum hat hónap szükséges hozzá; ennél gyorsabban fel­számolni a függőséget - pusz­tán a nikotin természete miatt is - majdhogynem irreális­nak tűnik. Aki le akar szokni a dohány­zásról, annak egy sor dolgot végig kell gondolnia. Ki kell ta­lálnia például, hogy miként fogja elkerülni a kísértésre buzdító helyzeteket - például a barátok invitálását a szoká­sos cigarettaszünetre -, ho­gyan fog megmaradni a dön­tése mellett akkor is, amikor mások próbára teszik az elha­tározását, és provokációkép­pen előtte gyújtanak rá. Elő­fordulhat, hogy ha nem tudja megnyerni magának a kör­nyezetét, akkor a siker érdeké­ben átmenetileg - amíg meg nem erősödik a személyisége - távolságot kell tartania bizo­nyos emberektől és helyze­tektől. Fel kell készülnie arra is, hogy a nikotin megvonásával lelassul a szervezet anyagcse­réje, ezért ha nem akar fel­szedni néhány kilót, akkor el kell kezdenie sportolni. De a rendszeres testmozgást nem elsősorban a testsúly gyarapo­dásának elkerülése érdekében kell beépítenie az életébe! A szervezet a sportolás hatásá­ra elkezd majd újra több en­­dorfint termelni, az illető így fogja nikotin-utánpótlás nél­kül is egyre jobban érezni ma­gát a bőrében. Legalább másfél év füst­mentesség kell ahhoz, hogy azt mondhassa valaki: jó esé­lye van arra, hogy többé nem vásárol magának dohányter­méket. Lehet, hogy elsőre nem si­kerül letenni a cigarettát. A visszaesések elkeseríthetnek, de érdemes arra gondolni, hogy paradox módon minél többször próbál meg valaki le­szokni, annál nagyobb a való­színűsége annak, hogy a ko­rábbi, kudarcba fulladt kísér­letek után legközelebb siker koronázza az erőfeszítéseit! ■ v.j. A dohányzásról bővebb infor­mációkat találhattok a Orszá­gos Egészségfejlesztési Intézet oldalain: ♦ www.cikiacigi.hu ♦ www.leteszemacigit.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom