Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-10 / 28. szám
12 41 2011. július IO. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Lépést tartani Istennel Huszonöt évvel ezelőtt táborozni mentünk a Zemplénbe. Hárman alkottuk az előtábort. Mi néhány nappal előbb mentünk, hogy előkészítsük a terepet. Ketten gimnazisták voltunk; aki vezetett, nálunk tíz évvel idősebb fiú. Nem rögtön a helyszínre utaztunk, a Zemplén másik oldalán szálltunk le a vonatról. Hátunkon a tíznapi felszereléssel, teljes napi gyaloglással értük el este a táborhelyet. Vezetőnk nagy kiránduló volt, erős tempót diktált, és mi semmiképpen sem akartunk szégyenben maradni és lemaradni. Számoltuk, hogy hány lépés a távolság tőle, és ha nőtt, teljes erőfeszítéssel próbáltuk behozni. Lépést akartunk tartani vele. Nagy formátumú emberekkel - akik mindig több lépéssel előrébb látnak, új elképzeléseik vannak - olykor nehéz lépést tartani. India felszabadításának több évtizedes harcában Gandhi munkatársai például sokszor széttárták a kezüket. Nem értették őt, hogy miért vonul vissza böjtölni, miért fontosabb neki a kecskefejés az események sűrűjében, a felfegyverzett tömeget miért csillapítja le, amikor érzik az erejüket - máskor pedig fegyvertelenül, a túlerővel szemben közli, hogy a helyzet urai mi vagyunk. Jézussal is nehéz lehetett lépést tartani a tanítványainak. Megkeresztelkedik Keresztelő Jánosnál, aki sáskát evett. Utána egy menyegzőben együtt vigadozik, eszik és iszik a násznéppel. Megesik a szíve a sokaságon, mert nincs mit enniük. Máskor engedi, hogy drága olajjal megkenjék; „szegények mindig lesznek közöttetek”- mondja. Szelídséget hirdet, máskor felborogatja a kufárok asztalait. Jön-megy, tanít, gyógyít, vitatkozik, máskor visszavonul, és egész éjjel vagy egész nap imádkozik. Bonhoejfer német teológusnak (akit Hitler a második világháború befejezése előtti napokban végeztetett ki) van egy írása Lépést tartani Istennel címmel. Ebben írja: „...ha egy férfi felesége karjai között a túlvilág után vágyakozik, enyhén szólva ízléstelenség, semmiképpen sem Isten akarata. Istent abban kell megtalálnunk és szeretnünk, amit éppen ad. Ha úgy tetszik Istennek, hogy lenyűgöző földi szerencsében részesít, akkor ne legyünk kegyesebbek Istennél... Nem hiányoznak azonban majd olyan órák, amelyekben arra emlékeztettetünk, hogy minden földi még csak ideiglenes, és jó, ha szívünkben az örökkévalóság gondolatát forgatjuk. Mindennek megvan a maga ideje, s az a fő, hogy Istennel lépést tartsunk...” Nehéz vele lépést tartani. Olykor széttárjuk a kezünket, mert nem értjük, mi miért történik, és mi a szándéka velünk, olykor meg lemaradunk tőle. De hozzá tartozunk, vele van dolgunk a vigasságban, a munkában, a szerelemben, a szenvedésben, mindig! ■ Kézdy Péter Névjegy: Kézdy Péter Negyvenkét éves vagyok, tizenegy éve lelkész. Öt évig a Fasorban szolgáltam, hatodik éve Piliscsabán. A fasori évek alatt hittant tanítottam a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban és tíz éven át a Sylvester János Protestáns Gimnáziumban. Piliscsabán egyetemi lelkész vagyok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai bölcsészkarán, de nagyobbrészt gyerekekkel foglalkozom, mert kétszáz fős gyülekezetünk fele gyermek. Feleségemmel másfél éves kislányunkat neveljük. OSZTOZÓ Via crucis és versműhely a völgyben Elsőként talán azt mondanád: az Isten háta mögött... Hét falu valahol a Balaton-felvidéken, ahol hétköznapokon legfeljebb néhány Volán-járat jelenti a forgalmat. Július végén azonban igazi kulturális központtá alakul Kapolcs, Öcs, Vigántpetend, Pula, Monostorapáti, Taliándörögd és Nagyvázsony. A Művészetek Völgye programsorozat eseményei ezúttal július 22. és 31. között várnak. A szervezők pedig gondoskodnak arról, hogy ne érezd magad az Isten háta mögött. Sőt! A fesztivál ideje alatt a taliándörögdi kálvinista templom kertjében a Tízparancsolatra épülő interaktív séta segít végiggondolni, hogyan éljük meg ma ezt az ősi szabálygyűjteményt. Az Isten a szekéren című programban - ugyanitt - budapesti teológusok és ifisek hetvenhét novella közül sorsolnak ki egyet-egyet, és ezt olvassák fel azoknak, akik felférnek a valódi szekérre. A templomkert lesz a helyszíne július 24- én az evangélikus Szemerei család koncertjének is - Az idő középpontja címmel -, 24-én és 26-án pedig Dull Krisztinának, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyházművészeti Intézete munkatársának vezetésével mélyedhetnek el a résztvevők az Isten-ember kapcsolat titkában. A Liszt-év apropóján a Wekerle-telepi Szent József-templom kórusa a Via crucist szólaltatja meg. A bariton szólistára, vegyes karra és orgonára írt mű tizennégy állomáson keresztül mutatja be a nagypénteki eseményeket. A Via crucist július 24-én a vigántpetendi katolikus templomban Kaposi Gergely vezényli. Július 30-án pedig az Új Liszt Ferenc Kamarakórus lép a völgylakók elé, amikor Johann Sebastian Bach és Liszt Ferenc művei mellett megszólal evangélikus zeneszerzőnk, Szokolay Sándor Cantata Domino című műve is. Az evangélikus egyházhoz szintén sok szállal kötődő Kaláka együttes idén saját minifesztivált „működtet” Kapolcson. Ráadásul olyan ismert vendégeket hívnak udvarukba, mint Szalóki Ági, Gryllus Dorka, Ferenczi György, Lovasi András, a. Szélkiáltó együttes. Lackfi János költő ugyanitt versműhelyt vezet, ebben segítségére lesz - mások mellett - Csukás István és Kányádi Sándor is. Porold hát le a sátradat, és barátaiddal vagy családoddal együtt üssél tábort a Művészetek Völgyében! További infók a fesztivál honlapján: www.muveszetekvolgye.hu. ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Több mint „Love me” avagy életet fordíthat a koncert Beszélgetés DJ Gospellel ► Nyár van, nyár - és sok fiatal (zenei) fesztiválról (zenei) fesztiválra jár. De mit is hallgat(unk) a nagyszínpad előtt csápolva, szalonnasütés közben vagy épp a diákmunka lassan tovatűnő perceiben? Mivel az internetnek köszönhetően szinte bármilyen zene percek alatt megszerezhető, döntően ugyanazt, mint más országok fiataljai. Leginkább a pop, a dance, a drum ’n’ bass, a modern elektronikus zene vagy akár a rap különféle válfajait, ritkábban/kevesebben keményebb rockot, (pop)punkot, screamot, hardcore-t. Újra divatba jöttek a retró felvételek, népszerűek a modern underground, alternatív zenekarok, még tartják magukat a világzenei és fúziós zenék, és eléldegél a dzsessz is... Hogy ebből a szerteágazó zenei kínálatból mégis kit-mit érdemes választanunk, arról Bíró Zsoltot, alias DJ Gospelt, a Gospel Café című rádióműsor egyik (református) műsorvezetőjét kérdeztük.- Hogy kit ajánlanék? Nem szívesen mondanék konkrét neveket. Inkább úgy fogalmaznék, hogy én az értéket hordozó zenét ajánlom fogyasztásra. Azt tanácsolom, válasszunk olyan zenéket, amelyek nem lezsibbasztanak, hanem elvarázsolnak, akár a dallamvilágukkal vagy a mondanivalójukkal, akár a művészek ének- vagy hangszertudásával. Legyen mindenki a saját maga DJ-je, és állítson össze egy-egy olyan igényes szettet, amire ő maga is büszke lenne, ha másoknak le kellene játszania, olyat, amit ő maga is szívesen hallgat, anélkül hogy ráunna, akár órákig egyfolytában. Ez nem kis munka, de miért hallgassuk az amerikai ütemgyárak lélektelen sablonjait?! Ennél többet érdemiünk!- Te milyen szempontok alapján válogatsz?- A dallam tekintetében engem mindig az fog meg, ami esetleg elsőre fel sem tűnt, második hallgatáskor viszont azt érzem, ismerős valahonnan, nagyon tetszik, és harmadszor is meg akarom hallgatni. A legkedvesebb zenéim mind ilyenek. Ami elsőre könnyen bemászik a fülembe, az gyakran ugyanolyan hamar el is illan onnan. Én a kissé bonyolultabb, játékos dallamokat szeretem, de kedvelem a szárnyalósabb, katartikus élményig felpörgő dinamikus dallamvezetést is, a monotonitást viszont kevésbé. A szöveg esetében inkább azt keresem, ami érték, ami épít, ami mélyebb dolgokra reflektál, ami több mint a „Love me” ezerszer lerágott gumicsontja... De szeretem a játékos szófordulatokat is. Ebből a szempontból az underground-alternativ vonal a kedvencem. Sajnálatos viszont, hogy a vulgáris szavak használata szinte kötelező sablon a szövegírók kezében. Van eset, amikor tudom tolerálni, de hogy egy lemez összes számába kötelező lenne beleírni, azt nemigen tudom elfogadni.- Hol keressük a keresztény hátterű, szellemiségű alkotókat és előadókat?- Mindig oda lyukadunk ki, hogy van-e keresztény könnyűzene, és ha igen, hogyan határozható meg... Kelemen Gáborral és a Gospel Café stábjával már évek óta azért harcolunk, hogy kimondjuk és elfogadtassuk: nem szerkeszthető meg ez a kategória. Mi zenéről, könnyűzenéről beszélünk és zenészekről, előadókról, akik történetesen keresztények. A feldolgozott témák és a dalok megszólaltatásának körülményei alapján persze beszélhetünk egyfajta csoportosításról. De hogy a „hol keressük” kérdésre válaszoljak: sajnos a válság és az illegális letöltések egyre növekvő száma a keresztény alkotókat jobban megviselte, mint társaikat. Amúgy is jóval kevesebb CD-t adnak el - lemezenként átlagosan hétszáz és kétezer közötti a példányszám -, de a letöltések miatt elfogytak a tartalékaik, amelyekből újabb kiadványokat finanszírozhatnának. A meglévő CD-k a keresztény könyvesboltokban kaphatóak. Stílusban széles a paletta. Lemezhez persze a népszerűbb stílusok jutnak jobban, és fellelhető egy-egy rock-, funkyalbum is. De például egy keresztény hátterű hardcore zenekar, mert ilyen is van, legfeljebb egy demó (bemutatkozó) lemezig juthat el...-Mithallgassunk, ha bulizni akarunk, és mit, ha bizonyságtételre vágyunk? Mi való a templomba, és mi a kerti mulatságra, házibuliba?- Partira a bulizós zene való, alkalomhoz illőek a szórakoztató, könnyed felvételek. Én azért minden bulira vinnék egy-egy klassz, elgondolkodtató britpopdalt is. Aki akar, táncolhat rá, de aki netán szomorúan gubbaszt a sarokban, az is kaphat valami értéket, esetleg gondolatot, megoldást a szövegen keresztül. Egy komoly tartalmú istenes zene, ami Urunkat dicséri, vagy hozzá szálló imaként szolgál, már nem minden esetben tud kikerülni a templom falai közül. Vannak azért olyan barátaim, akik például munkába menet az autóban ilyen zenéket hallgatnak, és újult erővel kezdenek neki a napnak. Az is előfordul manapság, hogy egy-egy popzenekar koncert keretében ad elő keresztény tartalmú dicsőítő vagy evangélizáló dalokat. Sokan elvetik ezt a közlési módot, de azt látni kell, hogy a mai fiatalok nyelve, egyik kifejezési módja a zene. Nem egy ismerősöm van, aki ilyen koncerten gondolkodott el komolyabban az élet értelmén, és fordult el addigi életétől. Mert egy ilyen koncerten jó látni, hogy lerészegedés nélkül is lehet jól szórakozni, nevetni, viccelődni, énekelni, táncolni vagy éppen életbevágó kérdésekről beszélgetni. Tehát az istentiszteletre készült zenéket én nem nagyon vinném ki a templom falain kívülre, csak ha kifejezetten evangélizálni szeretnék, és az igehirdetés üzenetét szeretném tovább erősíteni a zenével. Ám egy-egy ütemes, kifejezetten koncertterembe készült dicsőítés igenis megjelenhet a világi színpadokon, és hívhat önfeledt éneklésre, akár bebocsátást kérhet egy ifjúsági konferenciára is. Egy alternatív produkció pedig értékes kelléke lehet egy esti teraszos beszélgetésnek is, vagy más dimenziókba emelheti gondolatainkat, amikor este fáradtan a karosszékbe roskadunk. Mert higgyük el, azért írták, hogy arról gondolkodjunk általuk, aki nélkül nem is létezhetnénk ezen a földön. ■ V.J. A Gospel Café (www.gospelcafe.hu) című műsort minden csütörtökön 18 órától a Civil Rádió (FM 98 MHz) sugározza élőben, az Európa Rádió, a Golgota Rádió és az Eleven Rádió pedigfelvételről közvetíti. Bíró Zsolt szívesen fogadja hozzászólásaitokat a gospel@postafiok.hu e-mail címen.
