Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-23 / 43. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. október 23. *• 7 „Amikor Kálvin fellépése előtt még egy jót borozhattunk.. Nemzetközi konferencia fiatal teológusoknak - másodszor „Lépjél bele a másik mokaszinjába...” Szakmai konferencia az empátiáról ► Hatalmas érdeklődés mellett zajlott október 14-16. között a fiatal kutatók és doktoranduszok második nemzetközi teológuskonferenciája. A Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, illetve Angliából, Ausztriából és Kanadából Budapestre érkezett - a katolikus, református, evangélikus, baptista, unitárius felekezethez, illetve a zsidó közösséghez tartozó - doktori hallgatók négy párhuzamos ülésen összesen hetvenegy előadást tartottak pénteken este és szombaton. A tizenhét doktori iskolából érkezett előadókat, valamint a vendégekkel együtt éppen százfős közönséget a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Hittudományi Kara várta nyitott ajtókkal. A rendezvényt vasárnap - Gáncs Péternek, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének szolgálatával - istentisztelet zárta a Deák téri evangélikus templomban. A tudományos tanácskozás védnöki tisztét dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora, Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár, illetve dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök látta el, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanári karát dr. Szentpétery Péter habilitált egyetemi docens, tanszékvezető képviselte. A hittudományi kar dísztermében tartott szombat reggeli ünnepélyes megnyitón Szávay László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem történész és az EHE evangélikus teológiai doktori hallgatója, a szervező Doktoranduszok Országos Szövetsége Teológiai Tudományos Osztályának (DOSZ TTO) új elnöke köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a konferencia megszervezésének legfőbb célja - a tudományos eredmények közös megismerésén túl - a Kárpát-medencében magyar nyelvű teológiai doktori képzést nyújtó intézmények PhD-hallgatóinak, valamint a laikus, de egyházhű tudósjelölteknek az összefogása, a közösségteremtés volt. Hozzátette: külön örömre és reményre ad okot, hogy az idei legnagyobb hazai doktoranduszkonferencia éppen teológiai témájú. A védnökök közül Kránitz Mihály professzor mint az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet elnöke arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy bár különböző felekezeteket képviselve végzik tudományos tevékenységüket, Mesterük mégis egy. Dr. Szabó István református püspök igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a teológia tudományának művelése nem lehetséges az élő hit nélkül, ugyanakkor korunkban számtalan szomorú példát látva bebizonyosodott, hogy a tudomány önmagában nem képes boldoggá tenni az ember életét. „Az odafennvalókkal törődjetek..!’ (Kol 3,2) - buzdította a Dunamelléki Egyházkerület püspöke a hallgatóságot. Bojárszky András, a DOSZ elnöke a szervezet múltjáról és az előtte álló feladatokról beszélt. A hazai tudományos képzés - mint mondta - számtalan problémával küzd, ezért is örömteli, hogy a doktoranduszok maguk is aktívan részt vesznek a tudományszervezésben. Csűrös András Jakab református teológiai PhD-hallgató, a DOSZ TTO leköszönő elnöke az ünnepség végén ismertette a konferencia menetét. Az Augustinus-szekcióban vallásfilozófiai, vallástudományi, rendszeres teológiai előadások hangoztak el, a szekció vezetését dr. Kendeffy Gábor, a KRE Bölcsészettudományi Karának tanszékvezetője látta el. A nemrégiben elhunyt nagyszerű bibliatudósról, Bolyki Jánosról elnevezett szekcióban az ó- és újszövetségi biblikus tudományok kutatói adtak számot eredményeikről dr. Zsengellér József professzornak, a házigazda hittudományi kar dékánjának a vezetésével. A Szenczi Molnár Albert-szekcióban Kálmán Peregrin ferences szerzetes, művészettörténész, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár gyűjteményvezetője várta a konferencia tagjait és vendégeit, akik az egyházművészet, könyvtár- és levéltártudomány, illetve az 1790-ig tartó egyháztörténet területéről hallgathattak előadásokat. A hitvalló evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor nevét viselte a negyedik tanácsterem, amely a túlnyomórészt modern kori egyháztörténet, illetve pasztorálpszichológia, diakónia és a valláspedagógia iránt érdeklődőket fogadta. A tanácskozást itt dr. Kertész Botond egyháztörténész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa vezette. Az egyenként huszonöt perces előadások számtalan érdekességet tartogattak az egymás felszólalásait nagy érdeklődéssel végighallgató fiatal kutatók és a vendég hallgatóság számára. A teljesség igénye nélkül: az Amikor még egy jót borozhattunk Kálvin fellépése előtt Genfben című előadásból megtudhattuk, milyen volt az élet a 16. század elején Svájcban, máshol pedig azt, hogy milyen összefüggésekre érdemes gondolnunk a protestantizmus és a Szent Korona-tan összefüggésében. Hallhattunk a Példabeszédek könyvének egy értelmezésbeli kritikájáról, megismerkedhettünk Liszt Ferenc és a ferences rend kapcsolatával. A Tanácsköztársaság és a Messiás címmel a proletárdiktatúra egyházi vonatkozású abszurd intézkedéseiről tartott referátumot is nagy érdeklődés kísérte, csakúgy, mint Szent Ágoston eredendő bűnről szóló tanításának elemzését. Érdekes információkkal gazdagodtunk a pasztorálpszichológia úgynevezett LRD-módszerével kapcsolatban éppúgy, mint Karl Barth megbékéléstana egy recepciójának tekintetében, de az érdeklődő az iszlám és az állam kapcsolatáról Franciaországban jelenleg zajló politikai-társadalmi viták természetébe is betekintést nyerhetett. Az estig kitartók Zrínyi Miklós bibliaolvasatáról kaptak átfogó képet, míg mások Chaim Potok író munkásságával ismerkedhettek meg egy angol nyelvű előadás keretében. A szünetekben, a közös ebéd és vacsora, illetve a szombat esti borkóstoló ideje alatt úgy tűnt, megvalósultak a konferencia céljai: az egymástól nagy földrajzi távolságban élő s néhány hitbeli kérdésben is különböző doktori hallgatók között tudományos érdeklődés támadt egymás témái iránt, és számtalan új, eddig nem létező baráti-kollegiális ismeretség köttetett. Nem jelentéktelen tény, hogy a konferencia tagjai a hasonló nagyságú rendezvényekhez képest igen jutányos áron tölthették el a hétvégét. A nagylelkű anyagi segítségért ezúton is köszönet illeti a Magyarországi Evangélikus Egyházat, a Károli Gáspár Református Egyetemet és a Doktoranduszok Országos Szövetségét. Az adományoknak köszönhetően - a tervek szerint - tekintélyes terjedelmű, a konferencián elhangzott összes előadást tartalmazó kötet születik karácsonyig. Mint Szávay László elmondta, a résztvevők visszajelzései alapján immár egyértelmű kötelesség, hogy a szervezőbizottság jövőre is, immár harmadik alkalommal nyújtson lehetőséget a különböző felekezetek Kárpát-medenceszerte munkálkodó doktori hallgatóinak a találkozásra. ■ P.M. ► Napjaink egyre kínzóbb nyűge a diszharmónia. Fokozódó közönyünk, érzéketlen kőszívűségünk elmagányosít. Létünk összhang után kiált Istennel, embertársainkkal és saját magunkkal. Lelkünk megértés után sóhajtozik. Erre a „sóhajtásra” válaszul indította el Börönte Márta, a budapesti Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség lelkésze azt az országos szakmai konferenciát, amelyre a humán oldal szakembereit hívta „szívtől szívig érő párbeszédre” Az október 13-án már másodízben megrendezett konferencia - Empátiával a harmonikus világért címmel - a XVI. kerületi Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház Harmónia termében nyitogatta a jelenlévő pedagógusok, gyógypedagógusok, orvosok, lelkészek, pszichológusok, szociális szakemberek, rendőrök szívét. Ünnepélyes megnyitójában Kovács Péter kerületi polgármester, országgyűlési képviselő hitet tett amellett, hogy egyedül az empátia, a beleérzés képessége számolhatja fel az egoizmus emberi közösségeket tönkretevő világjelenségét. Indián közmondással hívta fel a nagyszámú jelenlévő figyelmét: a másik ember megértése ott kezdődik, hogy belelépünk a mokaszinjába. Pozsonyi Mónika, a Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnökségi tagja köszöntőjében hangsúlyozta: az empatikus nevelés csodája, hogy felszínre hozza rejtett képességeinket. A konferencia fővédnökének, dr. Buda Béla pszichiáternek az Empátia - család - emberi fejlődés című előadása bemutatta az empátia gazdagító jelenlétét életünkben. Az emberi fejlődésen születéstől a halálig végighúzódik az empátia igénye. A beleérzés képessége bennünk él, azonban fejlesztenünk kell a kommunikáció során önvizsgálattal, megérzéseink tudatosításával, a tolerancia gyakorlásával. Ez kemény lelki munka, de az empátiának humanizáló hatása van. Fontos része az elfogadás kultúrájának és új, gyümölcsöző módszer a nevelésben. Az együtt érző kommunikáció „zsiráfnyelvével” hangolják szeretetre óvodásaikat Pintér Krisztina és Vasvári Tünde kerületi óvónők. Előadásuk illusztrációjaként bemutattak egy dokumentumfilmet, amelyből kiderült, hogy az alig néhány esztendős apróságok már tudják, hogy a „sakálnyelven” kommunikálók agresszív, a másik leikébe taposó magatartása milyen fájdalmasan romboló. Ellenben a szeretet nyelve a megbeszélés-megbékülés örömteli lelkületét terjeszti a kicsinyek között. A XVI. kerületi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója, dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella üdvözölte a konferencia létrehívását, hiszen intézményük „rejtett tanterve” szerint az empatikus egymásra figyelés kell, hogy meghatározza az iskola légkörét. A tanulmányok elsajátítása is sikeresebb, ha a tanárok és diákok lelki egészségére is gondot fordítanak. Integráltan szegregálva címmel jogszabályi eligazítást is hallhattak a résztvevők arról, hogy a mai magyar közoktatási rendszerben miként igazodhatunk el, ha fogyatékkal élő vagy sajátos nevelési igényű a gyermekünk. AmmernéNagymihály Emília gyógypedagógiai tanár, közoktatási szakértő előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a legteljesebb társadalmi integráció érdekében szükséges, hogy ezek a gyermekek szegregált oktatásban részesüljenek, ahol szakemberek foglalkoznak fejlesztésükkel. Sokan könnyeikkel küszködtek, amikor Móricz Edit beszélt autista kislányával átélt kálváriájáról. Bátorító volt hallgatni, hogy anyai szeretetének tüze hogyan olvasztotta meg az elutasítottság, a megvetettség, a tehetetlenség jéghegyét a hivatalokkal vívott küzdelmében, amíg gyermeke szeretetteljes közösségbe kerülhetett, és megkaphatta a számára megfelelő oktatást. Börönte Márta lelkésznő egy álmát osztotta meg a hallgatósággal. Ebben az álomban a földgolyó annál szebben ragyog, minél jobban szeretik egymást a lakosai. Ennek a szeretetnek a jellemzője az empátia, az ítélkezésmentes lelkűiét, a segítő irgalom és az egység. A lelkésznő közvetlen munkatársa, Katona Erzsébet gyógypedagógus, önismeretitréning-vezető abból a harmincórás akkreditált önismereti tréningprogramból mutatott be részleteket, amelyet Börönte Mártával rendeznek meg nagy érdeklődés mellett évről évre. Különleges színfoltja volt az alkalomnak Lenner Nóra tréner előadása, aki a lovaglást mint mentális tréninget ajánlotta a publikumnak. A lovak a nonverbális kommunikáció mesterei. Rendkívül empatikus lények, csak a hiteles viselkedésre reagálnak. A paripa nem ítél az első benyomás után, és mindig ad gondozójának egy újabb esélyt, ha az hibázott. Farkas Erzsébet transzperszonális terapeuta Gyermekeink tanítanak szeretni címmel tartott előadásában kiemelte, hogy a gyermeki lélek már nem is az empátiát, vagyis a beleélést, hanem a szeretet legmagasabb fokát, a szimpátiát, azaz az együttérzést igényli és gyakorolja. A konferencia végén a résztvevők kört alkotva, kézen fogva hallgatták meg Zsiga László színművész előadásában Ruth Bebermeyer versét: A szavak ablakok vagy falak. Elítélnek vagy felszabadítanak. Célom: úgy szólni és úgy figyelni, Ami mindenkinek a szeretetet jelenti. ■ Bakay Beatrix Dr. Buda Béla pszichiáter
