Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-10 / 28. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. július ÍO. » 7 Kósza szálakból ünnepi csokrot Interjú Rozs-Nagy Szilviával Nincsenek véletlenek... Személyes hangon egy csendeshétről ► Rozs-Nagy Szilvia, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze július elsejétől egyházunk hittanreferense lesz. Új feladatáról kérdezte őt az Evangélikus.hu szerkesztője, Horváth-Bolla Zsuzsanna.- Mióta dolgozol a gimnáziumban?- 2006 szeptemberében kezdtem az iskolalelkészséget a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban. Eleinte még félállásban, mely a következő évben kinőtte magát egy egésszé. Mikor a második kisfiam megszületett, kihagytam két évet, s tavaly szeptemberben kapcsolódtam vissza az iskola életébe.- Mik a tapasztalataid iskolalelkészként?- Az iskolalelkészség gyönyörű szolgálat. Mindig kiváltságként éltem meg. Gyülekezeti lelkészként ugyanis ritkán van része az embernek olyan örömökben, amelyek nekem gyakorlatilag mindennaposak. Gondolok itt az ünnepi istentiszteletekre karácsonykor, a nagyhéten vagy mennybemenetel ünnepén, vagy akár csak a hétfő reggeli áhítatokra, amikor hétről hétre négy-ötszáz gyerek és tanár gyűlt össze a Deák téri evangélikus templomban imádkozni, igét hallgatni, úrvacsorát venni. Említhetném a csendesnapokat is, A Kormos István Általános Iskolában a Kapcsolda nevű program keretében szellemi fogyatékos gyerekekkel foglalkoztunk, részt vettünk az óráikon, és tőlük is jöttek csoportok hozzánk ismerkedni. Készültünk egy passió-előadással, melyet a Magyar Testvéri Börtöntársaság segítségével bemutathattunk a fogvatartottaknak, és kis betekintést nyerhettünk az életükbe. Különböző szeretetotthonokban jártunk betlehemessel, és beszélgettünk az ott élő idősekkel. Ezek az élmények nemcsak a diákjaink életében hagytak mély nyomot, de engem is új kihívások elé állítottak, amikor válaszolnom kellett a felvetődött, nagyon komoly kérdéseikre Istenről, Isten tervéről vagy az egyház szerepéről a társadalomban.- Teológiát végeztél, felszentelt lelkésznő vagy, és ha jól tudom, a doktori iskolát is elvégezted...- Miután elvégeztem a teológiát, kaptam egy ösztöndíjat, és a Genfi Egyetemen ökumenikus teológiából szereztem mesterfokozatot. Ekkortájt nagyon foglalkoztattak az ökumenikus liturgiák, és a doktori program ideje alatt e témába ástam bele magam alaposabban. Ezt követően viszont egyetemi lelkész lettem, mely kezdőként sok figyelmet, energiát igényelt tőlem. Majd megszülettek a gyermekeim, így az elmúlt Rozs-Nagy Szilvia melyek megszervezésében a tanári kar minden tagja egy emberként állt mellettem, és segített előadókat találni, imádságot írni vagy játékos feladatokat levezényelni. A diákokkal nem csupán az országos szervezésű programokban - mint például a hittanverseny - vettünk részt, hanem számos egyéb lehetőséget is kínáltunk nekik, hogy megtapasztalják kereszténységüket, és erősítsék az egyházhoz tartozásukat. években zárójelbe tettem doktori törekvéseimet.- Hogyan jött a megkeresés a hittanreferensi tisztségre? Korábban volt egyáltalán ilyen egyházunkban?- A kérdés jogos, hiszen 2006- ban megszűnt a katechetikai bizottság, s utána egy kicsit mellőzött, ha nem elfeledett területté vált a hittanoktatás. Sólyom Anikó hittantantárgygondozó (és nem mellesleg gimnáziumunk német és hittan szakos tanára) lelkes és önzetlen munkájának köszönhetjük, hogy az elmúlt öt évben hittantanárként volt kihez tanácsért vagy eligazításért fordulni. Amennyire ideje engedte, ő vitte a vállán a hivatalos ügyek intézését is. Idén áprilisban merült fel, hogy az igény mellett a feltételek is adottak az országos irodában egy hittanreferensi munkakör kialakítására. Ekkor keresett fel Anikó, hogy vállaljam el ezt a megbízatást.- Mi lenne a feladatod?- Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor az egyházunk hittanoktatási munkájának szakmai és szervezeti összefogása. Ez az első időben még azt jelenti, hogy elkészítek egy adatbázist a hittantanárokról, és felmérem az egyházunkban folyó hittanoktatást, melyek alapján meg tudom majd tervezni a szakmai segítés, illetve a továbbképzések kialakításának mikéntjét. Talán hihetetlennek hangzik, de - a gazdasági osztály néhány kimutatásán kívül - nincs semmilyen adat, melynek alapján elindulhatnék.- Izgalmas kezdetnek tűnik.- Igen, de nagyon sok szépsége is van az indulásnak. Jelenleg olyan ez a munkakör, mintha elküldték volna egy fenyőerdőbe, hogy virágokat gyűjtsék a menyasszonyi csokorhoz. Első pillantásra kicsit sötétnek tűnik az erdő, az ágak nem engedik át a fényt, és a tűlevél beborítja a talajt. Azonban már pár lépés után feltűnik egy kis harangvirág, majd egy bohókás sárga szirmú, hamarosan egy tisztás is előbukkan sok-sok apró virággal, s onnantól már könnyű dolgom van. Amióta csak beléptem az oktatási osztályra, szinte mindennap találkozom olyan lelkésszel vagy pedagógussal, akinek a hittanoktatás a szívügye, és új meglátásokkal vagy ötletekkel ajándékoz meg. Számos remek kezdeményezés található egyházunkban, melyeket érdemes összefogni és közkinccsé tenni.- A katolikus, illetve a református testvérektől tudunk-e valamit tanulni hitoktatási téren?- Mind a katolikus, mind a református egyházban dolgozó referenssel felvettem a kapcsolatot. Nekik fantasztikusan jól kidolgozott rendszerük, irányelveik vannak, és számbeli adottságaikból fakadóan is lépéselőnyben vannak. Tapasztalataikból, módszereikből sok mindent tanulhatunk. Egyébként mindkét referens kolléga végtelenül kedves és segítőkész volt. Gyümölcsöző együttműködésnek nézünk elébe.- Gyümölcsök, virágok...- Bizony, itt a nyár. Mialatt a hittanoktatásban megfáradt kollégák és diákok jól megérdemelt pihenésüket töltik, az irodában teljes sebességre kapcsolunk, hogy a szeptemberi tanévkezdet minél könnyebb és örömtelibb lehessen. Egyházi fenntartásba kerül több mint nyolcvan óvoda és iskola Szeptembertől mintegy huszonöt százalékkal növekszik az egyházi fenntartású intézmények száma. Az új tanévtől várhatóan nyolcvankét önkormányzati óvoda és iskola kerül át egyházi fenntartásba - írta hétfői számában a Magyar Nemzet az oktatási államtitkárság adataira hivatkozva. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium közoktatásért felelős helyettes államtitkárságáról levélben keresték meg az iskolafenntartó egyházakat, és a válaszok alapján előzetes összesítést készítettek arról, hogy szeptembertől hány, az előző tanévben még önkormányzati fenntartásban működő óvoda és iskola kerül át egyházi fenntartásba. A lap rendelkezésére bocsátott adatok szerint a legtöbb - ötvenhárom - óvodát és iskolát a katolikus egyház veszi át. A reformátusok tizenkettőt, a baptisták hatot, az evangélikusok és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ötötötöt. A Népszabadság a Pedagógusok Szakszervezetére hivatkozva ugyancsak hétfőn arról írt, hogy szeptembertől nyolcvannnyolc önkormányzat mond le az iskolájáról, hogy a fenntartói jogokat egyházi kézbe adja. ■ Forrás -.Népszabadság Magyar Nemzet, Híradó.hu Sok imádság kísérte a Budai és a Pesti Egyházmegye családi csendeshetét, melyre június 27. és július 2. között került sor a piliscsabai Béthelben. Azt kértem az Úrtól, hogy mindenkit hozzon el, akinek itt kell valami fontosat felismernie és rendeznie az életében. Biztos voltam abban, hogy senki sem véletlenül jött, de amikor újabb és újabb résztvevő szavaiból derült ki, hogy Isten konkrétan mit cselekedett benne közöttünk, mélyen megrendültem. S öröm volt a közel negyven gyermek és fiatal jelenléte is, akik szeretetre méltó vidámságukkal, éneklésükkel szolgáltak is közöttünk. Talán a Pillangó, ha lehetnék... éneknek volt a legnagyobb sikere, hiszen ezt - a gyerkőcök mozdulatait utánozva - a felnőttek is lelkesen próbálták helyesen mutogatni. Az alkalmakon az értékek kerültek középpontba. Délelőttönként a szabadságról, állhatatosságról, megszentelődésről és az egyetemes pap-Az egyik testvérből a reggeli áhítat után tört fel a vallomás: „Hetvenéves vagyok, és eddig nem tudtam, milyen bűneim vannak!” Egy másik súlyos terhet hordoz, amelyről azt hitte, hogy mivel hitre jutása előtt követte el, soha nem kaphat rá bocsánatot, de most feloldozást kapott. A fiatalember, akit az utolsó pillanatban győztek meg ismerősei, hogy jöjjön el, úgy ment haza a hétvégén, hogy Isten most újat kezd az életében. Volt, aki nagy lelki utat járt be a néhány nap alatt, és beismerte, hogy azért vitatott egyes mondatokat, mert saját sérüléseit érintették, melyeket rendezetlenül temetett el magában. A gonosz által meggyötört fiatal annak a lánynak tudott megnyílni, aki az egyetemi alkalmassági vizsgáról eredetileg már nem szándékozott visszajönni Piliscsabára, de aztán mégis visszatért. Édesanyját gyászoló testvérünk hasonló helyzetben lévő testvértől kapott lelki támogatást. Isten gondoskodásaként élte meg egyikünk, hogy az Úr akkor szólította magához nagybeteg fivérét, amikor pont érte imádkoztunk... ságról gondolkodtunk, beszélgettünk. Délutánonként más felekezetek képviselőinek segítségével a szerzetesi, a katolikus, a baptista és a református értékekből tanultunk, illetve reális képet kaptunk a New Age veszélyeiről. Az esti evangélizáción pedig a nehezebb jézusi példázatok paradoxonjai hangoztak el és ébresztettek utána izgalmas beszélgetéseket. A gyerektáborokban kedvelt, a hétvégén hazavihető üzenőfüzetek bevezetése nagy sikert aratott. A felnőttek is lelkesen éltek azzal a lehetőséggel, hogy a régi-új ismerősöknek írásban adjanak át egy-egy személyre szóló igét vagy üzenetet. Milyen sokan állapították meg, hogy Istentől való az üzenet! Ezeket a hitmélyítő heteket hosszú éveken keresztül dr. Győri József és Pintér Tibor szervezte fáradhatatlanul. Bölcsességük és alázatuk példaértékű. Tudatában voltak annak, hogy Isten a főszervező, ők „csak" eszközök az áldott munkában. Előrehaladott életkoruk és egészségük megrendülése miatt sokat imádkoztak azért, hogy az Úr rendelje ki azo-Közel százan voltunk együtt a négy hónapos Flóra babától a kilencvenhárom éves Emi néniig minden korosztályt képviselve, többségében Budapestről, de az ország más területeiről is. Sokan jöttek olyanok, akik régi, hűséges résztvevői ennek a majdnem két évtizedes múltra visszatekintő alkalomnak, de negyven új testvért is köszönthettünk, akik - általában - személyes hívogatásra jöttek. Úgy látszik, a missziós lelkidet számokban is kifejeződhet... kát a fiatalabb szolgatársakat, akik átvehetik a stafétabotot. Hisszük, hogy ilyen imameghallgatásként kapta Horváth-Hegyi Olivér és e sorok írója a felelősséget és a Szentlélek vezetését e családi csendeshét szervezésében. Istennél nincsenek véletlenek... (A hangfelvételek letölthetők: http://pestlorinc. lutheran.hu/hanganyagok/eloadasok/csaladi-csendeshet-piliscsaban-2011) ■ Hulej Enikő
