Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-10 / 28. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. július ÍO. » 7 Kósza szálakból ünnepi csokrot Interjú Rozs-Nagy Szilviával Nincsenek véletlenek... Személyes hangon egy csendeshétről ► Rozs-Nagy Szilvia, a Deák Té­ri Evangélikus Gimnázium is­kolalelkésze július elsejétől egyházunk hittanreferense lesz. Új feladatáról kérdezte őt az Evangélikus.hu szerkesztője, Horváth-Bolla Zsuzsanna.- Mióta dolgozol a gimnázium­ban?- 2006 szeptemberében kezdtem az iskolalelkészséget a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban. Elein­te még félállásban, mely a következő évben kinőtte magát egy egésszé. Mi­kor a második kisfiam megszüle­tett, kihagytam két évet, s tavaly szeptemberben kapcsolódtam vissza az iskola életébe.- Mik a tapasztalataid iskolalel­készként?- Az iskolalelkészség gyönyörű szolgálat. Mindig kiváltságként éltem meg. Gyülekezeti lelkészként ugyan­is ritkán van része az embernek olyan örömökben, amelyek nekem gyakorlatilag mindennaposak. Gon­dolok itt az ünnepi istentiszteletek­re karácsonykor, a nagyhéten vagy mennybemenetel ünnepén, vagy akár csak a hétfő reggeli áhítatokra, amikor hétről hétre négy-ötszáz gye­rek és tanár gyűlt össze a Deák téri evangélikus templomban imádkoz­ni, igét hallgatni, úrvacsorát venni. Említhetném a csendesnapokat is, A Kormos István Általános Isko­lában a Kapcsolda nevű program keretében szellemi fogyatékos gye­rekekkel foglalkoztunk, részt vet­tünk az óráikon, és tőlük is jöttek csoportok hozzánk ismerkedni. Ké­szültünk egy passió-előadással, me­lyet a Magyar Testvéri Börtöntársa­ság segítségével bemutathattunk a fogvatartottaknak, és kis betekintést nyerhettünk az életükbe. Külön­böző szeretetotthonokban jártunk betlehemessel, és beszélgettünk az ott élő idősekkel. Ezek az élmények nemcsak a di­ákjaink életében hagytak mély nyo­mot, de engem is új kihívások elé ál­lítottak, amikor válaszolnom kellett a felvetődött, nagyon komoly kér­déseikre Istenről, Isten tervéről vagy az egyház szerepéről a társa­dalomban.- Teológiát végeztél, felszentelt lelkésznő vagy, és ha jól tudom, a dok­tori iskolát is elvégezted...- Miután elvégeztem a teológiát, kaptam egy ösztöndíjat, és a Gen­fi Egyetemen ökumenikus teológiá­ból szereztem mesterfokozatot. Ek­kortájt nagyon foglalkoztattak az ökumenikus liturgiák, és a doktori program ideje alatt e témába ástam bele magam alaposabban. Ezt köve­tően viszont egyetemi lelkész lettem, mely kezdőként sok figyelmet, ener­giát igényelt tőlem. Majd megszület­tek a gyermekeim, így az elmúlt Rozs-Nagy Szilvia melyek megszervezésében a tanári kar minden tagja egy emberként állt mellettem, és segített előadókat ta­lálni, imádságot írni vagy játékos feladatokat levezényelni. A diákokkal nem csupán az or­szágos szervezésű programokban - mint például a hittanverseny - vet­tünk részt, hanem számos egyéb le­hetőséget is kínáltunk nekik, hogy megtapasztalják kereszténységü­ket, és erősítsék az egyházhoz tar­tozásukat. években zárójelbe tettem doktori törekvéseimet.- Hogyan jött a megkeresés a hit­tanreferensi tisztségre? Korábban volt egyáltalán ilyen egyházunkban?- A kérdés jogos, hiszen 2006- ban megszűnt a katechetikai bi­zottság, s utána egy kicsit mellőzött, ha nem elfeledett területté vált a hit­tanoktatás. Sólyom Anikó hittan­­tantárgygondozó (és nem mellesleg gimnáziumunk német és hittan sza­kos tanára) lelkes és önzetlen mun­kájának köszönhetjük, hogy az el­múlt öt évben hittantanárként volt kihez tanácsért vagy eligazításért fordulni. Amennyire ideje engedte, ő vitte a vállán a hivatalos ügyek in­tézését is. Idén áprilisban merült fel, hogy az igény mellett a feltételek is adottak az országos irodában egy hittanreferensi munkakör kialakítá­sára. Ekkor keresett fel Anikó, hogy vállaljam el ezt a megbízatást.- Mi lenne a feladatod?- Ha egy mondatban kellene össze­foglalnom, akkor az egyházunk hit­tanoktatási munkájának szakmai és szervezeti összefogása. Ez az első időben még azt jelenti, hogy elkészí­tek egy adatbázist a hittantanárokról, és felmérem az egyházunkban folyó hittanoktatást, melyek alapján meg tudom majd tervezni a szakmai se­gítés, illetve a továbbképzések kiala­kításának mikéntjét. Talán hihetet­lennek hangzik, de - a gazdasági osz­tály néhány kimutatásán kívül - nincs semmilyen adat, melynek alap­ján elindulhatnék.- Izgalmas kezdetnek tűnik.- Igen, de nagyon sok szépsége is van az indulásnak. Jelenleg olyan ez a munkakör, mintha elküldték volna egy fenyőerdőbe, hogy virágokat gyűjtsék a menyasszonyi csokorhoz. Első pillantásra kicsit sötétnek tűnik az erdő, az ágak nem engedik át a fényt, és a tűlevél beborítja a talajt. Azonban már pár lépés után feltűnik egy kis harangvirág, majd egy bohó­­kás sárga szirmú, hamarosan egy tisztás is előbukkan sok-sok apró virággal, s onnantól már könnyű dolgom van. Amióta csak beléptem az oktatá­si osztályra, szinte mindennap talál­kozom olyan lelkésszel vagy peda­gógussal, akinek a hittanoktatás a szívügye, és új meglátásokkal vagy ötletekkel ajándékoz meg. Számos remek kezdeményezés található egyházunkban, melyeket érdemes összefogni és közkinccsé tenni.- A katolikus, illetve a reformá­tus testvérektől tudunk-e valamit ta­nulni hitoktatási téren?- Mind a katolikus, mind a refor­mátus egyházban dolgozó referens­sel felvettem a kapcsolatot. Nekik fantasztikusan jól kidolgozott rend­szerük, irányelveik vannak, és szám­beli adottságaikból fakadóan is lépés­előnyben vannak. Tapasztalataik­ból, módszereikből sok mindent ta­nulhatunk. Egyébként mindkét refe­rens kolléga végtelenül kedves és se­gítőkész volt. Gyümölcsöző együtt­működésnek nézünk elébe.- Gyümölcsök, virágok...- Bizony, itt a nyár. Mialatt a hit­tanoktatásban megfáradt kollégák és diákok jól megérdemelt pihenésüket töltik, az irodában teljes sebesség­re kapcsolunk, hogy a szeptemberi tanévkezdet minél könnyebb és örömtelibb lehessen. Egyházi fenntartásba kerül több mint nyolcvan óvoda és iskola Szeptembertől mintegy huszonöt százalékkal növekszik az egyházi fenntartású intézmények száma. Az új tanévtől várhatóan nyolc­vankét önkormányzati óvoda és is­kola kerül át egyházi fenntartásba - írta hétfői számában a Magyar Nemzet az oktatási államtitkárság adataira hivatkozva. A Nemzeti Erőforrás Minisztéri­um közoktatásért felelős helyettes államtitkárságáról levélben keresték meg az iskolafenntartó egyháza­kat, és a válaszok alapján előzetes összesítést készítettek arról, hogy szeptembertől hány, az előző tanév­ben még önkormányzati fenntartás­ban működő óvoda és iskola kerül át egyházi fenntartásba. A lap rendelkezésére bocsátott adatok szerint a legtöbb - ötvenhá­rom - óvodát és iskolát a katolikus egyház veszi át. A reformátusok ti­zenkettőt, a baptisták hatot, az evangélikusok és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ötöt­­ötöt. A Népszabadság a Pedagógusok Szakszervezetére hivatkozva ugyan­csak hétfőn arról írt, hogy szeptem­bertől nyolcvannnyolc önkormány­zat mond le az iskolájáról, hogy a fenntartói jogokat egyházi kézbe ad­ja. ■ Forrás -.Népszabadság Magyar Nemzet, Híradó.hu Sok imádság kísérte a Budai és a Pesti Egyházmegye családi csendeshetét, melyre június 27. és július 2. között került sor a piliscsabai Béthelben. Azt kértem az Úrtól, hogy mindenkit hozzon el, akinek itt kell valami fon­tosat felismernie és rendeznie az életében. Biztos voltam abban, hogy senki sem véletlenül jött, de amikor újabb és újabb résztvevő szavaiból de­rült ki, hogy Isten konkrétan mit cse­lekedett benne közöttünk, mélyen megrendültem. S öröm volt a közel negyven gyermek és fiatal jelenléte is, akik szeretetre méltó vidámságukkal, éneklésükkel szolgáltak is közöttünk. Talán a Pil­langó, ha lehetnék... éneknek volt a legnagyobb sikere, hiszen ezt - a gyerkőcök mozdulatait utánozva - a felnőttek is lelkesen próbálták helye­sen mutogatni. Az alkalmakon az értékek kerültek középpontba. Délelőttönként a sza­badságról, állhatatosságról, meg­­szentelődésről és az egyetemes pap-Az egyik testvérből a reggeli áhí­tat után tört fel a vallomás: „Hetven­éves vagyok, és eddig nem tudtam, milyen bűneim vannak!” Egy másik súlyos terhet hordoz, amelyről azt hitte, hogy mivel hitre jutása előtt követte el, soha nem kap­hat rá bocsánatot, de most feloldo­­zást kapott. A fiatalember, akit az utolsó pillanatban győztek meg is­merősei, hogy jöjjön el, úgy ment haza a hétvégén, hogy Isten most újat kezd az életében. Volt, aki nagy lelki utat járt be a né­hány nap alatt, és beismerte, hogy azért vitatott egyes mondatokat, mert saját sérüléseit érintették, melyeket rendezetlenül temetett el magában. A gonosz által meggyötört fiatal annak a lánynak tudott megnyílni, aki az egyetemi alkalmassági vizsgáról ere­detileg már nem szándékozott vissza­jönni Piliscsabára, de aztán mégis visszatért. Édesanyját gyászoló testvé­rünk hasonló helyzetben lévő testvér­től kapott lelki támogatást. Isten gon­doskodásaként élte meg egyikünk, hogy az Úr akkor szólította magához nagybeteg fivérét, amikor pont érte imádkoztunk... ságról gondolkodtunk, beszélget­tünk. Délutánonként más felekeze­tek képviselőinek segítségével a szer­zetesi, a katolikus, a baptista és a re­formátus értékekből tanultunk, illet­ve reális képet kaptunk a New Age veszélyeiről. Az esti evangélizáción pedig a nehezebb jézusi példázatok paradoxonjai hangoztak el és éb­resztettek utána izgalmas beszélge­téseket. A gyerektáborokban kedvelt, a hétvégén hazavihető üzenőfüzetek bevezetése nagy sikert aratott. A felnőttek is lelkesen éltek azzal a le­hetőséggel, hogy a régi-új ismerősök­nek írásban adjanak át egy-egy sze­mélyre szóló igét vagy üzenetet. Mi­lyen sokan állapították meg, hogy Is­tentől való az üzenet! Ezeket a hitmélyítő heteket hosszú éveken keresztül dr. Győri József és Pintér Tibor szervezte fáradhatatla­nul. Bölcsességük és alázatuk példa­értékű. Tudatában voltak annak, hogy Isten a főszervező, ők „csak" eszközök az áldott munkában. Előre­haladott életkoruk és egészségük megrendülése miatt sokat imádkoz­tak azért, hogy az Úr rendelje ki azo-Közel százan voltunk együtt a négy hónapos Flóra babától a kilenc­­venhárom éves Emi néniig minden korosztályt képviselve, többségében Budapestről, de az ország más terü­leteiről is. Sokan jöttek olyanok, akik régi, hűséges résztvevői ennek a majdnem két évtizedes múltra visszatekintő alkalomnak, de negy­ven új testvért is köszönthettünk, akik - általában - személyes hívoga­­tásra jöttek. Úgy látszik, a missziós lelkidet számokban is kifejeződhet... kát a fiatalabb szolgatársakat, akik át­vehetik a stafétabotot. Hisszük, hogy ilyen imameghallgatásként kapta Horváth-Hegyi Olivér és e sorok író­ja a felelősséget és a Szentlélek veze­tését e családi csendeshét szervezé­sében. Istennél nincsenek véletle­nek... (A hangfelvételek letölthetők: http://pestlorinc. lutheran.hu/hang­­anyagok/eloadasok/csaladi-csendes­­het-piliscsaban-2011) ■ Hulej Enikő

Next

/
Oldalképek
Tartalom