Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-02 / 40. szám
2 -m 2011. október 2. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Szerető mennyei Atyánk, teremtő Istenünk! Köszönjük, hogy eljöhettünk templomodba, és igéden, szentségeiden keresztül találkozhatunk veled és egymással. Köszönjük, hogy szólsz hozzánk, hogy beszélsz velünk. Könyörgünk hozzád az egész világért. Népekért, melyek nem tudnak békében élni. A világért, amely a vég felé siet. Mutasd meg magad, Urunk, hogy észrevegyenek ott is, ahol á nevedet igyekeznek eltakarni! Könyörgünk a keresztyénségért. Annyi feladat vár ránk, és mi annyiszor elbukunk akaratod teljesítése közben. Nem tudunk nevedről jól bizonyságot tenni, nem sikerül mindig követedként élnünk. Barátaink, munkatársaink, szomszédjaink nem látnak meg mindig téged, amikor cselekedeteinket figyelik. Urunk, tégy minket alkalmassá arra, hogy bizonyságot tegyünk rólad! Könyörgünk hazánkért. Áldd meg magyar népünket minden jóval! Óvj meg minket attól, hogy azt higgyük, az anyagi javak hozzák meg nekünk a boldogságot! Az eladósodott és hitelbe fulladt embereknek te mutass reménységet! Add,, hogy ne maradjanak egyedül gondjaikkal, terhükkel. Irányítsd a felelős politikusokat, hogy meglássák a kisembert, és ne csak a maguk hasznára dolgozzanak. Adj sikeres betakarítást és megélhetést azoknak, akik a földek műveléséből élnek. Könyörgünk hozzád az emberekért. A gazdagokért és a szegényekért, a dolgozókért, a munkanélküliekért és az idősekért. Légy ott a fiatalokkal, gyerekekkel, amikor szórakoznak, tanulnak és készülnek az életre. Ne hagyd egyedül a betegeket, akik kórházakban, otthonokban fekszenek. Erősítsd azok szívét, akik gyógyítjákápolják őket. Kegyelmedbe ajánljuk azokat az embereket, akik ebben az órában is azért dolgoznak, hogy mi biztonságban érezzük magunkat, és életünk komfortos legyen. Könyörgünk magunkért. Láttasd meg velünk azt, ami üdvözít, ami tetszésedre van nap mint nap. Add, hogy tudjunk valóban neked élni és szolgálni, bárhol van is a helyünk. Tarts meg minket ebben az életben is, s add, hogy ne essünk az aggódás, a hiábavalóságokért való küzdelem csapdájába. így kísérj minket az előttünk álló héten, hogy soha el ne felejtsük: nekünk élő Urunk van! Ámen. SEMPER REFORMANDA „A hitványság és a szertelenség pedig odáig fajult, hogy mindannyian mesterek akartak lenni, és az evangéliumot, a szentséget és a hitet úgy tanították, ahogyan maguk jónak Vatták. Ezenközben lassacskán a legfőbb dologról is megfeledkeztek, azaz hogy Krisztus a mi üdvözítőnk, igazságunk és megváltásunk, mintha ezek már régen megkopott tanítások volnának. Hiszen nem sokáig maradhat színen az efféle tanítás ott, ahol az emberek okoskodni és bölcselkedni kezdenek.” Luther Márton: Előszó Szent Pálnak a korinthusiakhoz írt első leveléhez (Szita Szilvia fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP - MT 6,19-21 Van örök kincsünk! Képzeljünk el egy ládát. Keményfából készült, vasveretes, vaspántos ládát. Ebbe lehet aztán gyűjteni! Szép kelméket, keleti selymet, hosszú, egybeszőtt vásznakat. Közöttük pedig védett helyet találnak az arany karperecek, nyakláncok, drágaköves gyűrűk. Amikor Jézus molyról, rozsdáról, tolvajról beszél, ilyen láda rajzolódik ki hallgatói képzeletében. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön! Mert mindaz, amit birtokoltok, múlandó. Bár a jövőt biztosítandó tettétek félre, bizonyosan a pusztulásra vannak fenntartva. Amit azért gyűjtöttetek ládába, hogy gondtalan életet éljetek, az gondjaitokat szaporítja. A példázat előtt három szakaszban szól Jézus kegyes cselekedeteinkről: az adakozásról, az imádkozásról és a böjtről. Minden esetben óv a képmutatástól, amikor kegyes tetteinket azért végeznénk, hogy emberektől kapjunk dicséretet. A „Ne gyűjtsetek” tehát bizonyosan nemcsak az anyagi javak rossz használatával, hanem a szellemi javak rossz használatával szemben is véd. Ne gyűjtsetek a földön dicsőséget, elismertséget, tekintélyt. Ismerős a latin mondás: „Sic transit gloria mundi” - így múlik el a világ dicsősége! A pápakoronázás után három alkalommal hamar ellobbanó lángot gyújtott a szertartást vezető, és elmondta ezt a mondatot. Mert amit kapott az új pápa, nem a világ dicsőségének keresésére, gyűjtésére kapta, hanem az egyház épülésére. Szórd szét kincseid, a teljesség légy te magad! - írja Weöres Sándor. Jézus ismeri azt a legyőzhetetlen vágyat, amely bennünk él, a gyűjtés vágyát. Nem azt mondja: „Szórd szét...” Azt mondja: „Gyűjtsetek kincseket a mennyben..’.’ Tényleg nem elherdálásra, pazarlásra ösztökél, hanem használatra, értelmes felhasználásra. Szellemi és anyagi javaink értelmes használatára. Fekete-Afrika területén kellő mennyiségű víz van. A falvakban azonban mégis gyakran pocsolyák és ciszternák poshadt vizét használták főzésre és ivásra is. Misszionárius mérnökök feltárták a közeli forrásokat, vizüket a faluba vezették, és nagy tárolóba gyűjtötték. Néhány hét múlva döbbenten látták, hogy a tároló vize is megposhadt. Az történt ugyanis, hogy a falu lakói nagy kincsnek tartották a tiszta forrásvizet. S mert kincs, nem merték használni. A használatlan víz ezért megposhadt. A mérnökök elmagyarázták: ahhoz, hogy mindig friss vizük legyen, használni kell a vizet. A tárolóba csak akkor folyik bele az élő víz, ha ki is engednek belőle. Szórd szét kincseid - ne a földön, a mennyben gyűjtsetek kincseket! A mennyben akkor gyűjtesz kincset, ha földi kincseidet úgy használod, mint amik nem a tieid. A hamis sáfár példázatából (Lk 16) azt is megtudjuk, hogy úgy gyűjtünk a mennyben kin-A VASÁRNAP IGÉJE cseket földi javainkkal, ha azokat mások hasznára fordítjuk, ha másokat segítünk velük. Mert azért kaptuk földi kincseinket, hogy megosszuk őket sokakkal. Mégis volna néhány kérdésünk. Hiszen ez a világ éppen arra épül fel, hogy tartalékokat képezünk. Előre gyűjteni kell az esküvőre, a gyermeknevelésre, a nyugdíj idejére. Nemcsak pénzt gyűjtünk, hanem kapcsolati tőkét is. Gyűjtjük a nyári szabadságon vagy a lelki konferenciákon az egész éves lendületet, szellemi-lelki töltést. Meddig tart hát az értelmes gyűjtés, és mikortól bolondság? Az a cél, hogy Jézusnál legyen a szívem. Ha Jézusnál van a szívem, akkor ő lesz a kincsem is? Ha Jézus az egyedüli kincsem, vajon nem leszek-e a világtól idegen, elzárkózó? Vannak hát kérdéseink. Aztán néhány ember elénk kerül a közelmúltból és a jelenből. A tanárember, aki Bibliákat osztogatott a kollégiumban - még a hatvanas években. Minden iskolából kitiltották, többet sehol nem taníthatott. Csak gázcseretelepen kapott állást. De azt mindenki látta rajta, akivel találkozott, hogy kincse van a mennyben. Vagy gondoljunk arra az asszonyra, akihez szinte mindennap becsönget egy-egy pártfogoltja, és neki mindig van egy-egy órája, néhány jó szava, imádsága, kevés ebédkéje, amit megoszthat velük. A lakását vagy negyven éve nem festette ki, de szeme ragyogása a mennyei kincsek fényét tükrözi. S eszünkbe juthat a százhúsz évvel ezelőtt született idősebb Gáncs Aladár is. Vallástanító lelkészként, az ébredés misszionáriusaként beteg szívével is fáradhatatlanul rótta a lépcsőket, írta leveleit és cikkeit. Szétosztotta idejét, erejét és - hogy ne túlozzak - önmagát. De - miként Scholz László ír róla a Serkenjföl, aki aluszol című könyvében - még halála is bizonyságtétel volt sokak számára. Persze nehéz, elmondhatatlan példáim is vannak. Emberileg vesztes, kifosztott életek. Amikor még a szemük ragyogását sem láthatjuk azoknak, akik Jézus szerint osztották szét mindenüket. Jézus szenvedésének tanúi ők. Keresztjüket kapták meg mint mennyei kincset. Szívük pedig a mennyben van, egész lényükkel sóhajtanak az Atya országa után. Ámen. ■ Bencze András Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, áldunk téged, hogy mennyei kincsünket láthatóvá tetted halálod és feltámadásod által. Ámen. Lelkipásztori szolgálat halott mellett Sorozatunk legutóbbi cikkében a haldoklók lelkipásztori gondozásáról írtunk, ismertetve az élettől búcsúzó ember mellett végzendő szolgálat lehetséges rendjét. Ez az anyag elsősorban az élete utolsó szakaszát élő embernek szólt. Mostani írásunkban azt az egyszerű áhítatformát (liturgiát) ismertetjük, amelyet a lelkész halott mellett végezhet el. Ez - egyben a végtisztesség megadásának egyik alkalma is - főképpen a gyászolók vigasztalására hangzik. A gyász feldolgozása hosszú, nehéz folyamat. E folyamatnak az első lépése lehet az, hogy a lelkipásztor és a családtagok együtt állnak meg elhunyt szerettük földi maradványai mellett. Az evangélium a hozzátartozóknak szól tehát, akik imádkozó közösségben kezdik gyászukat. A mai ember nem találkozik a halállal. Ha igen, nem átlagos, normális, megszokott körülmények között. Legfeljebb az erőszakos halállal szembesül, hiszen balesetekről, gyilkosságokról, háborúkról a médiumokból bőven kapunk híradást, méghozzá igen naturalista módon. Ezért a mai embernek a halott testhez való viszonya is elbizonytalanodott. Vagy belefásulva hozzászokott a pusztulás látványához, vagy idegenkedve, nemegyszer görcsös félelemmel menekül az elől, hogy egy holttest közelébe kerüljön. A halál elsősorban a virtuális világ részévé lett, kiszakadva a közvetlen tapasztalati világból. A keresztény ember számára -mint minden - ez is az Istenhez való viszonyában kerül a maga helyére. Isten kinyilatkoztatásából tudjuk a halál okát, ismerjük azt, hogy mit jelent: elszakadtunk Istentől, az élet forrásától. Ugyanakkor az igéből megtanuljuk a maga helyén kezelni a halál tényét, látványát, tapasztalatát. Az emberi életet, közösséget tönkretevő halál fájdalmat okoz, de az örök élet egyedül Krisztusban adott ígérete mégsem engedi, hogy elveszítve reményünket csak a pusztulást, a veszteséget, a gonosz végső győzelmét lássuk. Az egyháznak a feladata az - lelkészén, szolgálattevőin, tagjain keresztül -, hogy megadja az (Istentől kapott) emberi méltóságot és az ehhez kapcsolódó végtisztességet, de az elmúlás pillanatától kezdve hirdesse az élet evangéliumát - itt már nem az elhunytnak, hanem a veszteséget átélő hozzátartozóknak. A halott mellett való lelkipásztori feladat lényege hármas: imádság, evangéliumhirdetés, áldás. Nem siratót rendezünk. Annak is megvan a helye - nemcsak a népi tradícióban, hanem a keresztény gyakorlatban is, keresztény módon. A szolgálat Isten nevének segítségül hívása után így folytatódik: „Szentháromság egy Isten, irgalmadba ajánljuk [N.] testvérünket, akit teremtettél, akit megváltottál, és akit megszenteltél. Bocsásd meg bűneit, és vidd őt az örök életbe. Tied a dicsőség most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.” Tehát imádság, hálaadás és bűnbocsánat kérése. Ezt követi a bevezető zsoltár, mely keresztény használatban a legősibb temetési zsoltár. Antifónaként (keretversként) az elején és a végén a 18. zsoltár 5. és 7. verseit olvassuk: „Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. Nyomorúságomban az Úrhoz .kiáltottam, meghallgatta hangomat.” Az antifónák közé pedig az emberi élet mélységét és Isten hatalmának nagyságát megéneklő 130. zsoltár került: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram, Uram, halld meg hangomat! Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki állhat meg előtted? De nálad van a megbocsátás, hogy féljenek téged.” A rend két imádságot kínál. Az egyiket énekeskönyvünkből is jól ismerjük (EÉ 770. oldal): a halált győző és életet ajándékozó Urat szólítja meg, majd arra hivatkozik, hogy nem szégyelljük könnyeinket, hiszen Jézus is sírt barátja, Lázár sírjánál. A hálaadás, a bűnbocsánat utáni vágy és a vigaszkérés fogalmazódik meg az imádságban. A másik imádság szavait pontosan idézzük: „Urunk, Istenünk! Meghajlunk akaratod előtt. Hatalmad van élet és halál fölött, és Ura vagy mindennek. Sebet ütsz, és meggyógyítasz, sírba viszel, és életre keltesz. A múlandóság törvénye alá veted teremtményeidet. Egyedül te vagy örök és halhatatlan. Te teremtetted az embert, és újra magadhoz szólítod hí-RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK veidet, hogy örök nyugalmuk legyen tenálad. Könyörgünk hozzád elhunyt testvérünkért: ne emlékezzél meg bűneiről, tekints Krisztus érdemére. Engedd, hogy békességben pihenjen, és támaszd fel új életre azon a napon, amelyen eljössz ígéreted szerint. Gyógyítsd meg vigasztalásoddal a gyászolók szívét, és add, hogy megálljunk a hitben mindvégig, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.” Az imádságot áldás követi: először az eltávozottra, majd a gyászolókra. „Isten kegyelmébe ajánljuk elhunyt testvérünket, akit ő a saját képére teremtett, akit ő Fia élete árán megváltott, akit ő Lelkének ajándékaival megszentelt: Ő adjon neki örök békességet, Jézus Krisztus által. Legyen áldott az emlékezete! Isten békessége pedig, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.” Majd a legvégén ismét megcsillan az örök élet reményének vigasztaló evangéliuma: „Isten örök igéje így vigasztal bennünket: Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van!” A mai magyar valóságban, ahol minden szinten és területen hiányzik az elbúcsúzás kultúrája, nagy segítség és áldás lehet, ha méltóképpen tudunk elköszönni szerettünktől. Az egyháznak, papjainak és tagjainak ezen a téren is páratlan küldetésük van. • Dr. Hafenscher Károly (ifj.) "Evang II "Evangélikus Élet®Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
