Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-11 / 37. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. szeptember 11. *• 3 Engedni a hívásnak Mérges ékessége ► A Győr-Mosoni Egyházmegyéhez tartozó Mérges községet már kevesebb mint százan lakják. A gyülekezet mindössze hetven főt számlál, de a hozzátartozó Rábaszentmihállyal és Rábacsécsénnyel együtt is alig valamivel többet, mint százat. Ennek a kis szórványközösségnek mégis nagy ünnepe volt az elmúlt szombaton, amikor Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke felszentelte a mérgesiek huszonötmillió forintból felújított templomát. A liturgiái szolgálatban Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese és Kardos Zsuzsanna lelkésznő vett részt. Az ünnepi eseményt megtisztelte jelenlétével Gyopáros Alpár, a térség országgyűlési képviselője is. ► Évekig tartó vívódás után megérett a döntés: Kadlecsik Zoltánt lelkésszé avatták szeptember 2-án Székesfehérváron. A liturgiában Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke mellett az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében Orosz Gábor Viktor, a Rendszeres Teológiai Tanszék adjunktusa, valamint Bencze András helyi lelkész, püspökhelyettes segédkezett. A lelkészjelölt által választott, életében újra és újra visszatérő ige, Jn 21,21a—22 alapján a püspök a követés komolyságát hangsúlyozta. „Istennek fontos, hogy mi lesz velünk. 0 is vívódik ezzel a kérdéssel. Erről szól Jézus emberré létele. Mert Isten tervet, megoldást készített számunkra. Erre figyelj, ezt vedd észre, erre hangolódj rá, ezt hirdesd!” - ezeket a gondolatokat helyezte új kollégája szívére Szemerei János. Az ünnepi istentiszteleten Szebik Attila vezetésével az alkalomra szerveződött kórus köszöntötte a felavatott lelkészt, az utána következő szeretetvendégségen pedig Kákay ► Heves megye területén hosszú ideig nem tudott gyökeret verni a lutheri reformáció. Híveink Hatvanban is csak a református gyülekezettel tudtak „egyesült protestáns egyházközséget” szervezni az 1890-es évek végén, és csak az 1930-as években gondolhattak különválásra. Hosszú időn keresztül az aszódi lelkészek gondozták a hatvani híveket. Sztehlo Gábor 1934. január elsejével missziói segédlelkészként kapta azt a feladatot, hogy szervezzen önálló egyházközséget Hatvan, Gyöngyös és Eger gócpontokkal, fiókegyházközségekkel. Sztehlo Gábor még abban az évben megszervezte az önálló evangélikus gyülekezetét, és kemény munkával felépíttette az újhatvani evangélikus templomot. Ekkor, 1936-ban alakult meg hivatalosan is az anyagyülekezet, amelyben azóta is folyamatos a lelkészi szolgálat. Egykori lelkészeiről is megemlékezett múlt vasárnapi istentiszteletén a Hatvani Evangélikus Egyházközség, anyagyülekezetté szerveződésének hetvenötödik évfordulóján. A templomi együttléten külön is megemlékeztek a száz éve született Jávor Pálról és Scholz Lászlóról. A hálaadó megemlékezésen részt vettek az egykori lelkészek hozzátartozói is. A kijelölt textus (Jer 9,22-23) alapján tartott igehirdetésében id. Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész (aki Cegléden Jávor Pál utóda volt) az önzetlen segítségről szólt. Arról, hogyjézusi indulattal kell tudnunk segítenünk mindenkit, mert Jézus Krisztusban mi magunk is ajándékot kaptunk. A liturgiában részt vett Lőrincz Csaba aszódi lelkész és dr. Barcza Béla, a he-Istvánnak, egyházunk országos irodája igazgatójának, Szabó György nyugati egyházkerületi felügyelőnek, valamint Roszík Gábor lelkésznek a jókívánságai hangzottak el. Az alkalmon szép számmal megjelent lelkészek együtt örültek a helyi gyülekezet tagjaival Zoli sugárzó arcát látva. Kadlecsik Zoltán Székesfehérváron született és nőtt fel. Szüleit korán elveszítette. 1997-ben kezdte meg tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, ahol 2006-ban lyi gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora. Az aszódi gyülekezeti kórus (képünkön) az énekhangjával, a hatvani kántor pedig orgonajátékával járult hozzá az alkalom ünnepélyességéhez. Az önállósodás és a két „születésnapos” lelkész hatvani szolgálatákapott diplomát. Közben lehetősége nyílt tanulmányokat folytatni Németországban, az erlangeni egyetemen. Hatodéves gyakorlatát a gödöllői gyülekezetben végezte Albert Gábor mentor mellett. Aktívan részt vett a börtönmisszióban, egyik alapítója és elnöke a börtönben lévő szülők gyermekeinek táboroztatásával foglalkozó Angyalfa Alapítványnak. Felavatása után beosztott lelkészként a szákszendi gyülekezetben szolgál. ■ Adámi Mária nak legfontosabb eseményeit a helyi evangélikus gyülekezet jelenlegi pásztora, Fatalin Helga ismertette, de a jelenlévők egy kamarakiállításon is felidézhették az elmúlt évtizedeket. Az együttlétet megtisztelte jelenlétével Horváth Richárd alpolgármester, a templom környékének önkormányzati képviselője. A városi televízió felvételeket készített az ünnepi eseményről, amelynek végén szeretetvendégség is bizonyította, hogy a hatvani evangélikusok hetvenöt év múltán is hálásak az együvé tartozás lehetőségéért. ■ B. B. Tavasszal még szinte életveszélyes állapotban volt a gyülekezet temploma. Ám egy sikeres pályázatnak és a minden buktatót leküzdő elszánt akaratnak köszönhetően Kardos Zsuzsanna lelkésznő irányításával elkezdődhetett az épület teljes felújítása. Márciustól augusztus végéig tartottak a munkálatok. Volt olyan fázisa a felújításnak, amikor csak a puszta falai álltak az épületnek, bentről a csillagos eget lehetett látni. Az eredmény azonban mindenért kárpótolta azokat, akik fáradoztak a templom megújulásáért, mert a megszépült kicsiny evangélikus lelki hajlék a falu ékessége lett. A hálaadó templomszentelő istentiszteleten Szemerei János az eseményre invitáló meghívón szereplő igéről prédikált. „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (íSám 7,12b; Károli-fordítás) A püspök az emlékezés fontosságát hangsúlyozta. Ha visszatekintünk arra a háromszázhetvenöt évre, amióta ez a mérgesi templom áll, minden Isten szeretetéről tanúskodik. Tűzvészek, árvizek, háborúk pusztítottak az évszázadok során a településen, a templom azonban még mindig áll. Isten szeretete és elődeink erős hite megőrizte a lelki hajlékot az utódok számára. Ez az emlékezés a maiaknak erőforrás lehet a jövőre nézve. Nekünk pedig ezt a megtartó hitet kell továbbadni utódainknak - hangsúlyozta a püspök. Az istentisztelet utáni közgyűlésen Kardos Zsuzsanna beszámolt a ► Többszörös megújulásért adott hálát az edvei gyülekezet a szeptember 4-én, vasárnap tartott szabadtéri istentiszteleten. Nemcsak az evangélikus templom szépült meg külsőleg, hanem az épületet a római katolikus templommal összekötő téren játszótér létesült, valamint új közösségi házzal is gazdagodott a falu. Az ökumenikus ünnepi istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel, a liturgiában pedig Béres László helyi evangélikus lelkész és Havasi Bálint római katolikus plébános segédkezett. A tíz leprás története (Lk 17,11-19) alapján a püspök a hálaadás fontosságát emelte ki. A reménytelenség ijesztő kútjával mindannyian találkozunk személyes és közösségi életünkben - mondta el Szemerei János. De Jézus személyében megérkezik a segítség, néha váratlan és különleges utakon. „Miközben hálát adunk, átéljük, hogy megajándékozottak varenoválás menetéről, majd köszöntések hangzottak el. (A gyülekezet két volt lelkésze, Szabó András és dr. Böröcz Enikő írásban kívánta Isten áldását az ünnepségre.) Ezen az alkalmon búcsúzott el a gyülekezet Kardos Zsuzsannától, aki szolgálatát július elsejétől a győrújbaráti Fileo Evangélikus Szociális Központ intézményvezetőjeként folytatja. A mérgesi egyházközségben 1996 januárja óta végzett, tizenhat éven át tartó szolgálatáért Farkas Ervin bezi lelkész mondott köszönetét a lelkésznőnek, majd a gyülekezet vezetői ajándékot adtak át a könnyeivel küszködő Kardos Zsuzsannának. Az alkalmat követő szeretetvendégségen, terített asztalok mellett még hosszú ideig együtt maradtak az ünneplők. gyünk; tudatosodik bennünk Isten szeretete: ez a hálaadás értelme” - fogalmazott. Köszöntötte az egybegyűlteket többek között Imre László edvei polgármester, dr. Gimesi Szabolcs egyházmegyei felügyelő, Guti Gyula gyülekezeti felügyelő, Hámori György, a Rábaköz Vidékfejlesztési Egyesület elnöke és Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő is. Szabó György egyházkerületi felügyelő beszédében azt kívánta a helyieknek, hogy a „templomok terén” elkészült játszótér teljen meg gyerekekkel, mert akkor mindkét templomban meglesz az utánpótlás. A templom, a tér és a közösségi ház megáldása és ünnepélyes átadása után a faluházban bőségesen megterített asztalok várták a jelenlévőket. ■ A.M. Jávor Pál 1936. március elsején került Hatvanba, és 1947-ig szolgált a gyülekezetben. Nehéz feladata volt az „alapvetés folytatása” és a háborús károk helyreállítása. Folytatta a gyülekezetépítés nehéz feladatát: családokat látogatott, hittanórákat tartott. Sokat gyalogolt, kerékpározott, utazott, hogy körzetét lelkiismeretesen elláthassa. Összegyűjtötte a híveket. Szolgálata alatt épült fel a lelkészlakás és a gyülekezeti terem. Fáradozásának eredményeként ő lett az önálló hatvani anyagyülekezet első beiktatott lelkésze. 1947. április 20-ig szolgált Hatvanban, majd a nagy múltú Ceglédi Evangélikus Egyházközség lelkésze lett, noha ott is nehéz körülmények között kellett helytállnia. Két imádságoskönyvet is írt, az 1947-ben, gyermekek számára megjelentetett Kezedre bízom lelkemet és az 1967-ben napvilágot látott Csendes percek címűt. % * * Scholz László Zuglóban szervezett gyülekezetei és indította el az önállósodás útján. Az 1956-os forradalom idején vállalt egyházi tevékenysége miatt azonban a megtorlás idején eltávolították Budapestről. Ekkor került Hatvanba, ahol 1959 és 1981 között szolgált. Képzett, tudós lelkész volt, a teológia díszdoktora. A hittudomány rendszeres teológiai és újszövetségi ágát művelte magas szinten. Jelentős szépirodalmi munkássága is, több szép éneke megtalálható énekeskönyvünkben. Hatvanban nagyon nehéz körülmények között élt nagy családjával, és végezte hűséges, lelkiismeretes szolgálatát. Sztehlo Gábor, Jávor Pál és Scholz László emlékezete Hármas hálaadás Hatvan hetvenöt éves evangélikus gyülekezetében ■ K.M. „Templomok tere” Edvén
