Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-11 / 37. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 76. évfolyam, 37. szám ■ 2011. szeptember 11. ■ Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap Ára: 250 Ft „Az 1891-92-ben - az evangélikus - Wohl Janka szerkesztésében megjelent Szalon és Sport rend­szeresen közölt kerékpározással foglalkozó cikke­ket. A nők nagyon hamar rákaptak a független, ön­álló közlekedés könnyed és új eszközére.” Önerőből haladni !► 7. oldal „Én azért kértem, hogy a fiaim »keresztelése« alámerítéssel tör­ténjék, hogy megmaradjon ez a szimbólum. A test fürdője szim­bolizálja a lélek fürdőjét.” „Szól a szkriptúra” !► 11. oldal „Vagy a keresztény szó kizárólagos szóhasználata újságunkban esetleg egy szűk kör tudatos döntésé­nek eredménye? Elődeink már eredményesen pro­testáltak, amikor hitbeli kérdéseknél szótöbbséggel akartak »mások« elintézni dolgokat.” Miért keresztény, ha keresztyén? 15. oldal „Templomok tere” Edvén W 3- oldal Pest környéki evangélikus szlovákok találkozója 4. oldal Svéd-magyar lelkészkonferencia !*■ 9. oldal Thesaurus - Beköszöntő w- 13. oldal KriszTYus? w 15. oldal Ö További tanévnyitók... A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) - immár negyvenhat - oktatási intézményének au­gusztus 28-án tartott országos tanévnyitóját követő héten - egy kivételével - sorra lezajlottak az istentiszteleti keretben tartott helyi tanévnyitók. Köztük a címlapunkon látható két óvodában is, melyek mostantól szintén egyházunk fenntartásában működnek... Címlapsztori: „Zengjen hálaének!” Délen ► Kiskőrösön immár nem csak tavasszal és nyáron virágzik a Campanula! A hazánkban is jól ismert, leggyakrabban a kék kü­lönféle árnyalataiban pompázó növényről elne­vezett Harangvirág Evan­gélikus Óvoda - melyet szeptember első vasárnap­ján avatott fel Gáncs Péter püspök - egész évben hí­vogatja a kicsinyeket. A Déli Egyházkerület legna­gyobb egyházközségében egy héttel a Sztehlo Gábor nevét vi­selő pestszentlőrinci evangéli­kus oktatási intézmény kapu­nyitása után, hat nappal a me­­zőberényi Katicabogár-óvoda szentelése előtt „szüretelték le” a termést, és adtak hálát a rég­óta érlelt gondolat valósággá vá­lásáért. A Harangvirág-óvoda révén a kiskőrösi gyülekezet, melyben évente száz-százhúsz gyermeket keresztelnek meg (egy fiúcska épp a szeptember 4-i tanévnyitó istentiszteleten részesült a keresztség szentsé­gében Lupták György esperes­nek, a gyülekezet lelkészének a szolgálatával) ezentúl még ha­tékonyabban tud segíteni a szülőknek és a keresztszülők­nek kicsinyeik hívő keresz­ténnyé nevelésében. Mk 10,13-16 alapján meg­tartott igehirdetésében Gáncs Péter nem csak a missziói pa­rancsra emlékeztette a jelenlé­vőket. Arra is figyelmeztetett: vigyázzunk, hogy a tanítvá­nyokhoz hasonlóan ne mi ma­gunk - az egyház, a gyüleke­zet - legyünk a gátjai annak, hogy Jézus megérinthesse a gyermekeket. W Folytatás az 5. oldalon Északon ^ Hét évvel templomának felszentelése után a szent­endrei evangélikus gyüle­kezet a közösségépítés újabb mérföldkövéhez ér­kezett. Négy éven át zaj­lott - sokszor nagyon ne­héz - tárgyalások ered­ményeként átvette a helyi önkormányzattól - Szent­endre város önkormány­zata képviselő-testületé­nek ez év májusi határoza­ta alapján - a Hétszínvi­­rág Óvodát, és megalapí­totta a Szentendrei Evan­gélikus Zenei Óvodát. Dr. Fabiny Tamás püspök és Bence Imre esperes szep­tember 4-én, a tanévnyi­tó istentiszteletet köve­tően szentelte fel az új egyházi intézményt, és adta át kulcsát Horváth- Hegyi Olivérnek, az óvoda - és az egyházközség - lelkészének. Nem ritka - a tudósítónak al­kalma van tapasztalni, hiszen gyakran megfordul bátyja gyülekezetében -, hogy a szentendrei templom telje­sen megtelik. A délutáni zsú­foltság és zsivaj múlt vasárnap mégis más volt, mint egy megszokott ünnepnapon, hi­szen nemcsak a rendszeresen megjelenő családok voltak je­len, hanem az óvoda „lakói­nak” és szüleiknek népes csa­pata is. A püspök Zsolt 8,3 alapján - „Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalma­dat ellenfeleiddel szemben.. .” - hirdette Isten igéjét a templom padjait és udvarát is megtöltő ünneplő gyülekezetnek. » Folytatás az 5. oldalon Nyugaton ► Ajtónyitáshoz hasonlítot­ta a tanév kezdetét a Nyu­gati (Dunántúli) Evangé­likus Egyházkerület püs­pöke augusztus 31-én a soproni evangélikus is­kolák tanévnyitóin. A há­rom egymást követő is­tentiszteleten Szemerei János az ajtónyitás kü­lönböző aspektusairól beszélt. Másnap - szep­tember elsején - az egy­házkerület lelkészi veze­tője a kőszegi Evangéli­kus Mezőgazdasági, Ke­reskedelmi és Informa­tikai Szakképző Iskola és Kollégium tanévnyitó is­tentiszteletén az intéz­mény új igazgatóját is hi­vatalába iktatta. Sopronban a püspök elsőként Jel 3,20a alapján hirdette Isten igéjét az Eötvös József Evangé­likus Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola ün­nepségén. Elmondta, hogy Jé­zus nem nyitja ránk az ajtót, nem tépi föl erőszakosan, ha­nem tapintatosan kopogtat. Ez lehetőséget jelent, amely fele­lősséggel jár együtt. Ne csak a tanév nyíljék meg előttünk, hanem nyíljunk meg mi is a lelki dolgokra, amelyekkel Jé­zus szeretne gazdagítani min­ket ebben az évben. Húsz évvel ezelőtti meg­alakulását ünnepelte az idei évnyitón a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gim­názium, Kollégium és Szak­képző Iskola. Szemerei János prédikációjában itt ApCsel 7,56a alapján István vértanú tapasztalatáról szólt, aki lát­hatta a megnyílt eget. I* Folytatás az 5. oldalon ■ Magassy Katalin Kedves biztatást kaptam nem­rég, hogy írjak arról a különös fordulatról, amely pár hónap­pal ezelőtt következett be az életemben. Olyan sok ked­vetlen, csüggedt, reményét veszített emberrel lehet ta­lálkozni nap mint nap. Talán valamit segít nekik, ha megis­merik a velem történteket, hogy újra fel tudják emelni fe­jüket, szívüket. Megpróbá­lom hát. A csendes alkony őszi idő­szakát élem. Elhagytam a nyolcvanat, igaz érdeklődéssel figyelem, mit hoznak maguk­kal a tovagördülő napok, hó­napok. Tudtam, hogy min­den új és ismeretlen lesz szá­momra, ami sorra következik. Semmin nem lepődtem meg eddig. Természetesnek tar­tottam, mikor a járásom bi­zonytalanná vált, hogy szük­ség van a botra, később a mankóra. Nincsen semmi szé­­gyellnivaló a segédeszközö­kön. Fél év elmúltával azonban kevésnek bizonyultak. A szakorvos egy négykere­kű járókát javasolt. Valóban nagy könnyebbséget jelentett ez a kis „kocsi” Vidáman sétál­tam a utcákon és a parkban a tavaszi napsütésben. Hálás szívvel gondoltam arra, mennyi eszköze van az Úristennek ar­ra, hogy embergyermekeinek mindig megadja azt, amire ép­pen szükségük van. Sokan fog­lalkoztak a szakma képviselői körében a rászorulók problé­máival. Isten adta nekik a jó gondolatokat, majd a megfele­lő kivitelezés kulcsát. Mennyi fáradság, tudás, kitartás van mindazokban az emberekben, Bizony: „Zengjen hálaének!” Csoda? Igen.A 21.század­ban, ma is vannak csodák. Csupán látó szem szükséges hoz­zájuk. akik ezen a téren kapták a fel­adatot Urunktól! Hála neki az orvosokért, a tudásért! Közeledett a szép húsvét ünnepe. A virágvasárnap előt­ti héten telefonhívást kap­tam régi, hűséges barátnőm­től. Az orvosok már nem tud­ták biztatni mással, csak egy megismételt kemoterápiás kezeléssel. Nem vállalta. Év­tizedekkel korábban egy itte­ni orvos segített egészségi problémáján. Barátnőm arra kért, intézzem el, hogy aku­­punktúrás kezelésre jelent­kezhessen nála. Megrettentem: hiszen ma­gam is gyámolításra szorul­nék... Hogyan segítsek én? Mégsem mondhattam ne­met. Szorongva néztem a kö­vetkező két hét elé, megérke­zése után azonban már csak beteg barátnőmre figyeltem. Nehézkes járását igyekeztem könnyíteni, elkísértem az or­voshoz, a kellemes tavaszi időben sétálni. „Kölcsönad­tam” neki a járókát, ilyenkor bottal ballagtam mellette. Húsvéti ünneplésem bizony egészen másképpen alakult, mint előzőleg elképzeltem. Egyszerűen nem értem rá magammal foglalkozni. Hazatérése után figyeltem fel arra, hogy könnyebben mozgok. Észrevettem, hogy a járóka nélkül is biztosan lé­pek. Néhány hét múlva min­den segédeszközt elhagyhat­tam. Nem akartam elhinni. Ismételten kipróbáltam ma­gam. Az ujjongó öröm teljesen betöltött. Átéltem a bibliai csodát: „Keljfel, és járj!” Isme­rőseim, hozzátartozóim ezt látva szintén hitetlenkedve csodálkoztak. „Ez nem lehet igaz!” - mondogatják. Sokan hozzáteszik a kérdést: „Milyen kezelést kaptál? Új gyógyszert írt az orvos? Mi történt veled?” Magamnak is, másoknak is elismétlem újra meg újra: minden emberi beavatkozás nélkül történt ez a változás. Csak úgy „magától”. Bizony: „Zengjen hálaének!” Csoda? Igen. A 21. század­ban, ma is vannak csodák. Csupán látó szem szükséges hozzájuk. Igaz, a látó szemet is a mi csodatévő Urunk adja. Ajándék. Kegyelem. Ökumenikus testvéri nyilatkozat A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnök­sége elismeréssel nyugtázza „a lelkiismereti és vallásszabad­ság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és val­lási közösségek jogállásáról” szóló törvény megalkotását, amely a ma még érvényben lévő, számos szakadást, megosztottsá­got generáló és sokféle méltatlan visszaélésre lehetőséget nyúj­tó ultraliberális törvény helyébe lép. Hisszük, hogy az új, sar­kalatos törvény az evangéliumi bizonyságtétel és a társada­lomban betöltendő különböző szolgálati lehetőségek terü­letén egyaránt biztosítja azt a jogi hátteret, amely kifejezi mind az állam és az egyház egymástól való függetlenségét, mind pedig a társadalom javát szolgáló szoros együttműködését. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy azok az egyházak, amelyek évtizedek, sőt évszáza­dok óta evangéliumi szolgálatukkal gazdagítják nemzetünket, és az 1943-ban alapított Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában is krisztusi összefogásban szolgálják Urun­kat és hazánkat, az új egyházi törvény értelmében is egyházként tartassanak nyilván. Ennek jegyében bizalommal reméljük, hogy a nevezett ökumenikus együttműködésben részt vevő, de a törvény szerves részét alkotó mellékletben fel nem sorolt egyházak: a Ma­gyarországi Metodista Egyház, a Magyarországi Anglikán Egyház, a Magyar Pünkösdi Egy­ház, az Üdvhadsereg Szabadegyház, a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet és az Őskeresztény Apostoli Egyház még az őszi ülésszakon a törvény egyházakat felsoroló mel­lékletébe felvételt nyernek. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöksége megbízásából: D. Szebik Imre elnök és dr. Bóna Zoltán főtitkár 1943

Next

/
Oldalképek
Tartalom