Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-10 / 28. szám
„Nálunk, Skandináviában ugyanis nincs olyan erős hierarchia, mint a katolikus vagy az ortodox egyházban, és amilyet, sajnos, tapasztalok számos kelet-európai és harmadik világban élő protestáns felekezetnél.” Interjú azEVTfőtitkárával !► 5. oldal „Ezeket a hitmélyítő heteket hosszú éveken keresztül dr. Győri József és Pintér Tibor szervezte fáradhatatlanul. Bölcsességük és alázatuk példaértékű. Tudatában voltak annak, hogy Isten a főszervező...” Nincsenek véletlenek !► 7. oldal „A végén valamennyi közreműködő a közönséggel együtt lallalázott, amikor a CD-nkről ismert 133. zsoltárt énekeltük.” Visszatérés a béke szigetére - Gyöngyöspatára 10. oldal Áldással a túlsó partra !► 2. oldal Hitvalló búcsúzás !► 2. oldal Ordinációk északon (► 3. oldal Feltartóztathatatlan hullámok W 5. oldal A transzszexualizmusról őszintén !► 8-9. oldal Erődtemplomi kincskeresés !► 13. oldal ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Délről északra Nyár eleji rekreációs napokat tartottak a Déli Egyházkerület lelkészei családjaikkal együtt június 27. és 29. között. A közel száz fő nemcsak a tokaji táj szépségében gyönyörködhetett, hanem - Bodrogkeresztúr és Sárospatak nevezetességeinek megtekintésén túl - a Károli Gáspár fordította magyar nyelvű Biblia bölcsőjéhez, Göncre és Vizsolyba is elzarándokolhatott. A tállyai evangélikus templomban, Kossuth Lajos keresztelési helyén pedig áhítat keretében adtak hálát a keddi, tartalmas kirándulásért. Jó András felvételén Győri Gábor esperes énekelteti meg a gyerekeket a csapatnak szállást adó tokaji gimnázium kollégiumának az udvarán. WiszKiDENSZKY András felvétele Templomi továbbképzés ► Tizenkettedik alkalommal szervezett tanévzáró pedagógus-továbbképzést a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Oktatási Osztálya az egyházunk égisze alatt működő intézményekben oktatók-nevelők számára. A háromnapos együttlétnek másodszor volt (kiváló) házigazdája az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola. A június 29. és július 1. között zajlott - továbbképzés jellegű - programok többségének azonban ezúttal sem az intézmény, hanem a szomszédságában álló evangélikus templom volt a helyszíne. Több mint tízezer, evangélikus oktatási intézménybe járó gyermeket és fiatalt képviselt az a mintegy háromszáz pedagógus, aki elfogadta az MEE Oktatási Osztályának (nem kötelező erejű) meghívását a konferenciára. A Fellegi Zoltán igazgatta miskolci középiskola és a helyi gyülekezet igazán kitett magáért, megfelelő hátteret és „klímát” biztosítva a változatos programok számára. Talán a már a szerda délutáni előadásra megérkezettek „foghatták ki” a legizgalmasabb előadást: Sándor Frigyes esperes nyitóáhítata után Bányász Mónika pszichopedagógus beszélt a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek középfokú oktatásáról... Az egri Gárdonyi Géza Színház színművészének „Magyar vagyok!" című összeállítása híven tükrözte Kelemen Csaba tehetségét, miként - később - dr. Papp Lajos szívsebészprofesszor sem okozott csalódást a saját stílusát kedvelőknek. Másnap délelőtt sokakat közelről érintő témáról, a pedagóguspályán is kísértő „kiégés” veszélyeiről tartott előadást dr. Lubinszki Mária pszichológus, a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének adjunktusa, majd a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Oktatási Főosztályának vezetője, Társy József beszélt az oktatásügy aktuális kérdéseiről. !► Folytatás a 6. oldalon Lengyel-magyar ökumenikus istentisztelet Varsóban A lengyel keresztény egyházak ernyőszervezete, a Lengyel Ökumenikus Tanács ökumenikus istentiszteletet tartott múlt vasárnap este a varsói evangélikus Szentháromságtemplomban abból az alkalomból, hogy Magyarország átadta, Lengyelország pedig átvette a soros európai uniós elnökséget. Az istentiszteleten jelen volt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) küldöttsége és Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője is. A zenei betétekkel színesített imaesten D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT elnöke beszédében Isten áldását kérte a lengyel EU-elnökség munkájára. Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkára átadott a lengyel társszervezet vezetőjének egy égő gyertyát és egy zacskó sót, utalva a krisztusi tanításra, mely szerint a keresztények küldetése, hogy a világ világossága és a föld sója legyenek. Átnyújtotta egyúttal a MEÖT ajándékát, egy külön erre az alkalomra hímzett, kétnyelvű felirattal ellátott magyar és lengyel zászlót is, valamint több könyvet. A helyettes államtitkár az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy Magyarországon is hasonló ökumenikus istentiszteletet rendeztek az EU-elnökség átvételekor. A lengyel evangélikus egyház kisebbségi egyház, de mindig fontosnak tartotta, hogy társadalmi felelősségét hangsúlyozza, mint ahogyan az ökumenikus tanács mindkét országban a fő hajtóereje annak, hogy az egyházak komolyan vegyék társadalmi felelősségüket - folytatta. Egy ilyen esemény jó alkalom arra, hogy az elnökség mindennapos feladatait nagyobb, történelmi összefüggésbe helyezzék. Az EU egyik alapértéke, a szolidaritás is ősi, biblikus gondolatra nyúlik vissza, s az ökumenikus istentiszteleten való magyar részvételnek fokozott jelentőséget kölcsönöz a közép-európai szolidaritás eszméje - hangsúlyozta Prőhle Gergely. Az ökumenikus istentisztelet után pódiumbeszélgetést rendeztek a magyar helyettes államtitkár részvételével. M MTI I*- Az eseményről bővebben lapunk 4. oldalán Védelem és határ ■ Kákay István A pedagógusok természetesen mindig tanévben gondolkodnak. Sajátos időszámításuk közepette nőnek fel a diákok nemzedékről nemzedékre. Az év augusztus végén kezdődik el, mint valamiféle nyitány egy komolyzenei darab elején, majd szeptember elsején felmegy a függöny, és megkezdődik az embernevelés. A játék a tanítás színpadán egészen június végéig tart, amikor kialszanak a fények, lebocsátják a függönyt. A tanítás játék, mesterség, művészet, hivatás - kinek-kinek saját küldetése szerint. Minden tanév ugyanabban a rendben, ugyanabban a körforgásban - gyerekzsivajban, szünetek és csengetések között. A tanár - mondják - tanévben mér, pedig a tanár diákjaiban mér és lát. A jövőt tartja markában, azt formálja minden egyes diákjában, s az első találkozástól, az iskolába belépő kicsiny gyermektől a felnőtt érettségizőig követve a gyermekekkel méri az időt. Az ő felnövekedésükben, változásukban alkot, épít és ad át. Átad emberséget, tudást, hitet, mely a jövő reménysége. Az egyházi iskolákban az a különleges sajátosság, hogy az oktatás, a tanítás mellett a nevelés legalább olyan súlyú, ha nem még fontosabb. Júniusban óvodáinkban, általános iskoláinkban, gimnáziumainkban és kollégiumainkban véget ért a 2010-2011-es tanév. Az 1989-ben elsőként ismét egyházi fenntartásba került fasori gimnáziumtól kezdve a legutóbb átvett Marcaltői Evangélikus Óvoda és Általános Iskoláig harminckilenc intézményünkben hangzott el diákjaink számára a várva várt igazgatói mondat: „A tanévet bezárom” - kezdődhet a vakáció. Intézményeink sikeresen, sok-sok versenyeredménnyel, közösségi élménnyel gazdagodva fejezték be a tanévet, és bocsátották nyári szünetre diákjaikat. Az idei tanév azonban egyházunk közoktatási szerepvállalásában szokatlan fordulatokat hozott, mert míg a harminckilenc intézmény lezárta a tanévet, egyházunk öt, illetve hat intézményt alapított, vett át, melyek éppen az általános tanévzárás közepette nyitják meg kapuikat, szélesítik tovább oktatási intézményeink palettáját, s reménységünk szerint öregbítik majd egyházi oktató-nevelő tevékenységünk jó hírnevét. Az eltelt év egyik komoly kihívása volt egyházunk számára, hogy a számtalan intézményátadási szándék között megtaláljuk azokat, melyek egyházunk és gyülekezeteink számára biztosan építik a jövőt. Azokat, melyek mögé odaállva, melyeket felkarolva már meglévő evangélikus oktatási rendszerünk minimális kockázattal is tovább bővíthető, melyek segítségével egyházunk missziói munkáját az oktatás-nevelés terén mindinkább kibontakoztathatjuk. Az országos iroda szakértőinek, bizottságainknak, valamint intézményvezetőinknek a bevonásával a megkeresések többségét (szép számmal akadtak nemcsak az oktatás, de a diakónia területéről is) megvizsgáltuk. Ezeknek a felajánlásoknak a szakszerű kivizsgálása igen nagy feladatot és felelősséget rótt az országos iroda munkatársaira. Láttunk számos iskolát, óvodát, apró települést nehéz helyzetben, reménykedve. Szívünk szerint valamennyi szép kezdeményezéshez segítséget nyújtottunk volna, de számolni kellett saját határainkkal, mérlegelni kellett törvény adta lehetőségeinket, a demográfiai és financiális realitásokat - így a megkeresések közül a szakmai és az egyházi szempontok alapján választottuk ki azokat, amelyek biztonsággal vállalhatók. Gyülekezeteink erős hite, elszántsága és kitartó munkája mellett a helyi körülmények szerencsés alakulása is kellett ahhoz, hogy végül is Veszprémben új óvodát alapítsunk, Mezőberényben, Kiskőrösön és Szentendrén pedig óvodát vegyünk át. Ezzel egy időben a 2001 óta fenntartásunkban működő miskolci gimnáziumunk tizenkét évfolyamosra bővül a szomszédos általános iskola átvételével. Intézményeink sorát gyarapítja a Pestszentlőrincen átvett nagy múltú gimnázium és egy, a mozgássérült gyerekekkel kiemelten foglalkozó általános iskola, melyek az új tanévet tizenkét évfolyamos, egységes iskolaként kezdik meg egyházunk fenntartásában. Számításaink szerint ezerháromszázhetven gyermekkel több kerül be szeptemberben oktatási rendszerünkbe, így az általunk nevelt gyerekek száma eléri a tizenkétezer-ötszázat. Százharminc pedagógussal több erősíti majd tantestületeinket, akik így több mint ezerhatszázan lesznek. Ők valamennyien részt vesznek majd a hétkezdő áhítatokon, az iskoláinkban tartott istentiszteleteken, és reménység szerint közülük többen gyarapítják majd gyülekezeteinket, jobb esetben szüleikkel együtt. Általános tapasztalat szerint különösen az óvodás gyerekek nevelése, keresztelése kapcsán tudják megszólítani lelkészeink a szülőket is. Gimnáziumaink pedig szép számmal nevelnek jelentkezőket az Evangélikus Hittudományi Egyetem számára, biztosítva a lelkész- és hittanár-utánpótlást. Nem hiába halljuk léptennyomon a vélekedést: „Gyülekezeteink jövőjét ott találjuk az óvodákban és az iskolapadokban.” A szerző egyházunk országos irodájának igazgatója
