Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-04 / 36. szám
8 « 2011. szeptember 4. MELLEKLET Evangélikus Élet Kelet-Afrikában, Afrika szarván nem csak a Belényi Dániellel - aki a Magyar Ökumenikus Segélysz menekülniük. Ők maradnak a falvaikban, és különböző élelmiszerosztó pontokon próbálják beszerezni a havi fejadagjukat, amely rendszerint jócskán elmarad az elégségestől. A menekülttábor lakóinak nyújtott segítségünk egy azonnali gyorssegély az egyházi hátterű segélyszervezeti partnereink közreműködésével, az etióp helyieken viszont egy hosszabb távú segélyprogrammal szeretnénk hatékonyan segíteni, mely nagyban függ az augusztus elején meghirdetett adománygyűjtő felhívásunk eredményétől is. Ez olyan vizes projekteket takar, amelyek hosszabb távon enyhíthetnék az ilyen krízishelyzeteket. A hárommillió forint értékű gyorssegélyt egy helyi partnerszervezet közreműködésével juttattuk el egy Kobe nevű, huszonötezer embert ellátó menekülttábor lakóinak. Természetesen ez szinte csepp a tengerben, hiszen az etióp helyzetet több milliárd dollárból lehetne csak megnyugtatóan rendezni, de mégis, amit tudunk, azt megtesszük, magyar segélyszervezetként, magyar adományokból segítünk a súlyos krízisbe került embertársainkon. A térségben jelen van az összes nagy nemzetközi segélyszervezet és az ENSZ különböző szervei, amelyeknek a munkájához szintén hozzá tudunk járulni a magunk lehetőségeihez mérten.- Hogyan indul egy ilyen projekt?- Természetesen ahogy minden szakmailag megalapozott munka, úgy a miénk is a tervezéssel kezdődik. Nemzetközi krízishelyzet esetén összeül a szakmai stáb, és a rendelkezésre álló információk alapján felméri a legfontosabb teendőket. El kell tudni dönteni, hogy miként tudunk a leghatékonyabban segíteni. Ennek a folyamatnak az egyik első lépéseként jártam a tényfeltáró úton. Két hétre érkeztem Etiópiába, ebből az első hetet Addisz-Abebában töltöttem, hogy felvegyem a kapcsolatot a helyi partnerszervezetekkel. Ez itt a DanChurchAid és az Ethiopian Evangelical Church Mekane Yesus (etióp evangélikus egyház), amelyeknek a segélyszer- Amikor Addisz-Abebába érkeztem, 18 °C volt, esett, és napokig nem láttam napsütést. Addiszból beértünk a hegyekbe, ott olyan eső és sár volt, hogy a délre induló segélyszállítmányok sofőrjei öt-tíz napnyi késést jelentettek - meséli riportalanyom, Belényi Dániel, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) munkatársa, aki a napokban tért vissza Etiópiából. - Nehéz volt elképzelni, hogy a forró szárazság miatt vagyunk itt. Ezek után pedig, szinte néhány kilométerrel a pocsolyák után már csontszárazra szikkadt kukoricamezőn átvitt az utunk. Hihetetlen kontraszt szinte egymás szomszédságában. Képzeljünk el egy olyan vidéket, ahol több száz kilométeren át autózhatunk anélkül, hogy bármi élőt látnánk. Kiszáradt folyómedrek, csonttá száradt bozótok, mumifikálódott állattetemek tarkítják a tájat, és életnek semmi jele. Kísérteties élmény. Ebben a régióban több helyen oszt élelmet a kormány egyfajta elosztóbázisok rendszerét alkalmazva, de négy és fél millió etióp éhező élelmezése komoly feladatot jelent, s itt is elkél a külső segítség. Az itt élők azt mesélték, hogy náluk másfél éve nem esett eső. És a következő eltűnő életformaként definiálták magukat. Háromszáz kilométeren keresztül hihetetlen szárazságot láttunk, az út menti bokrokra rakódott portól a vidék havas tájra emlékeztetett, mindez persze 37 °C-os kánikulában. Ilyen körülmények között vándorolnak - sokszor hetekig - nők és gyermekek, dacolva az elemekkel, esetenként a vadállatokkal - teszi hozzá Belényi Dániel.- Az elmúlt hatvan év legsúlyosabb szárazsága pusztít most Afrika szarván. Az ökumenikus segélyszervezet megbízásából járt a helyszínen. Mivelfoglalkozott a kintléte alatt? Milyen a helyzet most Etiópiában?- A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársaként tényfeltáró úton jártam a térségben. A kint szerzett tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, hogy mind az etióp táborokban lakó Szomáliái menekülteken, mind a helyi éhezőkön segítünk. Az éhínség Szomáliát, Etiópiát, Kenyát, Eritreát, Dzsibutit és Szudán egyes részeit érinti. A legkritikusabb a Szomáliái helyzet, mivel onnan nemcsak a szárazság, hanem az al- Shabaab iszlamista milícia elől is menekülni kényszerülnek az emberek. Az al-Shabaab nem csupán tagadja az éhínség tényét, de nem is enged segélyszervezeteket az általa kontrollált területekre. Emiatt több százezren kénytelenek menekülni, dacolva az esetleges fegyveres megtorlással is. Kenyában jelenleg körülbelül ötszázezer menekült él menekülttáborokban, és ez a szám folyamatosan növekszik. Abban a régióban, ahol a hosszú távú tevékenységét szeretné végezni Etiópiában a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, ez a szám mára meghaladta a százhúszezret. A Dollo Odo határváros környékén található tábor felépítése a következőképpen néz ki. Naponta közel kétezer menekült jut át a határon - ők egy regisztrációs táborba kerülnek. Itt felveszik az adataikat, kapnak élelmet, megnézi őket orvos, majd a várostól körülbelül hat kilométerre lévő átmeneti táborba kerülnek. Jelenleg huszonötezren vannak ezen a helyen, ahol három hónapot tölthetnek. Ezután mehetnek a menekülttáborokba, amelyek a várostól akár hetven kilométerre is lehetnek, hatalmas területeken. Ami miatt mi Etiópiára koncentrálunk, az az, hogy ott kétfelé válik a probléma, történetesen a százezres Szomáliái menekülttáborra és annak a négy és fél millió etiópnak a helyzetére, akik nem mehetnek be a menekülttáborokba, hiszen azok a külföldről érkezők számára létesültek, pedig őket ugyanúgy sújtja az aszály, csak nekik már nincs hová vezetével kicsit több szervezést, pontosabban adminisztrációt igénylő az együttműködés, hiszen - szemben az egyháziakkal - állami felügyelet alatt állnak. Az etióp evangélikusok vezetője, dr. Wakseyoum Idosa Negeri lelkész meghívott a vasárnapi istentiszteletükre, ahol lehetőséget kaptam, hogy átadjam a magyar evangélikusok nevében dr. Fabiny Tamás püspök üdvözlő szavait is. Az első néhány nap a második hét terepfelmérő munkájának tervezésével telt, amit aztán tett követett, így jutottam el Dollo Odóba, illetve a körülötte lévő menekülttáborokba. Egy ilyen út alkalmával fel kell mérni, hogy a helyi vagy a már helyszínen lévő nemzetközi partnerszervezetekkel együttműködve szükség van-e telepíteni saját kollégákat, vagy hatékonyabb a már ott lévőkön keresztül végezni a segélyezést. Uilu . VSuMiaöty ; ’ Máft&ah * (Mecca) J >S— Pur*5u<i*« ***** «fjaífaum Sudan it* •őaa&aeyo , ö Wfimmm © jans Béri O ßttkavu Kenya
