Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-04 / 36. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 20X1. szeptember 4. *• 3 Országos tanévnyitó Hogyan hisznek a férfiak? V evangélikus férfikonferencia Szombathelyen W- Folytatás az 1. oldalról A „sokfelvonásos” - csaknem kétórás - ünnepélyes tanév­nyitót a közszolgálati televízió (Mi) kamerái is rögzítették, így annak részleteit olvasóink akár már láthatták is. „Azt kívánom, hogy a Sztehlo Gábor olyan iskola legyen, ahol a diákok nem a tanévzárót várják, hanem a tanévnyitót” - mondta az ün­nepi istentiszteletet követő rövid beszédében Ughy Attila, ► Száz éve épült templomá­ért adott hálát a váckisúj­­falui leánygyülekezet au­gusztus 28-án, vasárnap délután. A centenáriumi ünnepség a Galgagyörk­­höz tartozó közösség erős élni akarásáról tett bi­zonyságot. Különös szí­nezetet kapott az esemény azzal, hogy éppen a Szent­­háromság ünnepe utáni 10. vasárnapon zajlott, mely ünnep ősidők óta Jeruzsálem pusztulásának emléknapja. (Beteljese­dett a jézusi prófécia, kő kövön nem maradt a szent városban, mert nem is­merték fel az isteni meg­látogatás idejét, a hozzá­juk érkező Messiást.) Az egyházkerület püspöke igehirdetésében a zokogó Krisztust állította középpont­ba, akinek fájt népe hitetlen­sége. Jézus és a templom kap­csolatáról szólva Fabiny Ta­más kiemelte, hogy a temp­lom Jézus természetes közege volt, gyermekkorától kezdve szerette, és ragaszkodott hoz­zá. Ezért tört fel lelke mélyé­ről a sírás, amikor az őt eluta­sító nép hitetlensége bünteté­seként látta a szanaszét heve­rő köveket, a jövőbeni szétdúlt várost. Ma is kulcskérdés - mint a püspök fogalmazott - , hogy felismerjük-e a békes­ség útját és a meglátogatás idejét. Váckisújfalu népe fel­ismeri-e, hogy a szószékről nem emberek szólnak, ha­nem a békességszerző Krisz­tus? Engedjük-e, hogy a békét­lenség láncolata nálunk sza­kadjon meg? Romos és gaz ál­tal fölvert templomok bizo­nyítják, hogy a békesség útja és a krisztusi meglátogatás elutasítása ma is életveszé-Pestszentlőrinc-Pestszentim­­re polgármestere, majd jelké­pesen átadta az intézmény kulcsait Kákay Istvánnak, az MEE országos irodaigazgató­jának, aki - beszédét követő­en - bemutatta az iskola új zászlaját. (A folytonosság szimbólumaként a két elődin­tézmény korábbi vezetői, Tóth Nándor és Kurdi Gyula szala­got kötöttek a zászlóra.) Tanévnyitó beszédében Cselovszki Jenő az új iskola új jelmondatát idézte: „vir sapi­lyes. A büntetési tétel nem változott kétezer év alatt. Ezért tehát legyünk Isten élő kövekből épült temploma, s testünk is legyen a Szentlélek Jézus által megtisztított temp­loma - zárta igehirdetését Fabiny Tamás. Arra is fény derült vasárnap, hogy egy közgyűlés is lehet ér­tékes és élményszerű. Pintér János helyi lelkész rövid beszá­molójában összefoglalta a 2,4 millió forint értékben elvégzett munkákat. Az egyházkerület nyugalmazott püspöke, D. Sze­­bik Imre személyes hangvéte­lű köszöntőjében szólt a gyü­lekezethez fűződő különleges kapcsolatáról, hiszen a gyako­ri szolgálatok okán Váckisúj­falu az ő lelkésszé formálódá­sának helyszíne volt (egyszer még kántorizált is a gyüleke­zetben). Benczúr László kerületi fel­ügyelő arra tette a hangsúlyt, hogy a templom bizonyíték: velünk az Isten. Mekis Ádám esperes a lelkészek és a leány­gyülekezetek kapcsolatáról szólva mondott igaz és a lelké­szekben nyilván visszhangra és helyeslésre találó szavakat, hangsúlyozva, hogy a gyüleke­zet eddigi megtartója és jövő­beni garanciája is maga Jézus ens aedificat supra petram - a bölcs ember sziklára épít” - utalva arra, hogy az intéz­mény célkitűzése stabil, hatá­rozott értékek szerint nevelni a diákokat. Az igazgató beiktatását az is­kolalelkész, Deák László beik­tatása követte. Az istentiszte­leten részt vett Prőhle Gergely államtitkár-he­lyettes, orszá­gos felügyelő, valamint Ra­­dosné Lengyel Anna orszá­gosfelügyelő­helyettes, a Déli Egyházke­rület felügye­lője is. Az is­tentisztelet ele­jén és végén az aszódi gimná­zium énekkara énekelt Szabó Andrásné vezényletével, a megnyitón pedig a Canterino vegyes kar szolgált. Az ün­nepség végén falültetésre is sor került. N EvÉlet-összeállítás Krisztus. Selmeczi Lajos nyu­galmazott lelkész azért a sze­rétéiért és kitartásért adott hálát Istennek, amely az ő év­tizedekkel ezelőtti ottani szol­gálatát vette körül, egy koráb­bi templomrenoválás során is. Nobik Erzsébet nyugalma­zott lelkésznek, a gyülekezet egyik korábbi lelkészének kö­szöntője szlovák nyelven is megszólalt. Mindent elmon­dott az a kívánsága, hogy ma is szaladgáljanak gyermekek az oltár körül, mint az ő idejében. „De hol vannak a gyerme­kek?” - kiáltott valaki közbe... Lindákné János Zsuzsan­na hévízgyörki lelkész mint a falu szülötte adott hálát azért az erős lelki és szellemi hátté­rért, amely őt Váckisújfalunak köszönhetően kíséri életében és lelkészi szolgálatában. Az egyházkerület püspöke zárszavában a hit megvallásá­­nak fontosságára hívta fel a fi­gyelmet, amelyet a közelgő népszámlálás során is gyako­rolhatunk. Hogy mit hoz az el­következendő száz év, nem tudhatjuk. De az bizonyos, hogy templom csak akkor lesz (Váckisújfaluban is), ha lesz élő krisztusi hit. Legyen hát hi­tünk élő reménység is! ■ Szabó András ► Idén történt először, hogy az evangélikus férfikör meghívására az éves kon­ferenciára nem a piliscsa­bai Béthel Missziói Ott­honban, hanem a szom­bathelyi gyülekezetben került sor augusztus 26-a és 28-a között. A mintegy ötven résztvevő pénteken délután gyülekezett össze a nagy hőségben is kelle­mesen hűvös alagsori te­remben, ahol e sorok írója íMóz 7,9-22 alapján tar­tott nyitóáhítatot, ame­lyet hangulatos bográcsos vacsora, majd hosszas be­szélgetés követett. Másnap reggel Gyarmati Ist­ván sárvári lelkész ApCsel 17,22-28 verseiről elmélkedett. A konferencia megnyitóján a gyülekezet nevében Hasza Mónika másodlelkész és Brez­­novits István felügyelő kö­szöntötte a résztvevőket. A főelőadást Werner Lau­terbach, a bajor evangélikus egyház férfimissziós munka­ágának vezetője tartotta a fenti címmel. Egy, a bayreut­­hi egyetem által készített fel­mérésből indult ki, amelyet az egyházi életben való részvétel­től magukat távol tartó férfi­ak között végeztek. Tehát olyanok között, akik bár tag­jai az egyháznak, de nem jár­nak templomba. Felvázolta, hogy a probléma legtöbbször abból adódik, hogy az egyház nevében szó­lók nem ismerik eléggé az il­lető kérdéseit, gondjait, kéte­lyeit, hanem csak egyszerűen azt mondják neki, jöjjön oda, ahol ők tartanak a hitben, és akkor minden rendben lesz. Az irgalmas samaritánus pél­dázatán keresztül rávilágított: Jézus nem konkrét tanácsot adott az írástudónak arra néz­ve, hogy mit tegyen, hanem segített neki, hogy maga talál­ja meg a helyes utat. Német férfikörökből vett példákkal illusztrálta, hogy ahol a kereső férfiaknak helyet és lehetőséget adtak kételyeik megfogalmazására, ott össze­jöttek, idővel összetartó közös­séggé váltak, és a hit útján is elindultak. A válasz tehát az, hogy a férfiak másként hisz­nek, mint a nők, több kételyt Sokan jöttek el Bobára, az evan­gélikus templomba augusztus 14-én a 10 órakor kezdődő is­tentiszteletre. A szokatlanul nagy létszámú gyülekezet ezen az alkalmon adott hálát a július í-jével önállósodott Lakos Ádám Evangélikus Szeretetszol­gálat elindulásáért. Körülbelül egy évvel ezelőtt néhány gondozónővel és gon­dozottal a nemescsói közpon­tú Sartoris Szeretetszolgálat kezdte meg itt működését ab­ban a reményben, hogy a bo­­bai rész rövid időn belül füg­fogalmaznak meg, ugyanakkor nagyobb igényük van az egyé­ni döntés kiérlelésére. A másik délelőtti előadást Pintér Mihály nyugalmazott tábori lelkész tartotta Férfikö­zösségek lelkisége címmel. El­mondta, hogy nagyon szíve­sen jött az alkalomra, hiszen tábori lelkészi szolgálata ide­jén is többnyire férfiak között volt, és német kollégáitól megtudta, hogy ott szerveze­tileg is közelebb állnak a fér­fimisszióhoz. A hagyomá­nyos, zárt laktanyai életmód már nem jellemző, mióta ön­kéntesekből áll a hadsereg, ezért a meghirdetett alkal­makra kevesen szoktak el­menni, de a lelkipásztori be­szélgetést sokan igénylik. Ko­szovói és afganisztáni kül­szolgálata idején viszont ép­pen azt tapasztalta meg, hogy a bezártság és a családtól va­ló távoliét miatt nagy az igény a közös alkalmakra. Itt a lel­kiség is más, jobban odafi­gyelnek a másik ember lelki tulajdonságaira. Sokan nem­csak bajtársai, hanem lelki társai is egymásnak. Mint el­mesélte, nagyon szép, egy­szersmind megrázó istentisz­teleti élményei voltak. Ezen­kívül szólt még egy evangéli­kus testvérközösségről, a Michaelis Bruderschaftról, amelynek tagjai ugyan nem egy helyen élnek, de lelkileg szoros közelségben vannak egymással. A délután folyamán Szeve­­rényi János országos missziói lelkész a misszió különböző formáiról tartott előadást. Ezek egyike a jövőre amerikai segítséggel sorra kerülő Re­ménység fesztivál lesz Billy Graham fiának részvételével. Jó arra gondolni, hogy ha itt­getlenedik, és le tud szakadni a nemescsói központról. Az igény és a szolgálat egymásra találtak; a Lakos Ádám Evan­gélikus Szeretetszolgálat hu­szonhat gondozónője ma har­mincöt-negyven kilométeres körzeten látja el a házi segít­ségnyújtás feladatát a több mint kétszáz gondozott között. A hálaadó istentiszteleten Gregersen-Labossa György, egyházunk diakóniai bizottsá­gának elnöke hirdette Isten igé­jét, majd - a gyülekezet lelké­szének, Rostáné Piri Magdának hon vannak is gondok, azért biztató eredményekkel is talál­kozunk, a világ több országá­ban pedig egyenesen hatalmas ébredések indulnak. Ezután dr. Wirth Zsuzsan­na történelemtanár a szom­bathelyi gyülekezet történetét ismertette, utalva arra, hogy milyen nagy szerep jutott a gyülekezetté válásban az ap­ránként betelepülő evangéli­kusok buzgó hitének és ön­­szerveződésének. Végül Tóth Sándor, a népes helyi férfikor elnöke számolt be vetített képekkel a megala­kulás óta eltelt öt év sok mun­kájáról, kezdve a szeretetott­hon körüliekkel, folytatva a jo­­hannitálctól érkező segélyszál­lítmányok elosztásával, újab­ban pedig az egyházmegyében levő erőtlen gyülekezetek láto­gatásával, bátorításával. Különleges élmény volt az erre a hétvégére eső Savaria fesztivál. A látványos és két­ségkívül férfias szombat esti fáklyás légionárius felvonu­lás sajnos a közelgő vihar mi­att elmaradt, de másnap még volt mód a záró seregszemle megtekintésére. A konferencia a vasárnap délelőtti gyüleke­zeti istentisztelettel, majd a lá­­tottak-hallottak kiértékelésé­vel, tervezgetéssel és közös ebéddel ért véget. Többek között a távolabb­ról érkezők javaslatára a kö­zeljövőben egynapos regioná­lis találkozókra is sor kerül majd, hogy mindenki szá­mára könnyebb legyen a rész­vétel. A férfiak hitre jutása nem­csak a férfiaknak fontos, ha­nem a családoknak, a gyüleke­zeteknek, egyházunknak is, tehát mindenkinek. ■ Koháry Ferenc a szolgálatával - beiktatta hiva­talába Móroczné Kiss Györgyi megválasztott igazgatót és Hor­­váthné Ovádi Nikoletta gaz­dasági vezetőt. Az istentisztelet úrvacsorával zárult, ahol gon­dozottak, gondozónők, gyüle­kezeti tagok egy közösségként élhették meg Isten megbocsá­tó és megtartó szeretetét. Az ünnepi alkalom után több mint százan maradtak együtt a parókia kertjében közös ebédre és kötetlen be­szélgetésre. ■ K.K. Templomot megtartó hit Gyülekezeti nap Bobán - egy új lehetőség megáldása Werner Lauterbach, Koháry Ferenc és Tóth Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom