Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-04 / 36. szám
„...a probléma legtöbbször abból adódik, hogy az egyház nevében szólók nem ismerik eléggé az illető kérdéseit, gondjait, kételyeit, hanem csak egyszerűen azt mondják neki, jöjjön oda, ahol ők tartanak a hitben, és akkor minden rendben lesz.” Hogyan hisznek a férfiak? 3. oldal „Egy dolog nagyon biztosan látszott ezen az evangélikus lelkészek nagy részét megszólító konferencián: minden látszat ellenére is van okunk a jó érzésekre és a reménységre.” A lelkészek „lelke” !► 5. oldal „Képzeljünk el egy olyan vidéket, ahol több száz kilométeren át autózhatunk anélkül, hogy bármi élőt látnánk. Kiszáradt folyómedrek, csonttá száradt bozótok, mumifikálódott állattetemek tarkítják a tájat, és életnek semmi jele.” Éhínség Afrika szarván !► 7-10. oldal A személyes gyónás felfedezése W 2. oldal Templomot megtartó hit 3. oldal Virágszirmok Tessedik sírján 1* 4. oldal Esti hálaadásunk öröme ► 11. oldal A szeptember nem a nyár vége 12. oldal Beszélgetés a Keve elnökével !► 13. oldal Országos tanévnyitó - az újonnan átvett pestszentlőrinci iskola előtt Munkaévkezdet és tanévnyitó ► Homlokzatán immár a gyermekmentő lutheránus lelkész, Sztehlo Gábor nevét hirdeti a pestszentlőrinci evangélikus templom tőszomszédságában álló patinás iskolaépület. Nem véletlen, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) oktatási intézményeinek országos tanévnyitóját idén éppen itt, a „családhoz” újonnan - negyvenharmadikként - csatlakozott intézményben tartották meg múlt vasárnap, az oktatásért is felelős elnök-püspök, Gáncs Péter szolgálatával. A helyszín egész pontosan az evangélikus intézmények előtt elterülő árnyas park volt, ahová az iskola vadonatúj - Luther-rózsát is magában foglaló - lógójával ékesített nyakkendőben, illetve sállal sereglettek a diákok és a pedagógusok. A XVIII. kerületi önkormányzattól átvett és az új tanévtől Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium néven neveztetett intézmény fővárosunkban az első, amely az óvodáskortól az érettségi megszerzéséig vállalja a gyermekek oktatását és nevelését. (Erre eddig csak a méltán irigyelt győri és az orosházi evangélikus oktatási központokban volt lehetőség.) Közel nyolcszáz diákjával és több mint száz tanárjával így is a második legnagyobb evangélikus tanintézet lett a lőrinci, ahol a főváros harmadik, az ország tizenharmadik evangélikus gimnáziuma nyithatta meg kapuit. Az iskola különlegessége, hogy az országban itt lesz először lehetőségük a diákoknak diakóniából is érettségit tenni. Az országos tanévnyitó istentiszteleten Gáncs Péter püspök mellett Győri Gábor esperes, helyi lelkész és Deák László iskolalelkész szolgált. Miután a püspök felszentelte az új iskolát, fővárosi lelkészek kara énekelte az ősi áldáskívánást, a „konfirmát" Az új intézmény új lógójára utalva - Lk 6,10 alapján tartott - ünnepi igehirdetésében Gáncs Péter egyebek mellett így fogalmazott: „Akinek még nem sokat mond a kereszt, azokat bátorítom arra, hogy lássák egyszerű pluszjelként ezt a két vonalat. (...) Természetesen nem plusz anyagi juttatásokra gondolunk, hiszen az egyházi iskolák a rendszerváltozás óta csupán annyit kérnek, ami minden más fenntartású iskolát törvényesen megillet hazánkban. A felülről, Istentől kapott kincseinkből viszont szeretnénk pluszismereteket, életbölcsességet, pluszszeretetet, örömöt és közösségképes, felelős szabadságot ajándékozni a reánk bízott gyermekeknek és rajtuk keresztül szüleiknek, családtagjaiknak.” Folytatás a 3. oldalon Azért az nagy poén volt, amikor az evangélikus lelkészek munkaévkezdő konferenciájának német vendég előadóját rövidnadrággal és pólóval ruházták „le” lelkészi karunk hölgy tagjai. Még nagyobb poén volt, amikor az immár akklimatizált Klaus Douglass evangélikus lelkész bevallotta, hogy ő voltaképp az előző napon is csak azért lépett ünneplőben a bonyhádi gimnázium tikkasztó hőséget árasztó sportcsarnokának pódiumára, mert nem gondolta, hogy Magyarországon ekkora különbség van a protestáns felekezetek lelkészei között. Ő ugyanis korábban csak református lelkipásztorok között szolgált... Ekkora különbség persze nincs, e sorok írója gyanítja, hogy a kánikulában vélhetően a református szolgatársak is csak Klaus Douglass kedvéért erőszakolták magukat öltönyökbe... A lényeg itt most azon volna, hogy öröm látni, amikor az amúgy tisztelendő urak és hölgyek nélkülöznek mindennemű külsődleges tekintélyt, és természetes módon öltözve, viselkedve hozzák - önmagukat. Őszintén sajnálom, hogy múlt vasárnap a legújabb evangélikus oktatási intézmény, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium elé sereglett diákoknak (és pedagógusoknak) efféle „látvány” nem adatott meg. Az új intézmény hivatalos tanévnyitó ünnepsége egyúttal az evangélikus oktatási intézmények országos tanévnyitója is volt, így természetesen érthető és helyénvaló, hogy minden illő rendben, méltóságteljes ünnepélyességgel zajlott. Csak hát ebben az új iskolában ezt a tanévet többségükben még olyan fiatalok kezdik (közel nyolcszázan), akik májusban talán még azt sem tudták, mi fán terem az evangélikusság... Első érdemi benyomásuk tehát e több mint kétórás tanévnyitó volt egyházunkról. Az oktatásért is felelős elnök-püspök ugyan megpróbált kifejezetten hozzájuk (is) szólni, ám az igehirdetés csupán töredéke volt a máskülönben példás szakszerűséggel megkomponált „liturgiának” Nem folytatom, hiszen nem történt hiba, nincs miért reklamálni, és egyháztagjaink ezt bizonyára megelégedéssel nyugtázzák majd a televíziós felvétel láttán. Azt azonban borítékolhatjuk, hogy az érintett diákok számára - az igehirdetésen és Deák László iskolalelkész néhány mondatán kívül - csupán az országos felügyelőnek, Prőhle Gergelynek és helyettesének, Lengyel Annának a pódiumra lépése tudott némi „emberközeliséget” sejtetni egyházunkból. Hogy a fiatalok elhitték-e Prőhle Gergelynek, hogy az imént fekete Luther-kabátban felsorakozott lelkészek némelyike ma is gyakorta vesz a kezébe gitárt, másikuk meg éppenséggel kiváló zongoravirtuóz, azt nem tudhatom. Azt azonban Klaus Douglasstól is hallhattuk, hogy amíg az egyház nem tud „emberközelinek” mutatkozni, addig a mai fiatalok elől maga takarja el a rálátást a transzcendens titkára... Keményebb kritikára momentán sajnos nincs „alapunk”. Aki kezébe veszi hetilapunk mostani számát, az - néhány üdítő kivételtől eltekintve - többnyire korrekt, ám száraz beszámolókat, ilyen-olyan évforduló apropóján íródott megemlékezéseket, nekrológokat olvashat. Az EvÉlet olvasója talán azt se hinné el, hogy szerkesztőségünkben derűs, fiatalos (sőt, a főszerkesztő kivételével: fiatal) szolgatársak dolgoznak. Még talán azt is megkérdezné, amit - állítólag - elődeimtől kérdezgettek egykor: „Biztos, hogy az Evangélikus után nem elírás az Élet?” ■ TPK Országos munkaévkezdő lelkészkonferencia Bonyhádon Összeállításunk az 5. oldalon
