Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-03 / 27. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2011. július 3. !► 15 Néző.váltás Az „ideas worth spreading” azaz - kissé sza­badon fordítva - „a jó gondolatok megérdem­lik, hogy terjesszük őket” mottó a vezérelve a TED konferenciasorozatnak (www.ted.com). A TED igen különleges rendezvény, ugyanis an­nak ellenére, hogy az előadásokat ingyen meg lehet nézni a honlapjukon, az eseményen va­ló részvételnek mintegy egymillió forintnyi dol­lárösszeg az ára. Cserébe viszont a látogató az amerikai üzleti, gazdasági és tudományos élet elitjével együtt élvezheti a programot. Az il­lusztris nézőközönségnek köszönhetően pedig garantált, hogy a többnyire tizenöt perces elő­adások komoly gondolatébresztő mondaniva­lóval bírnak. A jó elképzelések terjesztésének eszméje át­hatja a TED működését. Rendszerükben lehe­tővé tették, hogy bárki készíthet fordításokat, így a legizgalmasabb előadásokat - önkéntes fordítók és önkéntes lektorok révén - magya­rul feliratozva is lehet élvezni. Sokak kedvence a magyarul is feliratozott elő­adások között Sir Ken Robinsonnak az iskola és a kreativitás viszonyával foglalkozó fejtegetése (http://www.ted.com/talks/lang/hun/ken_ro­­binson_says_schools_kill_creativity.html). Ah­hoz már hozzászokhattunk, hogy a YouTube vi­­deómegosztóra felkerült zenei klipek elérhet­nek többmilliós látogatottságot, de egy húszper­ces előadásból, amely az oktatási rendszer hi­ányosságairól szól, nemigen néznénk ki ugyan­ezt, noha Robinson beszéde már jóval ötmillió letöltés felett jár. A téma kifejtésének körülbelül a felénél Robinson érdekes gondolatkísérletbe kezd: képzeljük el, hogy egy földönkívüli szemével te­kintünk az oktatási rendszerre. Két dolgot ál­lapít meg ezután. Az első, hogy az oktatási rendszer látszólagos célja egyetemi professzo­rok nevelése, ugyanis ők azok, akik a legtovább maradnak bent a rendszerben, minden más szakma és hivatás képviselői kilépnek az intéz­ményes oktatásból. A második pedig az, hogy EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence kiskorban még az egész gyermeket kezdjük el nevelni, utána jobbára csak deréktól felfelé, míg később már csak az agyát, és valójában annak is csak a racionális gondolkodásért felelős fél­tekéjét. Bár könnyű belátni, hogy bizonyos élet­helyzetekben a jó tánctudásnak legalább akko­ra szerepe lehet, mint a matematikai ismere­teknek, az oktatási rendszerek döntő többsé­gében a tánc nem szerepel... Eredetileg ez a cikk a Keresők és webhelyek című könyvről szólt volna, amelyet e sorok író­ja recenzióra kapott meg a mű kiadójától. A kö­tet ugyanis nemcsak fejlesztőknek szól, hanem akár csak egy blog vezetéséhez is olyan taná­csokat ad, amelyek használatával könnyebben megtalálhatók leszünk az interneten. Az íráshoz anyagot gyűjtve a közeli ismerő­sökben felmerült számos „egyházközeli” kér­dés, amelyekre a Google keresőjében kerestük a választ: „Mi lesz velünk, ha nem leszünk?" „Miért születtünk a földre?” „Az ember maga alakítja-e a sorsát?” Azt próbáltuk meg kide­ríteni, hogy van-e valamely egyháztól szárma­zó válasz az első találati oldalon. Hát... nem iga­zán. Mielőtt azonban elkezdtünk volna azzal foglalkozni, hogy miként is lehetne keresőop­timalizálni az egyházak weboldaláit, elébe to­lakodott egy másik kérdés: vajon helyes-e az a nézőpont, amelyen át nézzük az embereket, Is­tent, az egyházat? Felteszi-e valaki egyáltalán azokat a kérdéseket, amelyekre az egyháznak válaszai vannak? Mit keresnek azok az embe­rek, akik az evangelikus.hu-n kötnek ki, és mit azok, akik el sem jutnak idáig? ■ Nagy Bence Az Evangélikus Élet mostantól már digitálisan is olvasható, előfizethető! Válogasson a Digitalstand.hu kínálatából, ahol számos napilap, hetilap és magazin digitalizált változata megtalálható a nyomtatott lap áránál jelentősen olcsóbban! Az első magyar fejlesztésű platformfüggetlen digitális újságos stand bármilyen számítógépen és táblagépen elérhető, így a nap 24 órájában bárhol megvásárolhatja, elolvashatja, vagy újra elöveheti újságjait. www.digitalstand.hu Csendesnap a Sarepta-otthon lakóival Lucfalván A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon lakói június 25-én Lucfalvára kirándultak, ahol már nagy szeretettel vár­ták őket a helyi gyülekezet tagjai. A csendesnap helyszí­ne a helyi kultúrház volt, mely­nek szomszédságában már kora reggel sorakoztak a kelt sütemények, krémesek. Az asszonyok ebédre gulyásle­vest főztek, amely a bogrács­ban gőzölgött, mikor megér­kezett a busz a vendégekkel. Gyors eligazítás után meg is kezdődött a program, éneklés­sel, köszöntésekkel. A lakók kedves ajándékokkal lepték meg a házigazdákat: általuk készített szőttesek lapultak a tasakokban. Az áhítatot Malik Péter Károly helyi lelkész tartotta. A béna meggyógyításának történetén keresztül mutatott rá arra, hogy nem csak bete­geknek van szükségük Jézus­ra: Jézus válogatás nélkül mindenkiért eljött. A gyere­kek és gyermeklelkűek nagy örömére illusztráció is volt, mégpedig egy adományként kapott flanelkészlet segítsé­gével. Az alkalom végén ki­csik és nagyok jól az elméjük­be vésték az aranymondás­ként megtanult igét: „...az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a föl­dön...” (Mk 2,10) A finom ebéd után az otthon lakói Nóé történetét adták elő (képünkön). Profi díszletek és boldog arcok jellemezték az előadást. A kreatív pedagógu­sok és a színészek is kitettek magukért, a közönség pedig nagy tapssal fejezte ki elisme­rését. Ezután a gyülekezet gyer­mekköre következett, ők három énekkel készültek erre a napra. A maradék idő énekléssel, majd a búcsúzással telt, a sok finomságból pedig csomag készült az otthon maradot­taknak. ■ Malikné Györfi Eszter A szeretet csodái A Sarepta-otthon lakói voltak gyülekezetünk látogatói a hét­végén. Vegyes érzelmekkel indul­tam el. Nem tudtam, hogyan leszek képes a hatásokat kezel­ni. A megtapasztalás felkava­ró volt. Pozitív értelemben. Mindenhol a szeretet kifejezé­sének különböző megnyilvánu­lásait láttam. Kézfogás, simo­­gatás, gyengédség, türelem, odafigyelés. Az Úr végtelen kegyelmét láttam a sérült emberekben, amelyet felénk, épek felé szeret­ne üzenni. Valamilyen okból így kellett születniük, de meg­kapták az egyik legnagyobb ajándékot: a feltétel nélküli, őszinte, tiszta szeretni tudás képességét. Számukra ez a vi­lág legtermészetesebb dolga. Ez a képesség minden ember­ben ott van, csak jó mélyen el­rejtjük. Félünk az egyik leg­szebb emberi megnyilvánu­lástól, amelyet Isten ajándék­ba adott. Részesei lehettünk egy elő­adásnak is. A vendégek Nóé történetét adták elő. Számom­ra lenyűgöző volt. Megszégye­nítő, hogy a számunkra egysze­rű kis feladat milyen elégedett­séget és örömet tudott szerez­ni a szereplőknek. Velük ellen­tétben nekünk a mi „nagy” feladataink sikeres végrehajtá­sa sem szerez felhőtlen örömöt és elégedettséget. Példaértékű volt az otthon­lakóknak Istenről szóló bi­zonyságtétele. A díszlet, a zene, a kiegészí­tők, a szereplők lelkesedése mind-mind az ápolók ötletes­ségéről és nagy szeretetéről árulkodott. Szavakkal meg sem lehet köszönni ezt a fajta áldo­zatos munkát. Tudom és hi­szem, hogy ez csak az Úr állan­dó jelenlétével lehetséges. Min­den tiszteletem az ápolóké. Úgy indultam el erre az al­kalomra, hogy kértem az Urat, tanítson. Köszönöm az Úr­nak, hogy megtette! Isten áldja meg a Sarepta­­otthon lakóit, minden dolgozó­ját és mindannyiunkat. M A lucfalvai evangélikus gyülekezet egy tagja SZERETETVENDÉGSÉGRE Meggyes huszárbajusz Hozzávalók a tésztához: 30 dkg liszt, 7 evőkanál tej, 10 dkg zsír vagy margarin, 3 tojássár­gája, 3 dkg cukor, 2 dkg élesz­tő, 1 citrom héja A töltelékhez: 3 tojásfehér­je, 15 dkg cukor, 20 dkg darált dió, magozott meggy, lekvár A tésztához az élesztőt a cukros tejben felfuttatjuk. A lisztet a zsiradékkal elmor­zsoljuk, beletesszük a tojássár­gákat, a felfuttatott élesztőt és a citromhéjat, majd az egészet összegyúrjuk. A töltelékhez a tojásfehér­jéket kemény habbá verjük, apránként hozzátesszük a cuk­rot, végül beleforgatjuk a da­rált diót. A tésztát három cipóba oszt­juk, és egyenként tepsihosszú­ságúra kinyújtjuk. Az így ka­pott téglalapnak a hosszabbik (a tepsi hosszúságával meg­egyező) két szélét magozott meggyel kirakjuk, és a tésztát ráhajtjuk úgy, hogy a meggyet befedje. Az így keletkezett vá­lyút lekvárral megkenjük, és a diótöltelékkel megtöltjük. A három rudat egymás mellé tesszük, és előmelegített sütő­ben 200 fokon megsütjük. FOTÓ: BODA ZSUZSA_____________________ FOTÓ: MALIKNÉ GYÓRFI ESZTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom