Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-14 / 33-34. szám
Evangélikus Élet AUGUSZTUS 20. - ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE 2011. augusztus 14-21. » 19 Államalapító királyunk nem érdekből volt keresztény Interjú dr. Zlinszky Jánossal ► Állam, államalapítás, államszervezet - augusztus 20-ával kapcsolatban megkerülhetetlen fogalmak. Kevesebb szó esik azonban arról, egyáltalán milyen szerveződéseket tekinthetünk államnak, és miként alakultak ezek ki. Dr. Zlinszky János jogásszal, volt alkotmánybíróval, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusával nemcsak általánosságban beszélgettünk ezekről a kérdésekről: az ünnephez kapcsolódóan természetesen a magyar államalapításról és Szent István király érdemeiről is szó esett.- Professzor úr, miként definiálhatjuk az államot?- Az állam elvont fogalom. Általában egy meghatározott területtel rendelkező, nemzetközileg elismerten létező, az ott lakók által létrehozott, igazgatásra, védekezésre és a közszükségletek ellátására alakult szervezetet értünk rajta.- Ezek közül melyik a legfontosabb jellemzője?- Ma a leglényegesebb az, hogy a többi állam, a nemzetközi közösség államként ismerje el. Az azonban, hogy ez mitől függ, meglehetősen esetleges. Ezért nehéz megindokolni, hogy miért ismerjük el Koszovói, és miért nem ismerjük el a kurdokat, vagy hogy miért tekintjük önálló államnak a máltai lovagrendet, holott nincs saját területe.- Utóbbi elismerésében bizonyára a történelmi hagyományok is közrejátszanak. Ha visszatekintünk az első államok kialakulásának idejére, mit állapíthatunk meg?- Az ókorban az államok egy része tudatos alapítás eredményeként született meg. A görög városállamoknak például külön szertartásuk volt erre: szent ökrökkel szántották körül a területet, kitűzték a határokat, megszentelték a városfal végpontjaiul szolgáló sarkokat, és ezen a területen belül létrehozták a maguk szuverén önkormányzatát. Máskor az adott népcsoport olyan nagyra nőtt, hogy a hagyományok, a normák, a különböző természetes szabályozó mechanizmusok már nem tudtak érvényesülni, ezért a szükségletek kielégítésének és a támadások elleni védekezésnek a megszervezéséhez a hatalmi viszonyok mesterséges rendezésére volt szükség. A nagy római jogállam pedig azért jött lére, hogy a mocsár rejtekében-menedékében összeverődő jöttment emberek közösségében rendet teremtsenek.- Meghatározásában külön kitételként szerepel, hogy az államot az ott lakók alkotják meg hozzák létre.- Az én felfogásomban a nép etnikai, a nemzet pedig politikai fogalom. Azt a népet nevezem nemzetnek, amely államot alapít. Általánosan elmondható, hogy egy szerveződés akkor válik állammá, amikor az életét szabályozó intézmények állandósulnak, és az állam függetlenné válik a hatalmat éppen hordozó személyektől. Tény, hogy egy jó vezető bizonyos esetekben elengedhetetlen az állam megalakulásához, nem biztos azonban, hogy a halála után is meg tud maradni a birodalma, gondoljunk csak Attilára vagy Dzsingisz kánra. Ha az intézményi szervezet nem elég erős, és/vagy nincs, aki átvegye a hatalmat, akkor a kialakult struktúra szétesik. Emellett az is nagyon lényeges, hogy az állam területén élők elfogadják a fennálló rendet, mert a jognak, a hatalomnak való alávetés csak aknemzetközi közösség belátta, ha nem tekintenek független köztársaságként a kérdéses területre, akkor a Szudán északi és déli része között már több éve zajló háborús konfliktusok még súlyosabbá válhatnak. Máshol a nemzetközi közösség kor maradandó és gyümölcsöző, ha önkéntes. A modern államban természetesen a hatalom egysége mellett a hatalommegosztás elveinek is érvényesülniük kell. Fontos, hogy legyenek olyan intézmények, amelyek ellenőrzik és szükség esetén korrigálják a főhatalom működését.- És ha a hatalom rossz kezekbe kerül, ha már nem a közösség érdekeit szolgálja, és az ott élőknek nincsenek eszközeik a megfékezésére? Ilyen esetben meddig tart az állam szuverenitása, önállósága, és melyik az a pont, amikor a nemzetközi közösség úgy dönt, hogy beavatkozik?- Ez sok mindentől függhet. Vannak olyan államok, amelyek valóban egy diktátor vagy egy diktatórikus rendszer hatalmának alávetetten léteznek, de valamilyen módon mégis a közösség érdekében működnek. Például Kínában a kommunista vezetés elérte, hogy mindenkinek legyen ruhája és rizse, és ez az éhezéshez képest jelentős előrelépés. Egy ilyen eredmény elég lehet ahhoz, hogy az ott élők elfogadják a fennálló rendszert, vagy akár ragaszkodjanak is hozzá. Általánosságban elmondható, hogy az érintettek általában addig tűrik a diktatúrát, ameddig jobb tűrni, mint fellázadni ellene. Akinek sok veszítenivalója, biztos egzisztenciája - családja, lakása, folyamatos keresete - van, az nehezebben fordul szembe a hatalommal. Ha az elnyomatás ellen éppen most küzdő északafrikai népeket vagy akár a kis-ázsiai nomád közösségeket nézzük, ezekről elmondhatjuk: kebelén a kenyere, hátán a háza. Az életükön kívül tulajdonképpen nem sok mindennel bírnak, ezért a változások érdekében könnyebben teszik kockára azt, amijük van.- Térjünk vissza arra a kérdésre, hogy a nemzetközi közösség mikor avatkozik be egy olyan konfliktusba, amelyben egy állam megmaradása, egy országrész kiválása vagy egy új szerveződés létrejötte a tét.- Ha az adott népcsoport nagyon ragaszkodik az önálló államisághoz, a nemzetközi közösség pedig, ha úgy tetszik, rákényszerítve érzi magát, hogy elismerje a létét, akkor új állam születik. így alakult meg például Bosznia, és valami hasonló történt most Dél-Szudán esetében is. A inkább háborút folytat, semmint hogy lehetőséget adjon bizonyos népeknek az önállósodásra. Ez történik például a tálibok esetében Afganisztánban. Izraelben pedig, ahol a zsidók és a palesztinok nem tudnak megegyezni egymással, a nemzetközi közösség egyensúlyozni próbál. Nem lehet tehát egyértelműen megmondani, hogy mikor és milyen érdekektől vezérelve történik vagy nem történik meg a beavatkozás egy-egy kényes helyzetben. Alapelvként az fogalmazható meg, hogy ha nincs különös ok a közbelépésére, akkor a nemzetközi közösség hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk útján.- Ha már az érdekeket említi: az állam saját érdekei és a nemzetközi érdekek hogyan függnek össze?- Ha egy ország bizonyos okokból elkötelezi magát egy nemzetközi szervezet - például az Európai Unió - mellett, akkor egyszerre vállalja a tagságból fakadó jogokat és kötelezettségeket. Az, hogy bizonyos államok hogyan működnek együtt egymással, részben a történelmi hagyományokra vezethető vissza, részben attól függ, hogy a két ország között inkább a rokonszenv vagy inkább az ellenszenv érvényesül-e. Az együttműködés hátterében állhat továbbá nyelvi rokonság és/vagy földrajzi adottság is, és természetesen lehetnek gazdasági és politikai okai is. A nemzetközi jogi álláspont ma az, hogy minden olyan kérdésben, amely az egyénre tartozik, az egyén döntési szabadsága kell, hogy érvényesüljön. Ugyanígy a kisközösséget érintő kérdésekben a kisközösség tagjai döntsenek, azt pedig, hogy mi történik Magyarországon, elsősorban az itt élők határozzák meg. Ez a szubszidiaritás elve. Az is igaz ugyanakkor, hogy a technika és a közlekedés fejlődése, illetve a fölhasználható források szűkülése miatt mára sok probléma regionális, kontinentális vagy akár globális kérdéssé vált. Például a légkör felmelegedésének vagy a vizek tisztaságának kérdése nem az egyes országok belügye.- Beszélgetésünk apropójáról még nem esett szó, ezért most képzeletben tegyünk egy gyors utazást a 10-11. századba! Érintette, hogy az államszervezetet kiépítő, az adott közösséget vezető személynek milyen fontos szerepe van, lehet. István királyunk mennyire tekinthető karizmatikus egyéniségnek? Mennyire függött csak tőle a magyar államalapítás sikere?- Egy-egy történelmi esemény kapcsán nem mindig könnyű megítélni, hogy az egyéniség hatása és a körülmények nyomása közül melyik az erősebb. Szent István esetében is igaz, hogy a jó politikai érzékkel megáldott államférfi kedvező történelmi helyzetben uralkodott. A honfoglalás idején a magyar törzsek azt a lehetőséget használták ki, hogy az egymásra akkor éppen halálos ellenségekként tekintő Nyugatrómai és Keletrómai Birodalom határvidéke üres terület volt. A magyarok katonailag nagyon jól szervezett közössége hol az egyik, hol a másik birodalommal szövetkezett, hol az egyikkel, hol a másikkal szemben folytatott zsákmányoló hadjáratot, mintegy a mérleg nyelve volt közöttük. A 10. században aztán II. Ottó német-római császár és Theophanu bizánci hercegnő házassága megteremtette a két birodalom közötti békét. Géza fejedelem és fia, István felismerte: ha a magyarok nem kötelezik el magukat a kereszténység mellett, akkor ebben a helyzetben a két nagyhatalom együtt könnyen legyőzheti őket. A politikailag szükségszerű váltást sikerült elfogadtatniuk a nemzet többségével is. Az államalapítás sikerességének szempontjából mindenképpen előnyös volt, hogy békeidőben a két nagyhatalom jó szemmel nézte és segítette az új keresztény állam kiépülését és megerősödését. Ugyanakkor Szent István nem államérdekből volt keresztény, hanem meggyőződéssel hitt abban, hogy ez az igazi, egyedül üdvözítő vallás, és ezért akarta elterjeszteni a magyarok között. Ma általában sokszor rajzolnak olyan képet róla, hogy tűzzel, vassal, vérrel mindenáron véghezvitte a maga reformjait. A tények azonban inkább azt igazolják, hogy meglehetősen türelmesen és lassan folytatta ezt az építőmunkát. Ahol nem volt elengedhetetlen, ott nem változtatott a régi magyar hagyományokon. Meghagyta a személyi szabadságot, a törzsek bizonyos önállóságát, a törzsfők beleszólását a közügyek intézésébe, úgy alakította ki a közigazgatási egységeket, hogy azok lehetőség szerint illeszkedjenek a vérségi egységekhez. Bizonyos szokásokat, mint például a nőrablást, aránylag enyhén ítélt meg, és megpróbálta kivárni, amíg az asszony adás-vételének pogány szokását fölváltja a házasság intézményének keresztény felfogása. Utódai - annak ellenére, hogy nem az ő közvetlen leszármazottaiként kerültek a trónra, és apjuk megcsonkítása miatt még csak különösebb tisztelettel sem tartoztak volna neki - folytatták az általa megkezdett munkát. I. Endre egyik törvénye például egyértelműen kimondta, hogy István király reformjait tiszteletben kell tartani, és továbbra is azt a rendet kell képviselni, amit ő bevezetett. Az István által létrehozott intézményi szervezet elég erős volt ahhoz, hogy megállja a helyét a történelmi viharok közepette, és hosszú századokon keresztül megtartotta a magyarokat itt, a Kárpát-medencében. ■ - vitális -Asztrik átveszi a koronát a pápától Szent István, a templomalapító Szent István a trónon Szent Gellért oktatja Imre herceget Szent István A Szent Korona Légrády Sándor tervezte bélyegek az 1938-as emlékévre
