Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-14 / 33-34. szám

Evangélikus Élet

FORRÁS

2011. augusztus 14-21. 1» 17

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP - JN 15,1-5

Tartsd felhúzva a redőnyt!

A szőlővessző csak addig él, amíg rajta van a tőkén. Ha lemetszették, meghal, mert önmagában nincs élete. A szőlővessző az életet a tőkéből meríti, mert a tőke tartja életben a vesszőt. Ha a szőlővesszőben megáll a tőke életet adó, életet tápláló nedveinek keringése, akkor a vessző elhal. Előbb elszárad, majd lemetszik.

Jézus önmagáról és az övéivel való kapcsolatáról beszél. „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik’.’ Kikről mondja ezt? Egy bizonyos: nem azokról, akik nem hisznek Istenben, vagy ha Istenben hisznek is, Jézusról még nem hallottak, vagy ha hallottak, nem fogadták el. Jézus itt olyanokról beszél, akik egyszer már közösségbe kerültek vele, akik élő tagjai voltak a testének, részesei voltak az ő életének, részesei voltak teste életadó vérkeringésének.

A vérkeringésről nem baj, ha első hallásra az úrvacsora jut eszünkbe. Az úrvacsora rendszeres vétele utáni olthatatlan vágyakozás valóban jele annak, hogy még rajta vagyunk az életadó szőlőtőkén, és még élő tagjai vagyunk Jézus testének. Jézus itt mégsem azokról beszél, akikből kihalt az úrvacsora utáni vágy és hosszú ideje elmaradnak a szentség asztalától. Mert ez már csak következmény.

A metaforát félretéve: Jézus az Atya szeretetét mondja az élet forrásának, sőt számára az Atya szeretete egyet jelent az élettel. Az Atya szeretete az az „életadó nedv” amely Jézus testében vér gyanánt kering, amely őt és testének minden tagját életben tartja. A szőlőművelés képénél maradva: az Atya állandóan szeretetével öntözi az általa ültetett szőlőtőkét. Akinek valóban vérévé

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon’.’ (Lk 12,48b)

Szentháromság ünnepe után a 9. héten az Útmutató reggeli s heti igéi elénk tárják az Úristen elhívott szolgáinak életét, hogy Krisztussal közösségben, hűség és engedelmesség által, mi is hasznosíthassuk tőle kapott ajándékainkat neve dicsőségére. „Hű az Isten, aki elhívott minket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (íKor 1,9; LK) Ő szeretett minket, és önmagát adta értünk, így e szeretetközösség örökké tart. „Ha elenyészik is a testem, szívem kősziklája te maradsz, ó, Isten.” (GyLK 723) Mesterünk józan előrelátásra nevel a talentumok példázatával, hogy tudatosítsa bennünk: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az..” (Lk 16,10) Ne legyünk haszontalan szolvált az Atya szeretete, abban fog megmaradni Jézus beszéde. Nem csupán az élete útját szegélyező jelzőtáblákra írt külső útmutató lesz számára Jézus parancsolata, hanem megmarad benne, és élete beépített, belső iránytűjévé válik. Jézus parancsolata pedig nem egyéb, mint amit az elmúlt vasárnap igéjében, a Hegyi beszédből vett részletben hallhattunk: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknakfiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak" (Mt 5,44-45)

Más szóval az Atya szeretetéből táplálkozó és minden emberre, barátra és ellenségre egyformán irányuló és azonos mértékkel mérő szeretet parancsa. Az ilyen ember - miként Jézus is - megmarad az Atya szeretetében, és élete olyan gyümölcsöket terem, amelyekben Jézus örömét találja. Az ilyen ember csupa olyan dolgot kér az Atyától, amelyet az Atya a maga mindig jó akaratával egyezőnek, ezért teljesíthetőnek talál, és örömmel teljesít is.

Ellentmondásnak tűnhet, hogy Jézus előbb úgy tanúskodik Isten szeretetéről, mint amely feltétel nélküli, és nem ismeri a személyválogatást, azután mégis arról beszél, hogy Isten szeretetéből ki lehet esni, és aki kívülre kerül az isteni szeretet véráramán, azt mint elszáradt szőlővesszőt lemetszik az éltető tőkéről.

Az ellentmondás látszata csak akkor oszlik el, ha figyelembe vesszük, kiknek szól Jézus mondanivalójának első része, és kiknek a második. A feltételnélküliség ígérete azoknak szól, akik még nem nyíltak meg Isten szeretete előtt. Jézus nekik mondja, hogy Isten szeretete olyan, mint a delelő nap sugara: nem válogat, hanem mingák, hogy a számadásnál megtapasztalhassuk: „...mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkednifog” Urunk ünnepi lakomáján, az ő országában. (Mt 25,29) Ezért Pál (is) mindent kárba veszni hagy: „. ..és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem (...) hogy megismerjem őt és feltámadása erejét..” (Fii 3,8.10) Krisztus benső ismerete: ez a vele való örök életközösség kezdete! Salamon „csak” engedelmes szívet kért Istentől, ám bölcs és értelmes szívet kapott. Ezt a talentumát jól hasznosította: „Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg mert ő az anyja!” (íKir 3,27)

dent egyformán megvilágít és éltet melegével. A palotát éppúgy, mint a viskót. A tiszta, rendezett házat és udvarát, virágzó kertjét éppúgy, mint az elhanyagolt, málló vakolatú épületet szemetes udvarával, elgazosodott kertjével. A gazdagot éppúgy, mint a szegényt. A jókat éppúgy, mint a gonoszokat. Egyikük számára sincs feltétel: megnyílhatnak Isten szeretetének befogadására. Amelyik ház ablakán felhúzzák a napsugarat visszatartó redőnyt, abba a házba a nap be fog sütni, függetlenül attól, hogy az ablak belső oldalán levő szoba tiszta és rendezett-e, vagy ráférne már egy rendrakás és nagytakarítás.

Az Isten szeretetében való megmaradás fontosságára, illetve az Isten szeretetéből való kiesés szörnyű lehetőségére való figyelmeztetés pedig azoknak szól, akik az életüket jelképező ház ablakán egyszer már felhúzták a redőnyt, és beengedték belső szobájukba Isten szeretetének éltető napsugarát. Őket figyelmezteti Jézus: nehogy újra leengedjék a redőnyt! Mert akkor meghal bennük az az új élet - Pál apostol szavával az a belső ember, az az új ember - amelyet, illetve akit Isten szeretete már életre hívott, aki a Krisztus képmását viselte, és aki által egyszer már valóságosan belekapcsolódtak Krisztusnak az Atya szeretetét éltető oxigénként hordozó vérkeringésébe.

Ennek nem mond ellent, hogy Isten szeretetének napja tőlünk függetlenül mindig süt, mert Isten igaz és hűséges, és szeretetét senkitől sem vonja meg. Hogy süssön a nap, azért nekünk se a házon kívül, se a házon belül semmit nem kell tennünk. De hogy a belső szobánkba is besüssön, ahhoz felhúzva kell tartanunk a redőnyt. Mert a redőny újbóli leeresztése végzetes következménnyel jár. A

Nem lehet következmények nélkül, felelőtlenül hirdetni s hallgatni Isten szavát. „Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” És ha a bűnös meg/visszatér az igaz útra és „nem vétkezik, akkor életben marad, (...) és te is megmented a lelkedet”. (Ez 3,17.21) Jézus az Isten eredeti akaratának való engedelmességet és az egymás iránti hűséget kéri számon a házassági elválásról kérdezőnek válaszolva: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettőlfogva férfivá és nővé teremtette őket?” - „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza’.’ (Mt 19,4.6) „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, (...) értsétek meg mi az Úr akarata’.’ És milyen az igazi ünneplés? „... teljetek meg Lélekkel (...) és adjatok hálát az Istennek... mindenkormindenért, ...Jézus Krisztus nevében!’ (Ef 5,15-20) Pilátus a talentumát

A VASÁRNAP IGÉJE

belsejében újra elsötétült ember életében nem marad meg Jézus igéje. Akkor sem, ha továbbra is naponta olvassa és hallgatja azt remélve, hogy utat mutat neki. De a belsejében újra elsötétült ember - még ha hívőnek gondolja is magát - azokat a gyümölcsöket sem fogja teremni, amelyeket Jézus - a Hegyi beszéd szerint - minden követőjének életében keres.

A belsejében újra elsötétült ember nem tudja szeretni ellenségeit, nem tud imádkozni üldözőiért, nem tudja a megtorlás szándéka nélkül eltűrni az őt ért sérelmeket, nem tudja jóval viszonozni a rosszat, és általában semmilyen helyzetben sem tudja jóval legyőzni a gonoszt. És ha életét esetleg fel is áldozza barátaiért, azt nem szeretetből, hanem hősies becsületből, rosszabb esetben dicsőségvágyból teszi. Mert szeretetből mindez csak akkor lehetséges, ha a bennünk élő Krisztus szeretete által mi magunk is benne vagyunk Isten szeretetének vérkeringésében.

Ügyeljünk hát, hogy mindvégig megmaradjunk Isten szeretetében, amelyből Jézus értünk feláldozott életének gyümölcseként részesültünk. Aki - ha megmaradunk szeretetében - barátságával tisztel meg bennünket, és bizalmába fogad.

■ Véghelyi Antal

Imádkozzunk! Urunk, te mondtad, hogy ha visszavonod lelkedet, kiszárad a föld. Mi is elszáradunk, mint az elhalt szőlővessző, ha Lelkedet megvonod tőlünk. Ezért a zsoltáros szavával kiáltunk hozzád: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!” (Zsolt 51,12-13) Ámen.- „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked...”- saját érdekében használta; a császár barátságát választotta, s Jézust kiszolgáltatta „nekik, hogy megfeszítsék”. (Jn 19,11.16) „Ki tehát a hű és okos sáfár?”- kérdi Urunk. Mi ismerhetjük Isten akaratát, fogjunk hozzá teljesítéséhez! „Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” {lk 12,42.43) Luther realista: „Bizony, azt látjuk, hogy a keresztyének lomhák, fásultak, nemtörődők és restek Isten dolgaiban. Az ördög száz szolgát is talál, míg a Krisztus egyet is alig. De mi buzdítsunk minden tunya keresztyént, hogy ugyanúgy forgolódjanak a jóban, mint az Ádám-fiak a rosszban.” Te kérd: „Segíts, hadd végezzem / Minden dolgom serényen, / Készséges szolgaként...” (EÉ 436,5)

■ Garai András

Oratio

oecumenica

Istenünk! Itt vagyunk előtted: a te népedként, gyermekeidként könyörgünk most hozzád. Köszönjük, hogy figyelsz imádságunkra, és még mielőtt bármit is kimondanánk, te már pontosan tudod, hogy mi lakik szívünkben.

Köszönjük neked a nyáridő alatt is a veled való találkozás örömét és azt a békességet, amelyet csak te tudsz adni. Köszönjük, hogy elcsendesedhet és kisimulhat bennünk az aggodalom egymásért, a jövőnkért, boldogulásunkért. Áldó jelenlétedet érezzük ezen a vasárnapon is. Szeretnénk erődből erőt meríteni az előttünk álló hétköznapokra.

Jézusunk, te egészen összekötöd velünk az életedet, és azért munkálkodsz Lelked által a szívünkben, hogy megmaradhassunk tebenned. Add értenünk és teljes szívvel hinnünk, hogy mindaz, amit véghezvittél megváltásunkért, életünk gyógyulását szolgálja. Taníts követésedre, hogy gyümölcsöt teremjünk, és mások is felismerhessék rajtunk, hogy hozzád tartozunk. Add, hogy méltók legyünk a ránk bízott szolgálatra!

Imádkozunk hozzád szeretteinkért, barátainkért és ismerőseinkért. Segíts, hogy szeretetedből éljünk, és szeretetedet sugározzuk ott, ahol a helyünket kijelölted. Taníts elfogadnunk és megbecsülnünk azokat is, akiket nehéz szeretnünk. Vigyázz a körülöttünk megforduló sok-sok idegenre! Kérünk, vedd oltalmadba az egész világot - minden népet, közösséget, minden teremtményt. Segíts a jóakaratú embereknek, akik a teremtett világ jövőjéért munkálkodnak szerte a Földön, hiszen ajándékba kaptuk tőled bolygónkat.

Imádkozunk hozzád hazánkért, a magyarságért határon innen és túl. Mindazokért a vezetőkért, akiket felelősség terhel, akik döntéseket hoznak, akik jövőnket alakítják. Adj bölcsességet nekik. Engedd felismernünk, hogy kezedben van életünk, boldogulásunk, minden napunk. így áldd meg nemzetünket és azt a földet, amelyet otthonunkul adtál.

Könyörgünk hozzád a szenvedőkért, a betegekért, azokért, akiknek üldöztetésben, nyomorúságban van részük, akik kilátástalannak látják életüket. Indíts minket, hogy a hangtalanok hangja lehessünk, hogy kezünket kinyújtsuk szükségben élő embertársaink felé.

Könyörgünk hozzád egyházadért, minden keresztényért. Imádkozunk gyülekezeteinkért, a szolgálattevőkért, vezetőinkért. Légy közel Szentlelkeddel, adj újulást, tégy eggyé minket, hogy szeretetedet hirdessük, a hitben megállhassunk, és a tőled kapott reménységben örvendezzünk most és mindenkor. Ámen.

HETI ÚTRAVALÓ