Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-30 / 5. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2011. január 30. w- 9 /állások a vulkánok földjén Batak evangélikus templom, Tömök Evangélikus teológusok Pematangsiantarban épületek emelkednek csupa természe­tes anyagból. Egyiken felirat állt: Se­­gale-gale. Amire utal, az egy kötelek­kel mozgatott, zenélő, emberméretű festett fabábu, amellyel eredetileg egyedül járatták a „részvéttáncot” az utód nélkül elhunytak temetésén. Ma turistacsalogató látványosság, vállra terített ulossal lehet együtt lejteni a vi­dám körtáncban. Ezzel a képpel bú­csúztunk a Toba-tótól, hogy Medán­­ból indulva repüljünk Yogyakartába. A medáni nagymecset Medánban találtunk rá indonéziai utunk során a legszebb mecsetre. A híres nagymecsetbe kísérőink egyi­ke, a muszlim származású Farban jó­voltából juthattunk be, aki a napi öt­szöri ima, a szálát gyakorlása miatt állt meg itt. Éppen abban az évben, 1905-ben épült, amikor a fasori evangélikus templom. Egészen megdöbbentő volt felfedezni az anyagok és díszítő­elemek hasonlóságát, a szószékfeljá­rótól a falak motívumáig. Az iszlám öt oszlopát Farhan se­gített felidézni: 1. A hit tanúsítása (sa­­háda): tanúsítása annak, hogy nincs más jogosan imádható isten, csakis Allah, és hogy Mohamed az ő prófé­tája minden ember számára, egészen a végítélet napjáig. 2. A napi ötszö­ri ima (szálát): ezek erősítik és élte­tik a hitet Allahban, és ösztönzik a hí­gosultaknak. Emberbaráti és társadal­mi értéke is van. 5. Haddzs (zarán­doklat Mekkába): legalább életében egyszer minden muszlimnak, aki anyagilag, testileg és lelküeg képes ezt megtenni, el kell zarándokolnia Mek­kába, és ott elvégeznie a zarándoklat­hoz kapcsolódó szertartásokat. Ugyancsak érdeklődéssel hallottuk a beszámolót arról, hogy a fővá­rosban, Jakartában és a nagyobb vá­óriás méretű teraszos szentélyhegy az indiai mitológiából ismert Meru­­hegy hasonmása kívánt lenni Jáva szi­getén, amely a legendás aranyor­mot utánozza, melyen a világmin­denség nyugszik. Az eredmény a déli félteke legmonumentálisabb em­lékműve lett: a buddhizmus legna­gyobb szabású nyitott szabadegyete­me, a kövek üzenetében. Tornyainak változatossága, szobrai és a buddhista legendákat ábrázoló domborművei ámulatba ejtőek. A levegőből hatalmas, háromdimenzi­ós mandalának hat, amely a lámais­ta szertartásokban használt képes vi­lágábrázolás, az Ég és a Föld szimbo­likus leképezése. E dombra épített al­kotás teraszos, gúla alakú, nyolcszin­tes építmény. Alsó része lépcsőzetes A fasori evangélikus templommal egy időben épült medáni nagymecset Rituális hindu fürdő, Báli rosokban ramadán idején a keresz­tény közösségek sötétedéskor szere­­tetvendégségre hívják muszlim bará­taikat... Az alvó Buddha - Borobudur Az indonéz lakosság mindössze egy százaléka buddhista. Történelmi köz­pontjuk minden bizonnyal a Jáva szigetén fellelhető teraszos „szentély­hegy”, Borobudur. A Borobudur szó jelentése: „sok Buddha” A monumentális építmény, amely a kulturális világörökség része, mégis sokkal inkább iskolás csopor­toktól és turistáktól nyüzsgő hely, semmint meditációs gyakorlatok vagy a vallás megélésének színhelye. Bennünket is arra biztattak, hogy a hajnali órák napfelkeltét megelőző hűsét válasszuk a látogatásra. A parkokkal övezett területet he­gyek veszik körül, némelyikük még mindig aktív vulkán, a közeli lakott piramis, az öt négyszögletű terasz az anyagi vüág szimbóluma, fölötte a há­rom kör alakú szint a szellemi világot testesíti meg. Mindhárom kör alakú szinten kisebb harang alakú sztúpák sorakoznak, melyek a legfelső terasz harang alakú, tizenöt méter átmérő­jű nagy sztúpájához vezetnek fel. Ez a csúcs a buddhizmus legfőbb célját, a teljes szabadság, az anyagi kötöttsé­gektől való megszabadulás - a nirvá­na - elérését szimbolizálja. A falakon ezerötszáz dombormű mutatja be Buddha tanítását és éle­tének epizódjait; ez a buddhizmus kőbe vésett enciklopédiája. Több száz relief a hétköznapi élet jelene­teit ábrázolja: a mezei munkát, a családi életet, viharban fölboruló hajókat, táncosokat, majmokat, há­borúk eseményeit. Megelevenítik a 9. századi jávaiak életét. Borobudurt Kr. u. 800 körül a Shailendra-dinasztia építtette, mint­Bibliával a kézben és legalább ötféle, a gyülekezetből alakított kórus szol­gálatával, felolvasásokkal haladt elő­re a prédikációig, úrvacsora nélkül. Az igehirdetés így sem volt hosszabb húsz percnél. Az együttlétet - érezhető izgatott­ság nyomán - a félrevert harang sza­va vágta el. A templomtól is jól lát­szott a mintegy háromszáz méterre lévő füstcsóva: valakinek a háza égett, s már indult is az egész gyülekezet motoron, gyalogosan, hogy oltsa a tü­zet. Üzenettől a tettek mezejére, a szolidaritás és összetartás ilyen ma­gától értetődő megélésére... A tomoki főút és kirakodóvásár mellett gyalogösvény vezetett a régi neolitikus kultúrát idéző királysír­hoz, fölötte a legrégibb, bárka alakú veket magasabb erkölcsre. Az imák megtisztítják a szívet, megóvnak a rossz cselekedetektől és a bűnök iránti kísértésektől. 3. Ramadán ha­vi böjt: ramadán hónapban tartóz­kodni kell az ételtől, italtól és a há­zasélettől pirkadattól napnyugtáig, miközben igyekezni kell a csendes­ség keresésére, megtalálni a lelki bé­két és minél többet fordulni Isten fe­lé. A böjt fejleszti az egészséges szo­ciális érzéket, a türelmet, az önzet­lenséget és az akaraterőt, tisztítja a testet és a lelket. 4. Alamizsna (zakát): a zaka szó szerinti egyszerű jelenté­se tisztaság, ártatlanság. A gyakorlat­ban kijelöli annak az évente termé­szetben vagy pénzben adandó összegnek a nagyságát, amelyet egy muszlimnak oda kell adnia az arra jo­hegyvonulatot alvó Buddhának ne­vezték el az őslakosok. A hely története visszanyúlik a 8. századba, amikortól a szigetvilág erős indiai befolyás alá került. Budd­hista és hindu királyságok alakultak, uralkodóik indiai istenektől szár­maztatták magukat. A borobuduri egy hetvenöt éven át. Kétszáz évvel később a templomrendszert elhagy­ták. Hamarosan omladozni kezdett, elborította a dzsungel. A napóleoni háborúk idején angol gyarmatosítók foglalták el Jávát, Borobudurt ekkor fedezte fel egy katonatiszt A nö­vényzetet és a fákat lefejtették a kö­vekről, majd 1907-ben holland régé­mok, az emberek alvóhelye és kony­hája, valamint a házi szentély. Fő ter­ményük a rizs, de jamgyökeret, édes­burgonyát, maniókát és kukoricát is termesztenek. Rituális fürdőhelyeik közül az egyik legszebbhez is eljutot­tunk. A szent vizeknél tett látogatás­tól a különféle betegségek elleni vé­delmet várják a helyiek. Batak csónak alakú ház Samosir szigetén szék hozzákezdtek a helyreállításhoz. További konzerválására és restaurá­lására az 1970-es, 80-as években ke­rült sor. Báliról még egyszer Indonézia lakóinak mindössze három százaléka hindu vallású. Báli szigeté­nek lakossága a hinduizmus égy sa­játos ágát, az agama hindu dharma vallást követi. Bálit „az élő istenek szi­getének” is nevezik. Csaknem száz­ezer templom és szentély található a csupán hárommilliós, pici, de annál varázslatosabb szigeten. Megtalálhat­juk őket a temetőkben, tengerparto­kon, az útkereszteződéseknél, a pia­cokon, a kapukban, hidakon, fák ko­ronáin. Külön templomuk van a hol­taknak, az élőknek, az egyes istensé­geknek, a foglalkozási csoportok­nak, kasztoknak, klánoknak, csalá­doknak. A vallás tehát központi sze­repet játszik az itt élők életében, át­szövi a hétköznapokat. Csakis Balira jellemző ez az egye­di hitvilág, amely eltér az indiai hin­duizmustól: a helyi animista ősvallás­sal keveredve sajátos, szinkretikus egyveleget alkot. Az indiai hatások, így a hinduiz­mus is a 11. századtól kezdtek Balira áramlani. A 15. században, a hindu Madzsapahit birodalom összeomlá­sakor a hindu vallású jávai nemesség, papság és értelmiség az iszlám ter­jeszkedése elől Balira menekült. Az itt kialakult egyedi kultúra, a művé­szetek, így a tánc, a kézművesség és az árnyjátékszínház mai formái en­nek a nagy jávai exodusnak az emlé­két őrzik. A legváltozatosabb, gamelánegyüt­­tessel kísért táncos előadásokat az Uhudban található királyi palota előtti téren láttuk. Az ősök szellemé­nek, isteneknek vagy az ártó erőknek, démonoknak bemutatott felajánlások apró rítusaiba vagy a naponta több­ször bemutatott étel-, füstölő-, virág­áldozatok meneteibe azonban bárhol bele lehet botlani. A falusi közösségekben minden család a maga föld- vagy kőfallal el­kerített portáján él. Az árnyékos ud­vart rendszerint három részre oszt­ják: a rizshombárok és marhakará­Összetartozunk A felidézett utazás képei és történe­tei, Báli, Jáva és Szumátra ezer arca számomra azt is jelenti, hogy milyen üdítő rácsodálkozni Isten gazdag vi­lágára. Másrészt figyelmeztet, hogy olyan óriási kincsünk van nekünk, magyarországi evangélikus kereszté­nyeknek is, amelynek öröme távoli vi­dékek nyelvére és kultúrájára is lefor­dítható. Éppen ezért nem szabad fenntartásokkal közelednünk a távol­ból érkezőkhöz, nem szabad kitér­nünk a mégoly váratlan találkozások elől sem, mert könnyen kiderülhet, hogy mélyen és egészen krisztusi módon összetartozunk. * * * A rizsaratás után a száraz évszak ve­szi kezdetét. A völgy finoman vissz­hangozza a sűrű zöldből előtörő, gyors sodrású hegyi folyó zúgását. Belesimul egy gamelán zenére tánco­ló kislány hangja, aki felsorakozik, A szerző és felesége, Móni egy szunnyadó vulkán peremén hogy iskola után tovább tökéletesít­se a hagyományokban őrzött finom mozdulatokat a faragott kövekkel megerősített szellős csarnok védel­mében... Rosa ma férjével, Zsolttal együtt Budapesten él, és gyakran együtt érkeznek a Városliget felől fasori templomunkba, hogy együtt imád­kozzanak ott, ahol néhány éve Isten áldását kérték házaséletükre. Áldott az a nép, amelynek szíve békés! A szerző evangélikus lelkész, a Déli Egyházkerület missziói felelőse

Next

/
Oldalképek
Tartalom