Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-10 / 15. szám
14 •*! 2011. április io. KRÓNIKA Evangélikus Élet ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A TELEVÍZIÓBAN Bemutatkozik a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség Rákoskeresztúr már a honfoglalás környékén lakott terület volt. Első írásos nyoma Pousarakusa (Pósarákosa) néven egy 1265-ben kelt oklevélben található, nevét első birtokosáról kapta. Az 1600-as évek végén Buda visszafoglalására készülve a kiürített Rákos-vidéket később német nyelvterületről vallásuk miatt üldözött evangélikusokkal, a Felvidékről szlovákokkal és magyarokkal telepítették be, azzal az ígérettel, hogy szabadon gyakorolhatják vallásukat. így a 18. század második felére meglehetősen nagy számú, három nyelvet beszélő közösség alakult ki. Már az 1760-as évekből van adatunk arra, hogy az itt lakók gyermekeik mellé tanítót hoztak. Az evangélikusság hivatalos iskolaalapítására 1783-ban került sor. Ekkor már eleven egyházi élet folyt. Az itt lakók a cinkotai egyházközséghez tartoztak, oda jártak templomba, illetve a lelkész onnan gondozta őket. 1800-ban özv. báró Bojanovszky Sándorné Podmaniczky Erzsébet templomot épített a saját költségén, „hogy ne kelljen a híveknek Cinkotára járniuk”. 1802-ben megnagyobbították a templomot, sőt az épület tornyot is kapott. 1807-ben önállósultak a helyi evangélikusok, ekkortól önálló anyakönyvet vezetnek. A gyülekezet lelkésze volt Melczer János, aki az 1848/49-es szabadságharc idején tanúsított magatartása miatt a bukás után börtönbüntetést szenvedett. A 19. század végére a gyülekezet kinőtte templomát. Az új templomot t943-ban szentelték fel. A gyülekezethez tartozó Rákosligeten 1932-ben, Rákoshegyen és a később idecsatolt Rákoscsabán 1939-ben építettek templomot. Mind a négy Sándy Gyula tervei alapján készült. A Rákos menti települések 1950-ben közigazgatásilag Budapesthez kerültek, azóta a főváros XVII. kerületét alkotják. A nyolcvanas években végrehajtott úgynevezett szanálás nyomán a régi Keresztúr helyébe tízemeletes panelházak alkotta lakótelepek kerültek. Gyülekezeti tagjaink életére a mai napig kihatással van ez a nagy lelki próbatételt jelentő változás. Evangélikus istentisztelet a Magyar Televízióban Április 17-én, virágvasárnap 11 órától istentiszteletet láthatunk a Magyar Televízió mi csatornáján Rákoskeresztúrról. Igét hirdet Gáncs Péter elnök-püspök. A nyilvántartásunkban szereplő kétezer-hétszáz evangélikushoz eljuttatni Krisztus örömhírét, a különböző korosztályokat a gyülekezetbe bevonni sok nehézséggel járó, ám jövőt munkáló missziós feladat. A kapcsolattartás fontos eszköze az évente kétszer-háromszor megjelenő gyülekezeti újságunk, valamint a tájékoztatást segítő honlapunk (http:// rakoskeresztur.lutheran.hu). Vasárnaponként mind a négy templomban tartunk istentiszteletet, hétközben bibliaórákat. A kerület összes iskolájában biztosítjuk a hitoktatást. Énekkar, baba-mama kör, ifjúsági körök és a fiatal felnőttek úgynevezett középköre, rendszeres szeretetvendégségek, gyermekdélutánok, zenei programok, alapítványi bál, kirándulások, nyári táborok teszik elevenné a gyülekezeti életet. Testvérgyülekezeti kapcsolatot tartunk fenn a finnországi Noormarkku és Rauma gyülekezetével. Istentiszteleti rend • 2011. április 10. Böjt 5. vasárnapja (Judica). Liturgikus szín: lila. Lekció: Zsid 9,11-15; íMóz 22,1-13. Alapige: Jn 2,13-22. Énekek: 199., 379. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. dr. Bácskai Károly; 11., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Márta; de. 11. (úrv., szószékcsere) Pelikán András; du. 6. (asztali beszélgetések) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű) Aradi György; de. 11. (úrv., szószékcsere) Smidéliusz Gábor; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (szuplikáció) dr. Száraz Csenge; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű) Baranka György; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv., szuplikáció) dr. Száraz Csenge; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Gát u. 2. (katolikus templom) du. 6. (vespera) Koczor Tamás, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (szószékcsere) Grendorf Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv., szuplikáció) Győri Dávid; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (szószékcsere) Benkóczy Péter; Zugló, XIV, Lőcsei irt 32. de. 11. (úrv., szuplikáció) Győri Dávid; XIV. Gyarmat u 14. de. fél 10. (úrv., szuplikáció) Győri Dávid; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv., szuplikáció) Agod Anett; Rákospalota, XV, juhos u.28. (ldstemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (szuplikáció) Jancsek Pál; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (szuplikáció) Jancsek Pál; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (szuplikáció) Pfeifer Ottó; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. (szuplikáció) Pfeifer Ottó; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (szuplikáció) László Lajos Gergely; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (szuplikáció) László Lajos Gergely; Pestszendőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa Tamás-mise Sajátos mondatelemzésre vállalkoztak ebben a tanévben a Tamás-mise szervezői. A keresők istentiszteletén ugyanis - kéthavonta - a Miatyánk „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" sorának más-más „szeletére” koncentrálnak. Az április 3-ai alkalmon a kérés utolsó szavát („ma") járták körbe a résztvevők. Az igehirdetés szolgálatát - Lk 19,1- 9 alapján - Grendorf Péter angyalföldi beosztott lelkész végezte, a liturgiában Rozs-Nagy Szilvia, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze működött közre. ■ Lukács Gabi felvétele Muhi mezején vért sírnak a rózsák 770 évvel ezelőtt zajlott a tatárjárás nagy csatája ► Századokra határozta meg népünk sorsát az a csata, amelyet 1241. április 11-én Muhi mellett vívtak. Itt találkozott a korabeli Európa minden bizonnyal legnagyobb haderejét jelentő magyar sereg az akkori világ legnagyobb haderejét jelentő tatár armadával. Gigászok csatája - mondhatnánk, és még csak nem is túloznánk. A mongolok kelet-európai térhódításáról IV. Béla király jó időben értesült, tudta, hogy feltartóztathatatlanul közelednek. Erről Julianus barát hozott hírt, akit a király 1235-ben küldött el keletre, hogy keresse meg az ott maradt magyarságot, és hívja „haza” őket. Első útjáról a barát 1236 decemberében tért haza, és beszámolt a fenyegető mongol támadásról. Aztán nem sokkal később megérkezett Batu kán levele is, amelyben a mongol uralkodó IV. Bélát megadásra szólította fel. Ezt írta: „Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, hogy sok az alattvaló katonád, és hogy egyedül uralkodsz egy nagy királyságban, és éppen ezért saját jószántadból nehezen hódolsz meg előttem. Pedig jobb és üdvösebb lesz reád nézve is, ha önként behódolsz.” Kijev 1240. december 6-án bekövetkezett eleste után Béla király segélykérő levelet írt a pápának és a császárnak, de választ nem kapott. Egyedül maradt. Felkészült a védekezésre, és befogadta a mongolok elől menekülő kunokat. A becslések szerint 130- 150 ezer fős tatár sereg ellen 1241 elején IV. Béla király általános hadkészültséget rendelt el. Serege 60 ezer katonát számlált. Tomaj nembéli Dénes nádor vezetésével megerősítették a Vereckei-hágót, azonban a hatalmas túlerő elsöpörte a védekezőket. Spalatói Tamás érsek, történetíró értesülése szerint a tatárok 40 ezer fejszéssel semmisítették meg a hágókat védő szerkezeteket. 1241. március 12-én zúdult az országra a tatár sereg fő ága. Batu kán tisztában volt azzal, hogy a Magyar Királyság Európa egyik legerősebb állama. Éppen ezért egyszerre több irányból támadott. Egyik hadát még januárban Lengyelország ellen indította, majd északi szomszédunk legyőzése után az a sereg kettévált. Egyik része a Felvidéken, másik része Morvaországon keresztül tört be. Másik hadserege Erdélyre rontott, hogy a Maros völgyén keresztül jusson ki az Alföldre. A fő had pedig a Vereckei-hágón keresztül támadott. A kán azt tervezte, hogy több irányból betörő serege Pestnél egyesül. A fősereg előhada ért ide elsőnek, ezt azonban IV. Béla legyőzte és a Sajóig visszanyomta. Csakhogy ekkor végzetes hiba történt. A Pest melletti csatában a király kun hadifoglyokat is ejtett - azt, hogy a mongolok között kunok voltak, a magyar urak árulásnak vélték, minthogy a magyar seregben is harcoltak kunok. Ezért magyar és német fegyveresek megölték a mi seregünkben harcoló kunok vezérét, népe pedig rabolva és fosztogatva az Al-Duna irányában elhagyta az országot. Béla tehát pont a legérzékenyebb pillanatban veszített el 10 ezer fegyverest! Merthogy ekkor érkezett meg az északról és délről támadó másik két mongol sereg, amelyet Batu kán a Sajó torkolatához közeli Muhinál egyesített a főhaddal. A csata előzménye: a magyar sereget IV. Béla király azért csoportosította egy tömbbe, hogy a rendkívül mozgékony tatárok ne tudják meglepni. Később azonban kiderült, hogy a király ezzel az - amúgy logikusnak is tűnő - gondolattal milyen nagy bajt okozott. A magyar hadsereg erősségét ugyanis a zárt hadrendben felálló páncélos lovagok mindent elsöprő rohama adta, amelyhez pedig jó nagy tér kell. Ennek a rohamnak a könnyűfegyverzetű tatár lovassereg nem tudott volna ellenállni. Ehelyett azonban a király parancsára a magyar sereg a Sajó partján egy viszonylag kis területen szekértábort állított. Amikor a folyó túlsó partján táborozó Batu kán mindezt észrevette, a mongol krónikák szerint ezt mondta: „Nyáj módjára szűk akolba rekesztették magukat”, és parancsot adott a támadásra. Béla király azonban ezer jó vitézzel védte a Sajó egyetlen hídját, így a tatár sereg nem tudott átkelni a folyón. A csata első részét tehát megnyertük. A király Kálmán nevű öccsének és Ugrin érseknek a seregei még át is keltek a hídon, hogy a túlsó parton lévő tatár csapatokat is szétverjék. És ez sikerült is nekik. Kínai évkönyvekből tudjuk, hogy Batu kán már a visszavonulást fontolgatta. Páncélos testőrségének java odaveszett, közöttük a parancsnokuk, Bakatu kán is halálát lelte. Csakhogy amíg a hídnál folyt az öldöklés, Szubultaj kán, aki Batu alvezére volt, lejjebb talált egy gázlót, amelyen átkelt seregével, és hátba támadta a magyarok szekértáborát. Mindent elsöprő erejű nyílzápor zúdult ekkor Béla katonáira, akik pont az egymáshoz erősített szekerek miatt nem tudtak zárt tömbben ellentámadást indítani. A magyar sereg így vált a saját foglyává. A Montreali Jakab templomos lovagrendi nagymester által vezetett lovagok, valamint Kálmán herceg és Ugrin érsek a dandárjaikkal kétségbeesett hősiességgel próbálták feltörni az ostromgyűrűt. Ám a templomosok mind egy szálig elestek, Kálmán és Ugrin pedig súlyosan megsebesülve visszavonult. A kitörés tehát nem sikerült, a fellelkesült tatárok pedig égő nyilakkal felgyújtották a magyar tábort. Béla seregének kisebbik része azonban egy hirtelen kanyarintott támadásnak köszönhetően mégiscsak át tudta vágni magát a tatár ostromgyűrűn. A megnyíló kapun aztán két irányban menekültek a magyar katonák. Zömük Kálmán herceg vezetésével Pest felé tartott. A király, akit hívei önfeláldozóan védelmeztek, a nagy tömeg útjával ellenkező irányba, vagyis északra, a hegyek közé menekült, hogy ott forduljon nyugat felé. Kálmán herceg aztán elérte Pest falait, de májusban belehalt a csatában szerzett sebeibe. A király azonban megmenekült. És itt álljunk meg egy pillanatra! A király nemesekből álló testőrei védelmében menekült, a mongolok pedig üldözték. Amikor a király lova elfáradt, egyik testőre önként lovat cserélt vele, majd megállt, bandériumával együtt bevárta az üldöző mongolokat, és csatába bocsátkozott. Halálig harcolt, hogy a király időt nyerjen! így fogytak a testőrök, de egy sem akart kibújni a biztos halál „dicsősége” alól! Hősök voltak: védték a királyt, hogy az védhesse az országot. Teljesítették a kötelességüket. És ne feledjük - a tatárokkal ellentétben - ők keresztények voltak. ■ Jezsó Ákos A muhi csata emlékműve
