Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-16 / 3. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. január 16. *■ 11 Szabadíts ki, kérlek! Macskám viselkedésén keresztül sokat tanított nekem az Úr. Egyszer, mikor éppen kicsinyei voltak a cicusomnak, egyszerűen eltűnt. Körbejártam a környéket, még az úttestet is megnéztem, de sehol sem volt. Aggódtam a pár napos picikért, mit csinálok velük az anyjuk nélkül. Hosszas keresés után aztán mintha az ő nyávogására lettem volna figyelmes. Kiderült, hogy a szomszéd néni padlásán rekedt. Besétált a nyitott ajtón, nem számolva azzal, hogy az hamar becsukódik, így órákra ott rekedt. Eltartott egy darabig, mire kiszabadult, hiszen a padlásajtó csak az idős néni családjának riadóztatása után tárult fel újra. Sose felejtem el macskám viselkedését: azt a panaszos nyávogást, amivel könyörgött a szabadulásért, és azt a szövegelést, amit utána produkált. Gondoltam, tanult a leckéből, viszonylag könnyen megúsztuk a kalandot. Úgy tűnt, igazam van, néhány Nagyon dühös voltam rá. Büdös dög, miért nem tanulja meg végre a leckét? Már éppen elégszer pórul járt, tudhatná, hogy nem szabad bemenni arra a padlásra! Tudhatná, de nem tudja... Vagy lehet, hogy emlékszik a bezártságra, de a nyitott ajtó olyan hívogatóan áll előtte, hogy nem tud ellenállni a kísértésnek... így hát újra és újra csapdába esik, és külső segítség nélkül akár ott is pusztulna! Szidom a macskát, miközben én pontosan ugyanígy viselkedem. Elkövetek bűnöket, melyekben már többször elbuktam, bemerészkedem olyan helyekre, ahol már sokszor pórul jártam. Hívogat, csábít a helyzet, nyílik az ajtó, és tudom, hogy veszélyes, én mégis belépek, és csapdába esem. És semmi mást nem tehetek, mint kiáltok szabadításért. Az Úr pedig századszorra is meghallja panaszos hangomat, és segítségemre siet. Minden követ megmozgat, komoly erőfeszítéseket tesz, héttel később azonban megint hiába szólongattam a macsekot. Gyanakodva indultam a szomszéd ház felé, és hívó hangomra gyorsan válaszolt is az ismerős, türelmetlen hang. Újabb kiszabadítási hadművelet, hála Istennek, megvan a macska. A sokadik hasonló eset után már azt se tudtam, hogy szabadkozzam a telefonban: „Ne tessék haragudni, de a macska megint...” hogy kiszabadítson. Reméli, hogy végre megtanultam a leckét. És én tudom, ha legközelebb elbukom, ő akkor is eljön, mert nagyon szeret. Nem élhetek azonban vissza a szeretetével, és nem ringathatom magam abban, hogy az Úr Jézus úgyis megsegít. Okulnom kellene az eddigiekből és résen lenni a „nyitott padlásajtók” láttán... ■ Hulej Enikő Segélykiáltás Egy reggel hatéves fiammal halászni indultam. Nagyon jó fogást csináltunk. Teljesen belemerültem a munkába, amikor a hátam mögött csobbanást hallottam. Hirtelen megfordulva láttam, hogy a fiamat éppen elnyelték a hullámok. Tétovázás nélkül utánaugrottam, lemerültem, és meg tudtam ragadni. Amikor felbukkantunk, a csónak sehol sem volt. Egészen messze elsodródott, és gyors iramban távolodott tőlünk. Izgalmamban ugyanis elfelejtettem a motort leállítani. Ott tartottam a megmentett fiút a karomban - és mégis el voltunk veszve! A kilátástalanság elszívta a maradék erőmet. Mit tehettem egyebet, mint hogy imádkoztam. De így még életemben nem könyörögtem. Valósággal üvöltöttem Istenhez segítségért. És megtörtént a felfoghatatlan: a csónakfélkört írt le, és megindult felénk. Már nem tudom, hogy másztam bele. Utána vettem észre, hogy az egyik kivetett kötél rátekeredett a hajócsavarra meg az evezőlapátra, és ez okozta a csónak megfordulását. Lehet ilyesmit véletlennek nevezni? Bizonyára nem! Isten maga nyúlt bele a helyzetbe, és csodát tett. M Forrás: Élet és Világosság Ébresztő ► Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) 2008-2009- es munkaévében előadás-sorozatot szervezett „Serkenj fel, aki aluszol!” - A magyar evangélikus ébredés kiemelkedő egyéniségei a 20. században címmel. A Hermeneutikai Kutatóközpont és az EBBE tavaly kötetbe gyűjtve adta ki az elhangzott előadásokat. A könyv ajánló szavaival hívjuk fel olvasóink figyelmét a kiadványra. Az apostolok cselekedeteiről szóló könyv, az első egyház-, misszió- és ébredéstörténet nem ér véget a 28. fejezettel. A Lélek immár két évezrede írja tovább. Ki tudja, hányadik fejezet mindaz, amiről ez a most könyv formában is megjelent előadás-sorozat bizonyságot tesz... A kötet már bibliai címével is - „Serkenj fel, aki aluszol!” (Ef 5,14) - ébreszteni akar. Rádöbbenteni arra, hogy Urunk a 20. században is csodásán működött olyan apostolain keresztül, akiknek - részben - mi is kortársai lehettünk. Ők soha nem tekintették magukat „kiemelkedő egyéniségeknek” csupán az első apostolokhoz hasonlóan vallották: „...nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.. ’.’ (ApCsel 4,20) Ebben az esztendőben ünnepeljük az 1910-ben Edinburgh-ben tartott első világmissziói konferencia centenáriumát. A skót városban John Mott amerikai metodista lelkész meghirdette sürgető programját: „A világ evangelizációja még ebben a nemzedékben!” „Serkenj fel, aki aluszol!” A MAGVAK J VANGF UKI S hBRLDÉS MFMF.t.M Dó I «At MM-t.r í Sajnos a 20. század nemcsak a világ evangelizációjáról szólt, hanem rettenetes világégésekről, embertelen és istentelen hatalmak tombolásáról, de összeomlásáról is. De mindeközben Isten hűségesen munkálkodott az övéin keresztül. S mindez nem csupán fakuló emlék, nem múlt idő. Ő ma is ébreszt, életre hív. A misszió-, az ébredéstörténet napjainkban is folytatódik, mert a feltámadott Krisztus missziói parancsához fűzött ígéret ma is érvényes: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20) Áldott emlékezetű nagyapám, Gáncs Aladár (1891-1935), a hazai evangélikus ébredés egyik úttörője, aki immár hetvenöt éve előrement, így vallott a megtérésről: „Megtérés az, aminek folytatása van’.’ Igaz lehet ez az ébredésre nézve is: ébredés az, aminek folytatása van! Ma is azok áldott magvetéséből élünk, akiknek hűséges szolgálatáért ezzel a kötettel is hálát adunk az egyház Urának. Tapasztalhatjuk a Jézus által idézett közmondás igazságát: „...más a vető, és más az arató” (Jn 4,37) Adja az ébredés Ura, hogy folytatása legyen az ő odaszánt életüknek! Adja a misszió Ura, hogy közöttünk, általunk és bennünk is tovább íródjon a magyar evangélikus ébredés története - a 21. században is! ■ Gáncs Péter püspök „Serkenjfel, aki aluszol!” - A magyar evangélikus ébredés kiemelkedő egyéniségei a 20. században. Szerkesztette Fabiny Tibor. Hermeneutikai Kutatóközpont - Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület, Budapest, 2010. Ára 600 Ft. Zsirai László Cél Lelkes léptekkel lépkedünk, leltári sorsot hoz az út. Jövőnk lábához tehetünk mázas mosolyból koszorút. Csillag-csillogás, csupa csel. Belülről érik meg a jó - Szívtől lélekig fut a jel, szájtól szívekig jut a szó. Szánkó csilingel. Nyugalom terjed a tájon szerteszét. Istennél vár a jutalom, ez szembesíti majd a célt. HETI ÚTRAVALÓ „A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg!’ (Jn 1,17) Vízkereszt ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli és heti igéi- mint egy érme két oldala - Isten törvényben és evangéliumban megfogalmazott kijelentéseit hordozzák. Jézus Krisztusban látható Isten akarata, ő kinyilatkoztatta s engedelmesen be is töltötte Atyja akaratát e világban. „Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képe: minden őáltala és őérte teremtetett, és őbenne áll fenn minden.” (Kol 1,15- 17; LK) „Örvendezzetek Istennek, minden földek!” (GyLK 718) Krisztus dicsősége megjelent a kánai menyegzőn. „Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett',’ ezt mondta a vőlegénynek: „...te pedig ekkorra tartogattad a jó bort’.’ Jézus „így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne” (Jn 2,9-11). Luther szerint „a víz borrá változtatása azt jelenti, hogy Jézus a törvény értelmét megédesítette. A törvény tehát Krisztust követeli, és hozzá utal, hogy kegyelme a hitben újjászüljön, és igazi jó cselekedetek végzésére képesítsen.” Pál is a képmutatás nélküli szeretet cselekedeteire hív: „Örüljetek az ömlőkkel (...). A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet’.’ (Róm 12,15.13) És Mózes is a törvény megtartására inti népét; emlékezteti őket a Sínai-hegynél (azaz a Hóreben) történtekre: „A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok, (...) Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok mega tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára’.’ (5MÓZ 4,12-13) Jézus Urunk törvényértelmezése eltért a farizeusokétól; a nyugalomnapi kalásztépés - tehát munkavégzés- kapcsán így tanított: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is’.’ (Mk 2,27-28) Ugyanakkor a törvény érvényességét és a válás tilalmát hangsúlyozta; s nemcsak az önigaz farizeusoknak! „A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszikfeléje’.’ (Lk 16,16) Urunk e missziói parancsának ezért mi is engedelmeskedjünk: „...hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15); akár a világias világhálón is! A jeruzsálemi apostoli gyűlésnek a Szentlélek vezetése alatt hozott határozatát a tanítványok levélben vitték el Antiókhiába, ahol először nevezték keresztényeknek Jézus követőit: „...hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. (...) Legyetek egészségben!” (ApCsel 15,29) Mivel még nem jött el az ő órája, Jézus csak később és titokban ment fel Jeruzsálembe a lombsátorünnepre, ahol némelyek azt mondták róla, hogy jó, de mások szerint „nem az, sőt félrevezeti a népet” (Jn 7,12). Nyilvánosan mi mit mondunk róla? A törvény közvetítőjéről olvassuk: „Ezzel az áldással áldotta meg Izráelfiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt. (...) A Sínairól jött az Úr (..). Mennyire szereti népét!” (5MÓZ 33,1-3) „Eljött hozzánk az üdvösség, / Mely kegyelemből árad...” (lásd EÉ 320,1-6) ■ Garai András
