Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-02-13 / 7. szám

14 41 2011. február 13.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

HIRDETÉS_________________________________________________________________________________

A Budahegyvidéki Evangélikus Templomépítési Alapítvány köszönetét mond a személyi jövedelemadó i%-aként részére felajánlott összegekért. A 2009. évi felajánlásokból 615 534 Ft érkezett az alapítvány részére. Ezt az alapító okiratban foglaltaknak megfelelően az ifjúság nevelésére-oktatására, diakóniai tevékenységekre és az időskorúak gondozására fordította az alapítvány.

Az alapítvány kuratóriuma

HIRDETÉS ~

Mentálhigiénés lelkigondozó szakirányú továbbképzési szak

A Semmelweis Egyetem (SE) Mentálhigiéné Intézete az Evangélikus Hittudományi Egyetemmel és a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolával együttműködésben 2011 szeptemberétől akkreditált mentálhigiénés lelkigondozó szakirányú továbbképzést hirdet.

A felvétel kritériuma: főiskolai vagy egyetemi hitéleti végzettség, egyházi ajánlás és személyes alkalmasság. A képzés időtartama: 4 félév, 550 óra (havonta 2 nap + 2 intenzív hét).

A jelentkezés az SE Mentálhigiéné Intézetben igényelhető jelentkezési lapon történik. Igénylés postán: SE Mentálhigiéné Intézet, 1450 Budapest, Pf. 91 vagy 1085 Budapest, Üllői út 26., e-mailen: mental@mental.usn.hu vagy telefonon: 1/266-1022. Letölthető: www.mental.usn.hu.

A képzésről bővebb tájékoztatást ad: Török Gábor és Semsey Gábor. Telefon: 1/266-1022.

HIRDETÉS

Dies Academicus 2011

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) február 24-én, csütörtökön ünnepi konferenciát rendez, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.

PROGRAM

10.00: Köszöntés - dr. Szabó Lajos rektor

10.15: Megemlékezés D. dr. Prőhle Károly professzorról születésének 100. évfordulóján - Gáncs Péter püspök, Sárkányáé Horváth Erzsébet nyugalmazott lelkész 10.45-11.00: Szünet

11.00: Ünnepélyes díszdoktoravatás, melynek során az egyetem díszdoktorává avatja Gémes Istvánt, dr. Rudolf Kellert és Szokolay Sándort Székfoglaló előadások:

♦ Isten elsődleges ajándéka, a nyelv - Gémes István

♦ A történeti kutatás mint teológiai egzisztencia. Az egyháztörténész feladatai a teológiai diskurzus keretében - prof. dr. Rudolf Keller

♦ A korái zenei és szövegi dramaturgiája szakrális műveimben - Szokolay Sándor

Zárszó - dr. Fabiny Tamás püspök 13.00: Ebéd a teológusotthonban

Az EHE énekkarát Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna vezényli. Fuvolán közreműködik Kapi Judit.

Kérjük, szíveskedjék részvételi szándékát telefonon vagy e-mailben legkésőbb február 21-ig jelezni. Evangélikus Hittudományi Egyetem, 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3., e-mail: teologia@lutheran.hu, tel.: 1/469- 1050, mobil: 20/824-9263.

A rádiós istentisztelet-közvetítés miatt a szokásos angol nyelvű istentisztelet vasárnap helyett február 12-én, szombaton 17 órakor lesz a fasori evangélikus templomban (Budapest VII., Városligeti fasor 17.). Igét hirdet Lehel László evangélikus lelkész.

Istentiszteleti rend ♦ 20x1. február 13.

Vízkereszt után utolsó vasárnap. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt 17,1-9; zMóz 3,1-14. Alapige: ApCsel 26,1.9-20. Énekek: 280., 338.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda,

111., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (asztali beszélgetések); VII., Városligeti fasor 17. de. 10. (rádiós istentisztelet-közvetítés) Szabóné Mátrai Marianna; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Gát u. 2. (katolikus templom) du. 6. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10- ll.de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII, Játék u. 16. de. 10. (úrvacsorás mise, családi nap) Gregersen-Labossa György; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Ittzés István; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára.

Összeállította: Boda Zsuzsa

Főhajtás a legbátrabb város előtt

► Balassagyarmat neve mindörökre egybeforrt a bátorsággal és a hazához való hűséggel. Azzal, hogy lakosai fegyverrel szálltak szembe a betolakodó cseh csapatokkal, már 1919. január végén, február elején kivívta magának a Civitas Fortissima címet, pedig a hálás utókor nevében a parlament ezzel csak 2005-ben tisztelte meg.

Az első világháború harcait magyar részről lezáró belgrádi egyezményt 1918. november 13-án írta alá a Károlyi-kormányt képviselő Linder Béla, aki nagyjából ezzel egy időben szélnek is eresztette a frontról hazatérő bakákat. Ennek következményeként a Monarchia magyar vezényletű, közel milliós hadserege egy pillanat alatt jelentéktelenné zsugorodott, semmivé lett.

Ezt kihasználva Románia, Szerbia, valamint az ugyancsak a Monarchia részét képező Csehország szinte egy időben, de három irányból rátört hazánkra. Mindezt azért tették, hogy még a békeszerződés aláírása előtt katonailag mind nagyobb területet foglaljanak el, kész politikai helyzetet teremtve. Az antanthatalmak ezt a katonai előrenyomulást anyagi és politikai eszközökkel támogatták.

Ellenükben hazánk csak önmagára számíthatott volna. Károlyi Mihály azonban vakon bízott a majdani béketárgyalás igazságos döntésében, és a honvédelem megszervezése helyett inkább az antant jóindulatának elnyerésére törekedett. Erről tanúskodik a december 3-án írt kiáltványa: „

Magyarok! Vyx a keleti szövetséges hadseregek nevében követeli, hogy a magyar csapatokat vonjuk ki az egész tót vidékről, mert a cseh hadsereg beavatkozására a csehszlovák állam fel van jogosítva. Ugyanekkor román csapatok szállják meg Erdélyt és átveszik a közigazgatást. A fegyverszüneti szerződéssel ez ellentétben áll, de a kormánynak nincsen hatalma ezeket a követeléseket és tényeket megváltoztatni. (...) Hajoljatok meg a kényszerűség előtt, mert minden erőszak csak ronthatná helyzetünket a nemsokára összeülő békekonferencia előtt’.’

Egy hónappal később a románok minden különösebb harc nélkül Erdély egészét, a csehek pedig szinte a teljes Felvidéket elfoglalták. Az antant újabb és újabb demarkációs vonalak mögé kergette a magyar hadsereget és közigazgatást. No persze a támadók ezeket sosem tartották be. A csehek például az Ipoly menti demarkációs vonalat 1919 januárjában lépték át, amire a magyar katonaság csak tiltakozással reagált. Elfoglalták Balassagyarmatot, Szécsényt, Ipolytarnócot, Dejtárt és Litkét. Terveik szerint Aszódot, Hatvant és Gyöngyöst is meg akarták szállni. Ezt az előretörést akadályozták meg, valamint az Ipoly-vonal honban maradását érték el Balassagyarmat hős polgárai, akik fellázadtak az idegen hadsereg ellen.

A város lakóit a vasutasok szervezték meg, akik ráadásul a Vizy Zsigmond százados által vezetett, Magyarnándorban és Aszódon állomásozó bakákat is meggyőzték arról, hogy már nincs hová hátrálni tovább, eljött tehát a cselekvés ideje. Az ellentámadásról szóló tervekről a százados tájékoztatta a magyar kormány megbízottját, aki egy csöppet sem támogatta az ötletet. Éppen ellenkezőleg: minden erejével azon fáradozott, hogy lebeszélje a fegyveres ellenállásról.

Honnan, honnan nem, de tény, hogy a csehek értesültek a támadási szándékról. Január 29-én hajnalban ennek ellenére megindult a civilek és a honvédek összehangolt rohama. Olyan heves volt ez a támadás, hogy Balassagyarmat stratégiai pontjai nagyon hamar az ellenállók kezébe kerültek, a csehek pedig szépen visszaszorultak a helyőrségi laktanyába. Ezt azonban elkeseredetten védelmezték. A honvédség délután visszavonult Magyarnándorra, ettől kezdve egészen a bakák esti visszatéréséig Balassagyarmat lakossága egyedül harcolt a cseh csapatok ellen. Állták a sarat. Este azonban vasúton Iglóról megérkeztek a géppuskások, Magyarnándorról pedig visszatértek a honvédek, akik aztán újult erővel vetették bele magukat a harcokba. Végül is a csehek megadták magukat, a magyar bakák pedig az ezt követő néhány nap alatt „menetből” visszafoglalták Szécsényt, Litkét, Rappot, Dejtárt és Patakot.

A csehek a magyar előretörés hírére azonnali fegyverszüneti kérelemmel fordultak a magyar kormányhoz - Losoncon és Ipolyságon állomásozó katonaságuk felkészült a visszavonulásra. Károlyi Mihály azonban leállította a magyar bakákat, meghiúsítva a megszállt területek további felszabadítását...

Azóta tudjuk: a Felvidék elveszett, de Balassagyarmat hős védői az Ipoly völgyében vezető vasútvonal mellett tizennyolc települést mégis megmentettek a trianoni diktátum vasmarkába szorított Magyarország számára.

■ Jezsó Ákos

Kőbe zárt szépség

Samu Katalin halálára

Régi emlék jutott eszembe, negyven éve történt, de lehet, hogy több is. Hódmezővásárhelyen, a Garai utca egyik házánál felnőttek kukucskáltak be a kerítés résein. Bent az udvaron egy hatalmas kőből két mackó alakja derengett föl. Fiatal nő véste a kemény anyagot, nagykalapáccsal a tavaszi délelőttben.

A másik kép fájó. Az utolsó látogatás. Már csak az ablakban váltottunk szót, halkan beszélt, és nagyon mélyről, rázkódva köhögött.

Megcsapott a szoba sarkvidéki hidege, ahogyan vánszorogva botorkált vissza, hogy adjon új katalógusából.

Samu Katalin szobrászművész 1934. november 21-én született Hódmezővásárhelyen.

1958-ban tért vissza szülővárosába, s kezdett dolgozni, lázasan és szorgalmasan. Visszanyúlva a gyökerekig, egyszerű és tiszta formákban fejezve ki gondolatait. Amikor az Aczél-korszak elkezdődött, és a legtöbb művész olcsó (szocreál) munkákkal jelentkezett, ő tüneményes állatszobrokat állított ki. A fekvő borjún megtartotta a kő eredeti szépségét, alig nyúlt hozzá, s így lett monumentális remekmű. Muraközi csikója játékos, lófeje kíváncsian beszédes, pulija

kócos és figyelő, játszó mackói bumfordiak...

Mestere, Borsos Miklós szavai ma is fontosak: „Örülök, hogy Samu Katalin őszinte maradt, és nem vette föl az absztrakció kényszerzubbonyát, ami oly sokakat, még tehetségeseket is fogva tart.” A művész fáradhatatlanul építette különös világát. Csikójának társa született; gazdája, egy melegszívű kisfiú, leánypajtása és

a bátyja is megörökítődött, sőt a nagymama (Juli néni) is. Anya gyermekkel című domborítása a szeretet és féltés korai remeklése.

Samu Katalinnak volt ereje és bátorsága folytatni a hagyományt, a vásárhelyi tradíciót, ami megtart életeket, de a nemzetet is! Szépséget teremtő rend született, ahogyan a kőből kibontotta alakjait, tűnődő arcait; úgy dolgozott, ahogyan az alföldi parasztember tette a portáján, az ügyes kezű bognár forgácsillatú műhelyében.

„Samu Katalin szobrai áradóak, maguktól értetődőek” - írta a barát, Kő Pál. Igaz emberi mondandót hordoznak, örök igazságot rejtenek magukban. A vásárhelyi iskola megújult általa. Nem a pillanatnyi divat vezérelte, hanem a teremtő erő és a belső, rejtőző hit.

Kiáltó szegénységében is eljárt a kis evangélikus templomba. Átadva helyét az időseknek, legtöbbször oldalt állt a falnál; a Biblia üzenete, a zsoltárok ódon hangja kitüzesítette az arcát. Most, 2011. január 21-én minden kilobbant. De a teremtés lázában alkotott gazdag életmű, kőbe zárt portréi, kutyakölykei, csikói, vörös terrakottái, rézdomborításai, kevés vonalú rajzai itt maradnak velünk. Régen tudtuk, s most megerősödött bennünk, hogy Samu Katalinnak a legjobbak - Szalay Ferenc, Németh József, Fejér Csaba, Kajári Gyula, Fodor József - között a helye.

■ Fenyvesi Félix Lajos