Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-03 / 14. szám
6 4 2011. április 3. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A hónap könyvnyereménye A nap megszentelése Beszámoló a Magyar Egyházzenei Társaság X. kongresszusáról ► A Magyar Egyházzenei Társaság (MET) idei kongresszusának Nyíregyháza adott otthont. Március 13. és 15. között a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola vendégszeretetét élvezhették az ügy iránt elkötelezett szolgálattevők. Jól bevált gyakorlat, hogy a MET kétévenkénti kongresszusai mindig egy központi téma köré rendeződnek. Az idei cím - A nap megszentelése - a zsolozsma, vagyis a zsoltáros istentisztelet közelebbi megismerésére hívogatott. A program vasárnap este kezdődött a házigazda, Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyés püspök előadásával: A szertartás mint ikon. A protestánsok számára szokatlannak tűnő megközelítés nagyon világos mondandót takart: a szertartás maga is ikon, amely az Isten és az ember találkozásának alkalma. Az ikonfestésnek és a szertartásnak is megvan a maga szigorú rendje. Ha alkalmazkodunk ehhez, közvetíti számunkra Isten országának erőterét, és ez rendet tesz magunkban és körülöttünk. A hétfő délelőtt alaphangját Dobszay László professor emeritus, a MET örökös tiszteletbeli elnöke adta meg A zsolozsmaéneklés kereszténygyökerei című előadásával. A reggeli és az alkonyati, ünnepélyesebb istentisztelet mint a közösségi imádság kiemelt alkalma; a napközi, rövidebb imaórák inkább egyénre szabott lehetősége; az éjszakai, virrasztó zsolozsma, melyhez tanítás is kapcsolódik: a mindenható Isten dicsőítésének felmérhetetlen privilégiuma. (A dolgozatot a tanár úr betegsége miatt Balogh Piusz O. Praem, a MET alelnöke olvasta fel.) Zalatnay István református lelkész (Erdélyi Gyülekezet) Miért zsolozsmázunk? című, filozofikus mélységű előadásában négy gondolat köré rendezte mondandóját. A napot megszentelő ember megszentelődése: hitünket gyakorolva ösztönösen harmónia utáni vágyat érzünk. A nap megszentelésének ritmusáról: a keresztény élet kettős állampolgárság; az imádság legyen az otthon, ahonnan kilépünk, és ahová hazatérünk. A pontosan végzett szertartásról: a saját individuum börtönéből szabadul a lélek. A liturgia gyarlóságairól: nem az vagyok, amit magammal hoztam, hanem a fenti világhoz szeretnék közelebb kerülni. Énekelt példákkal gazdagította A nap megszentelése és ennek kifejeződése a zsidó imádkozási hagyományban című előadását Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora. Hafenscher Károly, a MET elnöke reformátorunk e tárgyhoz kapcsolódó gondolatait összegezte Luther és a zsolozsma címmel. Luther nem magát a szertartást, hanem a használat módját kritizálta: az imádság nem érdemszerző jó cselekedet, hanem bekapcsol a nagy körforgásba. A belső szoba és a közösségi imádság egyaránt fontos; nem szabad ezeket kijátszani egymással szemben. Manapság az emberek kiesnek a hitgyakorlás formáiból, mindenki a maga ritmusa szerint él. Ebben a szabadságnak látszó káoszban a zsolozsma keretet, medret ad. Keleti zsolozsma nyugati szemmel címmel tartott előadást Földváry Miklós István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa, a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének tanársegéde. A keleti zsolozsma jellemzőjeként többek között kiemelte életszerű folyamatosságát, valamint a gyors szövegmondást. A szövegek hatása az állandó ismétlődésben van; az énekelt liturgia természetes létmód. Fontos, hogy nyugatról egyenrangú félként tekintsünk rájuk: a párhuzamot lássuk, ne az egzotikumot, akkor tudunk tanulni tőlük. Hétfő délután beszámolókra került sor. Balogh Piusz a gödöllői premontreiek, Bence Gábor a protestáns kántorátus és az evangélikus kántorképző, Török József az egyetemi templom, Fekete Csaba a debreceni reformátusság, Bubnó Tamás a görög katolikus kántorképzés gyakorlatáról beszélt. A hétfői napot orgonahangverseny zárta az evangélikus templomban. Kiss Zoltán és Kovács László Attila korálfeldolgozásokat szólaltatott meg, melyekre a hallgatóság énekléssel felelt. Kedd délelőtt először Józsa Attila galántai esperes beszélt a zsolozsmás lelkiségről, majd Déri Balázs, a Magyar Egyházzene (MEZ) című folyóirat felelős szerkesztője fejtette ki vitára ingerlő kérdéseit és téziseit a zsolozsmára nevelés témájában (ígérete szerint az előadások hamarosan írásban is hozzáférhetők lesznek a MEZ hasábjain). Az együtt töltött napokat a közös istentiszteletek tették teljessé: a görög katolikus vecsernye, a római katolikus szentmise, az evangélikus úrvacsorás istentisztelet, a protestáns vespera és a príma mind a közösséget erősítette. A tartalmas kongresszus a TeDeum éneklésével zárult. ■ Ecsedi Zsuzsa Kedves Vásárlóink! Azok között, akik áprilisban (í-jétől 30-áig) vásárolnak a Luther Kiadó könyvesboltjában, vagy ebben az időszakban küldik el megrendelésüket kiadónkhoz, kisorsoljuk az alábbi két könyvet: Luther Márton: Előszók a Szentírás könyveihez A kiváló német Ószövetség- és Luther-kutató, Heinrich Bornkamm több évszázados hiányt pótolt, amikor csokorba gyűjtötte, majd a német bibliaolvasók és Luther-kutatók asztalára tette Luthernek a Bibliához írott előszóit. Bornkamm alapos bevezetésében joggal említi, hogy „feltáratlan kincsekkel vagyunk szegényebbek, amióta Luther előszóit sem a Bib-LUTHER MÁRTON Előszók a Szentírás könyveihez LUTHER j MAGYARORSZÁGI KIADÓ I LUTHER SZÖVETSÉG liában, sem önálló kiadásban nem olvashatjuk” Luther a Biblia fordítása, értelmezése és értése, azaz hermeneutikája révén lett reformátor. Sokan elmondták már, hogy nem rendszerező teológus volt, hanem a Szentírás exegétája, magyarázója. Bornkamm szerint ha Luther ma egy teológiai fakultáson tanítana, akkor bizonyára az Ószövetség professzora lenne, hiszen legtöbbet az Ótestamentum könyveit magyarázta. Luther azonban mégsem a mai értelemben vett „száraz szakember” kategóriájába tartozik. A Biblia fordítása és magyarázata közben ízigvérig teológus marad, s Bornkamm találóan nevezi az Előszókat a lutheri teológia „rövid summázatának” A könyvet szeretettel ajánljuk az egyház tagjainak figyelmébe, de azoknak is, akik a Biblia vagy Luther iránt „kívülről” érdeklődnek. Luther az Előszókat az olvasók kedvéért írta, a Szentírás olvasására, az evangélium megértésére akart szenvedélyes pedagógusként tanítani. (166 oldal, 138x197 mm, kartonált, ISBN 978- 963-9979-20-8, 2010) Luther Márton: Bűnbánat - Keresztség - Úrvacsora A Magyar Luther Füzetek című sorozatunk 4. kiadványa Luther Mártonnak 1519-ből származó, a szentségekről szóló három fontos iratát tartalmazza. 1517 után Luthert egyre inkább sürgették barátai, hogy tisztázza a szentségekről vallott nézeteit. A reformátor ugyanis szakított a római egyháznak a hét szentségről szóló tanításával. LUTHER MÁRTON Bűnbánat Keresztség Úrvacsora LUTHER í MAGYARORSZÁGI KIADÓ LUTHER SZÖVETSÉG 1519-ben Luther még három szentségről beszél (bűnbánat, keresztség, úrvacsora), de egy év múlva a bűnbánatot nem tekinti önálló sakramentumnak, hanem beolvasztja a keresztség szentségébe. A három írás műfaja sermo, azaz prédikáció, de mindegyik a kereső, laikus emberek számára készült, tanítói céllal. Adja Isten, hogy mindazok a mai olvasók, akik a communio sanctorum, a szentek közössége, azaz egyházunk gyógyulása és épülése érdekében a szentségek életgazdagító titkaiban szeretnének elmélyülni, ugyanolyan teológiai élményben részesüljenek, mint az újabb és újabb kiadást sürgető első olvasók majdnem ötszáz éve vagy a magyar fordításon munkálkodók hat-hét évtizeddel ezelőtt! (53 oldal, 140x200 mm, irkafűzött, ISBN 978- 963-9979-30-7, 2011) * * * A szerencsés nyertes nevét az Evangélikus Élet május 8-ai számában közöljük. ■ Luther Kiadó Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. Fax: 1/486- 1229. E-mail: kiado@lutheran.hu. Honlap: www.lutherkiado.hu. A teremtett világ verselője Botos Ferenc könyvtáros tanár úrral összefüggő házsorban lakunk Nagytétényben, több évtizedes ismeretségünk tehát eredendően utcai. Amatőr költőnek tartja magát, bár a nemrég megjelent, Szélforgó című, harmadik kötetének lapjain található versek némelyikével rácáfol erre az állítására. Bármely könyv olvasásakor szem előtt tartom Gárdonyi Géza intelmét: „A bányász rátalál egy aranyrögre. Bizonyára nem a sarat vizsgálja, amely rátapadt, hanem az arany értékét. A kritikusnak is csak az. aranyat kell keresnie az irodalmi termelésben.” Legutóbbi könyve borítóján Hamvas Bélára, Berda Józsefre és Szepesi Attilára hivatkozik fogadott mestereiként. Önmagáról így vall: „...a férfikor delén, úgy harminc felett nyílt rá a szemem igazán a teremtett világra, különösen a (még!) velünk élő - talán hellyel-közzel háborítatlannak nevezhető - természeti kistájakra, asztallapnyi nagyságtól a négyzetkilométerben mérhető nagyságrendig.” Verseinek ereje többnyire aforizmák feltámasztásához elegendő, a japán eredetű haiku sűrített gondolati fegyelmét idézi, ám néhol felfénylik az a bizonyos lírai kincs, amelyre - képletesen szólva - előszeretettel vadásznak a versbarátok. Olykor intés, figyelmeztetés bújik meg sorai mögött, mint a Harangvirág című négysorosban: „Földmélyből felszökő fénynyaláb. / Manósüveg. Isten kalapja. / Cseng-bong harmattól viselésen / a fogyó ligetek virágharangja." A természet jelenségeinek öröme, az aggódás az életkörnyezet makulátlan tisztaságáért végigkíséri a teljes kötet darabjait. „Én Istenem, hogyan is volt /ég a kövön az a vérfolt / esett madár törött szárnya / ver des köröttem az árnya” - fogalmaz az Egy madár halálára című négysorosában, s ez bizony költői szárnybontogatásról tanúskodik. Témák sorozata mutatja, hogy egy gyakorlott turista élményeivel szembesülünk (Tihanyi imádság, Soproni erdőkben, Hajnal a Hóhegyen). Hazai és külföldi tájak, települések hangulata elevenedik meg a versekben. „Úgy őrzöm ezt a percet / BOTOS FERENC SZÉLFORGÓ mint álmából ébredő erdő ölelése /a Mária-illatú fénylő gyöngyvirágot” - írja az Ébredésben. Ehhez hasonló módon teremt a hangulatos látványokból képeket, mint például a Bezerédi utca befejező soraiban: „árnyékujjú, rejtőző kozmosz/ az utca: egy bezárt kapun ott lebeg /gyermekkorod rozsdamarta lánca”. Istenhite folyamatosan jelen van verseiben, amit többek között a Házavató is igazol: Lángoló mozaik a tornác álom-homéroszi köröskörül rozsdálló fenyőfák Kalüpszó kertje mára megkopott a csend koldusai vagyunk hallgatjuk az eresz csepegését tücsökzenét a teremtés korából Isten hangját a csillagok alatt Képeslapok sorozata következik a kötetben, emlékek innen-onnan: hazából, külhonból, történelemből, jelenkorból. E tárgykör elgondolkodtató gyöngyszeme az Ostia: Napbanéző tenger fényei sokujjú utcák illata forró homok, porló mozaik visszatérünk, vagy nem jövünk soha A teremtett világ részeként emberi jellemek természetét bontja ki: szülők, feleség, gyermek, barátok s az emlékezés szintjén szeretve tisztelt költők (Áprily Lajos, Czóbel Minka, Radnóti Miklós, Tóth Árpád, Berda József, Ladányi Mihály) sorakoznak a versemlékmű jelképes talpkövein. A könyvet záró, címadó ciklus versprózái lírai szinten érvényesülő, apró novellácskák, zamatos mesék, jelfák a létezés erdejéből-mezejéből, egy emberi lélek homálytalanul tiszta tükrei. ■ Zsirai László Botos Ferenc: Szélforgó. Uránusz Kiadó, Budapest, 2009. Ára 1800 forint.
