Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-20 / 12. szám
6 4t 2011. március 20. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A nemzet halottja volt 117 éve halt meg a turini remete Kossuth a csillagok között ► A halál 1894. március 20-ának éjszakáján állt be. Magyarországon addigra már mindenki tudta, hogy Kossuth Lajos haldoklik. Napok óta másról sem cikkeztek a lapok. Az ország feszülten leste a Torinóból érkező híreket. Minden szív Kossuthért dobbant. És akkor, öt nappal március idusa után, de öt perccel 11 óra előtt, Kossuth szíve végleg megszűnt dobogni. A halálhírre Wekerle Sándor miniszterelnök rögvest Bécsbe sietett. El akarta érni, hogy az uralkodó engedélyezze Kossuth állami temetését. Ferenc József azonban felemás választ adott: beleegyezik abba, hogy hazai földön temessék el a magyar nemzet nagy halottját, sőt még az ellen sincs kifogása, hogy a törvényhozás tagjai megadják számára a végtisztességet. De azt már nem engedélyezi, hogy állami költségen szervezzék a gyászszertartást, a kormány és a honvédség tagjai számára pedig megtiltotta a részvételt. Ennek megfelelően Rudolf von Lobkowitz, a budapesti hadtestparancsnok rendeletet adott ki, hogy nemcsak a hivatásos, de még a tartalékos katonák sem mehetnek el a temetésre. Az uralkodói gáncs azonban nem érte el a célját, mert Kossuth hamvainak a hazaszállítását és a végtisztesség megadását a főváros magára vállalta. Már a március 21-ei rendkívüli közgyűlésén intézkedett. Ekkor nevezték át a belvárost átszelő Hatvani utcát Kossuth Lajos utcára. A fővárosi tulajdonban lévő középületekre pedig gyászlobogók kerültek. Az állami tulajdonúakra azonban ugyanezt nem tűzték ki, ami heves utcai tüntetésekhez vezetett. Az emberek bedobálták az állami intézmények ablakait. Végül aztán Kossuth fiai csillapították le a kedélyeket azzal, hogy megnyugvásra szólították fel Budapest népét. A magyar nemzet nagy halottját Olaszhon méltón búcsúztatta: az egykorú feljegyzések szerint több mint negyedmillióan kísérték a koporsót a torinói protestánsok templomába, ahol március 28-án az evangélikus vallású Kossuth Lajos elhunyta alkalmából gyászistentiszteletet tartottak. Ezen a budapesti országgyűlés - három nappal korábban Torinóba érkezett - küldöttsége is részt vett. Mivel addigra a bécsi külügyminisztérium engedélyezte a hamvak hazahozatalát, az istentisztelet után a koporsót egyenest a pályaudvarra vitték, ahonnan különvonat szállította Budapestre. Az osztrák határon azonban a fináncok az összes koszorút és díszt leszedték. A szerelvény csak éjszaka haladhatott át a birodalom ausztriai felén. Hajnalban érte el a magyar határt. Itt viszont újra feldíszítették, hogy aztán a főváros felé útba eső nagyobb állomásoknál mindenütt megálljon a vonat. És az útba eső nagyobb állomások népe mind Kossuth elé sereglett. Gyászolók ezrei álltak, térdeltek a vasút mellett, beszédek hangzottak el, és Kossuth-nótákat sírt-énekelt az összegyűlt tömeg. Délután fél négy felé járt már az idő, mire a fogadás lázában égő Budapestre ért a vonat. Négy órakor pedig megindult a menet a Nemzeti Múzeum felé. A lovas rendőrök mögött a Honvéd Menház öreg lakói gyalogoltak - mind-mind idős ’48-as honvédek -, majd a koszorús kocsik következtek. A Kossuth Lajos földi maradványait szállító gyászhintót a fővárosi és Pest megyei hajdúk fogták közre, mögöttük pedig a gyászolók végeláthatatlan sora. A feljegyzések szerint több százezren kísérték a nemzet nagy halottját. Kossuth holttestét a Nemzeti Múzeum csarnokában ravatalozták fel. A temetést április elsején tartották. A ceremónia Sárkány Sámuel evangélikus püspök imájával és beszédével kezdődött. A nemzet nevében Jókai Mór, a főváros nevében pedig Gerlóczy Károly helyettes polgármester búcsúzott Kossuthtól. (Mint említettük, Ferenc József utasítására az állami szervek képviselői azonban nem lehettek jelen.) A Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi temetőbe közel félmilliós menet kísérte a magyar szabadság atyját. Krúdy Gyula így számolt be erről A holt Kossuth Pesten című írásában: „Kossuth temetésén mindenki ott volt, aki Magyarországon egy körömfeketényit is számított. Az volt a ritka ember, aki nem jött el. Százezrek és százezrek szállták meg az utcákat, mert hiszen előre kihirdették, mely útvonalon viszik Kossuthot a temetőbe. A Múzeumból a fél város megkerülésével az Andrássy úton, Teréz körúton, Erzsébet körúton át a Kerepesi útra és onnan a temetőbe, ahol már felállították Kossuth fekete márványból való, de ideiglenesnek mondott kriptáját, a Deák-mauzóleum közelében.” Kossuth Lajos azóta is a nemzeti sírkert egyik monumentális mauzóleumában nyugossza örök álmát. ■ Jezsó Ákos Az asztronómia egyetemes történetében több uralkodót és államférfit is lelkes, sőt professzionális égboltmegfigyelőként tartanak számon. A híres hódító, Timur Lenk hatalmas birodalmát - központja a mai Üzbegisztán területén volt - unokája, Ulug bég örökölte. 1428-ban Szamarkandban monumentális csillagvizsgálót építtetett, ahol a távcső előtti korszak asztronómiai műszereinek legjava állt az észlelők rendelkezésére; 1437-ben publikálta a tudományágszempontjából nagy fontosságú, évszázadokkal később is használt csillagkatalógusát. Milan Rastislav Stefánik szlovák nemzetiségű állampolgárként az Osztrák-Magyar Monarchia területén született. A francia légierő tábornoka, a csehszlovák állam egyik megalapítója csillagásznak készült, majd civilben csillagászként dolgozott. 1894 és 98 között Szarvason tanult, illetve ott tett érettségi vizsgát. Ennek emlékére szobra áll a Szlovák Általános Iskola, Óvoda és Diákotthon homlokzatán. (Az alkotás különben másolat, eredetije Prágában, a Petrín-hegyi csillagvizsgálónál látható.) A véreskezű szovjet diktátor, Sztálin életrajzának egyik kevéssé ismert momentuma, hogy szülőhazájában, Grúziában, a tbiliszi Fizikai Kutatóintézet munkatársaként asztronómiával is foglalkozott. Mindez azonban nem akadályozta abban, hogy az általa irányított terrorgépezet az 1930-as évek második felében többtucatnyi csillagászt nyomorítson lelkiekben, és likvidáljon fizikailag. De még mielőtt az hinnénk, hogy csak negatív személyiségek esetében jár együtt a politika és az asztronómia, idézzük meg Kossuth Lajos emlékét. * * # Kossuth Lajos életrajzának két ismert, de kevésbé hangsúlyozott eleme evangélikus vallása, valamint az írásunk tárgyát képező - időskori - természettudományos érdeklődése. Kossuth a Magyar Természettudományi Társulatnak (a mai Tudományos Ismeretterjesztő Társulat jogelődjének) 1876-tól 1894-es haláláig volt - az akkori terminus szerint - örökítő tagja. Felvételi kérelmét 1876. augusztus 12-én azt követően postázta, hogy a társulat tisztelete jeléül június 27-én megküldte számára a megelőző években megjelent kiadványait. Ahogy Kossuth írja: „...melyekkel engem társulatuk választmányának kegyes határozatából megajándékozni méltóztattak.” (Természettudományi Közlöny, 1894, 296. szám) A válaszlevél az október 18-i választmányi ülés szünetében érkezett meg, és frenetikus örömöt váltott ki a résztvevőkben, mivel Kossuth „kifejezi elismerését a Társulat működése iránt s végül azon óhajtását nyilvánítja, hogy 100 frt alapítvánnyal az örökítő tagok sorába felvétessék” (Természettudományi Közlöny, 1927, 839. szám). Az idős Kossuth napjait a Torino melletti Collegnóban töltötte. A természettudományok iránti - nyilvánvalóan már korábban is meglevő - érdeklődése ekkor teljesedett ki. „Én a hazafiui szempontból érdeklődés mellett a természettudományok iránt személyileg is kiváló előszeretettel viseltetem" - írta a társulat alelnökének, Balogh Kálmánnak és titkárának, Szily Kálmánnak (Természettudományi Közlöny, 1894, 296. szám). Több szakterület iránt is élénk érdeklődést mutatott: „...magányában a természettudományoknak majdnem valamennyi disciplinájába belemélyed.” (Természettudományi Közlöny, 1927, 839. szám) De mindez nemcsak az olvasást, a zárt ajtók mögötti elmélkedést jelentette. Több cikket is jegyzett: „ír a csillagok színváltozásáról, a monsummanói barlangról, az életerőről, a természettudományi nem- és fajnevek magyarosításának kérdéséről és féltő szeretettel gyarapítja legnagyobb kedvenceinek, növényeinek gyűjteményét, mely ma a Nemzeti Múzeum növénytárának egyik legbecsesebb ereklyéje.” (Természettudományi Közlöny, 1927, 839. szám) Valamennyi közül szíve csücske a növénytan, a botanika lett. „Kirándulásai során, melyeket minden évben megtett, bebarangolta az Alpok és az Appenninek festői szépségű, növényzetben és állatvilágban gazdag tájait. Gyűjtőszenvedélye határtalan volt. 70 éves korában arra vállalkozott, hogy megmássza a több mint 2000 méter magas Mont-Cenist, csakhogy egy értékes, általa régóta keresett havasi virágfajtát leljen” - olvasható egy Kossuth-életrajzban. Az asztronómus Kossuth Lajos a Természet című folyóirat 1871. május 15-én napvilágot látott számában tanulmányt jelentetett meg A csillagok színváltozásáról címmel. A folyóirat szlogenjéhez híven - „Népszerű lap a természettudományi s földirati ismeretek terjesztésére a művelt magyar közönség számára” -Mednyánszky Sándor a „nagy száműzött” véleményét kérte a kiadványban korábban napvilágot látott, Változások a Jupiter felületén című cikkről. „Tudván, hogy Kossuth Lajos a természettudomány minden ágával, kiválólag pedig a csillagászattal foglalkozik. A honatya szíves volt kérésemnek eleget tenni, mely alkalommal oly gyönyörűen világította meg - az ő csudálatos átlátszó és könnyen érthető modorában - az égitestek színezetének okát.” Az írás eklatáns példáját adja kiváló elméleti felkészültségének. De ahogy a növénytan esetében sem elégedett meg az általános informálódással, Kossuth a csillagos égbolt szépségeit is saját szemével akarta látni. Legendássá vált az a több helyen közölt, a Vasárnapi Újság 1902. szeptember 14-i számával ezrekhez eljutó fényképfelvétel, mely collegnói dolgozószobájában készült az 1880- as években. A fotó „főszereplője” - Kossuth gyűjteményei és mikroszkópjai mellett - refraktora, azaz lencsés távcsöve. „Hanem bármi voltam vagy nem voltam is én, a ki elenyésző semmi vagyok, kérem az Istent, hogy az elv, mely czélt vesztett életem vezére volt, ne legyen nemzetem életében meteor, mely eltűnik, hanem legyen poláris csillag, mely egéről soha le nem száll. Legyen útvezére a nemzet hajójának a kikötő felé, melyet rendeltetéséül jelölt ki a jog, a nemzeti önérzet, az ősök szent hagyománya, a történelem” - olvasható Kossuth tollából a Vasárnapi Újság 1902. évi 37. számában. ■ Rezsabek Nándor Díszkoporsó a Kossuth-mauzóleumban Nyújtsd két kezed, érintsd meg a szíveket! DVD a szívtől szívig tartó párbeszédről Bár a szeretet az egyik legfőbb szükséglete az emberi léleknek, és mindnyájan vágyakozunk rá, mégis közös tapasztalatunk a magány, az elhanyagoltság, a konfliktusokban őrlődés keserű érzése. Mit tehetünk azért, hogy javítsuk kommunikációnkat, és ezen keresztül új utakat nyissunk meg kapcsolataink előtt? Hogyan fejezhet-HIRDETÉS nénk ki jobban a szeretetünket? Hogyan kerülhetnénk el, hogy frusztrációnk vagy haragunk a másikat romboló erőszakba csapjon át a szavak vagy a tettek szintjén? Ezekkel a mindannyiunkat érintő kérdésekkel foglalkozik a Nyújtsd két kezed, érintsd mega szíveket! címet viselő DVD, Börönte Márta rákosszentmihály-sashalmi evangélikus lelkész jóvoltából. A kiadványon megszólalnak az általa megálmodott, az erőszakmentes kommunikációt középpontba állító 2009. márciusi szakmai konferencia előadói, találkozhatunk képmeditációval, zenei inspirációval, és megismerkedhetünk a szeretetnyelvek elméletével is. ‘ anyagod érezhető kifejezésének módozataiba. Hasznát vehetjük a DVD-nek egyénileg, de csoportos megtekintésre (bibliaórán, imakörben) is javasolható. Nem leegyszerűsített megoldást nyújt, hanem elősegíti a kreatív gondolkodás megindulását, az egymásra figyelés és összehangolódás módjainak keresését. Megtekintése után újabb kérdések fognak fölmerülni, „szomjasabbak leszünk” a változásra, és ez reménység szerint az újrakezdést fogja jelenteni sokak számára. Szeretettel ajánlom figyelmükbe! ■ Seben Glória Evangélikus Nyújtsd két kezed, érintsd meg a szíveket! Párbeszéd szívtől szívig. Budapest, 2009. Ára 2760 forint. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban élfiCA RuA/lMPCt r)pnír tár a ) Egy élet szikrája címmel kerül sor március 23-án, szerdán este 6 órakor - a Kultúrkaszinó programsorozat keretében - Börönte Márta Csillaggyertyafény című könyvének harmadik bemutatójára és a Párbeszéd szívtől szívig - együttműködő kommunikáció elnevezésű akkreditált képzés első bemutatkozójára a Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színházban (1165 Budapest, Hunyadvár utca 43/b). Az alkalmat megnyitja Kovács Péter polgármester. A könyvet dr. Bácskai Károly teológiai tanár, a képzést Katona Erzsébet gyógypedagógus, tréner (honlapja: www.oriasveszely.blogspot.com) mutatja be. Közreműködik: Fogolyán Kristóf fuvolaművész. Az est házigazdája: Horváth Szabolcsúé nyugdíjas iskolaigazgató. Mindenkit szeretettel várunk.
