Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-09 / 2. szám

14 2011. január 9. KRÓNIKA Evangélikus Élet ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN Az Óbudai Evangélikus Egyházközség Óbudán 1842-ben szerveződött evangélikus gyülekezet, melynek tagjai a reformáció hazájából, Né­metországból odatelepült iparosok, hajógyári munkások, tisztviselők voltak. Istentiszteleteiket eleinte családoknál, idővel már bérelt helyi­ségekben tartották. Még nem volt saját lelki otthonuk, amikor már nagy áldozatok árán iskolát alapítot­tak és tartottak fenn, kezdettől gon­dot fordítva a gyermekek oktatásá­ra és lelki nevelésére. A lelkészi szolgálatokat a budavári lelkipász­tor végezte. 1909 őszén vált valóra a közösség vágya, hogy önálló egyházközséggé szerveződhessen, és saját lelkész segítse a gyülekezet életét. Ekkor még tizennyolc község lelkigondo­zását végezte Mohr Henrik, a gyü­lekezet első lelkipásztora. Színvona­las kulturális élet is folyt a gyüleke­zetben: kiváló gyermekkórust ala­pítottak, a fiataloknak pedig egye­sületi keretek között szerveztek tartalmas programokat. A nőegylet jótékonysági segélyakciókkal támo­gatta a szegény sorsúakat. Az egy­házközség több mint kétezer köte­tes könyvtárával egész Óbuda köz­­művelődését szolgálta. Az első világháború után leányott­hont, illetve rokkantaknak, időseknek szánt otthont hoztak létre. Rendsze­resen látogatták a betegeket, és a fog­lyok lelkigondozását is végezték. 1935-ben Friedrich Lóránt tervei alapján épült fel a templomuk. Ne­mesen egyszerű lelki hajlékot álmo­dott meg a tervező, kihasználva a fény természetes játékát, amely a fehér márvány oltárt és a fölé magasodó hatmázsás tölgyfa keresztet világít­ja meg. A következő évben nagy összefogással és elszántsággal fel­épült a gyülekezeti ház is. Az elegánsan egyszerű templom­ra 1944. december 31-én gyújtó­bombák hullottak, fölégetve az új épülettel együtt a gyülekezet alig megvalósult álmát is. A templomot csak két év elteltével tudták használ­hatóvá tenni. (2005-ben a háború­ban elpusztult színes üvegablakok helyére a templombelsővel harmo­nizáló új ablakokat készíttetett a gyülekezet.) Nagy kárt okozott a közösség éle­tében a hetvenes években a régi Óbuda lebontása. A városon belül tu­lajdonképpen lakosságcserét hajtot­tak végre, teljesen szétzilálva az óbu­dai lakóközösséget, így a gyülekeze­tei is. A több mint háromezres lélek­számú közösség alig ezerfőnyire apadt. A mai gyülekezet nagy része lakó­telepi tömbökben él. A kicsi, de ele­ven közösség kialakított a kisgyerme­kes szülőknek a templomban egy hangszigetelt helyiséget, ahonnan nyomon követhetik az istentisztelet Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Január 16-án, a vízkereszt ünne­pe utáni második vasárnapon 10.04-től istentiszteletet hallha­tunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Óbudáról. Igét hirdet Bálintné Varsányi Vilma lelkész. eseményeit. Az óvodásoknak az is­tentisztelettel párhuzamosan fog­lalkozást tartanak. A hitoktatás gyü­lekezeti keretek között (korosztályos bontásban) és az iskolában is zajlik. Hétköznap két felnőtt-bibliakörbe várják a gyülekezet tagjait. Rendsze­res közösségépítő alkalmak, családi istentiszteletek és szeretetvendégsé­­gek erősítik a hívekben az összetar­tozást. Istentiszteleti rend ♦ 2011. január 9. Vízkereszt után 1. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 2,41-52; Ézs 42,1-9■ Alapige: Efs,8b-i4. Énekek: 371., 361. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. II. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (asztali beszélgetések); VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u.28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kopf András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. 10. Kopf András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Ittzés István; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa Szentpétery Péter (1921-2010) Az elmúlt év utolsó előtti napján né­pes gyülekezet búcsúzott a kilencve­nedik évében, december 19-én, ad­vent negyedik vasárnapján elhunyt lelkésztől a rákoskeresztúri Új köz­temetőben. Szentpétery Péter 1921. április 20- án Soltvadkerten született. Édesap­ja, Láng (Lang) Péter a délvidéki Zsablyáról származott. Hosszú ide­ig az iskola igazgatója és a gyüleke­zet kántora volt. Édesanyja, a refor­mátus Prikkel Margit szintén tanító­képzőt végzett. Nevét 1950-ben vál­toztatta Szentpéteryre, anyai felme­női nyomán. A soltvadkerti elemi iskola elvég­zése után a kiskunhalasi Szilády Áron Református Főgimnáziumban érettségizett 1939-ben. Teológiai ta­nulmányait Sopronban végezte 1939- 1943 között. Raffay Sándor bányake­rületi püspök 1944. január 20-án szentelte lelkésszé. Szentpétery Pé­ter már ötéves kora óta készült erre a pályára. Először Cegléden, majd Péteri­ben volt segédlelkész - utóbbi hely­re a „felszabadítók” által meggyilkolt Csaba Gyula főesperes után került 1945. február í-jétől. Rövid fábiánse­­bestyéni szolgálat után szülőhelye, Soltvadkert következett, 1946-1949 között. Itt gyülekezeti termet épített. Önálló parókusként először Páhi- Kaskantyún szolgált 1949-1953 között. Majd a szomszédos csengődi gyüleke­zetbe hívták azzal, hogy be kell fejez­nie a templomot, amelynek akkor még csak a falait kezdték építeni. Hit­tel, kitartással, saját elképzelései meg­valósításával, az isteni gondviselés nemegyszer regénybe illő segítségével ez sikerült is. A templomot 1963. ok­tóber 27-én szentelte fel Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke, Kurt Schmidt-Clausennek, a Lutheránus Világszövetség főtitkárának részvé­telével. A külső vakolással azonban még 1968-ig várni kellett. Szentpétery Péter 2003-ban nagy örömmel vett részt a felszentelés negyvenedik évfor­dulóján, és 2009-ben is meglátogatta a szeretett gyülekezetét. 1971-ben Szentendrére került, Bu­dapest határától Visegrádig gondoz­va a szórványban élő evangélikuso­kat. Itt a félbehagyott gyülekezeti házat kellett befejeznie, ami 1975-ben sikerült. (2003-ban lebontották a rossz állagú templommal együtt, és 2004-ben szentelték fel az újat.) 1997 utolsó vasárnapján búcsúzott a szent­­endre-dunakanyari gyülekezettől. Közben 1978-1991 között Érden volt helyettes lelkész, amit fia és nem lel­készi munkatársak segítségével tudott vállalni. A gyülekezeti szolgálatban és az építkezésekben hűséges társa volt fe­lesége, a református dr. Tatai Mar­git közgazdász (1922-2007), akivel 1954-ben kötött házasságot. Idősebb fiuk, dr. Szentpétery Péter az Evangé­likus Hittudományi Egyetem Val­lás- és Társadalomtudományi Tan­székének vezetője, a Németországban élő András pedig fejlesztő pedagógus. Összesen hat unokájuk van, és Szent­pétery Péter a két dédunoka születé­sét is megérte. Ravatalánál e sorok írója, a zuglói gyülekezet egyik lelkésze hirdette az igét Jn 14,1-6 alapján. Az elhunyt leg­kedvesebb igéi közé tartoztak Jézus búcsúbeszédei (Jn 14-17). Nemcsak szerette ezeket az igéket, hanem tud­ta és vallotta, hogy Jézus a biztos, a jó, a célravezető út. Tudta, hogy az Út át­megy a temetőn, átmegy a síron, és halad tovább a mennyei Atyához, az örök hajlékba. Nyugdíjasként a zug­lói gyülekezet közösségében, amíg tu­dott, részt vett a vasárnapi istentisz­teleten, és letérdelt az Úr oltárához. A sírnál dr. Fabiny Tamás püspök búcsúztatta, kiemelve, hogy egész életében - a szó minden értelmében - építő munkát végzett. így például 1974-ben, amikor finn tv-stáb vette filmre egyházunk életét, őt is meg­örökítették a szentendrei gyülekezeti ház építkezésénél. 2007-ben a kései utód, Horváth-Hegyi Olivér beikta­tásán idős kora ellenére fiatalos hév­vel buzdította ifjú szolgatársát. „Dicsőség mennyben az Isten­nek.” Bár Szentpétery Péter lelkész testvérünk karácsony ünnepét már nem érhette meg, énekeskönyvünk 168. énekével adtunk hálát hosszú életéért, szolgálatáért a temetési szertartás végén. ■ Tamásy Tamás A gömöri Verne Gyula Reuss Gusztáv emlékezete ► Északi szomszédunknál 1992 óta adják át a kiemelkedő színvona­lú tudományos-fantasztikus mű­vekért járó Gustáv Reuss-díjat (Cena Gustáva Reussa). Az elis­merés névadója Reuss Gusztáv, a százötven esztendeje elhunyt evangélikus orvos és természet­­tudós, akinek nevéhez az első szlovák nyelvű sci-fi fűződik. Reuss Gusztáv 1818. január 4-én a Gömör és Kishont vármegyei Nagy­­rőcén született. Anyja Schulek Rozá­lia. Édesapja Reuss Sámuel evangé­likus teológus, lelkész, esperes, az 1848-49. évi forra­dalom és szabad­ságharc után az ab­szolutisztikus hata­lom által szolgálatá­ból felfüggesztett ti­szai egyházkerületi püspök helyére ki­nevezett adminiszt­rátor; lelkes és ér­deklődő, madártan­nal és ásványtannal foglalkozó termé­szetbúvár. Reuss Gusztáv a középiskolát evan­gélikus intézmé­nyekben végezte. Tanulmányait a lő­csei líceumban kezdte meg, a rozs­­nyói gimnázium­ban folytatta, majd a pozsonyi líceumban tett érettségi vizsgát. Ezt követően a pesti egye­temre iratkozott be, ahol orvoslást ta­nult, de ezzel párhuzamosan a bota­nikában is képezte magát. Mind egészségügyi, mind növénytani tanul­mányaiban jelentős szerepe volt ap­jának, ő volt az, aki mindkét szakte­rületen megalapozta fia tudását. Orvosi diplomáját a bécsi egyete­men kapta kézhez, ahol - sokolda­lúságára jellemzően - csillagászatot is hallgatott. 1844-ben kezdte meg orvosi praxisát. A forradalom és szabadságharc idején a harcok sé­rültjeit gyógyította. 1851-ben szülővárosának lett tisz­tiorvosa. Mindeközben a növénytan­ról sem feledkezett meg, hiszen a té­makörrel foglalkozó munkái láttak napvilágot: 1853-ban publikálta fel­vidéki növényhatározóját, sőt maga is gazdag fajtaválasztékú gyűjte­ménnyel bírt. Emellett csillagászati és földrajzi tankönyvet írt - korának egyik csil­lagászati ismeretterjesztőjeként -, valamint az első szlovák nyelvű sci­ence fiction mű szerzőjeként tartják számon. A kötet 1856-ban Nagyrőcén jelent meg Hvézdovéda címmel. Szlo­vákiában szerzőjét - igencsak hízel­gőén - „gömöri Verne Gyulaként” említik napjainkban is. Reuss Gusztáv fiatalon, negyven­­három esztendősen hunyt el 1861. ja­nuár 12-én felvidéki szülővárosában. ■ - REZSABEK -c YrnYo '(W/( ctá y K-C ff Pftf/ U , fg >// Sí / fér , << ’ tr nm , cnu t cArfr fr l/ X £»*< J tY< Y /(tJafirrt/i v'-t efct #* 4/t/táti * ^ *■*» afet m ÁY/t cl (Xy reS*> a rex m /ASé

Next

/
Oldalképek
Tartalom