Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-06 / 6. szám
evangélikus hetilap 76. évfolyam, 6. szám ■ 2011. február 6. ■ Vízkereszt ünnepe után 5. vasárnap Ára: 250 Ft „Az evangélikusok között viszont ma is szép számmal vannak közösségek, amelyek nagy tisztelettel és szeretettel gyakorolják a zsoltáros istentiszteletet.” Hogy az ökumené ne maradjon „írott malaszt” !► 4. oldal „Azt azonban nem gondolom, hogy egy korábbi ökumenikus imahét rossz emlékéből általánosítva olyan kemény következtetéseket kell levonni, sőt hangoztatni, hogy az istentisztelet képmutatásra nevel.” Nagy baj van... !► 5. oldal „Azon társak jelentkezését várom, akiket a politikai hatalom bármely szervezete megkeresett, együttműködést kérve vagy követelve, akár elfogadta, akár elutasította az együttműködést.” Segítsetek megérteni... *■ 13. oldal EvÉlet-est ősbemutatókkal !► 3. oldal Asszonyok az imazsámolyon !► 5. oldal Száztíz éve született Ordass Lajos !► 7. oldal Imádság és lelkialkat !► 11. oldal Első szerelem !► 12. oldal Interjú a magyar kultúra egyik lovagjával 13. oldal Luther-konferencia - könyvbemutatóval és épületszenteléssel ► Ha január utolsó hétvégéje, akkor Luther-konferencia Révfülöpön - idén sem volt ez másképp. Január 28-29. között immár negyedik alkalommal gyűltek össze - újakkal kiegészülve - azok a visszatérő érdeklődők, akik a nagy reformátor szellemi örökségéhez kívántak közelebb kerülni. Az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban megrendezett konferencián mutatták be Jánossy Lajos Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon című könyvét is, a záró úrvacsorái istentisztelet keretében pedig Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke megáldotta (képünkön) az oktatási központ új épületrészeit. Az idei szimpóziumon - amelynek ez alkalommal is Isó Dorottya lelkész volt a háziasszonya - három előadást hallhatott a hatvanöt résztvevő. Szabadság de mire, kötöttség de kihez? című péntek esti referátumában az Evangélikus Élet rovatvezetője, Véghelyi Antal lelkész a középkori szabadságtörekvésekről adott rövid áttekintést. Másnap reggel dr. Fabiny Tibor professzor a reformátor teológiafelfogásáról szólt Teológus minden ember címmel, míg délután dr. Hafenscher Károly, az oktatási központ igazgatója Luthernek a közösségi imádság hagyományos formáiról vallott nézeteiről beszélt a Továbbadjuk-e az imádság stafétabotját? című előadásában. A konferencia résztvevői örömmel üdvözölték a programban a csoportmunkát is: Weltler Sándor lelkész bevezetése után négy lelkész irányításával elemezhették az egyház ismertetőjegyeit, Luther Márton hét pontba rendezett felsorolása alapján. Jánossy Lajos néhai evangélikus professzor - első ízben 1932-ben napvilágot látott - doktori disszertációjának második, átdolgozott kiadását közösen jelentette riieg a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület és a Fraternitás lelkészegyesület. A konferencia méltó alkalmat nyújtott a könyvbemutatóra - a kötetet Isó Zoltán szerkesztő és Hafenscher Károly méltatta. A záró istentisztelet keretében került sor a vendéglátó intézmény új épületrészeinek megáldására. Előtte Krizsán András építész foglalta össze a ház történetét. A jelenlegi funkciójával több mint egy évtizede hívogató épület nyugati szárnyát tavaly a templom felé hosszában megtoldották, így az emeleten három új szoba, a földszinten pedig egy apartman kialakítására nyílt lehetőség. Fontos változás még, hogy a korábbi, úgynevezett „turistaszobák” mindegyikét fürdőszobával egészítették ki. ■ Bodazs A konferencián elhangzott előadások rövidített, szerkesztett változata lapunk 8., 9., 10. oldalán. Noémi templomban László Jenő Csaba Noémi huszonéves fiatal hölgy, valahol Magyarországon. Értelmiségi pályán dolgozik naponta nyolc-tíz órát egy irodában, szabad idejében pedig szövi terveit házasságról, kényelmes otthonról és gyerekekről. Színházba és koncertekre jár, rockot, népzenét és klasszikusokat is hallgat. Érdeklődik a közélet eseményei iránt. Könyvtárában megtalálható Máraitól Szabó Magdáig sok-sok értékes irodalmi alkotás. Noémi érdeklődéssel, ugyanakkor természetes szkepticizmussal keresi évek óta a választ a kérdésre: vajon honnan jövünk, és hová megyünk? Olvasott már - többek között- Pál apostol leveleiből, meg is állapította, hogy számos mondattal tud azonosulni. Ahogy tartja magáról: nem ateista, érzi, hogy van Valaki, akitől kerek és elviselhető az egész világ. Azonban tudja, hogy ez még messze van a keresztény hittől, még vannak kérdései és kételyei; ez nyilvánvalóan következik ebbéli műveltségének hiányosságaiból is.- Esténként szoktam imádkozni, vagy legalábbis megtalálom az alkalmat arra, hogy fél órán keresztül átgondoljam a mögöttem hagyott napot, és erőt gyűjtsék a következő huszonnégy órára - avat be esti „áhítatába” beszélgetésünk során egy fővárosi kávéházban.- Tudod, rájöttem, hogy szükségem lenne segítségre. Arra, hogy akár heti rendszerességgel foglalkozzak a saját lelkemmel, és valaki hozzáértő is foglalkozzon vele. Tanács, útmutatás, megnyugvás és közösség: ez hiányzik igazán az életemből - fejti ki. Én pedig a lehető legnagyobb természetességgel ajánlom figyelmébe a vasárnapi istentiszteletet. Tudom ugyanis, hogy templomba nem jár, mindössze néhány alkalommal vett részt egyházi szertartáson, és hogy ezek közül barátnői esküvőjéről is csak a menyasszonyok felett érzett örömre és meghatottságára emlékszik. Azt azonban most tudom meg, hogy milyen élményekkel távozott arról a vasárnapi evangélikus istentiszteletről, amelyen a lelkész imádságban emlékezett meg kedvese elhunyt nagymamájáról. Őszintén és fájdalommal a hangjában mondja: „Nem erre vágyom.” Kérésemre kifejti, hogy mi történt Isten házában az alatt a bizonyos hatvan perc alatt.- Először is rettentően kényelmetlenek voltak a padok. Ezt tetézte a beépített hősugárzó. A felsőtestünk rettentően fázott, míg a fenekünk majdnem odaégett a párnához, akkora fokozatra kapcsolták a fűtést. Már ez megnehezítette, hogy figyelni tudjak az eseményekre. A hangosítás igénytelensége miatt nem hallottam a lelkész szövegének a felét, amit pedig igen, azt befogadni nem tudtam, mert érthetetlen, tőlem nagyon távoli kifejezéseket használt a prédikátor. Ráadásul nem is tűnt számomra hitelesnek, és az előadói stílusa is taszított, nélkülözött ugyanis minden természetességet és közvetlenséget, amely segítette volna a megértést. Tudod, hogy szeretem a komolyzenét, de a templomban hallott énekek számomra teljesen befogadhatatlanok. Nem is értettem, miről énekelnek mellettem. Amikor körbenéztem, és megláttam a körülöttem ülő embereket, azt kérdeztem magamtól: mit keresek én itt? Végig úgy éreztem, hogy ez egy olyan világ, amelyhez semmi közöm, amely semmit nem tud nekem nyújtani. Noémi létezik a valóságban. A beszélgetés mondatról mondatra lezajlott, Noéminek csupán a nevét találtam ki. Tudom, hogy Noémi nem lustasága vagy hitetlensége magyarázatául sorolt fel érveket az istentisztelet ellen, hisz maga is szeretne megnyugvást, útmutatást kapni ebben az összekuszálódott világban. Csak ezt akkor és ott nem találta meg. Megköszöntem az őszinteségét. Esti imádságomban pedig kérem, hogy találja meg az utat Jézus Krisztushoz. Az egyház pedig a „Noémikhez”... A szerző jogász, az Evangélikus Élet rovatvezetője Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárt és Szakái Ferenc Pál politikai tanácsadót fogadta Puskin utcai hivatalában január 27-én Gáncs Péter elnök-püspök. A találkozón a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a közoktatási törvénytervezethez benyújtott hozzászólását vitatták meg. A jó légkörű megbeszélésen egyházunk képviseletében jelen volt Kákay István országos irodaigazgató, Hajdó Ákos, az országos iroda oktatási osztályának vezetője, valamint Gadóné Kézdy Edit és Roncz Béla gimnáziumigazgató. A találkozó végén mindkét fél kifejezte készségét a további párbeszédre és együttműködésre. A Déli Evangélikus Egyházkerület székházában tartott megbeszélésen Törvénytervezetről egyeztettek szó volt a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok jövőjéről. Ezzel kapcsolatban Hoffmann Rózsa jelezte, hogy ezek arányát szeretnék csökkenteni, ugyanakkor az egyházat biztosította arról: ha ezek az egyházi intézmények színvonalas munkát végeznek, mindenképpen folytathatják tevékenységüket. Gáncs Péter elmondta, hogy a megbeszélésen a hitoktatás kérdése is felmerült, mégpedig hogy a jövőben kötelezően választhatnak a diákok a hittan vagy az erkölcstan tanulása között. A kormányzat szándéka, hogy a hittanóráknak „védettebb sávot biztosítsanak” azaz ne kelljen nulladik órában vagy délután hittanórákra járniuk a diákoknak - jegyezte meg a püspök. Meglátása szerint az egyházaknak össze kell fogniuk a hittanoktatásban, ez azonban még sok egyeztetést igényel. Egyebek mellett óvodai szinten is hasznos lenne a bibliai alapismeretek átadása - tette hozzá. A tárgyaláson szóba került az is, hogy több önkormányzat - anyagi okokból - szeretne átadni közoktatási intézményeket az egyháznak. Gáncs Péter arról is beszélt, hogy folytatódik a kormányzat és az egyház közötti párbeszéd, az oktatási államtitkárság a későbbiekben is várja az észrevételeiket. Utalt arra, hogy az evangélikus égyház decemberben húszoldalas dokumentumot küldött el a kormányzatnak a közoktatási törvény koncepciójával kapcsolatban. M MTI
