Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-02 / 1. szám
8 ■m 2011. január 2. FÓKUSZ Evangélikus Élet Folytatás a 7. oldalról- A stratégia vitaanyagának teljes címe így szól: „Élő kövek egyháza - az evangélikus megújulás stratégiája”Az elmúlt évtized elején egy bizonyos Stratégiakutató Intézet már igyekezett meggyőzni egyházunk akkori vezetőit a stratégiakészítés fontosságáról. Abból az erőfeszítésből - emlékezetem szerint - még használható vitaanyag sem lett, nemhogy megújulás. Viszont már akkor is alapvető kérdéskéntfogalmazódott meg: eredmény ezhet-e ébredést az egyházban - „stratégia”?- Egyházi beszélgetéseink - távlatos vagy kevésbé távlatos ügyekről - többnyire olyan dramaturgia jegyében zajlanak, hogy a beszélgetés felénél - hogy úgy mondjam: meccs közben - váltunk térfelet. Tehát amikor gazdasági ügyekről beszélünk, arról, hogy miként lehetne ezt vagy azt megvalósítani, akkor mindig akad egy-egy testvérünk, aki felteszi a kezét, és megkérdezi: „No, és az imádság ereje?”... Amikor pedig lelki dolgokról beszélgetünk, például arról, hogy miként kellene közösséget építeni, előbb-utóbb szintén felteszi valaki a kezét. Csak akkor meg azt kérdezi: „Na de, testvérek, miből lesz erre pénz?” Ez a meccs közbeni „térfélváltás” bevett egyházi dramaturgiai gyakorlat lett, amitől minden normális diskurzus kisiklik. A stratégia esetében nem az az adekvát kérdés, hogy lesz-e ebből ébredés, mert a dolog természetéből fakadóan ezt nem tudjuk. Ezt érdemes a Jóistenre bízni. De feltehetjük úgy is a kérdést, hogy megteszünk-e minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy ha jön az ébredés, akkor az minket megfelelő állapotban találjon, hogy kifeszített vitorlákkal tudjuk befogni a „szelet”. így szerintem már a kérdés is helyesen van feltéve, és a válasz is ésszerűbb lehet. Azt is rendre megkérdezik, hogy az egyház legfontosabb feladata-e a tényfeltárás. Erre egyetlen válasz adható: nem. Az egyháznak természetesen nem ez a legfontosabb feladata. De ahhoz, hogy az egyház hitelesen tudjon megszólalni egy olyan közegben, ahol még a rendszerváltás sem hozta el a vágyott erkölcsi megújulást, akkor azt mondom, hogy a tényfeltárás egy ilyen közegben igenis erősíti az egyház pozícióit. És adott esetben elveszi mindazok kenyerét, akik az egyház hiteltelenítésében érdekeltek.- Az új esztendő legelső lapszámába szánt interjú esetében megkerülhetetlen a kérdés: a már említett témákon kívül melyek lesznek a 2011. év prioritásaifelügyelői munkájában, illetőleg az egyházban?- Azt még nem látjuk minden részletében, hogy a kormány pontosan mit is akar az egyházpolitikában. Nem tudjuk még azt sem, hogy az új alkotmány preambulumában milyen összefüggésben tétetik majd hivatkozás - már ha tétetik - a Jóistenre, a keresztény-zsidó értékrendre vagy a Szent Koronára. Eddig elég változatos kezdeményezéseket láttunk.- Hinné az ember, hogy jelenlegi pozíciójában Prőhle Gergely jobban belelát a kormányzati szándékokba...- Megkérdezni meg tudom azokat, akik ezzel a területtel foglalkoznak, de a helyzet az, hogy nem kapok tőlük sem sokkal egyértelműbb választ, mint bárki más az újságokból./.- Márpedig azt nyilván a szomszédos minisztériumokban is tudják, hogy Prőhle Gergely a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője...- Tudják, persze. Jó is a viszony, ugyanakkor azt is látni kell, hogy nekünk - mint a legkisebb keresztény történelmi egyháznak - nagyon nem mindegy, miként fog viszonyulni a kormányzat a kisegyházakhoz. Van olyan politikai hagyomány, mely szerint Magyarországon csak a katolikus és a református egyháznak van közéleti jelentősége, esetleg befolyása. Nem lenne szerencsés, ha ehhez az elképzeléshez szeretne bárki is visszatérni.- Keresztényként azért szabad legyen örülnöm annak, hogy istenfélő miniszterelnökünk van, s hogy a kormányzat részéről momentán szintén egy református testvérünk a felelőse az egyházakkal kapcsolatos ügyeknek. .. És mert a szóban forgó államtitkár „civilben” ráadásul lelkész, szeretném azt hinni, hogy fogja tudni, honnan kérjen bölcsességet...- Mindez valóban örvendetes, és az egyházak számára különösen fontos fejlemény a korábbi időszakokhoz képest, bár az egyházügyek felelőse eddig is lelkész, ráadásul evangélikus volt. Az is örömteli dolog, hogy az egyházi intézmények fokozatosan visszakaphatják azokat a számvevőszék által is kimutatott összegeket, amelyeket az előző kormányok elmulasztottak folyósítani. De hogy azt is lássuk, hogy egyház és állam kapcsolatában milyen távlatos célok és szándékok vannak, a közjó iránti közös felelősség jegyében miképpen tudunk együttműködni adott esetben anélkül is, hogy permanensen a finanszírozásról beszélnénk, ott még nem tartunk. Az erről folytatandó egyeztetések fontos alkalmak lesznek az új évben. Egyházon belül pedig készülni kell a 2012-es tisztújításra is, amint ezt az elmúlt novemberi országos felügyelői konferencián már tematizáltuk.- Mondana néhány szót felügyelő úr saját kormányzati, külügyminisztériumi munkájáról?- Az Európai Unió tagországaival fenntartott kétoldalú kapcsolatok, valamint a sajtó-, a tudományos és kulturális kapcsolatok tartoznak a felügyeletem alá. Ezen belül a feladatok súlya nyilvánvalóan különböző. A balti államokkal való kapcsolatok például - bár nagyon fontosak - messze nem olyan jelentőségűek, mint mondjuk a szlovák-magyar vagy akár a magyar-lengyel viszonyból eredő feladatok. A nemzetpolitika ugyan átkerült a Miniszterelnökségre, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba, mivel azonban a szomszédságpolitika a mi reszortunk, ezért a nemzetpolitikának is nálunk maradt az a része, amely a kétoldalú kapcsolatokat befolyásolja. Szlovák relációban nagyon érdekes kettősség, illetve egység ebben a kettősségben a felügyelői munkám. Kivételes helyzet egyszerre rálátni a kapcsolatok hazai egyházi, etnikai dimenziójára és a határon túli magyar kisebbségi dimenzióra. Azt gondolom, hogy ez a rálátás, ez a kettős perspektíva nem csupán kormányzati, hanem egyházi tisztségem számára is nagyon hasznos. Az pedig, hogy mindezt hazánk európai uniós elnökségének idején tehetem, a feladatot még izgalmasabbá teszi.- Arról nem szólva, hogy felügyelő úr egyúttal a Maek, a Magyar Evangélikus Konferencia elnöke is...- Őszintén be kell vallanunk, hogy a Maek nem az, ami lehetne, és nem is biztos, hogy egyházként nekünk valóban akkora a mozgásterünk, amekkorának elképzeljük. Bármily fontos volna nekünk is az, hogy a határon túli magyar anyanyelvű evangélikusokkal többet és hatékonyabban foglalkozzunk, be kell látnunk, hogy ezen a területen egyrészt nincsenek elégséges anyagi forrásaink, másrészt tényleg nem tudjuk olyan intenzitással ellátni e feladatot, ahogyan kellene. Nem véletlenül hoztuk létre a nyáron az ügyvezető elnöki funkciót, mert tudtam, hogy én magam sem fogok tudni eljutni minden egyes ülésre, összejövetelre, Névjegy PRŐHLE GERGELY Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár Születési hely, idő: 1965-ben született Budapesten. Végzettség: 1983-ban Németországban a Friedrich Schiller Egyetemen folytatott tanulmányokat. 1989-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott magyar-német szakon. 1989-től 1990-ig a Hamburgi Egyetemen DAAD- (Deutscher Akademischer Austausch Dienst) ösztöndíjas. 1995-től 1998-ig a Posztgraduális Nemzetközi és Diplomáciai Tanulmányok Intézetének (BIGIS), majd 2006-tól 2009-ig az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem PhD-programjának hallgatója volt. Munkahely: 1988-tól szerkesztői tevékenységet folytat, publikál elektronikus és írott médiumoknál (Magyar Rádió, Heti Válasz, Figyelő). Emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Idegen Nyelvi Lektorátusán tanít. 1992-től 1998-ig a Friedrich Naumann Alapítvány igazgatója. Az első Orbán-kormány idején a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkáraként, majd a ciklus második felében Németországban nagykövetként dolgozott. 2003- tól 2005-ig Svájcban nagykövet. 2005 és 2006 között a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumában főosztályvezető-helyettes. 2006-tól 2010- ig a Roland Berger Strategy Consultants Kft.-nél szenior tanácsadó volt. Közéleti tevékenység: 2006-tól a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. Egyéb: Németül, angolul és franciául beszél. Nős, négy gyermek édesapja. Forrás: Külügyminisztérium (http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulugy miniszter ium/A_Kulugy miniszter iumrol/Veze tok/prohlegergely_cv.htm) márpedig így nem fogom tudni érdemben előrébb vinni az ügyet.- Elnök-püspöki beiktatását követően - immár a fasori gimnázium épületében - Ön is köszöntötte új elnöktársát. Míg azonban Gáncs Péter a békesség és a kegyelem létszükséglete mellett a bizalom fontosságát hangsúlyozta szolgálatukban, felügyelő úr a „kegyelem és békesség" megtapasztalásának reményét a „fegyelem és képesség” betartásának és betartatásának igényével egészítette ki. Miért érezte fontosnak megtenni ezt a hangsúlyeltolódásról tanúskodó kiegészítést ezen az ünnepi alkalmon?- Azért tartottam fontosnak, mert régóta ismerjük egymást. Én nagyon nagyra tartom Péter püspök mély lelkiségét, szeretem odafordulását és fanyar humorát, de azt gondolom, hogy egy egyházvezetőnek, egy „episzkoposznak” olykor igenis szigorúan és fegyelmező erővel kell jelen lennie bizonyos helyzetekben. A püspök nemcsak lelki atya, hanem munkahelyi elöljáró is. A korábban említett „térfélváltás” ebben az összefüggésben is gyakran előfordul. Én tehát azért teszem oda a kegyelem és a békesség mellé a fegyelmet és a képességet, mert úgy gondolom, hogy a lelkiség mellől ezek sem nélkülözhetők. A képességeket pedig nem pusztán a szójáték miatt emlegettem. Mind az egyházi adminisztrációban, mind a lelkészi szolgálatban fontosnak tartom, hogy ki-ki a képességeinek megfelelő munkakörben dolgozhasson. Ez persze olykor szükségképp ellentmond egyes testületi döntéseknek. A képességek ismerete s az ennek megfelelő feladatkör meghatározása szintén fontos vezetői, püspöki feladat.- A fasori tanteremben ezzel nem is szállt vitába senki, jóllehet Pál apostolt mintha azzal vigasztalta volna az Úr, hogy: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz’.’ (aKor 12,9)- Egy tágabb dimenzióban valóban elég. De egészen addig, amíg ebbe a tág dimenzióba kilépünk, a mindennapok küzdelmeinek megharcolásában a fegyelemre és a képességekre nagyon nagy szükség van. Az Efezusi levélben nem véletlenül beszél Pál fegyelemről és intésről. Azt gondolom, hogy ha manapság józanul tekintünk egyházunk helyzetére, megtartóképességére, missziós erejére vagy inkább ezek hiányára, szerteágazó intézményrendszerére, akkor az iktató prédikációhoz és az elnök-püspöki beköszöntőhöz fűzött kiegészítésem nem ünneprontás, csak szeretetteljes emlékeztető. Nincs kétségem afelől, hogy Gáncs Péterrel is kiválóan együtt fogunk tudni működni, hiszen az egyházért viselt felelősség is közös. Mint ahogy közös minden testvérünkkel is. Az új évben ehhez kívánok mindnyájunknak sok „erőt az erőtlenségben”, lelkesedést, kérem Isten áldását! ■ T. Pintér Károly
