Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-30 / 5. szám

6 -m 2011. január 30. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A Bibliát viszik színre az Ádámok és Évák ünnepén A Biblia egy-egy részletét viszik színre szolnoki középiskolások a színház és a fiatalok kapcsolatának erősítésére indult, Ádámok és Évák ünnepe című ver­sengés februári programjában a helyi Szigligeti Színházban.- A 2009-ben útjára indított kezdeményezésből szeretnénk hagyományt teremteni. Az első versengésen Madáchtól Az ember tragédiáját vitték szín­re, és a kezdet bizakodással töltötte el a szervezőket - mondta Balázs Pé­ter színházigazgató a teátrum múlt szerdai sajtótájékoztatóján. A direktor kiemelte, hogy ezúttal „a világirodalom egyik legszebb mű­vét, a Szentírást” szeretnék diákközeibe hozni. Mint megjegyezte, a Bibli­áról tévhit azt gondolni, hogy szomorú történet, mert tele van a hitből fa­kadó örömmel. Kiss József, a színház művészeti vezetője a részletekről elmondta: a vetél­kedőre tizenkét középiskola csapata nevezett, és összesen háromszáz fiatal lesz majd február 8-án és 15-én a teátrumban. Ez máris túlszárnyalja az el­ső rendezvény résztvevőinek számát: azon kétszázötven diák szerepelt. A cél változatlanul az, hogy minél több tanuló ismerje meg a színház belső vilá­gát, a szereplés okozta izgalmat és - jó produkció esetén - a sikert. Balázs Péter bejelentette, hogy a második Ádámok és Évák ünnepén már nem lesz díjazás, „mert nem vérre menő a dolog” a fiatalok egyéni teljesít­ményét azonban különdíjakkal honorálják. M MTI Pro Cultura Christiana Díjat kapott Erdélyi Zsuzsanna A zene hatalma Beszélgetés Hegedűs Endre zongoraművésszel a kétszáz éve született Liszt Ferencről A Magyar Katolikus Püspöki Konfe­rencia nevében Bosák Nándor deb­­recen-nyíregyházi megyés püspök Pro Cultura Christiana Díjat adott át a kilencvenéves Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutatónak január 15-én Buda­pesten. A kitüntetéssel a testület a tu­dós archaikus népi imádságokat fel­fedező-feldolgozó munkásságát is­merte el. Erdélyi Zsuzsanna 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyete­men diplomázott magyar-olasz-fi­­lozófia szakon. 1943-ban külügyi ösztöndíjas volt Rómában, és eköz­ben a Római Egyetemen és a San­ta Cecilia Zeneakadémián folytatott tanulmányokat. 1945-ben bölcsész­doktorátust szerzett. Külföldi tanul­mányúton vett részt többek kö­zött a Felvidéken, Lengyelország­ban, Olaszországban, Németor­szágban. A kitüntetett 1951-től a Népművé-A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangéli­kus Gimnáziumban rendezik meg március 11-től 15-ig a huszadik nem­zetközi magyar matematikaversenyt. Határon túli és hazai matematika­­tanárok hozták létre e tudáspróbát 1992-ben. Célja az itthon és a környe­ző országokban folyó matematikata­nítás közötti kapcsolat szorosabbra fűzése, a tananyagoknak, a szakmai nyelv használatának összehangolása és természetesen az eredményesség mérése. Fontos az is, hogy az anyaország és a környező országok diákjai találkoz­nak egymással, megismerik egymás gondjait, a változó helyszíneken megtapasztalják az életkörülménye­ket. A versenyhez kapcsolódó kirán­dulásokon lehetőség van a Kárpát­medence egy-egy olyan régiójának megismerésére, ahova egyébként kis eséllyel jutnának el a távolról érkező tanulók. A versenyt páratlan években ma­gyarországi gimnáziumokban rende­zik, páros években pedig „körbejár” a Kárpát-medence magyarlakta vá­rosaiban. Az eddigi helyszínek: 1992: Révkomárom; 1993: Vác; 1994: Mun­kács; 1995: Paks; 1996: Székelyudvar­hely; 1997: Kaposvár; 1998: Szabad­ka; 1999: Nagykanizsa; 2000: Duna­­szerdahely; 2001: Debrecen; 2002: Sepsiszentgyörgy; 2003: Eger; 2004: szeti Intézet külső munkatársa volt. 1953-tól tíz éven keresztül a Lajtha László vezette népzenei kutatócso­portnak, ezután 1971-ig a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának a tu­dományos munkatársaként dolgo­zott. 1971-től 1986-ig a Magyar Tudo­mányos Akadémia Néprajzi Kutató­­csoport tudományos munkatársa­ként, majd 1990-ig az MTA Filozó­fiai Intézetének munkatársaként te­vékenykedett. A tudóst többek között Magyar Örökség, Kossuth- és Prima Díjjal tüntetették ki. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtésében nagyszámú imaszöveg szerepel. A néprajztudós vatikáni és egyéb levél­tári kutatásai nyomán kirajzolódtak a középkori spiritualitás európai összefüggései, és bizonyíthatóvá vált az egyházi és a népi kultúra közötti szoros kapcsolat. Nagydobrony; 2005: Miskolc; 2006: Zenta; 2007: Szeged; 2008: Kassa; 2009: Gyula; 2010: Szatmárnémeti. Húsz hazai középiskola hat-hat fős küldöttséggel, Erdély 90, Felvidék 60, Délvidék 40, Kárpátalja 30 fős csapattal vesz részt a versenyen. A zsűritagokkal, a szakmai progra­mokra meghívott előadókkal együtt közel háromszázhatvan fős lesz a bonyhádi rendezvény. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangé­likus Gimnáziumnak, egy kisváros középiskolájának jelentős elismerés, hogy kiveheti részét a rangos verseny lebonyolításából. A bonyhádi tanu­lók felveszik a versenyt a nagyváro­sok diákjaival, és rendre a díjazottak között szerepelnek, így kaphatta meg az iskola az idei rendezés jogát. A rendezés teljes költségét Bony­­hád városa és a gimnázium állja. A határon túli résztvevőktől nem szo­kás hozzájárulást kérni, nekik sokszor még az utazás költségei is nagy ter­het jelentenek. így minden alkalom­mal a rendezők próbálnak anyagi for­rásokat keresni. A háromszázhatvan fő ötnapos vendéglátásának költsé­ge mintegy nyolcmillió forint, ame­lyet csak külső támogatók segítségé­vel sikerülhet előteremteni - vagyis a rendezvény megvalósításához tá­mogatókat várnak... ■ - MR -► Hegedűs Endrét a zongorairoda­lom ismerőinek nem kell be­mutatni. Játékát Európától az Egyesült Államokon át Japánig - ahol évekig vendégprofesszor volt - és azon túl is nagyra érté­kelik, nem is szólva hazai rajon­góiról. Különösen Liszt-átira­tok tolmácsolásával szerzett ma­gának hírnevet. Az elmúlt har­minc évben sokat tett azért, hogy a nagy zeneköltő életművét minél szélesebb körben meg- és eüsmerjék. Ezért kerestük fel őt először - hogy jobban megis­merjük a Krisztus-oratórium, a Les préludes, a Mefisztó keringő, a Magyar rapszódiák alkotóját. A főváros szélén falusias csönd, gyü­mölcsöskertek apró kunyhókkal. Lej­tős út, éber kutyák. A keresett házat könnyű megtalálni: Kossuth-címer a falon, szél fújja a nemzeti zászlót, az autó visszapillantó tükrén is három­színű szalag. A nagyszobában egymás mellett két zongora, rajta kották és kéziratok. A polcon, az ágyon, az asz­talon könyvek, a sarokban komoly le­játszók, lemezek és kazetták százai. Halkan a weimari esztendők gyönyö­rű dallama szól, örvényes hangjai át­törnek évszázadokon, hogy újból üzenjenek...- Január 22-én, a magyar kultúra napján nagy nyitókoncerttel indult az a rendezvénysorozat, amely Ma­gyarországon és szerte a világon Liszt Ferencet köszönti. Elkezdő­dött a véget nem érő - ne is érjen vé­get - sorozat. Mert Lisztet mellőzött zeneszerzőnek érzem. Csodálatos művész, lélek- és emberbarát, terem­tő alkotó. Engem gyerekkoromtól megragadott a Liszt-életrajzokban olvasható sok jótett! Egy zeneszerző­nek az a legszebb cselekedete, hogy gyönyörű.hangokkal ajándékozza meg kortársait és a következő gene­rációkat. Ha úgy tudja továbbadni a hangokat, amiket Istentől kapott, hogy az emberekben visszhangot vernek. Egyszerre van jelen a múlan­dóság és a törékenység, amint el­hangzik a zene, a lélekben marad le­nyomata.- Liszt Ferenctől gazdag ajándékot kaptunk.- Nagyon sokat adott. Művek ez­reit. Évtizedeken keresztül napi há­rom óra alvással beérte, és dolgo­zott. .. Állandóan úton volt, vitte a né­ma zongoráját, ami csak billentyűzet­ből állt, és azon gyakorlatoztatta az ujjait. Az ajándékot, amelyet kaptunk tőle, legtöbbször természetesnek vesszük. Aki annyi pénzt keresett, mint ő, gazdagságot hagyhatott vol­na maga után. Ezzel szemben Liszt pénzszűkében volt: odaadta ezer­nyi nemes célra - aki hozzá fordult, soha nem távozott üres kézzel. Kon­certezett a hadi árvák, a nyugdíjala­pok javára, s mikor már nem bírta a hivatal packázásait, 1846-ban össze­­zongorázta az első épületre valót, ahol zeneiskoláját megnyitotta.- Kifogyhatatlan volt az ereje?- „Leghíresebb" tette az önzetlen, minden akadályt legyűrő erőfeszítés, amivel Beethoven emlékszobrának el­készülését is segítette, az ünnepséget rendezte. A németek sajnálták rá a pénzt, majd amikor kész volt a terv, és ki volt tűzve az avatás napja, kirá­lyok, grófok, hercegek tolongtak, hogy a dísztribünön kapjanak helyet. Egyébként ennek a leírása megtalál­ható Alan Walker Liszt-könyvében. Sokszor elmondta: miután ingyen kapta a hangokat a Teremtőtől, ezért ingyen is adja tovább. A szónak ab­ban az értelmében, hogy egész életé­ben tanított, de tanítványaitól soha nem fogadott el pénzt. Persze vala­miből meg kellett élnie, és voltakép­pen nem nyomorgott, sőt egyszerű szemmel nézve szórta a pénzét. De mindig a jó ügy érdekében tette.- Tekintélyt szerzett a zeneszer­zőknek...- A zenész rangját - ami Haydn idejében meglehetősen alacsony volt - magaslatokba emelte. Haydn az Es­terházy hercegek szolgálatában tölt­ve harminc évet nemcsak megkom­ponálta, betanította és előadta a ze­neműveket, de utána fel is szolgált a vacsoránál. Ehhez képest Liszt Ferenc császároknak és királyoknak lehetett a társalkodója, megbecsült zenésze. Udvari karmester volt Weimarban. Kétszer is megsértette az orosz cárt, de emiatt egyszer sem görbült meg a haja szála sem. Igaz, hogy másod­szor kiutasították az országból. Ez mutatja, mekkora rangra emelte a művészetet, azáltal, hogy megmutat­ta a zene mindenhatóságát és a lélek alapjaira mélységesen hatni képes erejét.- Életrajzából mit emelhetünk ki?- Doborjánban született 1811-ben. Elég korán fölismerve zenei tehetsé­gét, édesapja bemutatta a bécsi és bu­dapesti előkelőségeknek. Zongorajá­tékával elkápráztatta a közönséget, ösztöndíjat szavaztak meg neki. Ké­sőbb elmentek Párizsba. És tovább: Milánó, Velence, Róma, Győr, Sop­ron, Pest, Drezda, Lipcse, Weimar... Liszt Ferenc beutazta az egész mű­velt világot, hírnöke volt nemcsak sa­ját muzsikájának, de a kortárs zené­nek is. Gondoljunk bele, ki élt akkor! Chopin, Schumann, Mendelssohn; sokat köszönhetett neki Wagner is, hiszen megmentette az életét. Mikor 1830-ban aktív volt a forradalmakban, és a rendőrség halálra kereste, Liszt letagadta, hogy az ő házában bujkál. Nemcsak pátyolgatta, biztatta zene­szerzőtársait, rendszeresen játszot­ta is műveiket. Hosszú életet élt: 1811-től 1886-ig. Ez alatt emelkedett a legnagyobbak közé. A nagyvilágban ha magyar zeneszerzőt emlegetnek, akkor elsősorban Liszt Ferencre és Bartók Bélára gondolnak.- Egyházi zenéjéről mit kell tud­nunk?- Ebben is óriási reformokat ter­vezett. Meglehetősen sok intrika, vargabetű után ez az álma csak rész­ben teljesült.- Hogyan hatott Önre Liszt élete és munkássága?- Mindenben igyekeztem példa­képemnek tekinteni. A zongorázás­ban, az emberi alapállásban, a hitben, kivéve egyben: a családi életében. Az nem sikerült neki. Túlságosan el­lenállhatatlan személyiség volt. A már említett Alan Walker bizonyítot­ta, hogy életében harminchat hölgy játszott szerepet. De egyiket sem ő hódította meg. Igaz, hogy az a fajta romantikus hozzáállás, amely a kifejezést minde­nek fölé helyezi, őt is el­ragadta a végletekig. Min­dig észrevette, hogy rossz útra tévedt, és mindig megőrizte mély istenhi­tét. Évtizedekig járt a reg­geli hatórás misére. A Fe­renciek terén, a temp­lomban van egy kis em­léktábla, amely jelöli a helyét az első padban, ahol imádkozott.- Milyen érzés és fel­adat Liszt Ferencet ját­szani?- Nagy kedvvel ját­szom a műveit, és fölfede­zem újabb rejtett szépsé­geit. A mesterműveknek az a saját­ságuk, hogy minél többet foglalkozik velük az ember, annál újabb és újabb dimenzióik mutatkoznak meg, addig nem gondolt, nem hallott értékeik. Lisztnek előkerülnek újabb hagyaté­kai könyvtárakból, padlásokról, és so­ha nincs vita a zenetudósok között. Két ütem eljátszása után fölismerhe­tő, hogy az ő műve. Annyira egyedi, annyira megismételhetetlen szemé­lyiség, akinek zenéje az ég felé röpíti az embert.- Miért van mégis idegenkedés a zenéjétől a hallgatók egy részében?- Liszt interpretációjánál néme­lyek, különösen a zongoristák, a sok hang között nem látják a lényeget. A fákat játsszák, és nem látják az erdőt. Azt, hogy mennyire lelki tartalma van a sok száz és ezer hangnak. Megpró­bálják gyorsan és hangosan lezongo­rázni. Miközben föl kellene emelni a lelkeket és észrevenni, hogy az ünne­peknek milyen mélységű és magas­ságú muzsikája van. Tessék meg­hallgatni Krisztus-oratóriumát: utá­na az ember másképp megy haza. Ez a zseni ismérve. Hát legyünk büszkék és boldogok, hogy Liszt Ferenc a mi­enk, és ebben az évben mi is és az egész világ megmerítkezünk felséges zenéjében!- Ön milyen hangversenyekkel kö­szönti a kétszáz éves mestert?- Panaszkodhatnék az elmúlt nyolc évben tapasztalt teljes mellő­zésről, de nem teszem. A magam csendesebb módján dolgozom. Fele­ségemmel, Hegedűs Katalin zongo­raművésszel együtt tervezünk saját költségen a Művészetek Palotájá­ban egy tartalmas estet. Április 11-én Liszt-szólóhangversenyt adok, ahol új CD-lemezem anyagát fogom ját­szani. November 29-én Liszt zongo­raversenyei közül hármat: az esz­­dúrt, az A-dúrt és a Haláltáncot szeretném együtt megszólaltatni... Nagy örömömre meghívtak Új- Zélandra és Ausztráliába. Turnézha­tok a közeljövőben Amerikában - bár ezek a meghívások a magyar zenei élettől teljesen függetlenek, úgy mon­danám, hogy a Jóisten szerető kezé­nek a nyomát viselve érkeztek hoz­zám. Keserűség és öröm van ben­nem. Meg kell tennünk a magunkét - én elsősorban imákkal teszem és azzal, hogy igyekszem a hallgatóknak ajándékozni a jót, a szépet. ■ Fenyvesi Félix Lajos M MTI Bonyhádi feladvány

Next

/
Oldalképek
Tartalom