Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-26 / 26. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2011. június 26. *■ 5 Új épületszárny a Tessedik-otthonban Sziget az értékromboló világban Visszatekintő beszélgetés Roszík Gáborral, a húszéves Tessedik Sámuel Alapítvány létrehozójával ► Húsz évvel ezelőtt szinte egyszerre fogant meg Roszík Gábor evangélikus lelkész, akkori országgyűlési képviselő gondolataiban a magyar szabadság napjának megünneplése, valamint az, hogy a Tessedik Sámuel - Hogy a Gyermekek Megszülessenek és Felnőjenek Alapítvány létrejöttével ehhez a naphoz kötődjön a derűvel és optimizmussal való jövőbe tekintés is. Két évtized távlatából az alapítóval, a rendszerváltás meghatározó alakjával, az 1989- ben elsőként szabadon megválasztott honatyával tekintettünk vissza a kezdetekre és az azóta eltelt időszakra. ► Új szociális alapszolgáltatással bővül a gödöllői Tessedik Sámuel Idősek Otthona. Az új épületrész ünnepélyes átadása és szentelése június 19-én volt az Északi Egyházkerület lelkészi vezetőjének szolgálatával. Az épületben kap helyet az idősek napközi otthona, és ugyanitt lesz kialakítva a házi segítségnyújtás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a szociális étkeztetés központja. Fabiny Tamás püspök az Észak.lutheran.hu-nak elmondta: rendkívül nagyra értékeli azt a munkát, amely a most éppen húszéves Tessedik Sámuel Alapítvány égisze alatt folyik, és különösen örül annak, hogy Gödöllőn a sokféle munkaág tevékenysége országos fenntartásban zajlik. Ez a kívánatos integráció lehetővé teszi a szakmai felügyeletet, amelyet a Buda Annamária által vezetett diakóniai osztály maximálisan el tud látni. A püspök elismerően nyilatkozott az új épület igényes kialakításáról, és reményét fejezte ki afelől, hogy az evangélikus templom közelsége jó lehetőséget kínál a gyülekezettel való szoros együttműködésre. A szentelés után a püspök és Buda Annamária osztályvezető meglátogatta az ugyancsak Gödöllőn működő anyaotthont és idősek otthonát. Az ellátottakkal beszélgetve megismerhették a bentlakók életét és azt a szeretetteljes gondoskodást, amelyben részük lehet. A családok átmeneti otthonában tett látogatás után Fabiny püspök a következőket nyilatkozta:- Szembesültem azzal a ténnyel, hogy itt korántsem csak a bántalmazás miatt vagy bármi okból otthonukból elkerült anyák és kiskorú gyermekeik élnek, hanem olyan családok is, amelyek képtelenek voltak a lakáshiteleket törleszteni, és ezért elveszítették az otthonukat; valamint olyan család is, amelynek a devecseri iszapkatasztrófa következtében vált lakhatatlanná a háza. Minden egyes sors különbözik, megannyi személyes tragédiának voltam tanúja, ám annál jobban értékelem az ott élők között végzett szociális és lelki munkát. Nyilatkozata végén a püspök utalt arra, hogy az újonnan felszentelt épület bejáratán a „Missziói és Diakóniai Otthon” elnevezés szerepel: ez ugyanis rögzíti azt a tényt, hogy a szeretetszolgálat és a hitébresztés elválaszthatatlanul összetartozik. M Forrás: Eszak.lutheran.hu- Az évszázadok után szabaddá vált ország nagy ünnepének emlékezetes percei voltak, amikor a gödöllői Alsóparkban felállított színpadon ország-világ színe előtt - hiszen a televízió egyenes adásban közvetítette az eseményt - bejelentettem: alapítványt hoztam létre azért, hogy nehéz életű családokat támogassunk, fiatal, egyedülálló édesanyákat, leányanyákat, tehetséges és jobb sorsra érdemes gyermekeket segítsünk. Akkor nem gondoltam és nem is hittem volna, hogy ilyen dekadens, értékromboló, népet sanyargató húsz év következik, és ahogy múlnak az évek, egyre fontosabb szerepe és feladatai lesznek az alapítványnak.- Egyszerre tényszerű és szomorú szavai ellenére, gondolom, mégis megérte...- Természetesen. Húsz évre visszatekintve nagyon hálásak vagyunk az Istennek és sok-sok ezer támogatónknak. Felsorolni is hosszú lenne mindazt a tevékenységet, amit az alapítvánnyal végeztünk. Néhány nagyon fontos, teljesített dolog azonban feltétlenül említést érdemel.- Éspedig?- Tizenhét éve, vagyis 1994- ben nyitottuk meg Gödöllőn az ország első anyaotthonát, ami ma is működik. Példájára az ország számos településén jöttek létre anyaotthonok; ezeket ma családok átmeneti otthonának hívjuk. Négy évvel később a város központjában úgynevezett „félúti házat” nyitottunk, egyedülálló édesanyák számára. Öt esztendeje-új anyaotthont hoztunk létre a régi mellett. Abban az évben nyolc hónapon keresztül három otthont működtettünk egyszerre. Az elmúlt bő másfél évtized alatt két és fél ezernél is több édesanyának és gyermekeiknek nyújtottunk átmeneti otthont.- Az anyák és gyermekeik megsegítése nemrégiben új tevékenységi körrel is kiegészült, aminek alapja ugyancsak a szociális gondoskodás.- Igen, az élet, de még inkább törvényi módosítások váltásra „kényszerítettek” minket, aminek így utólag visszatekintve örülünk. A „régi” anyaotthon Berente István utcai épületében idősek otthonát alakítottunk ki, ötven főre, öt évvel ezelőtt. Tavalyelőtt bővítettük az anyaotthon új épületét, és összevontuk a félúti házzal. Ez tette lehetővé, hogy egy uniós pályázatból nyert támogatásból felújítsuk, kibővítsük a közel százéves, szép épületet, ahol hamarosan idősek napközi otthonát nyitunk. Ebben az épületben kapnak helyet az új alapellátások, úgymint a házi segítségnyújtás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a közétkeztetés, valamint intézményeink adminisztrációja, könyvelése. Intézményeinknek a Magyarországi Evangélikus Egyház a fenntartója. Magam ezeknek az intézményeknek vagyok az igazgató lelkésze. Azonban az alapítvány fontos feladata ma is, hogy segítse a diakóniai szolgálat zökkenőmentes működtetését.- Ha jól tudom, nemcsak az intézményekfalain belül, hanem azokon kívül is hozzájárulnak a rászoruló fiatalok és családok mindennapi gondjainak enyhítéséhez.- Mivel kiemelt feladatunk a gyermekvédelem területén szolgálni, az évek során fontos tevékenységünkké vált a gyermekek táboroztatása, nyaraltatása, a börtönben lévő szülők gyermekeinek támogatása. Angyalfa programunkhoz kapcsolódóan, az Angyalfa Alapítvánnyal közösen 1997 óta szervezünk nyári és évközi táborokat, ahol ez idő alatt több száz „börtönös” gyermek, anyaotthoni gyermek és család talált lelki és testi felüdülést nehéz életük közepette. Örömmel mondhatom el, hogy ma már saját táborhelyünk van a Mátrában, ahova sokkal kedvezőbb feltételek mellett szervezhetünk nyaralásokat szegény gyermekeknek és családoknak.- A Tessedik-alapítvány húsz éve jött létre, ha úgy tetszik, jócskán nagykorúvá vált. Bizonyára akadtak nehezebb periódusok, miközben felcseperedett. Milyen kort élhet meg a szervezet?- Ezt nehéz megjósolni. Egyelőre csak annyi biztos, hogy van létjogosultsága, bár azt gondolom, mindig lesznek segítségre szoruló családok, gyermekek. A huszadik születésnap egyfajta mérföldkő, aminél érdemes egy pillanatra megállni és a szépre, jóra emlékezni. Megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt két évtizedben támogatta a Tessedik-alapítványt, és figyelemmel kísérte tevékenységünket. Azzal az igével szeretném befejezni visszaemlékezésemet, ami húsz éve az alapítvány egyik igéje, és amit igyekeztünk mindig szem előtt tartani: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak 4,17) ■ EÉ Csoportkép - anno 1998 V Roszík Gábor igazgató lelkész * „Ha meg akarod érteni a jelent, a múltat is ismerned kell” - hirdette a 275 éves település 225 éves templomának ünnepi istentiszteletére invitáló meghívó. A színültig megtelt templomban pünkösdvasárnap Szabó Vilmos Béla esperes két nyelven - németül és magyarul - végezte az igehirdetés szolgálatát. Volt is miért büszkének lenni ezen a napon! A sok megpróbáltatáson átment bikácsi (németül Wigatsch) gyülekezet a jeles alkalomból felújította templomának tetőszerkezetét és külsejét. A maroknyi köKettős jubileum Bikácson zösségnek széles összefogással sikerült ezt elérnie, amiként az istentiszteletet követő közgyűlés köszöntéseiben is elhangzott. A kitelepítettek mellett helyi vállalkozók és az egyház támogatásával sikerült megszépíteni a falu címerében is szereplő templomot. Az épülettel együtt újult meg a mellette található első világháborús emlékmű is, melyet a három történelmi egyház képviselői áldottak meg. Az épület művészettörténeti szempontból is kiemelkedő. Kevés helyen maradt meg ugyanis Magyarországon érintetlen állapotban az egységes belső berendezés, Bikácson azonban a padoktól az oltárig, a karzatképektől a gyertyatartókig eredeti állapotában látható a templombelső. Nem is akármilyen templombelső! Szószékoltára egyedi, nincs hozzá hasonló szerkezetű evangélikus oltár a Kárpát-medencében. Eredetéről sajnos - mivel a gyülekezeti levéltár a második világháborúban nagyrészt megsemmisült - keveset tudunk. Oltárképe az utolsó vacsorát ábrázolja alján kétnyelvű felirattal. Karzatképei az Ó- és az Újtestamentum történeteit tárják a belépők elé. A karzatok korlátainak szélére festett, keretben ábrázolt történetek naiv, de megkapóan őszinte ábrázolások. Az alapító gyülekezet élő hitéről tanúskodnak, mely erőt adott nekik az új hazában való letelepedéskor, a vallásüldözések és a megpróbáltatások alatt. De a megtizedelt közösség Andorka Árpád kerületi másodfelügyelő köszönti a gyülekezetei (jobbra Zsednai Józsefné helyi lelkész) jövőbe vetett reménységéről is szól, mert jól tudják, hogy jövője csak annak lehet, aki megbecsüli és ápolja múltját, gyökereit. ■ Harmati Béla László
