Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-19 / 25. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. június 19. *■ 5 Megtartó erőtérben Egy gyülekezet kövei Beszélgetés dr. Kamp Salamonnal, a Lutheránia Liszt-díjas karnagyával Pünkösd fényben tündöklő vasárnapján együtt ünnepelt sok száz evan­gélikus a budapesti Deák tér kétszáz éves templomában, ahol aznap este ért véget a 22. Bach-hét. Az érdeklődő látogatók idén is hét es­tén át vendégeskedhettek Johann Sebastian Bach Jézust dicsérő ze­­nekatedrálisában. Keveset tudunk a jeles német zeneszerzőről. Min­den idők egyik legnagyobb teremtőjéről, akinek univerzalitása párat­lan. Bach az emberiség kevés nagy és titokzatos erejű géniuszának egyi­ke, aki úgy jelenik meg előttünk, mint valami természeti tünemény. Milyen ember volt? Csendes, haragvó? Hogyan dolgozott: hajnalban vagy egész éjszaka? Ki más tudna erre válaszolni, mint Kamp Sala­mon, a Lutheránia énekkar karnagya, akinek mindennapjait kitölti az evangélikus mester hatalmas életműve.- Alig tudunk valamit J. S. Bach­­ról. Nemrégen jelent meg róla egy több száz oldalas könyv. Amit lehe­tett, azt Christoph Wolff teljes rész­letességgel kinyomozta, de ez is nagyon kevés. így maradnak a csodálatos művek. Lipcse egyetemi város volt, a tudós tanárok minden vasár­nap megjelentek az istentiszte­leten. Bachnak bizonyítania kellett, hogy míg ők az orvos­­tudomány, a matematika pro­fesszorai, addig a zenében ő a mester. Más közönség előtt kellett játszania, mint Hdndel­­nekvagy Telemann-nak. Ami­kor felvételizett, teológiából is vizsgáztatták. Tudjuk, hogy rajta kívül még egy kitűnő or­gonista jelentkezett a Tamás­templom karnagyi állására, de az teológiából nem volt olyan jó. Voltam Lipcsében egy elő­adáson, kétszáz tudós pap volt jelen, tőlük hallottam: Bach olyan nehéz kérdéseket kapott a lutheri tudományból, hogy ők sem tudtak volna rájuk vála­szolni.- Húsz gyermekéből csak heten élték túl őt. A többiekfiatalon meghaltak. Hogyan viselte ezeket a tragédiákat?- Súlyos keresztek voltak ezek az életében, annak ellenére, hogy akko­riban más volt a nézet. Sok gyerek született, és sok meg is halt. Más volt a halálhoz való viszonyulás: Isten ad­ta, ő vette el. Tudta, hogy jó helyre ke­rülnek a gyermekei, az ebben való hit minden kantátájában hallható.- Pécsett mondta nekem egy tanár­nő: azért büszke arra, hogy evangéli­kus, mert Bach is az volt. Milyen volt az ő korában a hitélet?- A teljes életet átszőtte. Az ő ide­jében olyan nagy volt az istentiszte­leti látogatottság, hogy minden nagy teret átalakítottak az ünnepi alkal­csán töprengtem el. Bachnál meg­csodálhatjuk, hogy feltétel nélkül Isten kegyelmére hagyatkozik. És ezt csodálhatjuk a zenéjében is. 10 II­O Dr. Kamp Salamon - J. S. Bach portréja előtt Bach művészete ember és Isten kö­zötti dialógus. Vele beszélget. Aho­gyan minden valódi és nagy művé­szet is mindig azt mondja ki, hogy mi az ember és a szellem viszonya. Bach zenéje csupa gyengédség, sem­mi kényszer, semmi mutatvány. Ezért ellenállhatatlan. Ahogyan az evangé­liumban olvassuk: „...az én erőm erőtlenség által ér célhoz’.’- Hogyan született a Bach-hét öt­lete?- Mikor itt a Deák téren átvettem Bach életművének ápolását, arra tö­rekedtem, hogy annak teljességére le­hessen rálátás. Hogy bemutassunk orgona-, kamaraműveket, oratorikus kompozíciókat egyaránt. Ezzel a koncepcióval állandósultak a Bach-Lutheránia-próba a pünkösdi istentiszteletre készülve makra. Még a börtön épületét is, mert nem fértek el az emberek. Na­pi három-négy istentiszteletet tartot­tak. Amit én mindig hangoztatok: az az Istenre való irányultság. Ma ebből szinte semmi nincs. A fiatalokat ezért is sajnálom. Nem tudják, milyen szépségtől fosztják meg magukat.- Próbálta már megfogalmazni J. S. Bach jelentőségét?- Legutóbb egy levélrészlet kap­hetek. Az idei év azonban más, hi­szen most van Deák téri otthonunk felszentelésének kétszázadik évfordu­lója. Azt akartuk, hogy idén a temp­lom tehetséges orgonistái is bemu­tatkozzanak. Csütörtökön Finta Ger­gely és Mekis Péter előadásában hangzott el a tizennyolc lipcsei korái. Szombaton pedig Zászkaliczky Ta­más adott hangversenyt a mester fia­talkori műveiből. Micsoda orgonadarabok ezek! A Schmücke dich, o liebe Seele: Ké­szítsd magad, kedves lélek... olyan gyönyörű, hogy sírnia kell az ember­nek. Vagy a Vor deinen Thron tret ich hiermit: Úristen, most eléd lépek... . Úgy tudjuk, hogy ez az utolsó darab­ja Bachnak. Ebben is Istennel beszél­get: a talentumot megkapta, de ha húszat kapott, akkor húszat kell visszaadni vagy még többet... A kö­zönség mély átéléssel hallgatta. Igen, ez így van rendjén: Isten igéje és a ze­ne együtt gyógyít...- A Bartók-Pásztory-, a Kölcsey- és a Liszt-díj mellé 2004-ben a száz­éves Lutherániával Magyar Örökség Díjat kapott. Mióta vezeti a Lutherá­nia ének- és zenekart?- 1987 óta vagyok a karna­gya. Szép és nehéz feladatra szemelt ki az Úristen. És én ezt egész szívemmel próbálom tel­jesíteni. Ezen a héten kétszer is hallhattak bennünket. Délelőtt az ünnepi istentiszteleten sze­repeltünk. Ezt a gyakorlatot is én vezettem be, hiszen a kan­tátákat Bach meghatározott vasárnapokra komponálta. Te­hát azokhoz az igékhez kapcso­lódnak, amelyek egy-egy adott vasárnapon elhangzanak. A mi kantátazenés istentiszteletein­ken a mű egyik fele a prédiká­ció előtt hangzik fel, a másik a prédikáció után. Templomi szolgálatunk ál­landó kihívása a karácsonyi j| oratórium, a passiók... Hatal­­£ más munka van ezekben az Ú évről évre visszatérő felada­tokban. Ám a kórusról a legna­gyobb tisztelettel beszélhetek. Mindenki lelkiismeretesen dol­gozik, noha egész napi munka után, esetleg törődötten érkezik ked­den és pénteken a próbára. Leg­utóbb éppen egyik orvosprofesszor tagunk mondta: „Halálfáradtan ide­vonszolom magamat, és a végén fel­frissülve megyek haza.” Sokan jönnek vidékről, és gyakran éjfél lesz, mire le tudnak pihenni...- A legtöbb amatőr formáció egy idő után felbomlik. A Lutherániát mi tartja össze?- A legtöbb amatőr közösség va­lóban tiszavirág-életű, mert nem tud­ják őket összetartani. Persze, hogy nem, mert nincs meg az a szellemi erőtér, ami összefogja őket. Nálunk - a szó eredeti értelmében: „hála Isten­nek” - nincsenek ilyen problémák. Ráadásul ismét sok olyan fiatal van közöttünk, akik Zeneakadémiára jár­nak, és sokat tudnak segíteni.- Most ünnepeljük a Deák téri templom felszentelésének kétszázadik évfordulóját...- Nem mindennapi jubileum ez, különleges ünnep. Vasárnap este mutattuk be Spech János zeneszerző­nek a felszentelésre írt kantátarész­letét. A pozsonyi születésű Spech ko­rának neves művésze volt, rövid ide­ig Bécsben Haydnnek is tanítványa. Később Párizsban, majd ismét Bécs­ben élt. Pesti tartózkodása idejére esett templomunk régen várt fel­szentelése. Az eredeti kézirat a bécsi zenei ar­chívumban van, onnan rendeltük meg. Rengeteg munkát adott: előbb meg kellett fejteni, hogy mit akart, mit miért húzott... Remélem, sike­rült megszólaltatnunk az eredeti szándékot is... Ami az én személyemet illeti, há­lát kell adnom az Úristennek, hogy méltónak ítélt erre a feladatra. ■ Fenyvesi Félix Lajos Miként arról nemrég hetilapunk­ban is beszámoltunk, a felújítás előtt álló evangélikus múzeum állandó kiállítása május 12-én bezárt. Mielőtt azonban a tényleges munkálatok megkezdődnének, az intézmény munkatársai - Zászkaliczky Zsu­zsanna és dr. Kertész Botond irányí­tásával - az Insula Lutherana kétszáz éves történetét bemutató anyaggal örvendeztették meg az ünneplő és ér­deklődő közönséget. Kiállításmegnyitó az Evangélikus Országos Múzeumban ► Ferenc József császár karosszéke, Székács püspök pásztorbotja, a Lu­­theránia dalegylet első fényképe, a Deák téri iskola gyertyával műkö­dő diavetítője, Kossuth Ferenc keresztelési, Mikszáth Kálmán házas­sági, majd válási anyakönyvi bejegyzése - többek között ezek is meg­tekinthetők az Evangélikus Országos Múzeumban október 31-ig, a re­formáció ünnepnapjáig. A kétszáz éve felszentelt Deák téri evangé­likus templomnak és környezetének a történetét felidéző kiállítást jú­nius 11-én dr. Bibó István művészettörténész nyitotta meg. Bejegyzés az anyakönyvben Kossuth Ferenc kereszteléséről tokló ember leváltását és a műgond­dal alkotó ember hivatalba helyezé­sét. És kiknek volna erre biztosabb irányjelzőjük és erőforrásuk, mint azoknak, akik már hallottak valamit az óember új emberré változásának lehetőségéről és az ehhez kapcsoló­dó ígéretekről? Ezért fontos, hogy en­nek a szigetnek a templom volt - és reméljük, ezután is a templom lesz - a szellemi középpontja” - tette hoz­zá a református művészettörténész. Nem véletlen hát, hogy a múzeum három termében elrendezett anyag első helyen azt a 18-19. századi, sok let” nevet viselő, ma Magyar Örökség díjas énekkar emlékei is. Ebbén a te­remben a Deák téri gyülekezet harma­dik fontos alappillérének, az oktatás­ügynek a múltjába is bepillantást nyerhetünk; például egy 1822-ből szár­mazó, kézírásos görög-latin-szlovák szótár segítségével. A kiállítás szervezői egyébként több játékos feladatot is készítettek a gyer­mek látogatóknak - ezért az Első kö­vek - élő kövek című tárlat megtekin­tése nemcsak családoknak, de hittan­csoportoknak is jó szívvel ajánlható. ■ Boda Zsuzsa tekintetben színes közeget igyekszik bemutatni, amelyben a háromnyel­vű - német, szlovák és magyar - pesti evangélikusság elindult. Az akkor viselt ruhadarabok, az anya­könyvi beírások gyöngybetűi és nem utolsósorban a kiállított oltárterítők és úrvacsorái kelyhek igazi időuta­zásra invitálják a látogatót. S míg az első helyiségben még csak az 1793-ban keltezett temp­lomépítési gyűjtőív tekinthető meg, ■*/ •- ’*• — - -Dr. Bibó István művészettörténész és dr. Harmati Béla László múzeumigazgató „Ahogy a kiállítás gazdagsága el­sősorban nem materiális javakban mutatkozik meg - bár azokban sem szegény -, ugyanígy megérezzük, ha körbejárunk a termekben, hogy a közösség, amelyről hírt ad, elsősor­ban szellemi javakban gazdag” - kezdte megnyitóbeszédét dr. Bibó Ist­ván. Az „evangélikus sziget” képéhez kötődően a későbbiekben így folytat­ta: „...minden generációnak, minden közösségnek, sőt minden egyénnek ismétlődően is meg kell(ene) tennie: ki kellene nevelnie magában, saját életében a műgonddal alkotó embert, és meg kell oldania a hódító és bir­a második teremben már a tervraj­zok sorakoznak a tárlókban. Itt lát­ható az úgynevezett árvízi kehely is, amelyet Löwy Herman zsidó ezüst­kereskedő hálából készíttetett a gyü­lekezet lelkészének, Lang Mihálynak, aki a pesti árvíz idején sok bajbaju­tottnak - így izraelita felekezetűek­­nek is - segítséget nyújtott. A legbelső terem a gyülekezet első négy lelkészének - Molnár Jánosnak (1757-1819), Ján Kollárnak (1793- 1852), Székács Józsefnek (1809-1876) és Lang Mihálynak (1803-1874) - állít emléket. De itt büszkélkednek koruk­kal az akkor még „Lutheránia dalegy­f . fe*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom