Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-05 / 23. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP „Ha a művész keresztény szellemiségben és hitben él, a meggyőződése átsugárzik a hallgatóságra, s akinek szemefüle van rá, az észre is veszi.” Interjú Kaposi Gergely karmesterrel W- 6. oldal „Tízszer akkora lendülettel közeledik felém, mint amekkorával én - tunya pesti létemre - várnám... És majd elfelejtettem: mindketten kerekes székben - vagy ahogy arrafelé mondják, tolószekérben - ülünk...” Érkezési oldal ^ 7. oldal „Mert minden keresztényellenes híreszteléssel szemben a mi vallásunk a jókedv vallása is: »örülj az életnek, míg tart!«” A szomszéd kertje biztos zöldebb? 11. oldal Isten szeretetét közvetíteni 4. oldal Evangélikus költő szülőföldjén ^ 5. oldal Közös vár 7. oldal Payr Sándor emlékezete W- 10. oldal Interjú Pecznyík Pál „versmisszionáriussal” W- 13. oldal Cigány költővel irodalmi ösvényeken W- 14. oldal Missziói nap 2011 Délen ► Bizonyos értelemben a missziói nap központi témáját - a szabadságot - voltak hivatva jelképezni azok a héliummal töltött léggömbök is, amelyeket a Déli Evangélikus Egyházkerület Bonyhádon megtartott találkozójának végén eresztettek szélnek május 28-án. A több mint ezer résztvevő az Atlétikai Centrum melletti focipályán kört alkotva figyelte, merre sodorja a fuvallat a déli kerület színeiben pompázó és a kerület lógójával díszített, igés lappal „felszerelt” luftballonokat. ^ Folytatás a 8. oldalon Északon ► Ismét remek választásnak bizonyult Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma, amely minden igényt kielégítve adott otthont az északi kerületi találkozónak május 28-án, szombaton. Az intézmény felkészültségét és rugalmasságát mutatja, hogy amikor a tornateremben előkészített nyolcszáz ülőhely kevésnek bizonyult, dr. RonczBéla igazgató vezénylésére pillanatok alatt újabb padok érkeztek a szervezésben részt vevő helyi diákok segédletével. A regisztráció szerint - az előzetes jelentkezéseket felülmúlva - kilencszázötven fő érkezett a rendezvényre, legtöbben a vendéglátó Észak-Pest Megyei Egyházmegyéből. Folytatás a g. oldalon Nyugaton ► A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei május 28-án Zalaegerszegen gyűltek össze. A missziói napnak a Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium adott helyet. A nyitó evangélizációban Ittzés János püspök Gál 5,1-14 alapján a szabadság lényegéről beszélt. Vajon a kegyelemből való megigazulásból élünk? Nem akarunk-e sokszor Krisztus szeretete mellé odatenni még valamit; hűségünket, áldozatkészségünket, morálunkat? - tette fel a kérdést. Ez volt a galáciaiak tévelygése. 1^ Folytatás a 8. oldalon Él az Úr! ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Elkezdődött - olvasom a minap egy keresztény tanulmányban. Mármint a végidő, a nagy megpróbáltatás, a finis... Nem tudom, nem tudhatom, hiszen a Megváltó szerint azt a napot csak az Atya tudja (Mt 24, 36). Viszont a jelek egyre erőteljesebbek. Sorolhatnám az állandóan emlegetetteket: hamis krisztusok megjelenése, hitehagyás, egyházromlás, üldöztetés, háború, erőszak, földrengés, katasztrófa, járvány, a környezet pusztulása, éhezés, a szeretet meghidegülése, a család szétesése. Persze ezek, ilyenek mindig voltak és lesznek is. Ugyanakkor mindezek globalitása korábban nem volt tapasztalható. Valóban eljutott az emberiség a pusztulás határáig. Az is új jelenség, hogy államok sora (és részben egyházak is) törvényekkel támogatják a teremtés- és természetellenes jelenségeket, szokásokat. Mit tehetünk, hogyan viszonyuljunk mindezekhez, mi a dolgunk? Figyeljünk e kérdésben is Urunkra: ne féljetek, emeljétek fel fejeteket, munkálkodjatok! Lehetséges ez? Igen, de csak az élő, személyes istenkapcsolatban. Eljött a megtérés és a hitvallás ideje. A krízisben még „az igaz is alig menekül meg” (íPt 4,18). Mi lesz azzal, akit csak a hit külső formái határoznak meg?... „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk” (Róm 6,8) A keresztény ember Krisztussal együtt szenved, harcol, és reménység szerint győz és él is. íme hitünk egyik szent titka. Minden mozgásban van: a föld, a kultúrák, nemzetek, egyházak. A nagy átrendeződések korszakváltó idejét éljük. Minden napra jut egy katasztrófa és egy „messiás”. A keresztények egy része érzékeli az elodázhatatlan váltás szükségességét: felmérünk, tervezünk, pályázunk, építünk, tatarozunk, átalakítunk, díjakat adunk át, tárgyalunk, alapítunk, lobbizunk, zsinatozunk, missziózunk, konferenciázunk, oktatunk, kreditpontokat adunk, növeljük a hittudományos ismereteket, új/régi liturgiákat írunk... Az érzékenyek, a lelkiismeretesek próbálják menteni a menthetőt tanácstalan, megfáradt nyugati egyházainkban. Néhány, az elmúlt hetekben hazánkban megrendezett kongresszus, találkozó is jelzi a jó szándékot: Hope for Europe (Budapest Kongresszusi Központ), Evangéliumi Fórum/European Leadership Forum (Eger), pásztorkörök országos találkozója (Gödöllő) vagy épp - amelyen szintén részt vettem - a dél-afrikai Alan Plattnak, egy harmincezer tagot számláló gyülekezet pásztorának szolgálatai Budapesten. Az egri találkozón hatszáz evangéliumi vezető osztotta meg egymással az Úrtól kapott kincseit (hit, tudás, tapasztalat, könyvek). Azért jöttek el a világ végéről is a legismertebb keresztény vezetők, előadók - szabadidejüket és pénzüket áldozva -, hogy segítsenek az európai egyházakon. A dél-afrikai Pretoria városából érkezett pásztor beszámolt arról, hogy 1994-ben háromszázötven tagja volt gyülekezetének, ma harmincezren vannak. Felismeréseik röviden a következők: aggódás és elítélés helyett szeretni és áldani kell az embereket. Falak helyett hidakat kell építeni. Passzív gyülekezeti tagság helyett szolgálatot kell adni a hívőknek. Jelenlét helyett hatást kell gyakorolni a környezetre. Más felekezetek kritizálása helyett összefogásra van szükség. A zárt gyülekezeti lelkészségből a település lelki vezetőjévé kell válni. A cél nem erős gyülekezetei építeni a városban, hanem erős gyülekezetei építeni a városért. Ők iskolákat, árvaházakat (sok az AIDS-es) működtetnek, a munkanélkülieknek szakmai képzéseket szerveznek, szociális programjuk van. Vezérigéjük: „A föld tele lesz az Úr dicsőségének ismeretével.” (Hab 2,14) Augusztusban várjuk országos lelkésztalálkozónkra Klaus Douglass német evangélikus lelkészt, Az új reformáció című, nagy hatású könyv szerzőjét. Itthon - Európában, hazánkban, egyházunkban - felvetődik a kérdés: változik-e valami a sok program, előadás, missziói alkalom, gyülekezetépítési könyv hatására? Ha nem látszik is mindig, hiszem, hogy valami igen. Egy lelkészkonferencián hangszeres kísérettel, lelkesen énekeltünk, miközben egy kolléga odasúgta a fülembe: ez hasonló ahhoz, mint amikor a Titanicon a hajó elsüllyedése előtt énekeltek. Bizonyára nem alaptalan a gondolat, de él az Úr, aki nem adta fel, és harcol az övéiért. Ne féljetek, emeljétek fel fejeteket, munkálkodjatok! Él az Úr, aki nem fáradt el, nem ment nyugdíjba, pedig fárasztottuk bűneinkkel. A gonosz a nagy konszenzus jegyében mindent összemos, összekavar. Az egyházat világivá teszi, vagyis létének értelmét gyengíti. Mivel hitünk forrása az élő Úr mellett a Szentírás és a hitvallási irataink, ezeket éri a legnagyobb támadás. A Szentlélek Jézusra mutat, igéjét, személyét, váltságművét élővé teszi. Nem véletlenül rendezzük az egyházkerületi missziói napokat pünkösd ünnepe előtt, összekötve a missziót a Lélek ünnepével. Nincs más, nem megy másképpen: vegyetek Szentlelket, teljesedjetek be Lélekkel, ne tegyetek semmit mennyei erő nélkül! A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkésze
